Magyar agrártörténelmi jelentőségű feladatot kapott a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ főigazgatója, Gyuricza Csaba. A 47 éves szakember augusztus elsejétől irányítja a Szent István Egyetem, a Kaposvári Egyetem, az Eszterházy Károly Egyetem Gyöngyösi Károly Róbert Campusa és a Pannon Egyetem Georgikon Karának integrációjával létrejövő új Szent István Egyetemet. Az intézmény mintegy 15 ezer hallgatójával Közép-Európa egyik legnagyobb egyeteme lesz, januárban pedig a NAIK 11 kutatóintézete is csatlakozik az új SZIE rendszeréhez. A legnagyobb magyar agráregyetem megbízott rektorával beszélgettünk az egyesülés okairól és következményeiről, az oktatás és a kutatás fejlesztéséről, a világ legjobb agráregyeteméről, precíziós gazdálkodásról, agrárdigitalizációról és a magyar mezőgazdaság jövőjéről.
A kiváló minőségű, jó termőképességű talajokkal is rendelkező Békés megyéből származik. Hogyan alakult ki a kötődése a földhöz?
Ahogy Magyarország vidéki népességének nagy része, így az én őseim is szorosan kapcsolódtak az agráriumhoz. Az anyai nagyapám mezőgazdálkodással foglalkozott, a szüleim viszont nem szakmabeliek. Én elsősorban inkább a biológia, a természettudományok és a növények szeretete miatt kerültem közelebb a mezőgazdasághoz. Gyerekkoromban a dísznövények voltak a kedvenceim, emiatt jártam Szentesen a kertészeti szakközépiskolába, ott fertőződtem meg igazán a szakma szépségeivel. Onnan pedig egyenes út vezetett a gödöllői agráregyetemre, és többé nem volt kérdés, hogy milyen pályán folytatódik az életem.
Hosszabb szakmai szolgálati időt töltött el Németországban, Svédországban, Ausztriában, az USA-ban és Olaszországban is. Milyen különbségeket látott, és milyeneket lát most? Mit érdemes átvennünk az ottani kutatási és gazdálkodási gyakorlatokból, és mit kell elkerülnünk?
Éppen abban az időszakban kezdtem az egyetemet, amikor a 90-es évek elején a külföldi ösztöndíjaknak köszönhetően kinyílt a világ a magyar fiatalok számára. Másodéves hallgatóként megpályáztam egy németországi lehetőséget, így jutottam ki a Stuttgarti Egyetemre. Ott megtapasztaltam azt, hogy mennyiben más a mentalitás az itthoni képzéshez és élethez képest. Ez az élmény magával ragadott, sokat tudtam fejlődni általa és a tanuláson kívül remek lehetőségem volt a német nyelv elsajátítására is. Ennek is köszönhetően úgy folytattam a tanulmányaimat, hogy egy részét itthon, másik részét pedig külföldön teljesítettem. Főleg német nyelvterületen, Németországban, Ausztriában és Svájcban, valamint rövidebb ideig Svédországban, az Egyesült Államokban és Olaszországban igyekeztem a lehető legtöbb tudást elsajátítani. Amikor elvégeztem az agráregyetemet, egyszerre nyertem felvételt a GATE és a Bécsi egyetem doktori képzésére. Párhuzamosan végeztem a tanulmányaimat, és doktoráltam le a két helyen. A külföldön tapasztalt eltérő kutatási miliő, a sokkal intenzívebb életmód és más mentalitás okozta dinamizmus azóta is elkísér a munkám során. Természetesen egyértelmű volt, hogy a két doktori fokozat megszerzése után is a felsőoktatásban folytatom, ahogy az is, hogy a gödöllői alma mater kötelékében teszem meg ezt. Mindez 2000-ben, az ezredfordulón történt, a GATE éppen ekkor alakult át Szent István Egyetemmé.
A PhD-fokozatot Dr. Birkás Márta professzor asszonynál szerezte meg, aki a magyar mezőgazdaság egyik legelismertebb szakembere. Milyen útravalót adott ez, és hogyan hat a munkájára?
Dr. Birkás Márta személye és tudása a mai napig legendás, oktatóként magával ragadta a fiatalokat, így engem is. Az ő hatására kezdtem el a környezetkímélő talajhasználattal foglalkozni. A szakterület-választást a növények és a talaj iránti érdeklődésemen kívül alapvetően befolyásolta a professzor asszony személyisége is. Már másodévesként jelentkeztem nála tudományos diákköri munkára és különböző hallgatói kutatásokra, a vezetésével Országos Tudományos Diákköri Konferenciát is sikerült nyernem. Ezt követően kerültem ki 1 szemeszter erejéig Stuttgartba, a Hohenheimi Egyetemre. A német félév után is természetes volt, hogy a doktori tanulmányaim témavezetője Dr. Birkás Márta legyen.
A szigorú, precíz, a határidőket minden esetben betartó, fegyelmezett és pontos vezetői szemléletével rászoktatott arra, hogy a munkavégzésben és a kutatásban is csak így érdemes eljárni. A kutatás egyébként is egy türelemjáték, rendkívüli pontosságot és precizitást igényel. A professzor asszonnyal való együttműködés szakmailag is nagyon sokat adott, később pedig abban a szerencsés helyzetben lehettem, hogy oktatóként is vele dolgozhattam. Majd utána intézetigazgatóként és dékánként is közvetlen munkatársam lett, és az a mai napig.
A Szent István Egyetem és a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ egyesülésérőlA SZIE-n, majd az MVH-nál betöltött vezetői szerepe után 2017-től a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ főigazgatójaként folytatta a pályafutását. Egy korábbi interjúban elmondta: a NAIK létrejöttekor az volt a cél, hogy egy olyan integrált szervezet jöjjön létre a hazai agrárkutatásban, ami egységesebben tud megjelenni a hazai és a nemzetközi fronton, másrészt pedig összefogja azt a szerteágazó tudást, amely az új kutatási eredmények létrehozásához szükséges. Ebben mekkora lépés a mostani SZIE-NAIK egyesülés?
Az elmúlt évtizedek megmutatták, hogy az agrárkutatás és az agrár-felsőoktatás szétaprózottsága hosszú távon fenntarthatatlan. A kutatás lépett először: 2014-ben született meg az a döntés, hogy az agrárkutató intézetek hálózatát, amelyek elszeparáltan működtek, egy rendszerbe, egy ernyőszervezet alá hozzák. Így jött létre a NAIK. Ez egy korábban előzmények nélküli kísérlet volt, ami rövid idő alatt bebizonyította az életképességét. Azok a szakterületek és intézetek, amelyek azelőtt egymástól teljesen függetlenül vagy esetleges együttműködésben dolgoztak, azóta együtt is tudnak kutatni. Az alapkoncepció szerint ma az agrártudományok területén kizárólag úgy lehet eredményeket elérni, ha az egyes szakterületek között kapcsolat van. Nem születik úgy új tudományos eredmény, sem új szabadalom, vagy termék, hogy az ne a szakterületek közötti együttműködéssel történjen. Ezt segítette az integráció. A kutatásnál ez úgy valósult meg, hogy az nem változtatta meg az intézetek arculatát, a szakmai függetlenségét, nem volt erőszakos centralizáció. Így lehet a legjobban kihasználni az előnyöket. Az állattenyésztési kutatóintézet hagyományai Herceghalomhoz kötöttek, ma is ott van a központ, a halászat és az öntözés kutatása Szarvason volt, és ott van ma is. A korábbi önállóságot, hagyományokat, a nemzetközi szinten is kiépített intézeti brandeket nem bontotta le az egységesítés, sőt tovább erősítette az intézeteket. Határozottan mondhatom, hogy ennek köszönhetően jó néhány olyan, nagyon fontos szakterület maradhatott fenn, amely ma már nem létezhetne, ha nincs ez az integráció.
A korábbi önállóságot, hagyományokat... nem bontotta le az egységesítés, sőt tovább erősítette az intézeteket
Az is látszott, hogy az agrár-felsőoktatás területén is elkerülhetetlen lesz egy hasonló integráció. Európa több országa már korábban meglépte az egységesítést, vagy eleve nem is alakította ki ezt a szétaprózott szerkezetet. Az, hogy 11 intézményben, 17 különböző képzőhelyen zajlik agrár-felsőoktatás, egy ilyen kis ország számára nyilvánvalóan nem fenntartható, és az erőforrások felesleges pazarlásával jár. Ezért döntött úgy a kormányzat, hogy észszerűsítést hajt végre a területen. A mi célunk az, hogy hasonló alapelv mentén történő integráció valósulhasson meg, mint ami az agrárkutatásban már sikeresen működik. A modell annyiban új, hogy nemcsak az agrár-felsőoktatást, hanem a kutatást is érinti. Augusztus elsején történt meg az egyetemek egyesítése, a következő szakaszban pedig az agrár-kutatóintézetek hálózata is bekerül ebbe a nagy kutató-felsőoktatási intézményrendszerbe. Ez azt jelenti, hogy 2021. január 1-től a NAIK intézetei is csatlakoznak. Két kivétel van ez alól: az Erdészeti Tudományos Intézet és az Agrárgazdasági Kutató Intézet. Ezzel Közép-Európa legnagyobb ilyen intézményrendszere jön létre, ami a nagyság mellett erőt is képvisel. Az átalakítás pillanatában a jogelőd SZIE a térségben az agrár-felsőoktatási intézmények között az 5-6. helyen volt, a cél pedig az, hogy 10 éven belül vezető helyen legyünk. Európa egészét nézve pedig szeretnénk az első 20-ba kerülni, amihez minden alapunk, lehetőségünk és erőforrásunk adott. Ehhez az intézmény működését egy olyan pályára kell állítanunk, amivel ezt el tudjuk érni. Az infrastruktúra fejlesztésével, a kutatási háttér erősítésével és a képzés átalakításával is igazodni kell a gyakorlati elvárásokhoz, a piaci igényekhez és a nemzetközi trendekhez. Ez nagyon nagy munka lesz, mert az agráriumban lezajlott és a még ma is tartó robbanásszerű változásokat a magyar oktatás az elmúlt években nem követte le. A folyamat nem lesz gyors, de a felsőoktatás egyébként sem 1-2 éves távlatokban gondolkodik, hanem a következő generációkat célozza meg. Úgy gondolom, hogy a célokat 10 éves távlatban meg lehet valósítani. Olyan eredményeket kell elérnünk, amelyek megalapozzák a gyakorlat fejlődését, hogy méltóak lehessünk azokhoz a dicső hagyományokhoz, amelyek korábban jellemezték a magyar mezőgazdaságot.
A SZIE Szarvasi Campusa 2020. február elsejétől Öntözési és Vízgazdálkodási Intézetként működik. Ahogy az átalakulással kapcsolatban korábban fogalmaztak: a jövőben a képzőhely megtartása és fejlesztése, illetve annak a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ helyi kutatóállomásaival való szorosabb együttműködése a koncepció kitűzött célja. Hogyan működnek ma a folyamatok Szarvason?
A szarvasi egységünk több részből fog állni: az Öntözési és Vízgazdálkodási Intézet része lesz egy oktatási intézet, ami a jogelőd SZIE szervezeti egységeként működött, ahol egy korábban szebb napokat megélt kar is volt. Sajnos Békés megyében egyre kevesebb a diák, ezért az intézmény azzal a mérettel fenntarthatatlan volt. Ott jelentős átalakításra lesz szükség. A határozott célom az, hogy a szarvasi agrárképzést ne megszüntessük, hanem stabilizáljuk. Ennek érdekében hozzá kell igazítani ahhoz a hallgatói létszámhoz, ami reálisan jelentkezik az elkövetkező időszakban. Ehhez egy kisebb méretű, működőképes campust tervezünk, ami az oktatási és a kutatási egységeket is magába foglalja. Szarvasról minden szakmabelinek a vízgazdálkodás és a halászat jut az eszébe. Mi ennek a két szakterületnek az országos centrumává szeretnénk továbbfejleszteni az intézményt. Ebben nagy szerepet szánunk a szaktanácsadás oktatásának, a továbbképzéseknek, a nemzetközi programoknak és együttműködéseknek, a közös képzéseknek. Azt szeretnénk, hogy egy integrált rendszeren belül tudjunk graduális képzéseket Szarvason tartani. Olyanokat, amelyek működése talán önmagukban az alacsony létszám miatt fenntarthatatlan lenne. Ez elsősorban Gödöllőhöz kapcsoltan és az oktatást részben online, a gyakorlatokat pedig helyben megtartva lehet működőképes a szarvasi képzőhelyen.
A precíziós gazdálkodásról, a párhuzamosságról és a fejlesztésekrőlHogyan valósulhat meg a precíziós, vagy helyspecifikus gazdálkodás oktatása, kutatása és azok összehangolása a NAIK-SZIE egyesülésben?
A mezőgazdaságban végbemenő változások egyik motorja az informatika. Ennek részeként olyan új, több tudományterületet magukba foglaló szakterületek jelentek meg, és kapcsolódási pontok jöttek létre, amelyek ugyan már bent vannak a képzésben, de semmiképpen sem követték le azt a fejlődést, ami a mindennapi élet gyakorlatában a precíziós gazdálkodásban megvalósult. Igaz ez az állattenyésztésre, a kertészetre, a növénytermesztésre és az erdészetre is. Ezeket az ismereteket szeretnénk integrálni és erősíteni az intézményrendszeren belül is. Olyan módon is, hogy a létrejövő új szervezetben megjelennek majd a precíziós gazdálkodáshoz kapcsolódó szakterületek. Ehhez szeretnénk átalakítani a képzések tartalmát. A mezőgazdasági mérnök és a klasszikus agrármérnök szakok átalakítása nem várhat tovább. Egy nagyon jelentős módosítást követően a műszaki, technológiai és a gazdasági tárgyak arányának megváltoztatása is célunk és feladatunk. Sokkal jobban meg kívánjuk jeleníteni az új, modern precíziós technológiákat az oktatásban, mint eddig. Szerencsére ez a kutatásban már jelen van, így a NAIK és a SZIE erőforrásait összekapcsolva lényegesen erősebb platformot tudunk létrehozni.
Milyen irányban fejlesztenek és erősítenek a precíziós gazdálkodás területén a NAIK-nál?
A technológiák alapja az adat. Ahhoz, hogy mi olyan precíziós módszereket dolgozzunk ki, amelyek a gyakorlatban is helytállóak, pontos adatokra és információkra van szükségünk. Minden ezen múlik. Egyelőre nagyon hiányzik a magyarországi agrárkutatásból, hogy megbízható adatok álljanak rendelkezésre. Ebben az integrált rendszerben viszont minden szakterület jelen van, így a legértékesebb információk egy helyen összpontosulnak. A terveink szerint létrehozunk egy olyan agrár-adatbankot, amely alapul szolgálhat a szakterületeken a precíziós technológiák kidolgozásához. Amint ez készen van, a kutatások támogatása mellett a gyakorlati élet, a gazdálkodók számára is közvetlenül hasznosítható lesz. Már léteznek különböző adatbázisok az országban, de ilyen koncentráltan sehol máshol nincs meg a tudás ahhoz, hogy egy nemzeti agrár-adatbank formájában létrejöjjön. Ebben nagyon fontos a termelők és a vállalati szektor segítsége, mert ezt a kincset érő adatbázist kizárólag a piaci szereplőkkel közösen lehet továbbfejleszteni.
A gyakorlatban is helytálló pontos adatokra és információkra van szükségünk. Minden ezen múlik
A digitalizáció és az automatizáció az ágazat minden területén megjelenik, a munkaerőhiány miatt a nyereséges, versenyképes és hatékony termelést egyre inkább a humán munkaerőigény csökkentésével lehet elérni. Ehhez a hazai módszereket figyelembe véve nekünk is igazodnunk kell. Természetesen már vannak olyan informatikai háttérismeretek, amelyeket már nem kell kidolgozni és kifejleszteni, mert azt megtették mások. A mi feladatunk a hazai adaptáció. Van egy terület, amiben a fejlesztés tekintetében is jól állunk és világszínvonalat tudunk hozni: ez a dróntechnológia. A vezető nélküli légi járművek programjain kívül a hardware-rész fejlesztésében is komoly eredményeket értünk el Magyarországon, amiben a NAIK is részt vett. Különösen a növényvédelmi célú felhasználásuk lehet a kitörési pont. Az EU-s agrárpolitika egyik kulcskérdése és vitapontja, hogy hogyan lehet csökkenteni a növényvédő szerek felhasználását, ehhez próbálják igazítani a támogatáspolitikát is. Óriási viták vannak a nemzetek között a témában, ezért ezen a területen is kiemelten fontos, hogy a kutatás felzárkózzon a gyakorlathoz, és olyan eredményeket érjen el, amelyek révén segíthetjük az egészségesebb élelmiszerek előállítását. Ebben jelentős eredményeink és kutatásaink vannak. Nemzetközi együttműködések formájában az elkövetkező időszakban is folytatjuk a munkát, és a drónok használatának kutatása és oktatása kiemelt terület lesz az új intézményben.
Az új SZIE létrejötte előtt külön volt egy keszthelyi és egy gödöllői precíziós gazdálkodási szakmérnöki képzés. Hogyan valósul ez meg az egyesülés után?
Ezeket a párhuzamosságokat megszüntetjük. Augusztus elsejétől már egy egyetem vagyunk, ezen belül pedig egy szak lehet. Ha a precíziós gazdálkodást nézzük, több olyan, elkülönülten működő szakmai műhely van, amelyek között az együttműködés esetleges volt. Ezeket az erőforrásokat most össze tudjuk kapcsolni, így nagyobb erővel jelenünk meg a képzési piacon. Ezt az mintát pedig az ágazat minden területére ki tudjuk majd terjeszteni. Néhány hete például a herceghalmi kutatóintézetben adtunk át egy világszínvonalú felszereltségű embriológiai kutatólaboratóriumot. Ott arról beszéltünk, hogy a kollégák keresik annak a lehetőségét, hogy hogyan lehet egy ilyen labort hazai szinten úgy kihasználni, hogy az a legjobb eredményeket hozza. Ehhez a NAIK mellett a többi olyan kutatócsoport és szakmai műhely együttműködésének lehetőségét kell megtalálni, amelyik eddig 5-6 eltérő, különböző intézményben működött. Ezek most mind közös szakmai irányítás alá kerülhetnek, ami jó példa arra, hogy közösen sokkal könnyebben és hatékonyabban lehet eredményeket elérni. Az agrártudományok minden területére ez lesz érvényes. Ez bizakodással tölt el minket a jövőre nézve abból a szempontból is, hogy előrébb tudjunk kerülni a nemzetközi egyetemi ranglistákon. Publikációkban, szabadalmakban, nemzetközi kapcsolatokban, külföldi hallgatók megnyerésében, és a további meghatározó elismertségi szempontokban is fejlődni fogunk.
A World University Ranking alapján a világ legjobb agráregyeteme a hollandiai Wageningen University and Research (WUR). Ott az ipari szereplők kutatóközpontjai és a kutatóintézetek is az egyetemhez közel vannak, így a szakmai kapcsolat és az együttműködés nagyon szoros. Megvalósulhat egy hasonló modell az új SZIE-NAIK egyesülés esetében is?
A tudás ötvözése számunkra is követendő. A most létrejött új egyetem modellje a legjobb egyetemek példáján alapul, ezek közül a wageningeni volt az egyik, ahhoz hasonló struktúrájú lesz a SZIE-NAIK intézmény is. A térségben is találunk követendő mintákat: a varsói, a hohenheimi és a bécsi egyetem is alkalmazkodott a megváltozó feltételekhez. A kutatás és a felsőoktatás területén Wageningen-ben kialakított integrációt fogjuk megvalósítani a SZIE-NAIK közös intézményrendszerében is, természetesen a hazai viszonyokra alakítva. A SZIE együttműködése a WUR-ral több évtizedes múltra tekint vissza, amit az is segít, hogy Wageningen 1992 óta Gödöllő testvérvárosa, így több oldalról megerősített kapcsolat van a két település és az intézmények között. Vannak olyan EU-s pályázatok, amikben eddig is közösen vettünk részt. A cél az, hogy ezeket még inkább tudjuk erősíteni.
A WUR legnagyobb erőssége, hogy a gyakorlatban gazdálkodókkal és a piaci szereplőkkel közösen végez innovatív munkát és fejlesztéseket. Az egyetem területén belül olyan kutatóközpontokat alakítottak ki, amelyekkel az agrárcégek és az intézmény együtt dolgoznak ki a jövőben használható új módszereket és technológiákat. Ezekkel elérték, hogy a mindennapi gyakorlat előtt járva tudnak támogatást adni és közös munkát ajánlani a piaci szereplőknek. Ez nekünk is nagyon fontos célunk, amihez még sokat kell fejlődni. Magyarországon ugyanis sok fejlesztési területen egyelőre a felsőoktatás megy a piacon lévő cégek után, és ha új dolgokat akarunk kutatni, akkor mi megyünk hozzájuk, és nem fordítva. Egy egyetemnek azt kell elérnie, és ideális esetben az a feladata, hogy a nemzetközi rangsorokban előre jutva a vállalatokkal szorosan együttműködve, de sok esetben előttük járva tudjon fejleszteni, ami csak komoly innovatív munka és forrásteremtés megvalósításával érhető el. Csak így lehet megfelelő eredményeket felmutatni. Erre jó példa a Varsói Egyetem Lengyelországban, ahol a szétaprózott oktatási rendszerből a miénkhez hasonló integrációval hozták létre azt a jól működő modellt, ami rövid időn belül a térség legjobb egyetemévé, és Európa egyik kiemelkedő intézményévé tette őket.
Az agráripari szereplők nagyobb szerepvállalása Gödöllőn történik majd, a térségbe vonzzák a cégeket?
Az új SZIE egy multicampusú intézmény, aminek a központja Gödöllő, és a jövőben is itt mutatkozik a legnagyobb infrastrukturális fejlesztési igény. Azonban a vidéki és az agrárfókuszú intézményjellegből fakadóan nagyon fontos, hogy a vállalatokkal végzett közös munkát helyben, a vidéki campusokon is erősítsük. Például Kaposváron, az egyetem bázisán most is nagyon jelentős együttműködés van a helyi agrár- és élelmiszeripari cégekkel. Az ottani erőforrások hiányát és az igényeket ismerve nagy lehetőséget látunk a műszaki képzés és a kooperáció területén. A környékbeli nagy élelmiszeripari és komoly műszaki háttérrel rendelkező vállalkozásoknak szükségük van képzett szakemberekre. A képzés megfelelő háttere viszont jelenleg nem áll rendelkezésre Kaposváron. A SZIE-integráció már képes biztosítani ezt, hiszen Gödöllőn erős agrár-műszaki képzésünk van. Ezeket a szinergiákat ki lehet használni ahhoz, hogy Somogyban is a helyi igényeknek megfelelően építsünk az ottani erőforrásokra, és kifejlesszük hozzá a megfelelő infrastruktúrát. A vidéki bázisokon a térség szükségleteit figyelembe véve fogunk fejleszteni, és együttműködéseket kialakítani a piaci szereplőkkel. A campusok elhelyezkedését tekintve az ország egy jelentős részét lefedjük, hiszen Szarvassal az Alföld, Budapesttel, Gödöllővel és Gyöngyössel Közép-Magyarország, Kaposvárral és Keszthellyel pedig a Nyugat-Dunántúl élelmiszeripara, vállalatai és gazdaságai is elérhetőek. Ha pedig az 5 campus és az 1 képzőhely mellett a különböző kutatóintézetek földrajzi elhelyezkedését is megnézzük, akkor látható, hogy összesen csaknem 50 városban, telephelyen működő intézmény jött létre. Nagyon fontos, hogy egy adott térség milyen kutatásokat igényel, és mekkora az a hallgatói létszám, aminek szüksége van a helyi képzésekre. Ezeket felmérve helyben lehet tartani azokat a fiatalokat, akik a következő évtizedekben a jövő vidéki értelmiségét jelentik majd. Ez a megoldás abban is segít, hogy a jelentkezők ne úgy kezdjék a felnőtt életüket, hogy egy nagyobb város felé veszik az irányt. Az egyetemnek az oktatás és a kutatás melletti harmadik, fontos missziója, hogy helyben tartsa a vidéki értelmiséget. Ehhez pedig helyben kell erősíteni a képzéseket.
Az integráció sokak fejében egy központosítást jelent, de mi ezt nem így képzeljük el. Egy integrált, megosztott hatáskörű, decentralizált működési modellt hozunk létre úgy, hogy a részegységek a hagyományaikat, az identitásukat és a korábbi arculatukat is meg tudják őrizni, ahogy az a NAIK esetében is történt. Nagyon eltérő kultúrájú intézmények házasodtak most össze ebben a rendszerben. Az erőnk ebből a sokszínűségből adódik. Nem uniformizálni szeretnénk, hanem a különbözőségeket megtartva a Szent István Egyetem és egy kutatóhálózati identitás köré csoportosítani a szakmai műhelyeket, ami ezt a márkát nemcsak életben tartja, hanem megújítja, és ha kell, újra megteremti.
Mit és hogyan tesznek meg azért, hogy a fiatalok a SZIE-t válasszák? Miben tudják segíteni a szakközépiskolákat, hogy felkészült diákok jelentkezzenek agrárhallgatónak?
A szakoktatás és a szakképzés színvonala meghatározza a felsőoktatás lehetőségeit is. Azt vallom, hogy minőségi agrárszakképzés nélkül nem lehet minőségi felsőoktatást sem működtetni. Az utóbbi időben sajnos érzékelhető, hogy visszaesett azoknak a diákjainkak a száma, akik az agrárszakképző iskolákból érkeztek. Ez nagyon sok okra vezethető vissza, de az biztos, hogy komoly fejlesztéseket kell összpontosítani a középiskolák erősítésére is. Azt tervezzük, hogy a korábbi évtizedek bevett gyakorlatának megfelelően gyakorlóiskolai hálózatot működtetünk. Ez egyrészt a jelentkező diákjaink, hallgatóink számára biztosít egyenes továbbjutási lehetőséget, másrészt gyakorlati helyet ad a leendő egyetemi oktatóink, professzoraink számára. Ezt a modellt szeretnénk visszahozni. Ennek kidolgozása folyamatban van, első körben néhány szakiskolával kezdünk majd, aztán a lehetőségek szerint bővítjük a kört annak érdekében, hogy egy olyan hálózatot tudjunk fenntartani, amivel a teljes hallgatói életpályát végig tudjuk vinni a középiskolától egészen az egyetem befejezéséig.
Mi történik majd az új Szent István Egyetemen a következő hónapokban és években? Milyen változásokra számíthatnak a szakmabeliek, a hallgatók, az oktató- és kutató kollégák?
A jövő többféle időtávban képzelhető el. A mostani feladat, hogy a következő fél évben felkészüljünk az alapítványi fenntartásra, a másik pedig a további integráció végrehajtása, ami főleg az agrárkutatási hálózatot érinti. Ezzel egyidejűleg elkezdjük az oktatás tartalmának, szerkezetének megújítását és átalakítását is, ami több évet vesz majd igénybe. Ezzel az intézményrendszert egy új oktatási pályára tudjuk állítani. Nagyon fontos, hogy tovább növeljük a külföldi hallgatók arányát, és vonzóvá tegyük számukra az új SZIE-t. Azt lehet látni, és ezzel számolunk is, hogy hosszú távon a hazai, magyar hallgatók száma tovább fog csökkenni. Ezt reálisan felmérve az jelentheti az erősödést, ha nemzetközi fronton nyitunk. Ezen a területen is jók az alapok, a jogelőd egyetemen 80 országból tanultak hallgatók, a diákjaink több, mint 10 százaléka külföldi. Nem csak a Stipendium Hungaricum ösztöndíjas hallgatókkal, hanem az egyéb ösztöndíjas területeken is megvan a lehetőségünk a továbblépésre. A másik komoly feladatunk a kutatási infrastruktúra javítása. Az integráció egyik célja, hogy az európai felsőoktatási térben erősebb intézményként nagyobb eséllyel tudjunk megjelenni a nemzetközi pályázatokon. Hamarosan indul az új európai uniós kutatási programsor az új EU-s költségvetési időszakban, ezen már kedvezőbb helyzetből indulunk az egyesülésnek köszönhetően. Ha csak azt nézzük, hogy azok az intézmények, amelyek eddig konkurensei voltak egymásnak Magyarországon belül, mostantól egységesen tudnak fellépni a nemzetközi színtéren, már önmagában egy nagyon jelentős előrelépési lehetőséget jelent a nemzetközi forrásokért történő indulásnál. Ahhoz, hogy előrébb jussunk, elkerülhetetlen, hogy több forrást szerezzünk meg, mert ezek nagy része továbbra is pályázatok útján érkezik az egyetemekre. Nem normatív úton, aranyesőként hullik majd ránk, azokért kőkeményen meg kell majd dolgozni. Ezt csak fokozatosan tudjuk elérni, ami a következő évek egyik legfontosabb feladata lesz. Az infrastruktúra főleg a gödöllői és a budai campus esetében szorul jelentős fejlesztésre ahhoz, hogy európai színvonalra emelhessük az intézményeket. Ez a megújulás az elmúlt évtizedekben elmaradt, pedig alapvető feltétele annak, hogy nemzetközi szinten is vonzóbbak legyenek a körülmények a hallgatók számára.
Azzal, hogy létrejön Magyarország és Közép-Európa legnagyobb agráregyeteme, egy olyan perspektívát tudunk nyújtani a fiataloknak, amivel a mezőgazdasági gyakorlatban, valamint az agrár- és a kapcsolódó tudományok területén, hazai és nemzetközi szinten is versenyképes tudást szerezhetnek nálunk. Ezzel kedvező pozíciókat tölthetnek be a munkaerőpiacon is. Olyan ismeretekkel gazdagodnak, ami életre szóló elköteleződést jelent. Ennek köszönhetően úgy tudnak majd szakmai munkát végezni, hogy a lehető legmagasabb színvonalon foglalkozhatnak azzal, amit szeretnek; a magyar mezőgazdasággal.
Interjú: Csurja ZsoltFotók: Adam's Photovision
Mellékletünkben igyekszünk közelebb hozni az olvasóhoz a precíziós, avagy helyspecifikus gazdálkodás gyakorlatát és bemutatni a való életben bevált technológiai lehetőségeket. Frissen végzett szakmérnökökkel beszélgettünk, akik egyben helyspecifikusan termelő gyakorló gazdák is, valamint megkérdeztük a közigazgatás, az agrárdigitalizáció és a felsőoktatási képzés szakembereit arról, hogyan látják a magyar mezőgazdaság fejlesztésének jövőjét.
Tartalomjegyzék
|
Csak jó méréssel és jó adattal érdemes belevágni a precíziós gazdálkodás bevezetésébe |
|
|
Igény szerint kell szemezgetni a precíziós technológiák nagy svédasztaláról |
|
|
A lány, aki Hollandiából hozta magával a precíziós gazdálkodás jövőjét |
|
|
Külsősökkel és kutatásokkal segíti az eligazodást a precíziós piacon az óvári szakmérnöki képzés |
|
|
Hamarosan felveheti a versenyt a világelittel a magyar agrárkutatás és a mezőgazdasági felsőoktatás |
|
|
Készülőben a központi talajadatbázis és a talajvédelmi szaktanácsadási rendszer, jön a SoilWeb |
|
|
5G hálózat, önvezérlő drónok, szenzorok a marhagyomorban, előre látható sertésbetegségek – Új fejlesztések segítik a magyar mezőgazdaságot |
|
|
Magyarországon fejlődik és találkozik a precíziós szakma |
|
|
Így segítik a drónok a jövő mezőgazdaságát |
A cikk szerzője: Csurja Zsolt
