Talajzónák és klímaváltozás
Magyarország különböző éghajlati hatások találkozópontján van. Hazánk területe klímazónálisan két nagy egységre, a mezőségi és a barna erdőtalajok övezetére különíthető el.
Talajtípusaink térbeli elrendeződése jól értelmezhető meteorológiai körzetekben a jellemző szezonális dinamikájú évek (kontinentális, atlanti és mediterrán) előfordulási gyakorisága alapján. Az egyes évtípusok gyakoriságának megváltozásával a természeti – talajföldrajzi zónák is eltolódhatnak. 16 meteorológiai állomás 120 éves adatsorának statisztikai elemzése alapján megállapítható, hogy napjaink klímaváltozásának hatására mind a mezőségi, mind az erdőtalaj övezetben szakaszosan nőtt az atlanti és a mediterrán hatás, ugyanakkor erősen csökkent a kontinentalitás. Mindez magában hordozza a mezőség, a sztyepp visszaszorulását és az erdőnek a terjeszkedését azokra a területekre, ahol a talaj-kilúgzás feltételei kedvezőbbek. Ha ez így alakul a továbbiakban is, valószínûsíthetjük hazánkban a barna erdőtalajok övezetének előretörését a mezőségi talajok rovására, a mezőségi talajokon belül a mészlepedékes csernozjom jelleg felerősödését és a barna erdőtalajok dél-dunántúli előfordulásának a mediterrán talajképződmények (dél-európai fahéjszínû erdőtalajok) irányába történő elmozdulását.
Talajok klímaérzékenységi mutatói
A talaj és a klíma közötti kölcsönhatásokra közvetett módon, különböző talajadottságok mellett rögzített több éves meteorológiai és termés-adatsorokból is következtethetünk. Erdő-, csernozjom és réti talajokon a csapadék- és párolgásviszonyoktól függő vízellátottságnak a kukorica terméseredményekre gyakorolt hatását tanulmányoztuk az AIIR (Agrokémiai Információs és Irányítási Rendszer) országos adatbázis táblaszintû adatait, illetve a táblákhoz rendelhető meteorológiai körzetek állomásainak éghajlati adatait felhasználva. A talajok, talajváltozatok klímaérzékenységét az un. „évjárat faktor”-ral jellemeztük. Az évjárat faktor kifejezi a vizsgált tábla vizsgált évi termésének az adott talajváltozatot és agrotechnikai szintet jellemző termésátlagtól való eltérését. A faktorok szemléletesen bemutatják az erdőtalajok többi vizsgált főtípusnál lényegesen nagyobb szárazságérzékenységét, a csernozjomok mérsékelt szárazságérzékenységét és jó csapadékhasznosító képességét, illetve a réti talajok átlagosan évjáratfüggetlen kukoricatermés produkcióját. Eredményeink alapján megállapítható, hogy a klímaváltozáshoz való talajhasználati–agrotechnikai alkalmazkodást talajosztályozási egységenként eltérő eljárásokkal (vetésszerkezet, tápanyagellátás, vízgazdálkodás) lehet teljesíteni.
További vizsgálatainkban a CORINE felszínborítási adatbázis, az AGROTOPO talajtani adatbázis, Magyarország digitális klimatikus térképe és a megyei kukorica és búza termésátlagok hosszú távú idősorainak térinformatikai és hagyományos statisztikai elemzését végeztük el. A klimatikus- és talajviszonyoktól függő termésingadozás jellemzésére e kevésbé részletes adatbázisokra támaszkodva is megbízható klímaérzékenységi mutatók képezhetők.
A klímaváltozás lehetséges hatásai a talajok vízgazdálkodására
A klímaváltozás lehetséges jövőbeli hatásait a hazai mészlepedékes csernozjom talajok vízgazdálkodására kétféle klímaváltozási forgatókönyv (2029-2071) és egy, a jelenlegi klímát reprezentáló időszak napi meteorológiai adatainak, valamint a MARTHA adatbázis talajtani adatainak felhasználásával vizsgáltuk a SWAP számítógépes modell segítségével. Megállapítottuk, hogy a szélsőséges időjárási helyzetek gyakoriságának növekedése a talaj vízmérlegét is szélsőségesebbé teheti, ami jelentős termésingadozásokat okozhat. A nagy csapadékintenzitású extrém időjárási helyzetekben a laza, homokosabb talajoknál számolni kell mélybeszivárgás megnövekedésével, ami akár csökkentheti is az időjárási szélsőségek okozta káros hatásokat. Ugyanakkor a kötöttebb talajok esetében a nagy intenzitású csapadék jelentős része a felszínen elfolyik, nem képes beszivárogni a mélyebb rétegekbe, így fokozhatja a talajok belvíz-, erózió-, aszályérzékenységét.
A klímaváltozás lehetséges hatásai a Balaton vízgyûjtőre
Kidolgoztuk a csapadékeróziós potenciál becslésének egy közelítő módszerét, majd a Balaton vízgyûjtőre kiterjesztettük a becslést. Megállapítottuk, hogy az utóbbi években a nagy eróziós potenciálú csapadékok gyakorisága nőtt, és ez a Balaton foszforterhelését növelte, annak ellenére, hogy a mûtrágyázás szintje és a talajok felvehető foszfortartalma is az agronómiai optimum alatt van.
Kutatásunkat a T048302 és a 62436 sz. OTKA pályázatok támogatásával végeztük.
Makó András–Hernádi Hilda–Sisák István
