Tavaly óta Magyarországon is növelhető a borszőlőültetvények nagysága. Az új telepítési engedély iránti kérelmet április 30-áig lehet benyújtani a területileg illetékes hegybíróhoz – közölte a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa.
A fás szárú energianövények termesztése során leginkább a telepítés és a betakarítás technológiája tér el a hagyományos szántóföldi növényeknél alkalmazott munkafázisokhoz képest. Az ültetés módját és technológiáját befolyásolja a termesztett növényfaj (akácnál általában gyökeres, míg fûz és nyár telepítéséhez simadugvány használható), az alkalmazott termesztéstechnológia (pl. vágásforduló), valamint a termõhely ökológiai adottságai. Cikkünkben a telepítéssel kapcsolatos legfontosabb kérdéseket tekintjük át.
Energiafüzek szaporításával és termesztésével hazánkban már több cég is foglalkozik, mégsem terjedt el egységes gyakorlat a technológiával és a piaci lehetõségekkel kapcsolatban. Pedig létezik már olyan modell értékû összefogás az energiafüzek piacán, ami a szaporítóanyagtól kezdve a technológián keresztül egészen a termelt faapríték értékesítéséig összefogja a termékpálya szereplõit.
Az ültetvények telepítése elõtt és a telepítéskor szinte minden eldõl a gyomszabályozás vonatkozásában, mivel egy helytelenül elvégzett telepítés, és az azt megelõzõ nem megfelelõ gyomirtási munka, a teljes ültetvény életét végigkíséri, és befolyásolja a gyomszabályozás sikerét, vagy éppen a kudarcot lehet elõre borítékolni!
Az Agro Napló decemberi számában írtunk a mezõgazdasági területeken létesített energiaültetvények betakarításáról, kissé megelõzve az energiaültetvények létesítésének egyéb munkamûveleteit. Cikkünkben említettük, hogy a létesítés a termesztés munkamûveletei a telepítést, dugványozást és a betakarítást kivéve a szántóföldi növénytermesztésben használatos gépekkel, mûszaki háttérrel elvégezhetõ. Éppen ezért jelen ismertetõnkben a telepítésrõl, dugványozásról, annak mûszaki gépesítési hátterérõl közölnénk néhány olyan alapismeretet, melyek segíthetik a gazdálkodókat a rövid vágásfordulójú fás szárú energiaültetvények létrehozásában.
Az évelõ pillangósok és füves társításaik egyrésze a szántóföldi tömegtakarmány termesztésben és a talajtermékenység fenntartásában fontos.
A lineárok és körforgók alacsony élõmunka igényükkel is kiemelkednek az öntözõgépek sorából. A legfontosabb lineár öntözéstechnológiai alapelvek:
Hazánkban az 5%-nál nagyobb lejtésû területek, ahol a talajerózió számottevõ kárt okoz, mintegy 2,297 millió hektár, amelybõl 554 000 ha erõsen, 885 000 ha közepesen és 858 000 ha gyengén erodált terület (Stefanovits, 1999).
A nyúlhizlalás gazdaságossága szempontjából fontos, hogy egy istállóban, annak egységnyi alapterületén, pontosabban egy ketrecben hány növendéknyulat lehet nevelni.
A cseresznye és meggy alanyai A cseresznye és a meggy alanyai közül az ismert F12/1 (Prunus avium) alanyon, valamint az SL 64 (Prunus mahaleb) sajmeggy alanyon kívül, amelyek igencsak elterjedtek, szükséges megemlíteni néhány manapság teret hódító fajtát, így a Gisela 5 (Prunus canescens X P. cerasus) keresztezést, a Giessen Egyetemen alanyfajtáját.
Az õszi és tavaszi gyümölcsültetvények létesítése sok kérdést von maga után. A régebbi szakirodalom általában õszi telepítést javasolt, különösen az almatermésûek esetében. A csonthéjasok közül az õszibarack és a kajszi telepítését gyakran tavaszi idõponttal ajánlották, melyet e fajok nagyobb hõigényével indokoltak. Manapság kijelenthetjük, hogy az ültetés idejének értelmezése alapvetõen megváltozott. Jórészt az öntözés lehetõségétõl és annak módjától függ. Ennek értelmében minden gyümölcsfaj telepíthetõ tavasszal abban az esetben, ha nem egyszeri, hanem folyamatos öntözést biztosítunk az újonnan létesített ültetvényben. Továbbá az õszi ültetés szintén indokolt lehet az egyes gyümölcstermõ növényeknél, ha a létesítendõ ültetvény folyamatos öntözése még nem megoldott, tehát csupán egyszeri alkalommal tudunk vizet biztosítani az eltelepített oltványok számára. Összefoglalva úgy fogalmazhatunk, hogy az õszi ültetés egyszeri öntözéssel (egyes esetekben öntözés nélkül is) eredményre vezet, míg tavaszi telepítés során, gyümölcsfajra való tekintet nélkül, mindenképpen gondoskodnunk kell a többszöri (folyamatos) öntözésrõl.
Bevezetés : A mezõgazdasági gyakorlatban jól ismert az a jelenség, hogy ha ismételten ugyanazokat a kultúrákat termesztjük egyre csökken a termés . Ezt a szántóföldi termesztés során már régen felismerték .A talajuntság nemcsak egyéves kultúráknál a helytelen vetésváltást követõen fordul elõ, hanem az utóbbi évtizedek tapasztalata alapján jelentõsége az erdõtelepítések , a szõlõ és gyümölcstelepítések során is megnõtt egyre gyakrabban tapasztalt jelenség. A talajuntság tehát nem csupán az egyéves kultúráknál a fordul elõ. Ez a jelenség különösen gyakran jelentkezik a szõlõiskolákban, aminek fellépése szorosan összefügg a talajtulajdonságokkal, s ezen belül a talajképzõ kõzet minõségével.
Magyarország erdőterületét az elkövetkező évtizedekben (várhatóan a következő 25 évben) mintegy 500 ezer ha-ral tervezzük növelni. A tervezett erdőterület-növelés évente átlagosan 20 ezer ha fölötti erdőtelepítést jelent. A tervezett volumenű erdőtelepítés, az erdőfelújítás, az erdők kezelése és a fakitermelés megfelelő gépesítési háttér nélkül nem valósítható meg.
Egyre nehezebb helyzetben vannak a hazai tejtermelők
