Annál is inkább fontos az alapos ciklusokon átívelő gazdálkodás, mivel egyetlen szakasz, nevezetesen a tarló elhanyagolása súlyos gondokat idézhet elő szántóföldjeinken.
A permanens gazdálkodás, odafigyelés, mind szakmai szempontból mind pedig kötelező erejû előírások, rendeletek, törvények szempontjából indokolt.
Szakmai szempontokat elemezve könnyen belátható, hogy nem körültekintően kezelt tarlók talajállapotában, gyomosodásában jelentős hátrányok keletkezhetnek. A tarló elhanyagolásával a gyommagkészlet csökkenése helyett a talajaink gyommag készletének növekedését idézhetjük elő. Ezzel együtt felszaporodhatnak olyan veszélyes, nehezen írtható gyomfajok, amelyek rendkívüli módon megnehezíthetik a következő kultúrnövény termesztését.
Nagyon fontos tehát az évelő gyomnövények és a közismert magról kelő egyéves gyomnövények elleni agrotechnikai, mechanikai és kémiai technológiák alkalmazása. Különösen indokolt odafigyelni a humánegészségügyi szempontból is veszélyes parlagfû írtására. Ha rangsort állítanánk fel a nyári időszakban, hogy mely gyomnövények ellen célszerû prioritásokat megállapítani, minden bizonnyal a védekezési stratégia első jelöltjei között a parlagfû szerepelne. A parlagfûvel szemben a népesség jelentős hányada allergiás megbetegedésben szenved. A központi költségvetés jelentős része a betegség leküzdésére fordítódik. Ismerve a parlagfû agresszív életmódját, minden eszközt fel kell használnunk abból a célból, hogy a gyomnövény egyedszámát nem csak vegetációs időben, hanem a tarló szakaszban is csökkentsük.
Jogszabályi oldalról a növényvédelemről szóló 2000. évi XXXV. tv. 5. § (1) bek. c. pontja alapján a gyommentesítési kötelezettség elmulasztása szabálysértést von maga után. Ugyancsak kötelező erejû az 1994. évi LV. tv. 36 § (1) bekezdése, amely a termőföld hasznosítási kötelezettségét írja elő.
Természetesen a jogszabályok előírásai a helyesen gazdálkodó termelőket védik, az előírások betartása ezért mindenkire kötelező érvényû.
Első feladatunk tehát, hogy az adott területen meggyőződjünk róla, hogy milyen gyomnövényekkel terhelt a betakarítás utáni tarló. Az alapos felmérést követően dönthetjük el a helyes védekezési, gyomszabályozási stratégiát.
Ezek közül nagyon régi és hatékony növényvédelmi eljárás a tarlóégetés. A modern környezetgazdálkodás szempontjait maradéktalanul szem előtt tartó növénytermesztésben nem javasolható elsődlegesen. Általában az esős időszakokban felszaporodott gomba kórokozók egyik megsemmisítési módja, ugyanakkor tarlóégetéssel írthatjuk a tarlón található apróbb gyommagvakat is. A tarlóégetés engedélyező hatósága a települési jegyző. A jegyző az engedély kiadásához kérheti az illetékes növényvédelmi szakigazgatás hozzájárulását. Az eljárásba be kell vonni a tûzoltó hatóságot is, aki a tûzvédelemre vonatkozó szabályokat írja elő. Ugyancsak be kell szerezni a közúti közlekedési felügyelet engedélyét is.
A másik vegyszermentes, hatékony gyomszabályozási eljárás a mechanikai tarlóápolás.
Mivel helyesen végrehajtott tarlóápolás nem fejeződhet be a sekély tarlóhántással, kézenfekvő, hogy a következő kultúrnövény vetéséig a szántóföld kultúrállapotát fenntartsuk. A cél eléréséhez kiváló talajmûvelési technikák állnak rendelkezésre. Bármelyik módszert alkalmazzuk, az egyik legfontosabb cél a talaj nedvességének megőrzése, valamint a károsan felszaporodó növények visszaszorítása.
A tarlóhántással, amely lazító-porhanyító talajmunka – a tarlómaradványokat részben a talajba keverjük, ezzel kedvező körülményeket biztosítunk a szervesanyag mineralizációjának. Ezentúl elősegítjük a talajrétegek vízmegtartását és nagyban hozzájárulunk a talajélet fenntartásához. Növényvédelmi szempontból a jelentősége messze elvitathatatlan, mivel a betakarítás folyamatában a felszínre hullott gyommagvak a sekély mûveléssel gyors csírázásra bírhatók, ezáltal később könnyen írthatók. Sajnos a tarlók ápolása tarlóhántással nem fejeződhet be, hiszen a kicsírázott kikelt magok ellen kötelezően védekeznünk kell.
A magról kelő egyéves gyomfajok mechanikai módszerekkel írthatók, féken tarthatók, azonban az évelő tarackos, szaporodóképes gyökerekkel rendelkező gyomnövények ellen már kevésnek bizonyulhatnak. Ezért ezekkel a gyomfajokkal szemben legelfogadottabb módszer a vegyszeres védekezés. A tarackbúza, csillagpázsit, mezei acat, fenyér cirok, aprószulák, nád írtása nagyon körültekintő szakmai munkát kíván. Természetesen nagyon szélsőséges esetben található meg valamennyi évelő gyomnövény a tarlón. Rendszerint egy, legfeljebb két uralkodó évelő gyomfajjal kell számolnunk. Általános esetekben az évelők foltokban szaporodnak fel. Ilyen esetekben nem célszerû teljes felületi kezelés, csupán a gyomos foltok lepermetezését kell végrehajtani.
A védekezés kidolgozásánál különbséget kell tennünk abban a vonatkozásban, hogy évelő egyszikûek, vagy évelő kétszikûek fordulnak elő a területen. Előfordulhat, hogy vegyes gyomfertőzéssel állunk szemben. Amennyiben évelő egyszikûek szaporodnak fel a nyári betakarítású növények után, akkor mindenképpen meg kell várni a gyomnövények kihajtását. A permetezés időpontja akkor a legoptimálisabb, amikor elegendő levélfelület van a herbicidek felvételéhez. A kezelést glifozát hatóanyagú herbicidekkel célszerû elvégezni. Ezt a hatóanyagot tartalmazó készítmények a hatásukat kifejtik a területen található más gyomfajokra is.
Bizonyos esetekben eredményesen alkalmazhatók évelő egyszikûek ellen a szelektív hatású speciális egyszikûírtók is, azonban specifikus hatásmódjuk következtében az esetlegesen előforduló kétszikû gyomok ellen hatástalanok. Glifozát hatóanyagú szerek kijuttatása esetén növeli a készítmények hatékonyságát, ha a permetlébe segédanyagokat, hatásfokozókat is adagolunk pl. Hysparay, Frigate, Nonion, stb… A jó hatásfok mellett az adalékanyagok felhasználásával a glifozát hatóanyagú herbicidek javasolt dózisa 25-30 %-al is csökkenthető.
Amennyiben évelő kétszikûekkel fertőzött a tarló, vagy vegyes gyomfertőzéssel állunk szemben akkor a tarlóhántást követően az évelő kétszikûek, illetve az évelő egy- és kétszikûek kihajtását meg kell várnunk. Amikor a gyomok elérik a 20-25 cm-es átlagos magasságot, ekkor érkezik el a permetezés optimális időpontja.
Ezekben az esetekben a gyakorlat legtöbbször kombinációt alkalmaz. Ilyen kombinációs lehetőség van többek között : glifozát+2,4 D, vagy glifozát+MCPA, vagy glifozát+dicamba. A kombinációs lehetőség a kiszerelés formulációja szerint nagy változatossággal növelhető.
Természetesen a kombinációk nem olcsók, ugyanakkor nagyon fontos szempont, hogy a különböző kultúrnövényekből vegetációs időn belül lényegesen drágábban lehet a nehezen írtható évelő gyomokat eltávolítani.
Zalaegerszeg, 2004. május 28.
