Az élelmiszer előállítása az egyik legnagyobb hozzájárulója az éghajlati és természeti válságnak globálisan. Az a mód, ahogyan termesztjük, elosztjuk, fogyasztjuk és ártalmatlanítjuk az élelmiszereket, évente az összes üvegházhatású gázkibocsátás egyharmadáért felelős. Az élelmezési rendszerek a legnagyobb mértékben hozzájárulnak a biológiai sokféleség csökkenéséhez is.
Az olyan intézményi befektetők, mint a Federated Hermes, arra ösztönzik a föld- és mezőgazdasági ágazatban működő vállalatokat, hogy a nettó zéró kötelezettségvállalásaik részeként alkalmazzanak regeneratívabb mezőgazdasági gyakorlatokat.
Vannak jó megoldások, de költségesek
A regeneratív mezőgazdaság olyan megközelítés, amely csökkenti a víz- és vegyszerhasználatot, megakadályozza a talajok leromlását és az erdőirtást, valamint helyreállítja és javítja a talajt, a vizet, a biológiai sokféleséget és a szén körforgását a gazdaságokban és azok környékén.
Olyan gyakorlatokat foglal magában, mint a kímélő talajművelés vagy annak mellőzése, a precíziós műtrágyák használata, a talajerózió megfékezése, a fák ültetése a gazdaságokban és az alternatív műtrágyák használata.
Az Üzleti Világtanács a Fenntartható Fejlődésért, az Élelmiszer- és Földhasználati Koalíció (FOLU) és a We Mean Business (WMB) közelmúltban megjelent jelentése, a Future Fit Food and Agriculture szerint az ilyen gyakorlatok 2030-ra a felére csökkenthetik a globális élelmiszerszektor üvegházhatású gázkibocsátását, és csökkenthetik a mezőgazdaság növényeket, élővilágot és édesvizet érintő negatív hatásait.
Finanszírozza a talajmegújítást a magyar gazdáknak a Nestlé
A termelőkön csattan az ostor
A jelentés azonban rávilágít egy fő akadályra: a regeneratív mezőgazdaság megvalósításáért gyakran a rosszul fizetett gazdálkodók felelnek, akiknek a terméshozam rövid távú csökkenésének kockázatával párosuló többletköltségekkel kell szembenézniük egy olyan időszakban, amikor az éghajlatváltozás egyre bizonytalanabbá teszi a földből való megélhetésükre tett erőfeszítéseiket.
Például egy brazíliai nagyüzemi marhahúsfarm esetében a kibocsátások mindössze 30%-os mérséklése a bevételek 17%-ába kerülhet, ami elég ahhoz, hogy fizetésképtelenséget idézzen elő. A fejlődő országok kisbirtokos gazdáira gyakorolt hatás még ennél is nagyobb.
A jelentés következtetése szerint a láncban feljebb elhelyezkedő vállalatoknak több költséget és kockázatot kell vállalniuk. A számukra felmerülő költségek a bevételeiknek sokkal kisebb részét teszik ki, a becslések szerint egy tipikus húskereskedő esetében a bevételek 3%-át, egy multinacionális élelmiszeripari vállalat esetében pedig kevesebb mint 1%-át.
Vannak jó példák
Egyelőre azonban nem sokan tesznek erőfeszítéseket az átállás költségeinek igazságosabb megosztására – teszi hozzá a cikk, amely ugyanakkor több pozitív példát is megemlít. Mint írják, a Nestle is folytat regeneratív mezőgazdasági programokat a gazdáival. Világszerte mintegy 700 agronómusból álló hálózattal rendelkezik, akik közvetlenül támogatják a gazdákat, és kísérleti projekteket indít annak tesztelésére, hogy mely regeneratív módszerek működnek a legjobban, például az agrárerdészet a kakaó és a kávé esetében.
