A válasz sok esetben igen - erre kiváló példa az úgynevezett „Three Sisters” (Három nővér) termesztési rendszer, amely az észak-amerikai őslakos közösségek több évszázados tapasztalatán alapul, és ahol a növények együtt dolgoznak - írja a NAK. A „Three Sisters” azaz a „Három Nővér” elnevezés nem véletlen: az észak-amerikai őslakos közösségek - különösen az irokéz (Haudenosaunee) népek - a három növényt nem egyszerű kultúrákként, hanem egymást támogató „nővérekként” értelmezték. A hagyomány szerint:

• a kukorica a „legidősebb nővér”, aki tartást ad,
• a bab a „középső”, aki táplálja a többieket,
• a tök a „legfiatalabb”, aki védi a talajt és a közösséget.

Ez a szemlélet jól tükrözi azt a gondolkodásmódot, amelyben a termesztés nem elszigetelt elemekre, hanem kapcsolatokra és együttműködésre épül. A rendszer évszázadokon át biztosított stabil élelmiszerforrást, miközben fenntartotta a talaj termékenységét - külső inputok nélkül. Ez a megközelítés ma is releváns, különösen a fenntartható gazdálkodási rendszerek keresésekor. Ez nem csupán együtt termesztés - ez egy funkcionális növényi közösség. A Three Sisters egyik legfontosabb tanulsága a talajborítottság szerepe. A tök levelei szinte élő mulcsként működnek:

• csökkentik a talaj kiszáradását,
• mérséklik a hőingadozást,
• védik a felszínt az eróziótól.

Ez a megközelítés szorosan kapcsolódik a mai talajvédelmi irányelvekhez és a HMKÁ (GAEC) előírásokhoz, ahol a talaj fedettségének biztosítása kiemelt jelentőségű. A rendszer tehát nemcsak termel, hanem aktívan védi is a termőréteget - azt a vékony, de létfontosságú közeget, amely mezőgazdaságunk alapja. A rendszer egyik legnagyobb előnye a diverzitás. A különböző növényfajok:

• eltérő gyökérmélységgel hasznosítják a talaj tápanyagait,
• különböző mikroklímát alakítanak ki,
• eltérő élőlényközösségeket támogatnak.

Ez a sokféleség nemcsak a talajéletet serkenti, hanem a rendszer ellenállóképességét is növeli. Egy monokultúrás állomány esetében egyetlen kórokozó vagy időjárási szélsőség is jelentős kiesést okozhat. Ezzel szemben egy diverz rendszerben a kockázat megoszlik.

Mit jelent ez a hazai gyakorlatban?

Felmerül a kérdés: alkalmazható-e ez a rendszer Magyarországon? A válasz nem feltétlenül az, hogy szó szerint át kell venni a modellt, hanem az, hogy meg kell érteni az alapelveit:

• növénytársítások alkalmazása,
• talaj folyamatos borítása,
• tápanyagkörforgás támogatása,
• biodiverzitás növelése.

Ezek az elvek jól illeszthetők hazai körülmények között is, akár kisebb gazdaságokban, akár kísérleti parcellákon. Különösen érdekes lehet a rendszer alkalmazása kiskerti termesztésben, ökológiai gazdálkodásban, vagy akár demonstrációs célú gazdaságokban.