A vizsgálat célja az volt, hogy valós, iparági és hatósági adatok alapján pontosabb képet kapjanak arról, milyen mennyiségben és milyen élelmiszerekben jelennek meg az adalékanyagok és aromák, illetve ezek milyen mértékben járulnak hozzá a fogyasztói bevitelhez. A program újdonsága, hogy nem egyetlen forrásra támaszkodik, hanem összevont adatgyűjtési rendszeren alapul. A tagállami hatóságok, kutatóintézetek és élelmiszeripari vállalkozások által szolgáltatott analitikai (mért koncentrációk), és felhasználási (bejelentett adagolási szintek) adatok egy közös európai adatbázisba kerülnek - írja a NAK.

A módszertan lényege, hogy az úgynevezett előfordulási adatokat (occurrence data) kombinálják az élelmiszer-fogyasztási adatokkal. Ez lehetővé teszi a tényleges étrendi expozíció (dietary exposure) becslését, vagyis annak meghatározását, hogy a különböző fogyasztói csoportok mennyi adalékanyagot visznek be a szervezetükbe. A modell alapja az EFSA átfogó európai fogyasztási adatbázisa, amely több ország és korcsoport adatait integrálja, így az eredmények nemzeti és uniós szinten is értelmezhetők. A jelentés egyik fontos megállapítása, hogy az adatok minősége és részletessége kulcsfontosságú a megbízható kockázatértékeléshez. Az iparági szereplők által megadott felhasználási szintek gyakran eltérhetnek a ténylegesen mért koncentrációktól, ezért a különböző adattípusok együttes használata adja a legpontosabb képet. Az EFSA ezért kifejezetten ösztönzi az analitikai mérések és a valós felhasználási adatok párhuzamos gyűjtését.

A programban több tagállam vett részt, köztük Magyarország is. A hazai adatszolgáltatás elsősorban analitikai mérési adatokra és előfordulási információkra épült, vagyis arra, hogy egyes adalékanyagok milyen koncentrációban vannak jelen különböző élelmiszer-kategóriákban. Ezek az adatok – más tagállamok eredményeivel együtt – összevont formában kerültek feldolgozásra, így hozzájárultak az uniós szintű expozíciós becslésekhez.

A jelentés hangsúlyozza, hogy bár az egyes országokból érkező adatmennyiség és lefedettség eltérő, minden hozzájárulás növeli a modell pontosságát és megbízhatóságát. A jelentés rámutat arra is, hogy az élelmiszer-adalékanyagok biztonságosságának megítélése már nem statikus engedélyezési kérdés, hanem folyamatosan frissített, adatvezérelt folyamat. A rendszer célja nem csupán a határértékek betartásának ellenőrzése, hanem annak vizsgálata is, hogy a valós fogyasztási minták mellett fennáll-e bármilyen egészségügyi kockázat.

A hazai élelmiszer-előállítók számára mindez több szempontból is fontos üzenetet hordoz. Egyrészt felértékelődik a pontos technológiai dokumentáció és az adatszolgáltatás szerepe. A jövőben azok a vállalkozások kerülhetnek kedvezőbb piaci pozícióba, amelyek képesek hiteles, mérési adatokkal alátámasztani termékeik összetételét és felhasználási szintjeit. Másrészt egyre nagyobb jelentősége lesz annak, hogy a fejlesztések során már előre figyelembe vegyék a várható kitettségi számításokat, különösen a gyermekek és más érzékeny fogyasztói csoportok esetében. Gyakorlati oldalról ez azt jelenti, hogy érdemes a receptúrák kialakításakor nemcsak a technológiai szükségességet, hanem a tényleges fogyasztási hatásokat is mérlegelni. Az adalékanyagok optimalizált, indokolt használata nemcsak szabályozási megfelelést biztosít, hanem a fogyasztói bizalom erősítésében is kulcsszerepet játszik.

Az EFSA jelentése egyértelműen jelzi, hogy az élelmiszeripar egyre inkább adatvezérelt irányba halad. Azok a gyártók, akik képesek bekapcsolódni ebbe az európai szintű adatáramlásba, és tudatosan építik fel termékeik tudományos és technológiai hátterét, hosszú távon stabilabb piaci pozícióra számíthatnak.

A mostani EFSA adatgyűjtés nem lezárt értékelési folyamat, hanem egy többlépcsős rendszer első szakasza, amelyet további adatfinomítás, a kitettségi számítások frissítése, majd ezek alapján tudományos, és szükség esetén szabályozási következtetések követnek. A következő években az összevont európai adatbázis egyre pontosabb kockázatbecsléseket tesz majd lehetővé, amely akár az adalékanyag-használati feltételek finomhangolásához is vezethet. A folyamat nem egyetlen eredményközlésben, hanem EFSA állásfoglalásokban és uniós döntésekben fog megjelenni.