Szabjuk személyre a kertet
A konyhakertet a család igényei szerint érdemes megtervezni, tehát a kedvenc zöldségekből többet célszerű termeszteni. Sőt, amiből folyamatos az igény, azokból a fajokból fajtasorokat is hazsnos összeállítani, hogy legyenek korai, középérésűek és kései fajták is, így nem egyszerre szakad nyakunkba a termés, hanem időben hosszabban elnyújtva, de mindig lesz szedhető az adott zöldségből. Sok zöldségfajból (például káposzta, kelkáposzta, karalábé) vannak rövidebb tenyészidejű, inkább friss fogyasztásra szánt fajták és hosszabb tenyészidejű tárolásiak. Érdemes mindkettőből vetni, így szinte az egész év lefedhető, mindig lesz belőle a konyhára való alapanyag.
A fajtasor kialakítása mellett még szakaszos vetéssel is tervezhetünk, azaz az adott fajtát egy-két hetes eltéréssel újra vetjük, ezzel is csökkenthetjük a dömpinget és növelhetjük az időben hosszabb betakarítás lehetőségét. Ezt nagyüzemekben is alkalmazzák, de házikertekben is érdemes például borsónál és csemegekukoricánál, azaz olyan növényeknél alkalmazni, melyek szedési ideje nagyon rövid időkorlát közé van szorítva, mert nagyon hamar elveszíti zsengeségét a termény
Hibrid, vagy nem
Fontos eldöntenünk, hogy hibrid vagy szabad elvirágzású-beporzású fajtákat használunk egy-egy zöldség esetén. A hibridek általában több gondoskodást igényelnek, de többet teremnek, terméseik nagyobbak ám ezek magját nem érdemes szedni, majd újra vetni, mert az ezekről történt magfogásból származó növények termőképessége már kérdéses. A hibrideket általában a csomagoláson F1 jelöléssel látják el. A szabad elvirágzásúak, köztük a tájfajták előnye, hogy jobban alkalmazkodtak az adott terület környezeti viszonyaihoz, ellenállóbbak, extenzívebb körülmények között is tarthatók, de általában kisebbeket és kevesebbet teremnek.
A fajták közül találunk még reisztenseket és toleránsakat is - bizonyos betegségekre vonatkozóan. A rezisztens növény az adott betegséggel meg sem fertőződik, a toleráns megbetegedhet, de a betegség nem uralkodik el a növények, számottevően nem befolyásolja a termés minőséget és mennyiségét az esetleges megfertőződés. Az ilyen fajták alkalmazása csökkenti a növényvédelmi problémák megjelenésének esélyét.
Csávázott és drazsírozott magok
A csávázott mag felületkezelt, általában olyan növényvédő szerrel, ami a palántakori betegségek ellen véd. Ezek főként gombás és bakteriális betegségek, ám ezek ellen házilag is csávázhatunk. Áztassuk kamillateába vetés előtt a magokat, vagy permetezzünk rájuk kakukkfű illóolajat, vagy teafa olajat, ezek nagyon jól fertőtlenítik a maghéjat. A drazsírozott magok felületét megnagyobbítják, gyakorlatilag egy drazséban van a mag, ami tartalmazhat növényvédőszert, vagy tápanyagot a kezdeti fejlődés elősegítésére. Ám a drazsírozásnak nem ez az elsődleges célja, hanem az, hogy a nagyon apró magokat megfogható méretűvé alakítja, így egyesével a megfelelő tőtávolságra tudjuk vetni azokat egymástól, nem kikelés után kell ritkítani – ami veszteség és plusz munka.
Az apró magok problematikáját - hogy ne vessük túl sűrűre - a drazsírozáson kívül más módszerekkel is megoldhatjuk. Például a mák nagyon apró magvú, ezért általában túl sűrűre vetjük, így túl sűrűn kel, ritkítani kell. De ha a mákmagokat homokkal keverjük és így vetjük, akkor ritkábbra, távolabbra kerülnek egymástól a mákszemek, és mindjárt ideálisabb lesz a tőszámbeállítás. További lehetőség, hogy a mákmagot hónapos retek maggal keverjük. Így a mák szintén ritkábban kerül a földbe, mert közte retekmagok is kiszóródnak. Mindkettő kikel vegyesen, a retek egy hónap múlva szedhető, és ezután ott marad a mák megfelelő térközökkel.
További lehetőség apró magok esetén a vetőszalag, például sárgarépa magot is kaphatunk ilyen formában. Ez egy papírcsík, amin egymástól megfelelő távolságra vannak ráragasztva a magok. E papír víz hatására könnyen szétmállik a talajban, tehát a csírázást nem zavarja, de segítségével a magok egymástól a megfelelő távolságra kerülnek.
Mit mikor vethetünk?
A sikeres konyhakert titka nemcsak a jó földben, hanem az időzítésben is rejlik. A kerti szezont a hőmérsékleti szempontból legszívósabb zöldségek nyitják meg. Amint a talaj felső rétege már nem fagyott és megmunkálható, vethetjük a kifejtőborsót, ültethetjük a dughagymát és a fokhagymát. Ezek a növények kifejezetten kedvelik a hűvös, nedves közeget a gyökeresedéshez. Mellettük a hónapos retek, a sárgarépa és a petrezselyem magjai is földbe kerülhetnek. Ezek bár lassabban kelnek ki, a tavaszi fagyok nem tesznek kárt bennük. Március közepétől következhet a spenót és a sóska, melyek rövid idő alatt friss vitamindús leveleket adnak a családnak. Ahogy melegszik a levegő, áprilisban eljön a fejes saláta és a különböző káposztafélék vetésideje. Ekkor már bátrabban vethetjük a céklát is.
A legnagyobb vízválasztót azonban a májusi „fagyosszentek” jelentik. A melegigényes zöldségeket, mint a paprikát, paradicsomot, uborkát és a tökféléket (cukkini, patisszon), csak május közepétől érdemes kiültetni vagy állandó helyre vetni. Ezek a növények 10-15 fok alatti hőmérsékleten megtorpannak a fejlődésben, ezért a türelem itt szó szerint termést menthet. A kiskerti vetésforgó jegyében majd júniusban és júliusban sem áll meg az élet. Ilyenkor kerülhet sor a másodvetésekre: a zöldbab, a csemegekukorica vagy az őszi betakarítású fekete retek és téli sarjadékhagyma magjai biztosítják, hogy a konyhakert az év második felében is bőségesen adjon friss alapanyagot.
Érdemes jól meggondolni, milyen növények, milyen formában kapható magjait vásároljuk meg, mert ezek az apró de ötletes módszerek segítik a családellátó kertészek munkáját már a vetési folyamattól elkezdve.
