A drótféreg sokáig tipikus „háttérkockázatnak” számított a szántóföldi növénytermesztésben: régóta jelen van, de ritkán kerül a döntéshozatal középpontjába. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján azonban egyre több termelő szembesül vele, és nem csak ott, ahol a hiányos kelés látványosan kirajzolja a problémát.
A kártétel mechanizmusa alattomos, hiszen a lárvák a csírázó magot és a fiatal gyökereket rágják.
Ennek egy része azonnal látható – hiányos kelés, foltszerű pusztulás –, más része viszont rejtve marad. A növény ugyan megmarad, de sérül a víz- és tápanyagszállítás, csökken a terméspotenciál, mindez anélkül, hogy a sor első ránézésre hiányosnak tűnne. “A kártétel nemcsak hiányos kelésben, hanem foltokban gyengébb, sárguló, satnyuló növényekben is megjelenhet, ami tovább nehezíti az időbeni felismerést” – fogalmazott Csősz Mihály.
A drótféreg a pattanóbogarak (Elateridae) lárvája, kemény kitinpáncéllal rendelkező talajlakó kártevő. Hazánkban elsősorban az Agriotes sputator, az A. ustulatus és az A. rufipalpis fordul elő nagyobb számban. A lárvastádium akár 3-5 évig is eltarthat, vagyis ha egyszer felszaporodik, több éven át képes ugyanazon a területen károsítani.
Négyzetméterenként már néhány egyed is számít
A drótféreg-fertőzöttséget jellemzően egyedsűrűséggel (drótféreg/m²) írják le, ugyanakkor a tényleges kártétel erősen függ a talajnedvességtől, a hőmérséklettől, a kultúrától, a kelés dinamikájától és az évjárattól. Irányszámként a következő tartományokkal szoktak kalkulálni:
- 1-3 drótféreg/m²: 5-10% tőszámcsökkenés
- 3-5 drótféreg/m²: jelentős állománysérülés, kedvezőtlen körülmények között akár 30-50% pusztulás
- 5 felett/m²: akár 60%-os terméskiesés
A drótféregkártétel jellemzően foltokban jelentkezik, azokon a területrészeken, ahol a lárvák nagyobb számban vannak jelen. A kár szélsőséges is lehet, akár előfordulhat teljes állománypusztulás is.
A drótféreg polifág kártevő, sokféle növényt képes megrágni, a jelenléte mégis a kukoricában és a napraforgóban válik igazán költségessé. Ennek oka részben a tőszám, ugyanis míg egy sűrű gabonaállomány jobban „elnyeli” az egyedi kieséseket, a kapásoknál a hiányos sor gyorsan észrevehető és nehezebben kompenzálható.
Már 5-10%-os hiány is érdemben csökkenti a termést. Emellett, ahol hiányzik a növény, ott eltűnik az árnyékolás, megjelennek a gyomok, és további problémák keletkeznek
– mondta a Kwizda Agro Hungary Kft. termékmenedzsere.
Napraforgóban 50 000 tő/ha célállomány mellett a 10% tőhiány termőhelytől és évjárattól függően nagyságrendileg 0,5-0,7 t/ha kiesést is jelenthet. 2025 nyarán, a jellemzően 150 000-180 000 Ft/tonna felvásárlási ársáv mellett ez kb. 75 000-126 000 Ft/ha bevételkiesésnek felel meg.
30% tőveszteségnél a kiesés könnyen 1,0-1,5 t/ha nagyságrendűre nőhet, ami ugyanezzel az ársávval számolva kb. 150 000-270 000 Ft/ha.
És ez még csak a látható rész. Olyan esetekben is mértek 200-300 kilogrammos hektáronkénti terméskülönbséget, ahol a növény nem pusztult ki, „csak” a gyökér- és szállítószövet sérülése miatt nem érte el a genetikai potenciálját.
Miért találkozunk vele gyakrabban?
A drótféreg nem új kártevő, jelenléte régóta ismert a hazai termesztésben. Ami változott, az a termelési környezet. Az elmúlt években több olyan, egymásra ható tényező erősödött fel, amely kedvezhet a populáció fennmaradásának és felszaporodásának.
Az egyik legfontosabb a vetésszerkezet egyszerűsödése. A kukorica-napraforgó-kalászos rotáció dominanciája stabil táplálékbázist biztosít a talajlakó lárvák számára. A kalászos állományban fennmaradó egyedek a következő kapás kultúrában okozhatnak jelentősebb kárt, így a probléma évről évre tovább vihető ugyanazon a területen. Ehhez társul a talaj tartós fedettsége. A zöldítési és takarónövényes gyakorlatok agronómiailag indokoltak, ugyanakkor a növénnyel fedett, nedvesebb talaj ideális tojásrakó környezet a pattanóbogarak számára.
A gyomos tarlók, lucernatörések és taposatlan gyepek szintén magas populációt rejthetnek.
A klimatikus tényezők is szerepet játszhatnak. Enyhébb telek és csapadékos tavaszok esetén a lárvák nagyobb számban maradhatnak aktívak a felszín közelében.
A növényvédelmi környezet változása szintén fontos elem. A csávázószerek körének szűkülése csökkentette azt a korábban széles körben alkalmazott „automatikus” védelmet, amely a csíranövényt a legérzékenyebb szakaszban segítette. A csírázó mag körül felszabaduló szén-dioxid különösen vonzó a drótférgek számára, vagyis a kockázat éppen a legérzékenyebb fejlődési szakaszban koncentrálódik, „ha már megrágta a kártevő a csíranövényt, azt egy kicsi növény nehezen heveri ki”.
A forgatás nélküli talajművelés térnyerése pedig csökkenti a talajlakó populáció mechanikai zavarását. A szakértő szerint a szántás önmagában sem csodaszer, de a bolygatás csökkenésével eltűnhet egy olyan, korábban jelenlévő korlátozó tényező, amely, ha kis mértékben is, de fékezte a populációt.
Nemcsak magyar jelenség
Hazánkban bárhol számíthatunk a kártevő megjelenésére. A kötöttebb, nedvességet jobban tartó talaj kedvezőbb a drótféreg számára, míg a homokosabb talaj kevésbé, de a döntő tényező sokszor a tartós nedvesség és a bolygatatlanság. A közös pont mindenhol az, hogy a kártevő több évig a talajban marad, és a döntések késleltetése hosszú távú következményekkel járhat.
A drótféreg okozta kockázat nem csak a hazai termelőket érinti. Ausztriában a termelői becslések szerint az étkezési burgonyatermés mintegy 10%-a – évi több tízezer tonna – esik ki drótféregkár miatt. Az Egyesült Királyságban és Kanadában is erősödő problémáról számolnak be.
A döntés a vetés előtt szülessen meg
Csősz Mihály szerint a kérdés nem az, hogy jelen van-e a drótféreg, hanem az, hogy ismert-e a kockázat és annak mértéke a vetés pillanatában.
Ne akkor döbbenjünk rá, hogy 4 tonna helyett 3 és fél lett, amikor már nem tudunk beavatkozni.
A fertőzöttség előzetes becsléséhez több módszer áll rendelkezésre. A talajmintavétel közvetlen képet adhat a lárvaszámról, míg a csalogató növényes csapdázás, például a búzacsomós módszer a vetés előtt segíthet az aktív egyedek felmérésében. Emellett a feromoncsapdák az imágók rajzásának követésével adhatnak előrejelzést a várható lárvanyomásról. A felmérés nem feltétlenül csak tavasszal aktuális, egyes táblákon már az őszi talajelőkészítés során célszerű képet kapni a kitettségről.
Gyakorlati tapasztalatok alapján már 1 drótféreg/m² felett indokolt lehet a célzott beavatkozás, de a döntést minden esetben táblaszinten, az elővetemény és a körülmények figyelembevételével érdemes meghozni.
Mit jelent a „nem gázosodó” talajfertőtlenítés?
Amennyiben a felmérések indokolják a beavatkozást, a gyakorlatban ma elsősorban olyan talajfertőtlenítési megoldások jöhetnek szóba, amelyek a csíranövény közvetlen környezetében hoznak létre lokális védőzónát. A vetéssel egy menetben kijuttatható mikrogranulátum-technológia ilyen irányt képvisel.
A granulátum a mag mellé kerül, és ott fejti ki hatását, ahol a kártevő és a csíranövény találkozik.
A hazai gyakorlatban elérhető megoldások közé tartozik például a 12 kg/ha dózisban alkalmazható Belem 0,8 MG, amely cipermetrin hatóanyagú, piretroid típusú rovarölő szer. Ez az idegimpulzusok blokkolásán keresztül gyorsan elpusztítja a lárvákat.
A készítmény nem illékony, vagyis nem gázosodik, így a hatóanyag a kijuttatás helyén marad, és a mag környezetében fejti ki hatását. A készítmény célzott sávhatása miatt a talajban élő hasznos szervezetek, például a földigiliszták és az ugróvillások jellemzően elkerülik a kezelt területet, így nem károsodnak. Ezek a tulajdonságok teszik lehetővé az alkalmazását Agrár-környezetgazdálkodási (AKG) rendszerekben is.
A mikrogranulátumos kijuttatás előnye, hogy nem igényel külön munkamenetet, és pontosan a legérzékenyebb fejlődési szakaszra időzíthető.
Gyakorlati tapasztalatok szerint a Belem 0,8 MG alkalmazásával hektáronként akár 3000-5000 forinttal alacsonyabb költséggel biztosítható hasonló szintű védelem,
mint más, drótféreg ellen alkalmazható talajfertőtlenítő technológiákkal. A technológia gazdaságossága üzemenként és gépesítettségtől függően eltér, ezért a döntés előtt érdemes táblaszintű üzemi kalkulációt készíteni.
A szakértő hangsúlyozza, hogy nem rutinszerű kezelésről van szó. A több évig a talajban élő kártevő esetében a megelőzés időzítése és a kockázatalapú döntés legalább olyan fontos, mint maga az alkalmazott technológia.
