A Clasman Kft. alapító-ügyvezetője volt a vendég Áder János korábbi köztársasági elnök Kék bolygó című podcastjának kedden megjelent adásában.
Az utóbbi napok csapadékosabb időjárásának és a nagy folyók vízgyűjtőjéről érkező vízmennyiségnek köszönhetően mérséklődött az aszály, emellett a szezonális öntözési igények is csökkentek.
Tovább folytatódik az aszály, a legfontosabb az ivóvíz biztosítása, de sorra készülnek el az ütemezett öntözési menetrendek is a mezőgazdasági felhasználók bevonásával.
A célzott felszín alatti víztározásra, a készletek mezőgazdasági és ivóvíz-utánpótlási célú hasznosítására találtak technológiai megoldásokat a magyar szakemberek vezetésével egy nemzetközi programban.
„Felszín alatti vizek – láthatóvá tenni a láthatatlant!” – ez a jelszava idén a március 22-i nemzetközi víz világnapjának.
Az Európai Unió környezetvédelmi tanácsa javaslatot fogadott el az ivóvíz irányelv felülvizsgálatára, amely naprakésszé teszi az minőségi előírásokat a biztonságos és tiszta ivóvíz érdekében, új rendelkezéseket tartalmaz az ivóvízzel érintkezésbe kerülő anyagokra és a vízhez való hozzáférésre – közölte az uniós tanács.
A jó minőségű víz elengedhetetlenül szükséges gazdasági állataink egészségéhez és a takarmány hasznosulásához. Partnereinktől azt kérdeztük, milyen megoldásokat ajánlanak a megfelelő ivóvíz-higiénia biztosításához. Lássuk a válaszokat!
Budapest, 2015. augusztus 6., csütörtök (MTI) - Fokozottan kell figyelni a nagy melegben a társ- és a haszonállatokra, mert a hőség ugyanúgy megviseli őket, mint az embereket - mondta Bognár Lajos országos főállatorvos csütörtökön az MTI-nek.
Nagy István, a Földművelésügyi Minisztérium parlamenti államtitkára kétoldalú tárgyalást folytatott Om Prakash Dhankarral, az indiai Harayana tartomány mezőgazdasági miniszterével Budapesten, a Földművelésügyi Minisztériumban.
A jövőben is olyan vidékpolitikára van szüksége Magyarországnak, mely biztosítja a kistelepüléseken élők megélhetését és boldogulását - jelentette ki a vidékfejlesztési miniszter Abádszalók és Tiszaroff közös ivóvízminőség-javító programjának csütörtöki alapkőletételén, Tiszaroffon.
Intenzív növekedésű, nagy termelési potenciálú gazdasági haszonállataink genetikai potenciáljának kihasználásához elengedhetetlen az állomány megfelelő tartási körülményeinek, kiváló telepi menedzsmentjének valamint jó minőségű takarmányának biztosítása. Gyakran megfeledkezünk azonban a legfontosabb takarmányról, a vízről, melyből állataink a szilárd táplálék 2-3 szorosát is elfogyasztják. Nem elegendő azonban a megfelelő vízmennyiség, a jó minőséget is biztosítanunk kell.
Jánd-Tej Víztisztítás
„Ivóvízkezelés, ivóvíz-savanyítás? Az meg minek?” – hallom gyakran az állattartók egy részétől. Persze, amikor rákérdezek, hogy honnan származik a telepet ellátó víz, akkor az esetek nagy részében azt a választ kapom, hogy saját fúrt kútról. És azt a telepen dolgozók is ihatják? „Áááá, azt nem lehet, az emberek szódát isznak, mert a telepi vízben sok a vas, és a mikrobiológiai eredményei sem jók.”
A víz nem egyszerűen a földi élet és számtalan biokémiai folyamat alapja, hanem az egyik fő alkotórésze az állatok testét felépítő sejteknek. Lehetővé teszi a vérkeringést és befolyásolja a vér összetételét. Biztosítja a megfelelő vérnyomást, részt vesz az emésztési és felszívódási folyamatokban, a salakanyagok kiválasztásában. Segíti a testhőmérséklet szabályozását és az egészséges sav-bázis egyensúly megtartását. A testben oldószer, vivőanyag, hőtároló és hűtőfolyadék is egyben.
A gazdasági állataink takarmányozására a gazdák rendszerint kellő hangsúlyt fektetnek, de a takarmánynál 2-3-szor nagyobb mennyiségben fogyasztott ivóvízről gyakran megfeledkeznek. Az itatásra szánt víz gyakran a telep saját kútjából származik. A kutak jelentős hányada azonban mikrobiológiailag és kémiailag is „terhelt”, ami egyrészt állategészségügyi kockázatot jelent, másfelől az ivóvízrendszer elemeinek (pl. az itatószelepek) meghibásodását okozhatja.
A GBP program célja, hogy megfelelõ gyakorlati tapasztalaton alapuló, jól és hatékonyan mûködtethetõ higiéniai gyakorlat megvalósítását tegye lehetõvé a mindennapi telepi rutin során. Cikkünkben szeretnénk az olvasó elé tárni a telepeken tett látogatások alapján összegyûjtött tapasztalatokat. Természetesen a jól mûködõ elemeket most nem taglaljuk, megpróbáljuk inkább csokorba gyûjteni a fõbb problémákat, melyek mindenképpen megoldásért kiáltanak.
A szalmonella elleni küzdelem és a növekvõ higiéniai elvárások az istálló fertõtlenítési eljárások teljes átgondolását igényli. Fokozott figyelmet kell szentelni a termelési idõszakban a folyamatos inputként a telepen kívülrõl érkezõ kockázati tényezõre, a takarmányra és az ivóvízre.
Az Európai Unió Salmonella-mentesítési törekvései a magyar állattartók teljes szemléletváltását igényli, ha nem akarnak az európai piacokról gyorsan kiszorulni. A Salmonella elleni küzdelem és a növekvõ higiéniai elvárások az istálló fertõtlenítési eljárások teljes átgondolását igényli.
Az utóbbi években, hazánkban is egyre elterjedtebb a monogasztrikus állatok ivóvizének szerves savakkal történõ kezelése, hétköznapi nevén „savanyítása”.
Az elmúlt években a legeltetéses szarvasmarhatartás örvendetes módon új lendületet kapott.
1., TÉL (december - február) Kevés az olyan területek száma a világon, ahol a húsmarhát egész éven át folyamatosan a legelõn lehet tartani úgy, hogy az egyben takarmányforrásul is szolgáljon az állatok számára.
NYÁR (június - augusztus) A tehenek a borjaikkal az évnek ebben a szakaszában a legelõn tartózkodnak. A hazai éghajlati adottságok mellett gyepeink többsége július, augusztusra kisül.
Az ivóvíz eddig igen kevés figyelmet kapott az állattenyésztésben, bár különbözõ kísérletek rámutattak, fontosságára. A megfelelõ mennyiségû és minõségû ivóvíz ellátás hatására mind a testtömeg gyarapodás, takarmányértékesítés, laktációs tejtermelés, mind különbözõ hugyúti megbetegedések pozitív irányban változnak. Azonban ha a vízrõl beszélünk, akkor nem csak a savanyítást kell megemlíteni, hanem a vízhez való hozzáférés biztosítása és a vízfelvétel stimulálása is éppilyen fontos szerepet játszik.
Valahányszor szóba kerül az ivóvíz, akár a világpolitikában, mindannyiszor megállapításra kerül, hogy a víz a legfontosabb élelmiszer, a legfontosabb takarmány. Nélkülözhetetlen, sok kell belőle....
Hazánkban a nagy létszámú állatállományok telepi ivóvízellátását jórészt az adott telep saját fúrt kútjából biztosítják. A közműhálózatról való vízellátás aránya elhanyagolható. A fúrt kutak jelentős hányada mikrobiológiai (pl. kórokozó mikroorganizmusok) és kémiai (pl. magas vastartalom, kemény víz oldott kalcium- és magnéziumsókkal) oldalról is „kifogásolható”. A mikrobiológiai problémákból eredő megbetegedéseket rendszerint antibiotikumok alkalmazásával igyekeznek orvosolni vagy „rosszabb esetben” preventív módon „elejét venni” egy-egy járvány kitörésének.
Idén is megrendezésre került az Animal-Hygiene (Ecolab) partnertalálkozója. Ragaszkodva a hagyományokhoz, helyszín a Szelidi-tó volt, mely jobb választás nem is lehetne egy családias hangulatú rendezvény lebonyolításához. A konferencia középpontjában a szakmaiság állt, mely mellett a szórakozás és a pihenés is helyet kapott.
Egy átlagos, 500–600 kocás telepen naponta kb. 50–60 m³ itatóvizet használnak fel. Ennek mikrobiológiai minősége közvetlenül befolyásolja a termelési eredményeket, az itatórendszer pedig könnyen kórokozók gyűjtőhelyévé, és az állomány folyamatos fertőzési forrásává válhat. Kémiai minőségi problémákat nálunk elsősorban a kemény víz, a magas vas- és mangántartalom szokott okozni, amelyek hozzájárulnak a csőrendszer belső falán képződő lerakódásokhoz (ezek a szervetlen, míg a mikroorganizmusok a szerves lerakódásokért felelősek).
Egyre gyakrabban találnak gyógyszerekre multirezisztens kórokozókat az állattenyésztésben, így folyamatosan nő a piaci igény az antibiotikum-felhasználás csökkentésére. A felelős használat nem az antimikrobiális szerek teljes mellőzését jelenti, hanem inkább az indokolt esetekben való alkalmazásukat szorgalmazza.
A sertésállományok egészsége és megfelelő teljesítménye növeli a sertéstenyésztés nyereségét. Ennek érdekében a gazdák a lehető legmodernebb technológiával rendelkező istállókat szeretnék üzemeltetni, az állatokat a legjobb minőségű takarmánnyal szeretnék ellátni, és a legkiválóbb genetikájú sertéseket szeretnék tartani.
A baromfitenyésztés az egyik leghatékonyabb állattenyésztési rendszer. A brojlercsirkék azon képessége, hogy a felvett takarmányt izomtömeggé alakítsák át, drámai mértékben megemelkedett az elmúlt évtizedekben. Amíg 1985-ben egy 35 napos brojler körülbelül 3 kg takarmányt evett meg az 1,40 kg-os súly eléréséig, addig 2010-ben egy 35 napos modern brojler élete során már körülbelül 3,60 kg takarmányból eléri a 2,40 kg-os súlyt!
Már a kéknyelv-járvány miatt is aggódhatunk?
