Augusztus 17–20. között a Debreceni Egyetem ad otthont a 32. Farmer Expó Nemzetközi Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakkiállításnak és a 18. Hortico Zöldség-Gyümölcs Kertészeti Szakkiállításnak.
Lényegében befejeződött a tejelő tehenek, az anyajuhok és a hízott húsmarha bikák után a tavalyi évben benyújtott termeléshez kötött támogatások kifizetése. Ennek eredményeképpen 33 milliárd forint segíti a gazdálkodókat – tájékoztatott az Agrárminisztérium (AM) mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős államtitkára.
Már benyújtható a Magyar Államkincstár (MÁK) által üzemeltetett elektronikus ügyintézési felületen a VP3-14.1.1-16. "A tejágazat szerkezetátalakítását kísérő állatjóléti támogatás" pályázati felhívás egy évvel történő meghosszabbítására irányuló kérelem – közölte a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara tagjaival.
A szarvasmarha-állomány emelkedése 2010 óta folyamatos, azóta összesen 156 ezerrel nőtt, és elérte a 838 ezret – derül ki a Központi Statisztikai Hivatal tavalyi évet elemző kiadványában, melyről a Világgazdaság készített összefoglalót.
LAKTO Állatenyésztési Termékelőállító-, Felvásárló és Kereskedelmi Kft. 101,86 millió forint támogatást nyert a KMR_12-A jelű „Piacorientált kutatás-fejlesztési tevékenység támogatása a közép-magyarországi régióban” című pályázati kiíráson „Tartás- és takarmányozási technológia kialakítása tejelő szarvasmarha állományokban előforduló paratuberkulózis fertőzöttség megelőzésére és továbbterjedésének csökkentésére” címmel a Széchenyi 2020 program keretében.
A Hód-Mezőgazda Zrt. vajháti tehenészetét Halász Tamás kereskedelmi igazgató mutatja be. Vajhát adta Magyarországon az első 10.000 kg feletti standard laktációs tejtermelést 1989-ben, itt adták át az első aranytörzskönyvet (az a tehén kapja, melynek életteljesítménye eléri a 100.000 kilogramm tejtermelést) az országban, azóta összesen 40 ilyen elismerést vehettek át a telep vezetői. Standard laktációs tejtermelésük 2014-ben 10.662 kg, 2015-ben 10.924 kg, 1600 körüli tehénlétszám mellett. A tavalyi évben 9.476 kg tejet értékesítettek tehenenként, ez a legfontosabb mutató egy tehenészet életében.
A szárazonállás a tejelő tehenek elapasztását követő időszak. Első fele a valódi szárazonállás, amely a tőgy aktív involúciójából – szó szerinti magyarításban visszafejlődéséből – és a teljes involúciós állapotból áll. Valójában itt arról van szó, hogy a tejtermelés leállásával a tőgy mirigyállománya fokozatosan leépül (ezért van az, hogy a laktáció végén a tej szomatikus sejtszáma természetes módon megemelkedik, de a tejjel ürülő sejtek többsége egészséges tőgy esetében levált hámsejt, míg fertőzött tőgynél a nagyobb mérvű sejtszám-emelkedést fehérvérsejtek, főleg neutrofil granulociták okozzák). Az involúciós állapot a tőgy teljes pihenését jelenti. A szárazonállás második fele az átmeneti időszak (ellés előtti és ellés utáni három hét) első három hetét képező előkészítés, amely alatt a laktogenezis-kolosztrogenezis, azaz a tej, illetve föcstej termelődése megindul. A szárazonállás időtartama és minősége létfontosságú a következő laktáció termelése szempontjából.
A gazdasági haszonállatok fertőző megbetegedéseit okozó mikroorganizmusok, a fertőzés forrásától kezdve a külső környezetben, a különböző munkaeszközökön, ragályfogó tárgyakon, szerves anyagokban, vízben, vagy talajon is megtalálhatóak. A fertőzések megelőzésének igen fontos szerepe a kórokozók gyérítése, a szaporodásuk gátlása, melynek egyik eszköze a kellő gondossággal elvégzett fertőtlenítő folyamatok elvégzése. Egy átlagos állattartó telepen számos olyan tényező van, ami fertőzés forrása lehet, ezért elsősorban arra kell törekedni, hogy a jószágok immunrendszere megfelelően stabil legyen, ellenállóak legyenek a betegségekkel szemben. Természetesen kiemelt figyelmet kell fordítani a megfelelő tartástechnológiai, elhelyezési körülményekre, és a takarmányozási módszerekre.
A tömegtakarmányok palettája rendkívül színes, sőt, még el is veszhetünk a túl nagy választékban. Ebben segíthet az alábbi cikk, ami kiemeli a fontosabb és értékesebb tömegtakarmányok előnyeit, nem rejtve véka alá a hátrányokat és veszélyeket. Végül, de nem utolsósorban a legfrissebb ’páratlan’ újdonságok is nagyító alá kerülnek.
Az elmúlt évtizedekben a tejtermelő gazdaságok mérete folyamatosan nő, ezzel párhuzamosan jelentősen emelkedik az egy tehénre vetített fajlagos tejhozam, míg a minőségi követelmények egyre szigorodnak amellett, hogy a rendelkezésre álló szakképzett munkaerő hiánya tapasztalható. A helyzet megoldását a világszerte egyre elterjedtebben használt automata fejőrendszerek jelenthetik.
A bőtejelő tehenek az intenzíven induló tejtermelésnek köszönhetően negatív energiastátuszba (NEB) kerülnek a laktáció első heteiben. Ennek oka, hogy a takarmányfelvétel nem képes fedezni a növekvő tejtermelés energiaigényét.
A nagyüzemi tejelő szarvasmarhák takarmányadagjaiban található ásványi és vitaminkiegészítők rutinszerűen tartalmaznak A-, D3- és E-vitaminokat, pl. az NRC (2001) ajánlás alapján. Ezzel szemben a B-csoportbeli vitaminok alkalmazása mind a mai napig marginális mértékű a tejelőállományokban, aminek oka az a korábbi megállapítás, miszerint a bendőmikrobák képesek az állat szükségleteinek megfelelő mennyiségű B-vitamint előállítani (Girard, 1998).
A tejelő tehenek energia- és táplálóanyag-ellátottsága számos ponton befolyásolja a szaporodásbiológiai mutatókat.
A hőstressz a nyári időszakban hátrányosan befolyásolja a reprodukciós folyamatokat, ami a romló vemhesülési mutatókban (conception rate) érhető tetten a tejelő tehenészetekben világszerte. A test maghőmérsékletének emelkedése felelős a romló szaporodásbiológiai mutatókért. A hyperthermia kialakulásában nagy szerepet játszik a magas tejtermelés. A tejtermelés folyamata növeli a tehén metabolikus hőtermelését. A 30 kg/nap tejet termelő tehén hőtermelése a duplája a tejet nem termelő tehénének, és az 55 kg/nap tejet termelő tehénnél ez az arány már háromszoros.
Hogyan erősíthető a hazai dinnyetermelés?
