A tarlómegmunkálási munka célja az elmúlt években sokhelyütt megváltozott. Korábban elsősorban a gyomirtásra és talajlazításra szolgált. Ma a legtöbb művelt terület teljesen mentes a gyomoktól. Ennek megfelelően már csak kevés gyom kel ki a haszonnövény állományban.
A tarlók gyommentesítése a jó mezőgazdasági gyakorlat fontos része, mivel meghatározó szerepe van az évelő fajok elleni védekezésben, illetve meggátolja a magrólkelő gyomok magérlelését. Ezen túlmenően a gyomirtó célú mechanikai műveletek helyettesítésével szerepe lehet a talaj nedvességének megőrzésében.
Magyarország Európa parlagfűvel (Ambrosia artemissiifolia) leginkább fertőzött területe. A parlagfűszezon tipikusan augusztus elejétől szeptember végéig tart, ám a gyommentesítést már most, a parlagfű növény megjelenésekor el kell kezdeni!
Ismertető és felhasználói tapasztalatok
Hazánkban a kalászos gabonák betakarítása a nyári mezőgazdasági munkák legnagyobb körültekintést, figyelmet és leggondosabb szervezési munkát igénylő része. A gabona betakarításával azonban a technológiai munkálatok korántsem érnek véget, ugyanis a visszamaradt tarló legalább ennyire gondos és szakszerű kezelést kíván. Mára jelentősen csökkent a magyarországi állatállomány, a gabonaszalma állattenyésztési célú hasznosítása is visszaesett, ami egyrészről sajnálatos, másrészről viszont – a talajba megfelelően visszadolgozott szalma esetén – kifejezetten pozitív hatást hozhat.
Az elmúlt évek szélsőséges időjárási körülményei a hatékony tarlóápolást és -kezelést nem tették minden esetben lehetővé, mivel az őszi vetésű növények betakarítását követően, sok helyen szélsőségesen száraz körülmények voltak. Így a talajélet javításában, az évelő gyomnövények visszaszorításában, a magról kelő gyomnövények gyommagkészletének csökkentésében nem minden esetben voltak sikeresek a gazdálkodók.
A betakarított szálastakarmányok minõségét alapvetõen az alkalmazott technológia határozza meg, ezért elsõdleges célunk ehhez magas színvonalú mûszaki háttér biztosítása. A gépek kiválasztásánál legfontosabb szempont az a technológia-szemléletû gondolkodásmód, mely a felhasználói elvárások, valamint a részmûveletek gépeinek és eszközeinek optimális összhangján alapszik.
Költségkímélõ trágyázás repce- és kalászos tarlón is
Aszályos évjáratban mindig felértékelõdnek azok a növénytermesztési módszerek, amelyek a talajnedvesség-veszteség csökkentését szolgálják. A nyári betakarítású növények tarlóján elvégzett tarlóhántás segítheti, de szakszerûtlenül végezve akadálya is lehet a kedvezõ talajállapot kialakításának.
Aratás után legalább olyan figyelmet fordítsunk talajainkra, mint azt vetés elõtt tettük.
A növénytermesztés eredményessége számos tényezõtõl függ. A levegõ széndioxid-tartalma, hõmérséklete, a fény- és a csapadékviszonyok éppúgy fontos környezeti feltételek, mint a talaj tápanyagtartalma, a tápanyag felvehetõsége, a talaj levegõzöttsége, és a rendelkezésre álló vízkészlet.
A modern vetésrendszernek speciális követelményeket kell teljesítenie: precíz és gyors vetés, optimális idõpontban, minimális költségráfordítással. A HORSCH Airseeder vetõkultivátor alkalmas hatékony és nagyteljesítményû vetésre, amellyel a magágykészítés, a vetés és a talaj visszatömörítése egy munkamenetben történik.
A címadó fogalmak tárgyalásának a magyar mezőgazdaság közelmúltban történt átgondolatlan átalakítása és a jövőben várható EU szabályozások együttesen adnak aktualitást.
Az általános szakmai ismérvek szerint tarlóhántásnak azt a sekély – általában 6 és 15 cm munkamélység közé tehetõ – mûvelést tekintjük, amelyre a nyári idõszakban betakarított növények után kerül sor. Jelen anyagunkban e feladat gépesítési hátterérõl kívánunk áttekintést nyújtani, figyelembe véve elsõsorban az üzemeltetõi-agronómiai szempontokat, valamint azokat a fõbb mûszaki-agrotechnikai ismérveket, amelyek alapját adhatják egy racionális beruházásnak. A kifejezetten általános technológiai szemlélet mellett csak egy agronómiai követelményt említünk: a tarlóhántásra lehetõség szerint a betakarítást követõen minél hamarabb kerüljön sor.
A tarlóégetés a szántóföldi növénytermesztés egyik legvitatottabb „munkafolyamata”. Számos elõnye van, ugyanakkor lényegesen több az olyan hátrány, amely feltétlenül átgondolásra kell késztessen mindenkit, aki élni kíván vele. Az égetés támogatói azzal érvelnek, hogy elpusztítható a gyommagvak, a kártevõk és a kórokozók nagy része. Ezzel szemben a valóság az, hogy a pusztítás csak a felszínre, illetve az alatta lévõ néhány centiméter rétegre terjed ki. Ugyanakkor az égetés során károsodnak a hasznos bioszervezetek is, megbomlik a környezet biológiai egyensúlya, és nem elenyészõ a vadak pusztulása sem.
Különleges eszközökkel vizsgálja a rejtett életmódú kártevőket a MATE kutatója
