A napraforgó sikeres gyomirtásában az első és legfontosabb lépés a vetésforgó tervezése, a tábla kiválasztása. A vegyszeres gyomirtás a kultúrnövényben elsősorban a magról kelő egy- és kétszikû gyomnövények ellen irányul, mivel az évelő gyomnövények ellen az előveteményben, vagy annak tarlóján kell védekezni, mivel ott eredményes, továbbá ott a legolcsóbb! A napraforgó vegyszeres gyomirtása nagy körültekintést igénylő feladat, mivel a napraforgó esetében már a vetőmagválasztásnál eldől a gyomirtási technológiánk.

A gyomirtási technológia megválasztásánál tisztában kell lennünk az engedélyezett növényvédelmi technológiákkal, gyomirtó szerekkel, továbbá a technológiák nyújtotta gyomirtási hatékonyságokkal, mivel vannak olyan gyomnövények, amelyek ellen a legnagyobb odafigyelés mellett sem tudunk tökéletes gyomirtó hatást elérni (ilyen például a parlagfû). A technológia kialakításánál a legfontosabb, hogy a lehető legnagyobb biztonságra törekedjünk, ami ebben az esetben is a gyommentes, alacsony gyomborítottság megteremtése, mégpedig úgy, hogy a napraforgó állományunkban ne okozzunk a gyomirtó szerekkel fitotoxikus tüneteket.

AZ ALKALMAZHATÓ VEGYSZERES GYOMIRTÁSI TECHNOLÓGIÁK

A hagyományos napraforgó vetőmagot vetett termelőknek a vetés utáni–kelés előtti (preemergens) technológia nyújt lehetőséget, mivel ezen termelők csak korlátozottan tudnak védekezni a kikelt napraforgó állományban (tehát posztemergensen) a kétszikû gyomnövények ellen.

A vetés utáni–kelés előtti (preemergens) technológiák megkövetelik az aprómorzsás, szármaradványoktól mentes magágykészítést, mivel csak így érhető el, hogy a gyomirtó szerek egyenletesen kerüljenek kijuttatásra, illetve ne kötődjenek a hatóanyagok a szármaradványokra, mivel ezek a gyomirtás hatékonyságát csökkentik. Ezek után fontos az időben (kezelés után két héten belül), és megfelelő mennyiségben (10–15 mm, de a nehezebben oldódó hatóanyagok esetében a 25 mm) érkező csapadék. Ha ezek a feltételek megvalósulnak, akkor bízhatunk abban, hogy az elvetett napraforgó gyommentesen fog kelni, növekedni. Ha ezen alapvető kritériumok valamelyike csorbát szenved, akkor sajnos nem csak a napraforgónk fog kelni, hanem a gyomnövények is csírázásnak fognak indulni, és konkurenciát fognak jelenti a kultúrnövényünknek, amit meg kell szüntetni, mert ellenkező esetben a gyomnövények fognak uralkodni a táblában.

Ebben nyújt lehetőséget a vegyszeres állománykezelés: a hagyományos fajtákat termesztő gazdáknak a kétszikû gyomnövények ellen posztemergensen korlátozottabbak a lehetőségeik, mint a herbicidellenálló napraforgók esetében, mivel igen kevés az engedélyezett készítmény! Az egyszikû gyomnövények elleni védekezésben nincsen különbség a hagyományos és a herbicidellenálló napraforgók között!

Megfelelő géppark meglétekor, illetve tökéletesen elvégzett talajmunkát és vetést feltételezve, megemlíthető, a sorközmûvelő kultivátorozás technológiája is, de ez a lehetőség csak kiegészítése lehet a vegyszeres gyomirtási technológiának, így csak erre alapozni nem lehet.

A HERBICIDELLENÁLLÓ NAPRAFORGÓHIBRIDEK GYOMIRTÁSA

Az elmúlt években jelentős újítás volt a napraforgó termesztésében a herbicidellenálló napraforgóhibridek megjelenése, térhódítása! Ezen hibridek nemesítés útján váltak ellenállóvá az adott gyomirtó szer hatóanyagára, így nem genetikailag módosított (nem GMO-k!) napraforgókról van szó! Ezen hibridek lehetővé tették a sikeresebb posztemergens kezelést a kétszikû gyomnövények ellen!

Természetesen ezen herbicidellenálló napraforgóhibridek esetében is szükséges a preemergens, tehát a vetés után, kelés előtti gyomirtási technológiák alkalmazása!

Az imidazolinon-ellenálló hibridnél az imazamox hatóanyag használható posztemergensen. Itt több vetőmagnemesítő-háznak van imidazolinon-ellenálló napraforgóhibridje, így a lehető legoptimálisabbat tudja minden termelő kiválasztani a saját adottságait figyelembe véve. A tribenuron-metil-toleráns napraforgóhibridnél a tribenuron-metil használható posztemergensen. Ennél a technológiánál egy kézben van a napraforgóhibrid és az alkalmazható herbicid is!

Természetesen a fent említett herbicidellenálló napraforgóhibridek csak a saját hatóanyagukra ellenállóak, így csak az azzal való posztemergens kezelést viselik el fitotoxikus tünet nélkül, továbbá ezen technológiák sem tudnak gyommentes napraforgó állományokat biztosítani, ha nem megfelelő volt a napraforgó számára a táblakiválasztás (magas egyedszámban fordulnak elő a területen évelő gyomnövények, és/vagy parlagfû).

A hagyományos napraforgónövények egyik hatóanyagot sem viselik el, így egy véletlenszerû permetezés következtében minden nem ellenálló napraforgó el fog pusztulni!

Továbbá tudni kell azt is, hogy a következő években megjelenő árvakelés is az adott hatóanyagra ellenálló lesz (de a hatóanyagcsoportba tartozó más hatóanyagok esetében is egy csökkent gyomirtási hatékonyságot lehet megfigyelni), így ennek ismeretében kell megtervezni majd a következő évek gyomirtási technológiáit is.

A NAPRAFORGÓ ÁLLOMÁNYKEZELÉSE GRAMINICIDEKKEL AZ EGYSZIKÛ GYOMOK ELLEN

A napraforgó állománykezelésében az egyszikû gyomnövények elleni védekezési technológia teljes egészében megoldott, és a végrehajtásban nincsen különbség a hagyományos és a herbicidtoleráns hibridek között. Megfelelően hatékonyak akkor tudunk lenni, ha a kezelés időpontjában kellő nagyságú levélfelülettel rendelkeznek az egyszikû gyomnövények.

A kijuttatási dózisokat minden esetben a jelenlévő gyomnövények ismeretében kell meghatározni, mivel az engedélyezett dózisok minimuma az egyéves gyomnövényekre vonatkozik, az évelő egyszikû gyomnövények ellen az engedélyezett maximális dózist kell alkalmazni a megfelelő hatékonyság érdekében!

Összefoglalva elmondható, hogy a napraforgónál is rendelkezésére áll a teljes termesztési technológia, egyedül a kétszikû gyomnövényekkel erősen fertőzött területeken van és lehetnek problémák a gyomirtás hatékonyságával! A nem hagyományos technológiák alkalmazása során rengeteg tapasztalattal gazdagodtak a termelők, így a termelők hibájából egyre kevesebb az okozott fitotoxikus tünet.

Hornyák Attila, herbológus

Nógrád Megyei Kormányhivatal

Növény- és Talajvédelmi Igazgatósága

Balassagyarmat

A cikk szerzője: Hornyák Attila