E tendencia az elkövetkező években még felerősödik, mivel a kedvezőtlen termőhelyi adottságú szántóföldi területek újragyepesítése nem csupán az extenzív állattartás bővítését teszi lehetővé, de egyúttal a talaj termékenységének fenntartását, az élővilág biológiai sokféleségének (biodiverzitás) megőrzését is szolgálja, növelve nemzeti értékeinket.
A sikeres gyeptelepítés agronómiai alapja egy minden részletében átgondolt, az adott területre megtervezett sokirányú információra alapozott szigorú technológiai, melynél különösen a következőket kell figyelembe venni:
- a tervezett gyepterület használati célját (legeltetés, kaszálás, széna, szilázs, szenázs készítés, talajvédelem, díszgyep, sportgyep stb.)
- a gyephasználat tervezett idejét (2-3 éves rövid életû intenzíven hasznosított gyepes szakasz, vagy 8-12 éves gyep, rét, legelő)
- a talajadottságokat, a talaj tulajdonságait (típus, szerkezeti állapot, tápanyag ellátottság színvonala stb.)
- a terület fekvését, vízviszonyokat (400-600, vagy 700 -1000 mm természetes csapadék, öntözött, vagy öntözetlen körülmény
- a domborzati viszonyokat (erózió, kitettség)
- az előveteményt, annak értékét (szántóföldi kultúra után, vagy gyeptörésbe)
- a talajmûvelés, talajelőkészítés minőségét, a gyomosodás mértékét
- a telepítés időpontját (nyárvégi-őszi vagy tavaszi).
A telepítés céljának megfelelő tartós gyep kialakításához elengedhetetlen a telepítésre kiválasztott termőhely ökológiai viszonyainak, vízellátottságának alapos ismerete (10 éves meteorológiai adatok összevetése). Ismerni kell a tervezett gyepet alkotó fûfajok (aljfüvek, szálfüvek), pillangósok ökológiai igényeit, valamint a termesztés és hasznosítás adott színvonalával szemben támasztott igényeit (tápanyag hasznosító képesség, vízigény). Mindezen ismeretek alapvetően befolyásolják, esetenként megszabják az alkalmazandó fûfajokat- esetenként még azok fajtáját is, a kialakítandó összetevők számát, a vetőmag mennyiségét.
A gyeptelepítés- és felújítás sikerét részben az adott termőhelyhez igazítottan összeállított magkeverékkel és a pontosan megállapított vetőmagmennyiséggel tudjuk biztosítani. A kialakítandó összetevők meghatározásához elengedhetetlen az adott területen található ősgyep növényi összetételének meghatározása, különösen akkor, ha nem intenzív hasznosítású gyep kialakítása a célunk. A vetőmagkeverék összeállításánál irányelvnek kell tekinteni, hogy azt lehetőség szerint 5-6 komponensből állítsuk össze.
Legelő telepítésnél megközelítőleg 60: 20: 20 százalék az aljfû, szálfû és a pillangósok aránya, kaszálónál a szálfüvek dominálnak, az aljfüvek és pillangósok azonos arányban szerepeljenek.
Az egyes fûfajok agresszivitását a keverékek arányánál, a vetőmag mennyiségének meghatározásánál, figyelembe kell venni. Különösen az angol perjére kell figyelemmel lenni, ha a keverékünkbe lassú fejlődésû tarackos aljfüveket, vagy tarackos szálfüveket szerepeltetünk.
A tartós gyep kialakításának feltétele az évelő gyomnövényektől mentes, tápanyagokkal jól ellátott, kedvező vízgazdálkodású, aprómorzsás szerkezetû talaj. E feltételeket az elővetemény helyes megválasztásával, a preventív gyomirtás alkalmazásával, vízrendezéssel, a gyepnövények kezdeti fejlődését elősegítő okszerû tápanyagellátással teremtjük meg.
A telepítés idejének helyes megválasztása -különösen akkor, ha nincs öntözési lehetőség-, nagyban meghatározza a telepítés sikerét. Elméletben nyárvégi és tavaszi telepítési lehetőség között választhatunk. Az utóbbi évek gyakorlati tapasztalatai azt mutatták, hogy a nagyobb területeken történt gyeptelepítések esetében a nyárvégi telepítések eredményesebbek voltak. A nyárvégi telepítés (VIII. 25 - IX. 15.) előnye, hogy a talaj -előkészítéshez, magágy készítéshez több idő áll rendelkezésünkre. Víztakarékos talajmûvelési módszerekkel a talaj vízkészlete megőrizhető, mely az őszi csapadékkal kiegészítve elegendő a gyepnövények egyenletes keléséhez, fejlődéséhez és a tél beálltáig kellően megerősödnek. A gyomnövények túlzott mértékû elszaporodásától ez esetben nem kell tartani, mivel a tél folyamán kifagynak, a tavasszal kelő gyomok a már megerősödött fûfélékkel szemben alulmaradnak. Nyárvégi telepítést követően a következő évben csaknem teljes termést tudunk betakarítani.
Öntözés nélküli gyeptelepítés esetén az alábbi technológiát alkalmazhatjuk:
- rövid tenyészidejû hüvelyes elővetemény betakarítása utáni tarlóhántás
- a tarlóhántás gyûrûshengerrel történő lezárása
- alapmûtrágya kiszórása (foszfor, kálium)
- altalajlazítás
- szántás 30-35 cm mélyen, boronával összekapcsolva
- gyûrûs hengerezés
- N- mûtrágya kijuttatása
- magágy előkészítés kombinátorokkal
- gyeptelepítés ASZV-3 vetőgéppel
- hengerezés (gyûrûshengerrel, vagy rét hengerrel).
A telepítés technológiáját, eszközeit az elővetemény, a talaj szerkezete, tápanyag ellátottsága határozza meg, így minden esetben az adott termőhelyen kell eldönteni ezek alkalmazásának sorrendjét. Szerves trágyát az elővetemény alá az őszi mélyszántás előtt célszerû kijuttatni. Az alapmûtrágyázásnál - a talajvizsgálati eredmények mellett- figyelembe kell venni, hogy a foszfor és kálium ellátást több évre kell biztosítani, így nagyobb adagot célszerû kijuttatni. A N- mûtrágya a kezdeti fejlődéshez nagyon fontos, de a kimosódás veszélye miatt 100k/ha hatóanyagnál többet nem célszerû alkalmazni.
A leromlott gyepterületeink újragyepesítése során eredményesen alkalmazhatjuk a korszerû totális gyomirtó szereket, ezt követően a direkt vetőgéppel történő felülvetést, vagy újratelepítést.
Legelő telepítéshez komponensektől - és a vetőmag használati értékétől függően 45- 60 kg/ha vetőmag igénnyel számolhatunk.
Talajvédelmi célból (szőlő és gyümölcsösök) telepített gyepkeverékbe sekélyen gyökerező, zárt állományt alkotó szárazságtûrő fûfajokat (fajtákat) alkalmazunk.
A különböző célú gyeptelepítésekhez a komponensek összeállításánál magam részéről mindig előnybe részesítem a hazai nemesítésû szárazságtûrő, jobb télállósággal rendelkező fajtáinkat, melyek okszerû gyephasználat mellett a hosszabb élettartamot is garantálják.
Dr. habil. Makai Sándor
