Kevés ágazat szemlélteti ezt jobban, mint a légi közlekedés és a nehézszállítás. A légi közlekedés önmagában a globális kibocsátás körülbelül 2-3%-át teszi ki, és a közúti közlekedéssel ellentétben nem könnyű megoldani az elektrifikációját. A fenntartható repülőgép-üzemanyag (SAF) és a megújuló dízel az egyik kevés, rövid távon megvalósítható lehetőségek közé tartoznak. A kereslet gyorsan növekszik: a globális SAF-fogyasztás várhatóan a 2024-es körülbelül 1 millió tonnáról az évtized végére akár 10 millió tonnára is növekedhet, míg a megújuló dízel iránti kereslet nagyjából megduplázódhat ugyanebben az időszakban - írja közleményében a Corteva Agriscience.

A korlátot nem a technológia, hanem az ellátás jelenti. A finomítási kapacitás bővül, az előírások szigorodnak, és a légitársaságok nyomás alatt állnak a dekarbonizáció miatt. Ami hiányzik, az egy megbízható, méretezhető, alacsony szén-dioxid-kibocsátású nyersanyagforrás. Ebben a tekintetben a mezőgazdaság döntő szerepet játszhat.

Az olajos magvak, mint például a napraforgó vagy a repce, hatékony módszert kínálnak a bioüzemanyag-ellátás nagy léptékű kiaknázására. Ezeket nem mindig használják élelmiszer-ellátásra, hanem úgynevezett köztes növényként termeszthetik az elsődleges élelmiszer-növények ciklusai között. Nincs szükségük további földterületre, nem szorítják ki az élelmiszer-termelést, és javíthatják a talaj egészségét az erózió csökkentésével és a szerves anyagok mennyiségének növelésével. A mezőgazdasági termelők számára kiegészítő jövedelemforrást jelentenek egy olyan időszakban, amikor a mezőgazdasági haszonkulcsok nyomás alatt vannak.

Ha Európa és más régiók komolyan gondolják az éghajlati célok elérését a versenyképesség romlása nélkül, akkor gyakorlatias, méretezhető és politikailag tartós megoldásokra lesz szükségük. A mezőgazdasági bioüzemanyagok megfelelnek ezeknek a kritériumoknak. A választás már nem az élelmiszer és az üzemanyag között zajlik, hanem arról szól, hogy hogyan lehet a földet évszakról évszakra intelligensebben használni, hogy mindkettőt biztosítani lehessen.

Az energetikai átállást nem csupán a technológia fogja előmozdítani. Az is fontos szerepet fog játszani, hogy a gazdák, a termőterületek és a mezőgazdaság gyakran figyelmen kívül hagyott képességei milyen mértékben tudják ellátni energiával azokat a gazdasági ágazatokat, amelyeknek kevés alternatívájuk van. A gazdák mindig is táplálták a világot. Egyre inkább hozzájárulhatnak az energiaellátáshoz is.