Ez az írás hangsúlyozottan a vetőmagpiac globális és hazai alakulását és jövőjének kérdéseit elemzi. A trendek bemutatásával és a fontosabbak elemzésével választ kaphatunk arra, hogy a globális és nemzeti agrárstartégiai célkitűzésekben, azaz középtávon a mezőgazdaság és élelmiszerágazat hatékonyságának növelésében, hosszú távon pedig a világ népességének biztonságos élelmiszer-ellátásában milyen szerepe van a biológiai alapoknak.

A vetőmagpiac értéke

Először is nézzük a vetőmagpiac értékének alakulását, amit az első ábra mutat be.

A Mordor Intelligence előrejelzése szerint a vetőmagpiac várhatóan 2018–2024 között 6,6%-os éves növekedést produkál, és 2024-re eléri a 98,1 milliárd dolláros értéket. Értékében 50%-os növekményt mutat tehát, ami azonban földrészenként jelentősen eltér (2. ábra).

Az ázsiai–csendes-óceáni piacon és Kelet-Európában lesz várhatóan a legmagasabb az éves növekedés. A rendkívüli bővülés egyik fő oka a népesség folyamatos növekedése az ázsiai országokban. Ázsiában India vezet népességének 782 milliós növekedésével, Kína 111%-os népszaporulata a születésszabályozás miatt ugyan elmarad a világ átlagától, de India népessége 2030-ig várhatóan Kínát is megelőzi és itt fog élni az emberiség hatoda. A régió nemzeti kormányai egyre bővülő pénzügyi támogatást biztosítanak az olaj, gabona, gyümölcs- és zöldségfélék mezőgazdasági termelésének növelése érdekében, hogy az élelmiszeripari alapanyagok iránti szükségletet hazai forrásokból elégíthessék ki hosszabb távon.

Ebben a régióban, hasonlóan Észak-Amerikához, az új fajtákra, a fajtákkal összefüggésbe hozható technológiák, beruházások és eszközök megvásárlására egyre nagyobb lehetőség nyílik, szemben a még inkább lemaradó Afrikával, ahol bár az élelmiszertermelés növekszik, mégis az egy főre eső élelmiszertermelés alig emelkedik, s az új technológiák alkalmazására még inkább szűkülő erőforrások állnak rendelkezésre. A probléma elsősorban a szub-szaharai régióban van mind politikai, mind technikai téren. Példaképpen Tanzániában a behozatali eljárások nehézkesek, gyakorlatilag lehetetlenné teszik a vetőmag importját. Zimbabwében pedig a gazdasági válság idején a kormány betiltotta a vetőmagexportot. A vetőmagvállalatok létrehozása magas indulási költséget igényel, a hitelhez való hozzáférés problémás, s a megbízható kutatási létesítmények és szakképzett emberi erőforrások elérhetősége is limitált.

Az észak-amerikai vetőmagpiac esetében továbbra is magas növekedéssel kell számolni, a kutatási és fejlesztési beruházások szintje változatlanul rekordszinten van, a hibridváltás rendkívül gyors.

Nyugat-, Észak- és Közép-Európa közepes növekedést mutat, természetesen számol az eddig is intenzíven művelt régiók termelési kapacitásának, a termesztett fajták, hibridek terméspotenciáljának növelésével. Ugyanakkor az ökológiai feltételekhez adaptált fajtaszortiment használatával, a vegyszerfelhasználás, környezetterhelés csökkentésével kíván jó minőségű élelmiszert előállítani a hagyományos mezőgazdaság eszközrendszerén belül.

A magyar vetőmagpiac értéke – saját belső számításaink szerint – 246 millió dollár volt 2018-ban, s várhatóan 260–270 millió dollár lesz 2024-ben, ami 1–1,5%-os évi bővülést jelent a hazai piacon. A vetőmagvásárlásra fordított ár kukorica, s őszi káposztarepce tekintetében a közép-európai régió országaihoz képest azonos, míg kalászos tekintetében annál magasabb értéket képvisel hektáronként. Napraforgó esetében kiemelkedően jó, ennél a növényfajnál Európában egységnyi hektárra nézve a legmagasabb hibridértékkel számolhatunk. A magyar fajtahasználat magas szintű, a magyar gazdálkodók nagyon fogékonyak az innovációkra, az új hibridekre. Ezt támasztja alá az a Kleffmann-felmérés, mely a termesztett hibridek életkorát vizsgálta főbb szántóföldi kultúrák tekintetében 2018-ban. A felmérés alapján kukoricában az országos vetésterület 42%-án, napraforgóban 48%-án, míg repce esetében 54%-án 3 éves, vagy annál fiatalabb hibrideket termelnek.

A vetőmagpiac mozgatórugói

A vetőmagpiac mozgatórugóit, valamint a piac hátráltató tényezőit követhetik nyomon a 3. ábrán.

A vetőmagpiacra pozitívan hatnak a következő tényezők, hatásukat illetően csökkenő sorrendben:

• gabonafélék, növényi olajok és zöldségfélék növekvő szükséglete,
• állati takarmányok igénye,
• új tulajdonságokkal bíró hibridek kifejlesztése,
• egy főre jutó mezőgazdasági művelt terület csökkenése,
• hibridizáció,
• bioüzemanyagok felhasználásának növekedése,
• akvizíciók, integrált ajánlatok,
• GM növények termesztésének bővülése.

A piac növekedését visszafogó erők az alábbiak, hatásukat tekintve csökkenő sorrendben:

• GM vetőmagokkal kapcsolatos aggályok,
• új tulajdonságok kifejlesztéséhez szükséges idő,
• politikai és jogi környezet,
• lezajlott akvizíciók,
• termelők pénzügyi helyzete.

Közismert, hogy táplálni kell a növekvő globális népességet, s ki kell elégíteni a folyamatosan növekvő állati takarmányszükségletet is, hiszen nagyságrenddel nőtt a hús- és tejtermékfogyasztás az elmúlt évtizedben. Mindezek kiegészülve a bioüzemanyagok iránti kereslet növekedésével jelentik a legmarkánsabb piaci mozgatóerőt. A megnövekedett igények kielégítésére olyan újabb és újabb hibridekre van szükség, melyek terméspotenciálja magas, termés­stabilitása pedig kiemelkedő. Emellett mindinkább fontosak azok a nemesítési feladatok, amelyek a tápanyag- és vízhasznosítás, a rezisztencia és a szárazságtűrés javítását célozzák.

Ennek következményeképpen a fajtaváltás rendkívül gyorsuló tendenciát mutat, ami a kutatásfejlesztésre kettős nyomást gyakorol. Egyrészt gyorsabban kell előállítani a piacképes hibrideket és fajtákat, másrészt a hibrideket úgy kell köztermesztésre bocsátani, hogy azok termőhelyi adaptációját és az üzemi technológiába való illeszthetőségét is meg kell adni, mert arra nem lesz idő, hogy mindezek a gyakorlati termesztés során derüljenek ki. Növelni kell tehát mind a cégek belső kísérleti helyszíneinek, mind az állami fajtakísérleti állomásoknak a számát. Ezzel egyetemben az adatok kiértékelésének módját is fejleszteni kell, ökológiai feltételekkel való korrelációk, kísérleti helyszínek analogizálása (klaszterek), hibrid reakciók (tőszám és műtrágya, vetésidő stb.) feltérképezése eltérő ökológiai termőhelyeken digitális módszerekkel.

A hibridizációnak elévülhetetlen szerepe van a vetőmagpiac fejlődésében, s a hibrid vetőmagokra való áttérés tovább folytatódik. 2018-ban a hibrid vetőmagok tették ki összességében a legmagasabb piaci értéket a világon (megközelítőleg 32 milliárd dollár), ezt követte a GM vetőmagok (20 milliárd dollár), majd a fajták (10 milliárd dollár) összpiaci értéke. A legnagyobb bővülés a hibridek esetében prognosztizálható, +8,4% évente (4. ábra).

Globálisan a jövő áttörését jelenthetik még inkább a búzahibridek, több cég ajánlatában citoplazmatikus hímsteril rendszeren alapuló hibridek lesznek elérhetőek 2021-től, s potenciálisan 80–90 millió hektáron terjedhetnek el a világon az üzleti számítások szerint.

A magyar piac az idegentermékenyülő növények estében gyakorlatilag teljes mértékben hibridizált. A kalászosokat tekintve búza esetében megközelítőleg 20%-os hibridarányról beszélhetünk, s őszi árpa esetében is elindult a hibridizáció (Hyvido rendszer).

GM növények termesztésének tendenciái

Érdekes képet mutat a GM növények termesztésének témája. Egyik oldalról pozitív a hatása a vetőmagpiacra, másik oldalról negatív, az európai elutasítás ugyanis egyre inkább nemzetközi tendenciává alakul, megnehezítve a transzgénikus hibridek adaptációjának kiszélesítését. A piac kétpólusú, az észak- és dél-amerikai országokban a technológia teljesen egyeduralkodó, Indiában, Kínában terjed, máshol azonban teljes az elutasítás. Ahogy az 5. ábrán nyomon követhetjük, az adaptáció bár töretlen, mégis kimondhatjuk, hogy lassuló tendenciát mutat. 2010-ig a technológia előretörése látványos volt, ugyanakkor a 2011–2015 időszakot a 2016–2018 periódussal összevetve csupán 9% a növekedés. A GM hibridekkel, fajtákkal bevetett terület 188 millió hektár a Biotech Crop Highlights 2018-as statisztikája szerint.

A lassuló tendencia oka a technológia telítődése a transzgénikus hibrideket használó országokban (6. ábra). Mind az Egyesült Államok, mind Brazília, Argentína és Kanada növénytermesztésének több mint 94%-a transzgénikus hibridek termesztésére alapul.

A transzgénikus fajok, a gyapot, szója, kukorica és  kanola, utóbbi kettő esetében a konvencionális technológia az uralkodó, s ahogy a termőterület esetében, így itt is elmondható, hogy a GM növényfajok köre nem, vagy nagyon korlátozott mértékben bővül. (7. ábra).

A GM technológia megjelenése elsősorban nem a GM fajták, hanem a konvencionális vetőmagok termesztésénél jelent kihívást. A konvencionális vetőmagtétel tartalmazhat GM vetőmagot ugyanúgy, ahogy egyéb fajtaidegen vetőmagot is.

Magyarországon nem engedélyezett a géntechnológiai úton módosított fajták termesztése, azonban a hazánkban működő vetőmagcégek jelentős hányada nemesítésének és a szülői vonalak előállításának egy részét olyan területen végzi, ahol jelenleg is engedélyezett a GM kukorica termesztése. Mindezek megnövelik az idegen GMO jelenlétének kockázatát a konvencionális vetőmagtételekben. Ahogy látható volt, a világon évről évre nagyobb területen termesztenek GM növényeket, ezért véletlenszerű szennyeződések egyre gyakrabban történhetnek. A teljes GM-mentesség biztosításához a vetőmagcégeknek jelentős többletterhekkel kell szembenézniük, valamint működési változtatásokat is szükséges volt alkalmazniuk. A vetőmagipar többletköltségei elsősorban a következő tényezőkből adódnak:

• a tételek folyamatos ellenőrzése, tesztköltségek,
• az izolációs távolságok biztosítása érdekében megnövelt földterületek,
• logisztikai költségek,
• vetőmagüzemi többletköltségek, a berendezések kevésbé hatékony kihasználása, szigorúbb tisztítási előírások,
• a határérték feletti tételek kiselejtezése.

Szólni kell az egyik legújabb génszerkesztési módszerről, a „molekuláris ollónak” vagy „molekuláris szikének” is nevezett CRISPR/Cas9 technikával előállított fajtákról, hibridekről. Az Európai Unióban sokáig eldöntetlen kérdés volt, hogy mi legyen a beserolása a technológiának. Az Európai Bíróság végül tavaly döntött a kérdésben, és ezt az eljárást is génmódosításra használt biotechnológiai eljárásnak tekinti. Két kérdés merül fel ebben a vonatkozásban. Az egyik üzleti jellegű, konkrétan az, hogy Európa mekkora versenyhátrányt fog elszenvedni emiatt. A másik technikai jellegű: hogyan lehet majd kimutatni a módszer alkalmazását, hiszen a többi génmódosított szervezettel ellentétben itt nem maradnak különféle promóter és egyéb beépített génszakaszok.

A lezajlott akvizíciók hatása a vetőmagpiacra

Végezetül a lezajlott akvizíciókat és azok hatását szeretném röviden ismertetni. Az elmúlt 2-3 évben nagyszabású akvizíciók történtek, s mára a korábbi 6 gigantikus multinacionális vállalatból 4 jött létre az összeolvadások révén (8. ábra).

A Dow és a DuPont összefonódtak egy 130 milliárd dolláros értékű ügyletben, majd három társaságra oszlottak, köztük a Corteva nevű mezőgazdasági központú vállalkozásra.

A Chemchina 43 milliárd dollárért megvásárolta a Syngentát. A Bayer 63 milliárd dollárért vette meg a Monsantót, s a Bayer vetőmag üzletágait (ideértve a Stoneville, Nunhems, FiberMax, Credenz és InVigor márkákat) 7 milliárd dollárért eladták a BASF-nek, hogy megfeleljenek a monopóliumellenes szabályozóknak.

A becslések szerint jelenleg ez a négy cég a globális szabadalmaztatott vetőmag-értékesítés több mint 60%-át ellenőrzi.

A Bayer vetőmagüzletágainak a BASF-hez történő átruházása után négy vetőmagvezető, a Bayer, a Syngenta, a Limagrain és a BASF mind a szántóföldi fajok, mind a zöldségfélék nemesítésében és forgalmazásában érdekelt. A Corteva és a KWS csak szántóföldi vetőmag portfólióval rendelkezik, s mindkettő egyértelműen és nyilvánosan jelezte érdeklődését zöldségcégek megvásárlása iránt. A közepes méretű családi zöldségmag-társaságok, amelyek az elmúlt öt évben jelentős növekedést értek el, kifejezetten jól működnek, és jelenleg nem érdekli őket az üzleti vállalkozásaik elidegenítése. Ha a másik négy vezető bármelyike valamilyen okból úgy dönt, hogy kilép a zöldségmagüzletből, akkor ez a két vállalat lesz a legvalószínűbb potenciális felvásárló, mivel a másik négy vezető közül egyik sem lenne jogosult lefolytatni egy újabb, zöldség vetőmagra irányuló akvizíciót.

Philip McDougell 2019 évi kimutatása szerint a folyamatos konszolidáció hatásainak vannak veszélyei. Véleménye szerint a kutatási beruházások szintén központosulni fognak, globálisan nagy stratégiai fontosságú növényfajokra és jellemzőkre összpontosítva. Elsősorban azokban a régiókban, ahol ezeket a növényeket a legszélesebb körűen termelik. Véleménye szerint a kisebb jelentőségű növényfajokra jutó fejlesztési költségek tovább csökkennek, s kisebb innovációval kell számolni.

Más megítélések szerint a konszolidáció az integrált (növényvédelem és vetőmag) innovatív termesztéstechnológiák kidolgozásához és alkalmazásához nyújt kiváló lehetőséget a gazdálkodók és a mezőgazdasági ipar valós kihívásainak mély megértésével és arra való válasszal. Valójában egy célzott portfólióbővítés, és a megszerzett vállalkozások szinergiáinak kihasználásával új és még szélesebb megoldásokkal jelentkezhetnek a cégek a piacon.

Összefoglalás

Összefoglalóan a gabonaigény világszerte növekszik, s szintén nő a húsfogyasztás a fejlődő országokban, emelett folyamatosan csökken a szántóterület. Egyre magasabb hozamokra van szükség a megnövekedett kereslet kielégítéséhez. Ehhez még jobb és jobb hibridek és fajták kellenek, emellett felértékelődik a rezisztencianemesítés a kórokozók és kártevők ellen. A termelőknek megfelelő eszközökre van szükségük, melyben az új nemesítési technológiák mellett a vetőmag- és az agrokémiai ipar összefonódása is megoldást, kiutat jelenthet.

A vetőmagok genetikai potenciáljának a lehető legjobb kiaknázására irányuló kutatás alakítja majd tehát a vállalati stratégiákat a következő években, azonban földrészenként eltérő módon és ütemben.

A világ minden részén a kormányok már régóta támogatják a nemesítési programokat, de elsősorban Észak-Amerikában és Európában az adófizetők pénzeszközeinek a mezőgazdasági kutatási programok támogatására történő felhasználása több kritikát kapott, így az utóbbi években csökkent az állami finanszírozás.

Kisebb közszféra jellegű nemesítési program, valamint egy erősen konszolidált vetőmagipar a termelők választási lehetőségeit látszólag korlátozza, hiszen a világ 10 legnagyobb vetőmagvállalata ellenőrzi a piac 94 százalékát.

Lehet, hogy a gazdálkodóknak kevesebb cég portfóliójából van lehetősége választani ma, ám a termékek minősége jelentősen javult. A lezajlott akvizíciók ellenére a vetőmagipar még mindig nem olyan konszolidált, mint az agrokémiai ágazat. Bár a stratégiai növényfajok, például a globális kukorica vetőmagipar erősen koncentrálódott, az eltérő piaci méretek miatt más növényfajok piacai továbbra is fragmentáltak.

A gyorsan globalizálódó szegmensek általában nagyobb termékválasztékot és termékminőséget kínálnak a termelőknek, mivel a cégek több forrást fordítanak a kutatásra és fejlesztésre, míg a lassabb konszolidáció esetében több vetőmagmárkát lehet választani, mivel itt még mindig erős a lokális és regionális vállalatok szerepe. Mindkét módszer magában hordozza a termesztési lehetőségeket, de különböző módon.

A cikk szerzője: Bíró János