A termelés növekedésének velejárója a szintetikus növényvédő szerek, műtrágyák használatának növekedése, a helytelen agrotechnikai módszerek alkalmazása miatt bekövetkező talajdegradációs folyamatok (erózió, talajsavasodás, humusztartalom csökkenése stb.) is. Ugyanakkor a tápanyag-utánpótlásban, a növényi kártevők, kórokozók, gyomnövények elleni védekezésben használt szerek mennyiségének növelése a jövőben nem tartható fenn ebben az ütemben, mint ahogy a termőtalajok pusztulása is súlyos problémát jelent globális szinten.

A talajerő-gazdálkodás alatt a talajtermékenység növelésére irányuló emberi tevékenységet értjük, amely a talajművelés, trágyázás (szerves és szervetlen), talajjavítás, vízgazdálkodás, talajvédelem és talajjavítás olyan komplex egysége, amely a gazdaságos termelést és az ezzel megvalósítható, jövedelmező termés­eredmények elérését biztosítja.

A talajtermékenység nem állandó tulajdonság. A talajok termékenysége alapvetően függ azok humusztartalmától. A humusz – bonyolult szerkezetű, stabilizálódott, humifikáción átesett szerves anyag – különlegesen összetett szerkezeténél fogva a talaj csaknem minden lényeges tulajdonságára hatással van. Nem szorul részletes magyarázatra, hogyan függ a talaj színe például a humusztartalmától, és az is ismert, hogy jelentős tápanyagforrás például a növények számára. A talajok N-készletének 96-97%-a található a szerves anyagokban, a huminsavak segítségével a Ca, P, Mg, Cu, Zn stb. kötődhet le, és válhat majd elérhetővé a növények részére.

E különleges anyag egyedülálló funkcióit elsősorban kolloidtulajdonságának köszönheti, vagyis hogy fajlagos felülete óriási, még a köztudottan nagy fajlagos felülettel rendelkező agyagásványokénál is nagyobb (800–1000 m2/g). Ez az óriási felület például hatalmas mennyiségű vizet képes megkötni, ahogy például különböző ionokat is. A Ca-humátok által összeragasztott aggregátumok vízállóak (a huminsavak két vegyértékű fémionokkal alkotott sói vízben nem oldódnak ugyanis) és porózusak, vagyis nagyon jó talajszerkezetet hoznak létre, mely most már közvetlenül is jó vízgazdálkodású talajt eredményez.

Hosszasan sorolhatnánk a példákat a humuszanyagok egyedülálló tulajdonságairól (pufferhatásuk a savak és bázisok közömbösítésére; foszfátionok talajásványokon való lekötődésének blokkolása, vagyis azok inaktiválódásának megakadályozása; toxikus fémek megkötése stb.), de talán a fenti példák is rámutatnak arra, milyen fontos szerepe is van a humusznak a talaj termékenységére nézve.

Ha humuszod van, mindened van, mondhatnánk kicsit túlozva (léteznek ugyanis 20%-nál nagyobb összhumusztartalmú talajok is /szerves talajok/, ám ettől még nem lesznek alkalmasak szántóföldi művelésre). De mi van akkor, ha nincs elég humusztartalom a talajban, vagy esetleg még megfelelő mennyiségben található, de rohamosan fogy?

Ahhoz, hogy a talaj humusztartalma növekedjen, szerves anyagot kell a talajba juttatnunk, vagy a már ott lévőnek kell a humifikációját elősegítenünk. Látnunk kell azonban, hogy a hagyományos talajművelési rendszerek nem adnak elég eszközt (amely fenntartható is) a kezünkbe a talajtermékenység növelésére irányuló céljaink eléréséhez.

A talajkímélő művelési módok világszerte látványos fejlődést mutatnak, mind technológiai, mind szakmai-tudományos területen. A csökkentett talajművelési rendszerek munkamenetszám csökkentését célzó technológiájától a talajvédő művelési rendszerek no-till technológiájáig (ahol már csak csupán speciális vetőgépet használnak a szántóföldi eszközök közül) számos módszer alkalmas lehet a változatos talajéletet fenntartó, megfelelő humusztartalommal bíró, a szél és vízerózió hatásainak ellenálló, termékeny talajokat eredményező gazdálkodáshoz.

A szerves trágyák, komposztok, komposztteák, baktériumtrágyák használata szintén szerves részét képezik e technológiáknak, hiszen segítségükkel lehetőségünk van a humifikációs folyamatok beindítására, felgyorsítására.

A talajvédő művelési technológiák egyik fontos követelménye, hogy a talaj felszíne vetés után is legalább 30%-ban tarlómaradványokkal fedett maradjon. Szintén a technológia részét képezi az ekére alapozott forgatásos talajművelés elhagyása is.

Nem is gondolnánk, milyen markáns változások következnek be mind a talajfelszínen, mint a talajban a biológiai szemléletű talajművelés hatására. Elsők között említendő a talaj­erózió és felszíni elfolyás minimalizálása, mely folyamatok a humusz megőrzése szempontjából is különösen fontos jelentőséggel bírnak.

A talajnedvesség gazdálkodása javulni fog, a talaj vízvezető képessége és a csapadék beszivárgása nő. Mindezek hatására, illetve a talajfauna biodiverzitásának növekedésével a talajszerkezet pozitív változása is szembetűnő (a talaj-aggregátumok mérete és a makropórusok aránya nő, a tömörödés, cserepesedés csökken).

A Phylazonit Technológia első lépése a tarlóbontás. A Phylazonit Tarlóbontó készítményben lévő baktériumtörzsek nemcsak a tarló újrahasznosításával gazdagítják a talaj tápanyagkészletét, hanem segítenek a talajban már lekötődött tápanyagok feltárásában is. A könnyen, gyorsan lebomló növényi részek tenyészidőszakon belül visszakerülnek a tápanyagok körforgásába, a lassan lebomló szerves anyagok pedig a humuszképződés folyamatát segítik elő.

Az ajánlat részleteiért keresse tanácsadóinkat!

A cikk szerzője: Varga Sándor