Az elmúlt esztendő őszén a hazai mezőgazdasági szereplők egy különösen szokatlan és kihívásokkal teli időszakot éltek át. A betakarítás rendkívül korán, már augusztus elején elindult, és szinte azonnal, augusztus 20-a környékén máris kitört a kukoricapiacot felforgató toxinbotrány. Bár ez súlyos piaci zavart okozott, paradox módon végül a termelők többsége mégis elfogadható áron tudott értékesíteni – 80 ezer forint feletti árakat is elérhettek a toxinos kukoricára 2024 elején –, mondta el az Elitmag Kft. és a HUN-REN ATK Mezőgazdasági Intézete által szervezett martonvásári országos kalászos szakmai nap és fajtabemutatón megtartott előadásában Petőházi Tamás, a Gabonatermesztők Országos Szövetségének (GOSZ) elnöke. Hozzátette:
Ennek hatása máig érezhető: a gazdálkodók újra nagy területen vetettek kukoricát, bízva abban, hogy még a gyengébb minőségű termény is eladható jó áron.
Az átmenő készletek befolyásolják az árakat
Ám mindeközben a kalászos gabonafélék piacán egészen más folyamatok zajlottak. A globális búzatermelés ugyan 800 millió tonna körül alakul, azonban a világ átmenőkészletei drámai mértékben csökkennek – ez a tendencia évről évre megfigyelhető. A tapasztalatok és elemzések szerint az átmenőkészletek alakulása az egyik legmarkánsabb tényező az árak mozgásának szempontjából, nagyobb hatással bír, mint a csapadék vagy más időjárási paraméterek.
Ebből adódóan a globális készletcsökkenés hosszabb távon is felfelé hajtja az árakat – még akkor is, ha rövid távon más hatások ezt elfedik.
Klímaváltozás és geopolitika: kettős nyomás alatt
A termelési oldalon az időjárási szélsőségek és a klímaváltozás hatása már nem csupán elméleti veszély: kézzelfogható következményekkel jár. Oroszország például hosszú éveken keresztül profitált a klímaváltozásból, olyan területeken is sikeresen termesztett búzát, ahol korábban csak rozs volt életképes. Azonban a 2024-es év új helyzetet hozott: június 3-án éjszaka 600 ezer hektár, kalászos állapotban lévő búza fagyott el Oroszországban – ez majdnem akkora terület, mint Magyarország teljes búzavetése.
Óvatosan kell kezelni az orosz számokat
A hivatalos orosz statisztikák gyakran túlbecsülik a termelést: valószínűsíthető, hogy tavaly sem érték el a 80 millió tonnás termést. Ráadásul az orosz átmenőkészletek sem annyira bőségesek, mint azt sokan hitték. Egyes értesülések szerint Oroszország hadianyagokat vásárolt Észak-Koreából, és cserébe búzával fizetett, így jelentős készletek távoztak az országból. Mindez erősen kérdésessé teszi az orosz készletbőségről szóló narratívákat.
Ugyanakkor Ukrajna is nehézségekkel küzd: a háború, az inputanyaghiány és az aszály együttesen komoly termelési visszaesést eredményeztek. Ennek ellenére a háborús övezetből származó ukrán áru megjelent az európai piacokon, jelentős árletörő hatással. A magyar piacon is a beérkező olcsó ukrán áruhoz igazították a felvásárlási árakat – ez a hazai gazdálkodók számára rendkívül kedvezőtlen helyzetet teremtett.
Átláthatatlan kereskedelmi mozgások
A piaci anomáliákat csak fokozta, hogy orosz búza is megjelent az uniós piacokon – kazah papírokkal. A brüsszeli döntéshozók, félve az élelmiszerárak növekedésétől, szemet hunytak e gyakorlat fölött. Az EU célja az volt, hogy az árak ne emelkedjenek túl gyorsan, ám ennek az lett az ára, hogy a belső termelők árversenybe kerültek olyan országokkal, ahol sem környezetvédelmi, sem társadalmi szempontok nem szabályozzák a termelést hasonló szigorral. Ez a helyzet hosszú távon komolyan veszélyezteti az európai gabonatermelés fenntarthatóságát.
Változó világ, változó piacok
Ugyanakkor a világpiacon továbbra is élénk kereslet mutatkozik a búza iránt. Észak-Afrika évi több mint 30 millió tonna, míg a szubszaharai térség 28 millió tonna búzát igényel. Kína – amely maga is jelentős termelő – évente mintegy 10 millió tonnát importál, ezzel kiemelkedő szerepet játszva a világpiacon. Ezért is lesz fontos figyelni a jelenlegi vámháborúk és kereskedelmi konfliktusok alakulását, mivel ezek közvetlenül befolyásolják a globális gabonakereskedelmet.
Összességében megállapítható, hogy a búzapiac egy rendkívül törékeny egyensúlyi helyzetben van. A termelési oldalon a klímaváltozás kiszámíthatatlansága, a geopolitikai feszültségek, valamint a világpiaci kínálat csökkenése mind-mind instabillá teszik a helyzetet.
Ugyanakkor a kereslet folyamatosan nő, különösen azokban a térségekben, amelyek önellátásra nem képesek.
