Napjainkban ugyanakkor egyre több jele mutatkozik annak, hogy a környezet méginkább kiszámíthatatlanabbá, bizonytala­nabbá válik, ami növeli a termelés kockázatát. Holott a mai világban, amikor mind több és több embert kell táplálni egyre magasabb színvonalon, a termelési stabilitás természetes igény.

Magyarország a koronavírus-járvány elleni védekezés napjait éli.

Mind az egészségügyet, mind pedig a gazdaságot sokkhatás érte. Az élelmiszer és az ezt előállító agrárgazdaság ebben a kritikus helyzetben egyik napról a másikra a közvélemény (és a politika) fókuszába került. Tömegek érezték veszélyeztetve az élelmiszerellátás biztonságát. Indokolatlan felvásárlási hullám söpört végig az országon, emiatt időszakos áruhiány alakult ki egyes termékekből. Mindenki a pandémia hatásait firtatja, ugyanakkor kevesebb szó esik a rendkívül csapadékszegény télről és tavaszról, a gyümölcsösöket, de egyes esetekben a szántföldet is súlytó fagyokról. Pedig nagyvonalú becslés alapján úgy gondolhatjuk, hogy ha egy kritikus természeti, időjárási hatású év negatív következményeit 100-nak vesszük, a pandémiás hatás az ágazatra nem fogja elérni az 50-et.

Az elmúlt év ősze kedvezőbb volt a mezőgazdaság számára, mint a megelőző évi.

Sok volt az eső, a vetések szépen fejlődtek. A tél folyamán azonban már kevesebb volt a csapadék, a tavasz pedig különösen aszályos volt. Az Országos Meteorológiai Szolgálat mérései szerint 2020. április 1-je és 29-e között országos átlagban 8,8 mm csapadék hullott, szemben a 44 mm-es 30 éves átlaggal.

Ennek következtében 2007 és 1946 után az idei volt a harmadik legszárazabb április az elmúlt 120 évben.

Május első felében sem esett annyi eső, hogy az tisztességesen megáztassa a földeket. Ráadásul tavasszal erős fagyok is voltak, amelyek terméskieséshez vezetnek. A NÉBIH felmérése szerint meghaladja a 15 ezer hektárt a tavaszi fagykár sújtotta ültetvények területe.

Mindezek mellett a mezőgazdaság hozzászokott az egyes években jelentkező – elsősorban az időjárási hatások miatti – krízisekhez. Kutatások bizonyítják, hogy az ágazat az átlagnál válságállóbb, a mezőgazdaság esetében jóval kevesebb a csődesemény, mint a nemzetgazdaság más ágazataiban.

Ebben az évben azonban a fagyhatás, az aszály és a jelenlegi járvány egyszerre éri az ágazatot, ami az egyenkénti negatív hatásokat felerősítheti. Ez megmutatkozhat a kibocsátás és ezzel összefüggésben a bevételek csökkenésében, a költségek emelkedésében, amiknek a jövedelem visszaesése, egyes esetekben veszteség lehet a következménye.

Átrendeződés következhet be az egyes szereplők közt. A nagyobb, tőkeerősebb gazdaságok könnyebben vészelhetik át ezt a helyzetet, a kicsik közül ugyanakkor több akár csődbe is kerülhet, ami társadalmi feszültségeket is okozhat. Esetükben a csökkenő, vagy időben elhúzódó bevételek, hitel- vagy bankképtelenségük okán nem tudják az inputjaikat úgy finanszírozni, mint a nagyok. Nem tudnak készletezni, műtrágya-, növényvédő szer-, vitamin-, premix-, állatgyógyszer stb. igényüket időben kielégíteni.

Segítségre van szükségük, de nem minden áron!

Szigorú indikátorokon keresztül kell elérni, hogy a szűkös forrásokat az ágazat egésze szempontjából a lehető legnagyobb hatékonysággal használjuk fel. Azt kell elérni, hogy támogatásban csak potencionálisan életképes (tehát nem csak a versenyképes!) vállalkozások részesüljenek. Társadalompolitikai eszközöket (átképzés, pályaváltási támogatás stb.) kell igénybe venni arra, hogy az összeadódó negatív hatások miatt esetleg kilátástalan helyzetbe kerülő és perspektívájukban már korábban is életképtelen gazdaságok kilépését a termékpályákról megkönnyítsük úgy, hogy ez a folyamat a társadalmi tűrőképesség határain belül maradjon. Ezt az észszerű szelekciót nem célszerű támogatáspolitikai vagy banki eszközökkel megnyújtani, mert az forrásvesztéssel járhat és a termékpályák egyéb – életképes – szereplői számára, valamint a piac tisztulása szempontjából is hátrányos.

Az észszerű keretek közötti eseti segítségnyújtás szükséges, de nem elégséges eszköze az időjárásból és egyéb tényezőkből adódó kockázatok kezelésének. A szárazodás hatásainak mérséklésére immár hosszabb távon is fel kell készülni!

Itt van teendője a gazdálkodóknak és az agrárirányításnak is.

A változó időjáráshoz, a kevesebb és egyenlőtlenebb eloszlású csapadékhoz a termelőknek okszerű talajműveléssel, víztakarékos (vízmegtartó) gazdálkodással, szárazságtűrőbb kultúrák, növényfajták termesztésbe állításával kell alkalmazkodniuk. A kormányzatnak folytatni kell a – egyébként sikeresen alkalmazott – kockázatkezelési rendszer továbbfejlesztését, kiterjesztését. Célszerű felgyorsítani a termelők és KAP II. pillérének közös finanszírozásában tervezett „jövedelemstabilizációs alap” létrehozását, emellé olyan nagyságú forrásokat rendelve, amelyek mérsékelhetik a – akár időjárási hatások miatt bekövetkező – piaci folyamatok és más káresemények okozta károkat.

A jövedelem-instabilitás kockázatait mérsékelheti a biztosítási rendszer is. A mezőgazdasági biztosítások térnyerésének elősegítése érdekében indokolt fókuszba helyezni a biztosítások terjedését ösztönző támogatásokat.

Az elmúlt 30 évet jellemző „verbális” öntözésfejlesztésen túllépve, konkrét és gyakorlati lépéseket kell tenni a megöntözhető területek bővítésére. Magyarország az öntözés tekintetében kedvező helyzetben lehetne, hiszen felszíni és felszín alatti vízzel gazdagon ellátott. Ugyanakkor messze nem használja ki ezeket az adottságait. Immár több évtizede erodálódnak azok a fizikai eszközök (csatornák, öntözőberendezések, szivattyúházak), illetve szellemi javak (oktatás, kutatás), amelyek a magas színvonalú öntözéskultúrának feltételei.

Ha csak a felszíni vizekből adódó öntözési lehetőségeit kihasználná Magyarország, kevesebb kockázattal sokkal stabilabb és intenzívebb mezőgazdálkodást folytathatna.

Magyarország jövője az agráriumban nem lehet más, mint az, hogy egyre nagyobb mennyiségű és egyre több ágazatot felölelő nagy hozzáadott értékkel előállított terméket visz majd már a közeljövőben mind a bel-, mind pedig a külföldi piacra – mondta Raskó György agrár-nagyvállalkozó. Az aszály, a koronavírus és a hazai kockázatkezelési rendszer kapcsán kifejtett véleményét az alábbiakban adjuk közre.

Arccal az öntözés irányába, szerkezetváltásra van szükség

Úgy gondolja, hogy az országban ehhez lényegében minden adottság megvan, csak a lehetőségeket kellene a mostaninál jobban kihasználni. Hozzátette: ezért az öntözhető földeken a magyar gazdálkodóknak nem gabonaféléket, hanem a szinte minden mennyiségben jól eladható zöldséget és gyümölcsöt kellene termelniük.

Az ismert agrárszakember emlékeztetett, hogy áprilisban országos átlagban 9 milliméter eső hullott, vagyis: mindez azt jelenti, hogy voltak az országban olyan térségek, ahová nem vagy csak nyomokban hullott csapadék. Május közepéig a csapadék mennyisége elérte ugyan átlagosan a 25 millimétert, de ez a mennyiség is jóval elmaradt a szokásos mértéktől. Májusban ugyanis általában a csapadék  országos átlagban eléri a 70–100 millimétert, ami ugye „aranyat ér”.

Rámutatott: a tavaszi vetésekre nagyon kellett volna a megfelelő mennyiségű csapadék. Emellett a búza- és az árpavetésekre is jó lett volna az eső, de ezeknek a növényeknek most már mindegy, nemigen lehet rajtuk segíteni. Ahol viszont megfelelő mennyiségű csapadék esett, ott várhatóan 7-8 tonnát is elérheti a búza terméshozama.

A gond továbbá, hogy nagyon alacsony a talaj vízzel való feltöltöttsége, a szántóföldek nedvességtartalma. Ha még szárazabb meleg időjárás is lesz, akkor „a kukorica állva fog meghalni” – vélekedett Raskó György.

Azt le kell szögezni, hogy az árpát, a búzát és például a rozst soha nem szokták öntözni. Magyarországon a gazdálkodók hozzászoktak, alkalmazkodtak a kontinentális éghajlati adottságokhoz, lehetőségekhez. Ebben a térségben ugyanis viszonylag száraz időben is jó minőségű gabona terem.

De nem emiatt kell az öntözésre nagyobb figyelmet fordítani, hanem azért, mert ennek az országnak nagyon jó földjei vannak. Emellett víz szintén bőségben van az országban. Ezt támasztja alá az is, hogy a hazánkba bejövő víznél több megy ki az ország határain.

Megjegyzendő: azok az országok, amelyekben az öntözési kultúra magas fokú, nagy hozzáadott értékű terméket állítanak elő, például déligyümölcsöt vagy almát, és hihetetlen mennyiségű zöldséget. Ezeket a termékeket pedig a piac hajlandó meg is fizetni.

Minderről pedig azért is kell beszélni, mert Magyarországnak gabona- és olajos magvakban nagy konkurensei vannak  Kelet-Európában, például Ukrajna, Oroszország és már Románia is. Ha az EU úgy döntene, hogy korlátok nélkül életbe lépteti az Ukrajnával kötött szabadkereskedelmi megállapodást, akkor Magyarország exportpozíciója nagyot romlana.

Emellett a jelenleginél nagyobb hozzáadott értékű termékek előállításához a magyar agráriumban megvan a megfelelő tudás is. Ezért kellene Magyarországon az öntözési kapacitás kibővítése révén vetőmagtermelésre, szántóföldi zöldségtermesztésre és ültetvénytelepítésre (gyümölcs) koncentrálni. Ehhez azonban víztározókat kellene építeni.

Megjegyezte: a magyar gazdák többségét most semmi nem kényszeríti arra, hogy belevágjanak a professzionális zöldség- és gyümölcster­mesztésbe, mert jól meg lehet élni az extenzív növények termeléséből is. De így óriási az elmaradt haszon, a termelési deficit. Ezért az agráriumban szerkezet- és szemléletváltásra volna szükség.

A mi gazdaságainkban az öntözésfejlesztésünket úgy oldottuk meg – mondta Raskó György –, hogy a környékbeli gazdákat integráltuk, és velük együtt fejlesztjük az öntözőrendszert a térségben. Vétek ugyanis a 30–40 aranykoronás földeken árpát meg búzát termelni, ha öntözni lehet.

Raskó György a koronavírus-járvánnyal kapcsolatban arról beszélt, hogy a magyar agráriumot a járványhelyzet csak néhány, leginkább idényágazatnak mondott területen – mint például a spárga- vagy szamócatermesztés, továbbá a virág- és dísznövény-termesztés – érintette. Így az agrár GDP érzékelhetően nem fog csökkenni.

Persze azoknak biztos, hogy jelentősebb káruk van, akik szállodákba és éttermekbe, azaz a HORECA szektorba szállítottak be extra minőségű vagy különlegesnek tekinthető termékeket. Ezek a gazdák a legigényesebb termelői körhöz tartoznak, mivel ráálltak egy nagy hozzáadott értékű tevékenységre. Így érintettek például a kacsa- vagy a libatartók is. Ezeknek a vállalkozóknak komoly veszteségeik vannak a járványhelyzet miatt kialakult gazdasági leállás miatt. Raskó György megjegyezte: „én egyszeri anyagi, készpénzes támogatást adnék nekik”.

Olyanokat viszont, akik hagyományos növénytermesztéssel vagy állattenyésztéssel foglalkoznak, vagy gyümölcstermesztés a szakterületük a koronavírus-járvány miatt gyakorlatilag nem érte kár. Ennek illusztrálására saját cégét hozta példának: „mi a járványhelyzet miatt egy napig sem szüneteltettük a munkát. Az emberek úgy dolgoztak a járvány ideje alatt, mint azt megelőzően, csak az irodából mentek haza távmunkára. De a gépműhely, a raktárak és a traktorosok valamint mindenki más ugyanúgy dolgozott, mint korábban.

A szakember kitért még az agrárium kockázatkezelési rendszerére is, amely – megítélése szerint – jól működik, mert a megköthető biztosítások megfelelő védelmet nyújtanak a különféle káresemények ellen. Például az aszály-, a jégkár ellen viszonylag alacsony költséggel, mintegy hektáronkénti 3000 forinttal lehet biztosítást kötni a szántóföldi növényekre.  Ez a termelési költség mintegy 1 százaléka. A mi tapasztalatunk az, hogy a szóban forgó összeget érdemes a biztosításra áldozni – mondta Raskó György az Agro Naplónak.