Nyár végi- és őszi vetésű növények talajelőkészítése

Agro Napló
Hazánk ökológiai adottságai sok nyár végi- és őszi vetésű növényfaj termesztésére kínálnak kedvező lehetőséget. A termeszthető növényfajok sokféleségéből adódóan, a vetésidő július utolsó napjaitól október végéig tart, és ezalatt több, mint 1,5 millió hektáron kerül mag a földbe (1. táblázat). A sok növényfaj és társításaik termesztésének sikere jelentős mértékben függ attól, hogy növekedési-, fejlődési igényeiket miként elégíti ki a talajművelés.

A földműveléstan jeles kutatóinak e témakörben kialakított nézetei a következőképpen összegezhetők: a művelés célja, hogy mechanikai úton olyan biológiailag aktív talajállapotot hozzon létre, amely egyrészt optimális a termesztendő növény számára, másrészt hosszútávon hozzájárul a talajtípustól elvárható termékenység fenntartásához.

A biológiailag aktív talajállapotnak a vetéstől a termésérésig kell tartani. A talajelőkészítésnél éppen ezért a jó gyökér- és magágy egyaránt fontos. Jó a gyökérágy, ha:

  • nedves,
  • rögmentes,
  • 15-20 %-kal tömöttebb a vetőágynál,
  • nincs művelőtalp (eke- és tárcsatalp) betegség.

Jó a mag- vagy vetőágy, ha: 

  • laza,
  • légjárható,
  • gyommentes,
  • egyenletes mélységű, ülepedett,
  • magmérethez igazodóan aprómorzsás (nem poros).

Az ide kapcsolódó kutatási eredmények adatait a 2. táblázatban mutatjuk be.

A kutatási eredmények szerinti ideális állapotot a gyakorlatban rendkívül változatos körülmények, korlátozott lehetőségek között kell létrehozni, vagy legalább is megközelíteni. Minden esetben mérlegelendő: 

  • az elővetemény lekerülése és a vetés közötti idő hossza,
  • az elővetemény utáni talajállapot (művelőtalp, taposási kár),
  • a talaj típusa, nedvességi állapota,
  • a tarló- és gyökérmaradványok mennyisége, elhelyezkedése (pl.: cukorrépa fej sorok, szármaradványok állapota),
  • az évelő, erős vegetatív szaporodású gyomok jelenléte,
  • a rendelkezésre álló erő- és munkagépek (műszaki állapot, energetikai kapcsolat),
  • az új talajművelési technológiára váltás mérlegelése (más szaktudás, beruházás-megtérülés, hatás a termesztéstechnológia többi elemére).

Az időtényező azért fontos, mert a legtöbb nyár végi-, őszi vetésű növény optimális vetésidejének hossza többnyire 10 nap (a híres Mándy-féle vetésidő kísérletekből tudjuk, hogy ebből is csak egyetlen nap a „nyerő”), ezt megelőzően az alapművelést (tárcsás, ekés) már 20-25 nappal korábban be kell fejezni és a vetőágy előkészítés utolsó műveletével is illik végezni a vetés előtt 5-7 nappal. Nem véletlen, hogy a talajművelés klasszikusai megkülönböztették a talaj előkészítés módozatait a korán, illetve későn lekerülő elővetemények után. A gyakorlati szakember tudja, mekkora különbség van az őszi káposztarepce, vagy az október közepén érő kukorica után vetendő búza jó minőségű vetőágyának készítése között, a variációs lehetőségekről nem is beszélve. Az elővetemény utáni talajállapotnál elsődleges annak vizsgálata, hogy van-e művelőtalp. Ha van és a talaj száraz, mindenképpen lazítózni kell. Ebben az esetben még a vetőszántás „szerelmeseinek” is csak tárcsás (kultivátoros, laza, középkötött talajon) alapmûvelés ajánlható. A talaj kötöttsége, nedvességi állapota szűkítheti, de bővítheti is az eljárás-művelet-eszközhasználat lehetőségeit (lásd a későbbi példákat). A tarló típusaival, a talajtermékenységben betöltött szerepével, az utónövényre gyakorolt hatásával, a tarlókezelés módozataival az Agronapló előző (VII. évf., 2003/6) számában már foglalkoztunk. Mivel sok nyári betakarítású növény jó, vagy legalábbis megfelelő előveteménye az őszieknek, ezért ismételten hangsúlyozzuk, hogy ezek talaj előkészítése a betakarítást követő azonnali tarlóhántással kezdődik (a szűk keresztmetszet nem az elővetemény betakarítása, hanem a szalma, az egyéb szármaradványok kezelése). Ennek időben és jó minőségben történő kivitelezése az alábbi előnyökkel jár: 

  • a maradék vízkészlet megőrzése, a csapadék elnyelésének biztosítása,
  • kedvező életfeltételek biztosítása a hasznos élőszervezetek számára,
  • kikelt gyomok megsemmisítése,
  • vetőágy a felső rétegben lévő gyommagvaknak és a „szemveszteségnek”,
  • tarló- és gyökérmaradványok gyorsabb lebomlása,
  • a következő talajmûvelési eljárások kisebb energiaigénye.

A tarlóhántás gyors elvégzése és egyidejû lezárása akkor tölti be jótékony szerepét, ha nem „fekete” a felszín. A tarló- és gyökérmaradványokat csak sekélyen, 5-8 cm mélyen keverjük a talajba, mulcs-szerû réteget képezve (így az erózió és a defláció ellen is védekezünk).

A nyári betakarítású növények utáni tarlóhántás és -lezárás eszközeit illetően a vélemények túlnyomó részt hasonlóak. A tarló állapotától függően két változat javasolható: 

  • Száraz talaj, tömődött felszín, sok növényi maradvány esetén: tárcsázás 8-10 cm mélyen + kapcsolt gyûrûshengerezés.
  • Nedvesebb laza, vagy középkötött talaj, kevés növényi maradvány esetén: kultivátorozás 10-12 cm mélyen + kapcsolt gyûrûshenger (esetleg középnehéz fogas).
  • A gyökér- és vetőágy készítés további mûveleteit illetően a hagyományos vetőszántásos módszer mellett, a körülményektől függően alkalmazható a tárcsás alapmûvelés, vagy a terjedőben lévő vetőkultivátoros eljárás is. 

  • Vetőszántásos módszer (gyökérágy készítés)

    Ott ajánlható, ahol a teljes szalmamennyiség (természetesen aprítva) a területen marad, ahol torzsagomba vagy fuzárium fertőzéstől nem kell tartani, di- (vagy bi) kultúra 2. évében, ha sok évelő gyom hajtott ki, laza, homokos talajon, ha eróziónak kitett domboldalakon folyik a termesztés.

    A vetőszántást 16-18 cm mélyen ágyekével és váltvaforgató ekével is egyaránt jó minőségben végrehajthatjuk. Ágyekével végezzünk javított ágyszántást. Ügyeljünk arra, hogy a fogások kijelölését évről évre változtassuk. Így elkerülhető a hullámos felszínû tábla kialakulása. A szántásnál képződő ormokat, széjjelvettetéseket be kell húzni (erre a váltvaforgató ekéknél természetesen nincs szükség).

    A szántásos alapmûvelés energiaigénye a legnagyobb. Ezért részben kárpótol, hogy az előre kiszórt P és K alaptrágya nagy része a gyökérágyba kerülve jobban hasznosul.

    A szántás elmunkálásának eszközei, a rögképződés mértékétől és a nedvességi állapottól függően: henger, fogas, középnehéz tárcsa, esetleg ásóborona.

  • Tárcsás-nehézkultivátoros módszer (gyökérágy készítés)

    Kötött, száraz talajon, kevés tarló és gyökérmaradvány esetén jól alkalmazható a nehéztárcsa. Mélysége szintén 16-18 cm legyen (előfordulhat, hogy ez csak a 2. menetben érhető el). A szántóföldi kultivátorok csak omlósan nedves, közepesnél nem kötöttebb talajon, minimális szármaradvány mellett végeznek kifogástalan munkát.

    Az eljárás előnye a nagy területteljesítményben rejlik. A mûvelet előtt kiszórt PK alaptrágyának csak kisebb hányada kerül az aktív gyökérzónába.

    A tárcsás alapmûvelést is el kell munkálni (henger vagy fogas). Jó szerkezetû, középkötött talajon, kisebb táblán a tárcsás alapmûvelést a kétszeri talajmarózás is helyettesítheti. Tárcsás alapmûvelés javasolható abban az esetben is, amikor mûvelőtalp betegség „gyógyítására” középmély lazítózást végzünk. A mûveletek sorrendje ilyenkor:

  • tarlóhántás és -zárás,
  • középmély lazítózás (maximum 45 cm-ig), esetenkét kőszedéssel,
  • középmély lazítózás elmunkálása (rögtörő hengerrel, esetleg ásóboronával)
  • tárcsázás (16-18 cm mélyen) + henger vagy fogas.
  • Vetőkultivátoros módszer (gyökér- és vetőágykészítés)

    Őszi kalászosok talajmûvelésére javasolható módszer. Előfeltételei: nincs mûvelőtalp, rendelkezésre áll a speciális, kombinált vetőgép, amely vagy a teljes területen, vagy csak a vetendő sorokban készít vetőágyat. Fel van szerelve peszticid- és mûtrágyaszóró adapterrel, vető- és magtakaró elemekkel. Mûveleti sorrend:

    • tarlóhántás és lezárása,
    • a kizöldült tarló szükség szerinti mechanikai, vagy herbicides „feketére munkálása”,
    • vetőágy előkészítés, peszticid kijuttatás, vetés, magtakarás vetőkultivátorral.
  • Gyakran kényszerülünk arra, hogy őszi búzát későn lekerülő, több-kevesebb szármaradványt visszahagyó növény után vessünk. Ilyenkor elmarad a tarlóhántás, rögtön a gyökérágyat készítő alapmûveléssel indítunk. A kevés szármaradványt visszahagyó burgonya, cukorrépa után a talaj nedvességi állapotától, a felszín tömődöttségétől függően a nehéztárcsa, a nehézkultivátor az alkalmas munkaeszközök. Száraz talaj esetén többnyire rögtörő hengert kell a tárcsa után járatni, omlós felszín esetén elégséges a nehézfogas is a kultivátor után. A napraforgót szinte mindenhol deszikkálják betakarítás előtt, ezért szármaradványait jól lehet aprítani szártépővel, szárzúzóval. Alapmûvelésre nehéztárcsa + rögtörő henger a legalkalmasabb. A tárcsát ne járassuk 15 cm-nél mélyebben, mert a „szemveszteség” még két év múlva is „visszaköszönhet” árvakelés formájában. A sok szár- és gyökérmaradványt visszahagyó kukorica, szemescirok is gyakori előveteménye az őszi búzának, ráadásul csak néhány nap választja el betakarításukat a búza vetésidejétől. Akár ekés, akár nehéztárcsás gyökérágy előkészítés mellett döntünk, a munka minőségét alapvetően meghatározza a szármaradványok szinte a talaj felszínéig történő tökéletes aprítása. Tehát szártépéssel, -zúzással indítunk. Ekét akkor célszerû választani, ha a talaj kellően nedves, a barázdaszelet omlós. Nehéztárcsa szükséges száraz, kötött talajon (ilyenkor gyakran kétszer is járatni kell). Mindkét eszköznél elegendő a 15-18 cm-es mûvelési mélység.

    Az alapmûvelés utáni felszín minősége (rögösség, nedvességi állapot), a vetendő mag mérete együttesen szabják meg a vetőágy előkészítését (1. és 2. táblázatok). Eszközei az ásóboronák, kompaktorok, kombinátorok. A kombinált vetőágy előkészítő eszközök lazítják a talaj felszínét, aprítják a rögöket, egyengetik a talajfelszínt, a vetés mélységében pedig tömörítenek. Legtöbbször már egyszeri járatásukkal is megfelelő vetőágy készíthető. Lényeges, hogy a vetést megelőző utolsó mûvelet a tervezett vetés irányában történjen.

    Az őszi növények kitûnő előveteményei lehetnek az évelő pillangósok és füves társításaik, mert: 

    • az istállótrágyázással egyenértékû szervesanyagot hagynak vissza,
    • aktív gyökérzónájukban morzsás szerkezetû a talaj,
    • aktív gyökérzónájukban 300-400-szor több építő és lebontó folyamatokat szabályzó élőszervezet mûködik, mint az egyéves kultúráknál.

    Az őszi kalászosoknak azonban csak akkor kiváló előveteményei, ha feltörésük ideje, módja minden tekintetben megfelelő. A nagy tömegû, jó minőségû szervesanyag fokozatos mineralizációjához legalább 80-95 nap szükséges. Ezért az őszi vetésû növények alá feltörésüket legkésőbb június 15-25. között meg kell kezdeni. A feltörés mûveleteinek elméleti sorrendje: 

    • az élő gyep barázdaszelet elpusztítása, sekély mûvelése, az elvágott vékony réteg visszatömörítése,
    • egy vagy kétszeri forgatásos mûvelettel a szervesanyagban gazdag réteg mélybe forgatása, tömörítéssel a levegő kiszorítása a lassú mineralizáció érdekében,
    • vetőágy készítése a már ismertetett elvek szerint.

    A gyakorlati kivitelezésre két változat ajánlható:

  • Középkötött, nedvesebb talajon:
    • sekélyszántás 10-12 cm mélyen, teljes (180º-os) barázdaszelet fordítással, azonnali zárás gyûrûshengerrel,
    • két-három hét múlva nehéztárcsázás 12-15 cm mélyen és azonnali zárás gyûrûshengerrel,
    • három-négy hét múlva ismételt (keresztirányú) nehéztárcsázás 20-22cm mélyen és azonnali zárás sima vagy gyûrûs hengerrel,
    • a kizöldült felszín feketére munkálása kultivátorral, tárcsával, zárás: hengerrel,
    • a vetőágy előkészítése (kompaktor, ásóborona, kombinátor).
  • Kötött, száraz talajon:
    • nehéztárcsázás 10-12 cm mélyen, azonnali zárás hengerrel,
    • két-három hét elteltével ismételt nehéztárcsázás 15-20 cm mélyen, azonnali zárás hengerrel,
    • három-négy hét múlva mélyszántás (26-32 cm),
    • azonnali szántáselmunkálás és zárás hengerrel,
    • a kizöldült tarló feketére munkálása kultivátorral, tárcsával, zárás: hengerrel,
    • a vetőágy előkészítése (kompaktor, ásóborona, kombinátor),
  • Késmárki István - Petróczki Ferenc

    1.

    táblázat
    Nyár

    végi-, őszi vetésû szántóföldi kultúrák vetésideje és igénye

    a magágyrögfrakció eloszlása iránt
    Növénykultúra Vetésidő Rögfrakció a magágyban (m/m)
        1-5 5-10 10-30
        %-os megoszlás esetén kedvező
    Bíborhere VII. 25 - VIII. 30. 70-80 10-20 0-20
    Gyakoribb zöldtrágya növények
    Mustár (köztes védőnövény) VIII. 1 - IX. 10. 70-80 10-20 0-20
    Olajretek VIII. 1 - IX. 10. 60-70 10-20 10-20
    Facélia VIII. 1 - 31. 60-70 20-30 0-20
    Takarmányrepce (Emerald) VIII. 1 - 31. 60-70 20-30 0-20
    Áttelelő magrépa VIII. 10 - 20. 70-80 10-20 0-20
    Lucerna VIII. 20 - 31. 70-80 10-20 0-20
    Őszi káposztarepce
    Erukavas VIII. 25 - IX. 5. 60-70 20-30 0-20
    Erukasav mentes IX. 5 - 10. 60-70 20-30 0-20
    Őszi zöldtakarmány keverékek
    Legány-féle keverék VIII. 10 - IX. 10. 70-80 10-20 0-20
    Landsbergi keverék VIII. 20 - 30. 70-80 10-20 0-20
    Rozsos szöszös bükköny IX. 5 - 25. 40-50 40-50 0-20
    Rozsos ősziborsó IX. 10 - 20. 40-50 30-50 10-20
    Búzás pannonbükköny X. 1 - 10. 40-50 40-50 0-20
    Őszi zab IX. 15 - 30. 40-50 30-50 10-20
    Őszi árpa IX. 20 - X. 5. 40-50 30-50 10-20
    Tritikálé IX. 15 - 25. 40-50 30-50 10-20
    Rozs IX. 20 - 30. 40-50 30-50 10-20
    Őszi búza X. 1 - 20. 40-50 30-50 10-20
    Makaróni (durum) búza X. 10 - 20. 40-50 30-50 10-20
    2.

    táblázat
    A

    talajállapot elbírálására alkalmas határértékek

    (BIRKÁS 1987, HAKANSSON et al. 1988, SOANE

    és OUWERKERK 1994)
    Talajállapot Talajfizikai paraméterek
      Térfogattömeg

    (g.cm-3)
    Összes pórustérfogat

    (%)
    Talajellenállás

    (MPa)
    Kedvező 1,20-1,50 47-52 1,50-2,50
    Túlzottan laza 0,65-0,95 60-65 < 1,0
    Mûvelőtalp tömörödés,

    taposási kár
    ³ 1,55 ³ 36-38 ³ 3,0

    (4,0-6,0)
    Hántatlan tarló (általában) 1,50-1,58 38-40 3,0-3,50
    Lazítás (a lazítás mélységéig) 1,0-1,30 48-52 1,15-1,25
    A növények magágyigénye 1,15-1,35 47-52 1,15-1,45
    A növények gyökérágyigénye 1,30-1,45 46-48 1,85-2,85
    Címlapkép: Getty Images
    NEKED AJÁNLJUK
    Készítsük fel talajainkat!

    Készítsük fel talajainkat!

    A fenntartható fejlődés két fontos alapeleme Magyarországon talajkészleteink észszerű hasznosítása, védelme, állagának megőrzése, sokoldalú funkciókép...

    Talajművelés – de hogyan?

    Talajművelés – de hogyan?

    A koronavírus-járvány által kialakult helyzet ellenére a szemnek igen kellemes látvány, ahogy a mezők alakulnak. A szárazság és a késői fagyok ellenér...

    CÍMLAPRÓL AJÁNLJUK
    KONFERENCIA
    Agrárszektor Konferencia 2024
    Decemberben ismét jön az egyik legnagyobb és legmeghatározóbb agrárszakmai esemény!
    EZT OLVASTAD MÁR?