Az orosz–ukrán háború kitörése óta újabb és újabb nehézségekkel kell megküzdeni a magyar gazdáknak. Kezdetben az elszálló energiaárak keserítették meg mindenki életét, majd a nem megfelelően átgondolt, Európai Unión kívülről behozott és hazánkban „beragadt” mezőgazdasági termékek döngölték földbe a termények árát a magas inputköltségek mellett, míg a globális klímaváltozás következtében évről évre megdőlő melegrekordok és az egyre hosszabb ideig tartó kánikula és aszály adtak egy jobbegyenest az agráriumnak.

Hazánkban kiemelt jelentősége van az olajos magvú növények között az őszi káposztarepcének. Noha nagy bevétellel kecsegtet, jövedelmezősége a megfelelő hibrid kiválasztásával, a kultúra odafigyelésével és technológiai fegyelemmel váltja csak be a reményeket.

Az őszi káposztarepce vetésterülete és termésmennyisége igen dinamikusan változik minden esztendőben: míg 2013 óta folyamatosan csökken a repce vetésterülete, az akkor vetett közel 217 ezer hektárról bő 532 ezer tonna magot takarítottak be, addig 2018-ban rekordmagas, 335 ezer hektár sárgállott a keresztesvirágútól és bő 1 millió tonna termést arathattak a gazdák. Idén a tavalyi évnél 50 ezer hektárral kevesebb, 189 ezer hektár a vetésterület. A tavalyi hosszan tartó aszály után az ősszel és az idén tavasszal megérkező, megfelelő mennyiségű csapadék és az enyhe tél kedvezett a káposztarepcének. Kérdés, hogy az aratásig az időjárás mennyire lesz kegyes a termésmennyiség alakulásában?!

A fajtákkal és hibridekkel szemben ma már komplex elvárásaink vannak. Az adott fajtának vagy hibridnek ősszel gyorsan kell fejlődnie és jól kell tűrnie a telet, tavasszal pedig gyorsan szárba kell szöknie és a szára ne dőljön meg.

Az Európai Unió Green Deal programjában külön hangsúlyt fektetnek a peszticidek jelentős mértékű csökkentésére, ezért a növényvédelmi problémák orvoslására rezisztens vagy toleráns típusokat szelektálnak a nemesítőházak, az ún. „piramisozás” eljárás során a nemesítők egymásra halmozzák a rezisztens géneket, így kialakítva komplex ellenállóságot az olyan kultúrát meghatározó, fő kórokozókkal szemben, mint a tarlórépa-sárgaságvírus (TuYV), a fóma, a szklerotínia, a verticillium, a cylindrisporium és az alternária. Mivel a becők még egy növényegyeden belül sem egyszerre érnek és nyílnak fel, így további fontos szempont a kipergés-ellenállóság is. Növényvédelmi szempontból nem elhanyagolható, hogy a repceszármulccsal takart szántóföldön a legalacsonyabb a fuzárium-DON-toxin értéke a másodveteményként learatott őszi búza termésben.

A repce az őszi-téli időszakban már fedi a talajt, így védve azt az eróziótól és deflációtól, a karógyökere lazítja a talajt, így utóveteménye akár talajbolygatás nélkül (”No till” technológia), tarlóba is vethető, ami szintén jelentős energia-, üzemanyag-megtakarítást eredményezhet. A klímasemlegesség eléréséhez az EU külön hangsúlyt fektet a műtrágyák használatának csökkentésére, így a repce fajta- vagy hibridválasztás további fontos szempontja lett a minél hatékonyabb tápelem- – legfőképpen a nitrogén – hasznosítás is. Talajerő-gazdálkodás szempontjából ne feledkezzünk meg arról se, hogy a repceszalmából a többi mulcshoz viszonyítottan a leggyorsabban szabadul fel a kálium és válik más növénykultúrák számára is felvehetővé.

A fajtanemesítés egyik legjelentősebb iránya a minél magasabb olajtartalmú magot érlelő taxon nemesítése, hiszen végső soron a jövedelmezőséget a hektáronként kinyerhető olaj mennyisége fogja meghatározni.

A kimagasló energiaköltségek miatt nem elhanyagolható szempont, hogy a repce magja légszáraz állapotban is könnyen tárolható, így a szárítás költsége akár meg is takarítható.

További jelentős bevételt eredményez, hogy hektáronként akár 100 kg repceméz fogható – a beporzók szántóföldi jelenléte pedig 15% termésmennyiség-növekedést és magasabb olajtartalmat eredményez. Ugyanakkor ez csapdát is rejthet magában, hiszen a beporzó rovarok inkább választják a tömegesen nyíló, sárga repcevirágokat, mint az elszórtan viruló vadnövényeket vagy gyümölcsösöket, így más növénykultúrákban csökkenhet a termésképződés.

Mivel a napraforgó és a kukorica termesztési biztonsága az egyre szélsőségesebben változó időjárás miatt kérdéses, ezért már most megfigyelhető, hogy a gazdák növelték a könnyen és biztonságosan termeszthető kalászosok vetésterületét, aminek a vetésforgójába az őszi káposztarepce kiválóan beilleszthető akár elő-, akár utóveteménynek, ezáltal jelentősen növelve a hektáronkénti jövedelmezőséget, ami miatt a repce részaránya a hazai agráriumban feltételezhetően tovább fog növekedni. A bioüzemanyagok és az étolajok iránti igény egyre jobban nő világszerte, a szükségletek kielégítése pedig szintén serkenti az őszi káposztarepce vetéskedvet.

A cikk szerzője: Dr. Kerényi-Nagy Viktor