agrarszektor.hu • 2026. március 19. 18:28
A modern élelmiszer-rendszer egyik legnagyobb ellentmondása, hogy miközben bolygónkon több tízezer ehető növényfaj létezik, étrendünk döntő részét mindössze néhány növény adja. A mezőgazdaság történetében az emberiség körülbelül 6-7 ezer növényfajt használt élelmiszerként, míg ma kevesebb mint 200 játszik számottevő szerepet a globális termelésben. Még szembetűnőbb, hogy a világ összes növénytermesztésének 66%-át mindössze kilenc faj adja (FAO). Ez a koncentráció komoly kockázatot hordoz, különösen változó klímájú világunkban. A Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ (NBGK) és az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) új mintaprogramjának keretében idén 50 génbanki gabonatételt vizsgálnak közösen.
Az áruházak polcain látszólag óriási a választék: különböző ízesítésű kenyerek, kekszek, rágcsálnivalók és sütemények közül választhatunk. Valójában ezek jelentős része ugyanazt a néhány alapnövényt, például a búzát, a rizst vagy a kukoricát és ezen növények intenzív körülményekre nemesített fajtáit tartalmazza. A valódi változatosság persze nem az ízesítések, hanem a növényfajok és fajták sokféleségében mérhető. Ha étrendünk többféle növényfajt és ezek változatos fajtáit tartalmazza, az nemcsak táplálkozásunkat teszi változatosabbá, hanem az élelmiszerbiztonságot is erősíti: ha egy növénykultúra a megváltozott körülmények miatt gyengébben teljesít, egy másik kompenzálhatja a hiányát - írja az ÖMKi közleményében.
A diverzitás szerepe a változó klímában
Az iparszerű mezőgazdaság gyakran monokultúrákra épül: hatalmas területeken egyetlen növényfajt termesztenek, akár éveken keresztül. Ez leegyszerűsíti a gépesítést és növeli a rövid távú hozamot, ugyanakkor fokozza a kártevők, növénybetegségek és az időjárási szélsőségek okozta kockázatokat. A klímaváltozás egyre gyakoribb aszályokat, hőhullámokat és szélsőséges csapadékeloszlást hoz.
Ebben a bizonytalan környezetben a biológiai sokféleség biztosítékot jelent. A különböző növényfajok és -fajták eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek: egyesek jobban tűrik a szárazságot, mások ellenállóbbak bizonyos betegségekkel szemben. A diverzifikált vetésszerkezet csökkenti a teljes terméskiesés kockázatát, javítja a talaj egészségét, és fenntarthatóbb termelési rendszert eredményez.
Régi gabonák új esélye
Különösen fontos ebben a kontextusban az ősgabonák szerepe: ezek a régi gabonafajok - mint az alakor vagy a tönke - kedvezőtlenebb talajokon, extenzív körülmények között is sikerrel termeszthetők, növényvédőszer-használat nélkül. Bár terméshozamuk jó adottságú termőhelyeken alacsonyabb a modern búzafajtákénál, kedvezőtlen körülmények között versenyképes hozamra és nagyobb termésstabilitásra képesek. Mindez kiemelt jelentőséggel bírhat a klímaváltozás által egyre inkább érintett mezőgazdasági környezetben.
Az elmúlt években ráadásul ugrásszerűen megnőtt az érdeklődés a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központban őrzött ősgabona-tájfajták és régi magyar gabonafajták iránt. A gabonatermesztők közül egyre többen jelentkeznek, hogy akár többhektáros területen termesszenek ilyen génbanki tételeket. Ennek hatására a Központ új mintaprogramjai között helyet kapott a „Mindennapi kenyerünk” program is, amelynek célja a génbanki gabonatételek megváltozott klimatikus viszonyok közötti termeszthetőségének vizsgálata, valamint a rendelkezésre álló vetőmagmennyiség bővítése.
A génbanki gyűjteményekben őrzött gabonák nem a múlt relikviái, hanem a jövő lehetőségei. Olyan genetikai erőforrásokat őrzünk bennük, amelyek kulcsszerepet játszhatnak a mezőgazdasági sokszínűség megőrzésében és a változó környezeti feltételekhez való alkalmazkodásban. Az utóbbi években a gazdálkodók részéről is egyre nagyobb az érdeklődés a génbanki gabonatételek iránt, ami azt mutatja, hogy a termelők egyre tudatosabban keresik a változatosabb genetikai alapokra épülő termesztési lehetőségeket
- emelte ki a „Mindennapi Kenyerünk” program kapcsán Dr. Baktay Borbála, a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ vezetője.
A program keretében 2026 őszétől 50 génbanki gabonatétel kisparcellás vizsgálata és szaporítása indulhat el, amely a következő években összesen 100 tételre bővül majd. A vizsgálatok az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet révén a szári Csoroszlya Farmon ökológiai művelésben, míg a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ által az intézet tápiószelei területein kisparcellás körülmények között zajlanak majd.
Mivel hazánkban egyre nagyobb az igény a pelyvás búzák fajtáira és tájfajtáira, az alakor- és tönkegyűjtemények egyes tételeinek vizsgálata is szerepel a programban. A kutatók a termeszthetőség mellett a gabonák beltartalmi értékeit és a belőlük készült lisztek sütési tulajdonságait egyaránt értékelik. A cél nem pusztán a múlt megőrzése vagy megidézése, hanem annak vizsgálata, hogy a változatos genetikai erőforrások milyen szerepet játszhatnak a jövő alkalmazkodó növénytermesztésében.
Mit tehetünk vásárlóként?
A mezőgazdasági sokféleség megőrzése nemcsak a kutatóintézetek és a gazdálkodók feladata: a fogyasztók döntései is alakítják, mi kerül a termőföldbe és végső soron az asztalunkra. Ha tudatosan választunk régi gabonafajtákból készült termékeket, hozzájárulunk ahhoz, hogy ezek a különleges növények ne csak a génbankokban, hanem élelmiszerként is fennmaradjanak.