Botanikai jellemzők

Magja nagy méretű, fajtától függően 1–2 cm átmérőjű, színe a világosbarnától a lilán át a feketéig terjed. A növény egyenes állású, sok levéllel rendelkező, 50–150 cm magas (a hazánkban használt másodvetésű fajták általában 60–70 cm magasra nőnek), egyéves pillangós. Levelei húsosak, fagy vagy szárazság hatására elfeketednek. Virágai fehérek, minden szirmon egy-egy fekete pettyel. Éréskor a száraz anyag felét a mag tartalmazza, és itt raktározódik a nitrogén 78%-a (90 kg/ha), míg a szármaradvány 30 kg/ha, a gyökérmaradvány pedig 15 kg/ha (az összes N 6–8%-a) nitrogént tárol.

Bár a lóbab a Földközi-tenger környékéről származik, a jelenleg elérhető fajták kevésbé tűrik a hőséget és jobban alkalmazkodtak a hűvösebb, kontinentális klímához. A hirtelen hőmérsékletcsökkenést nem bírja, és nem annyira fagytűrő, mint a bükkönyfélék, a legszívósabb fajták is –10 Celsius-fokig életképesek. A későn vetett lóbab képes áttelelni: ha a főhajtás el is fagy, a mellékhajtások tavasszal növekedésnek indulnak.

Az aszályra érzékeny a teljes tenyészidő alatt, erre általában intenzívebb gyökérnövekedéssel reagál, a stresszes növény akár 80–90 cm mélyre is lemegy a vízért.

A talaj kémhatását tág intervallumban tolerálja, 4,5–8,3-as pH-tartományban jól termeszthető, ugyanakkor savanyú talajokon alacsonyabb lehet a nitrogénkötés mértéke (erre például a savanyú talajokra nemesített csillagfürt nem érzékeny). Tápanyagok közül a foszfor, kálium és a kén jelenlétét meghálálja, a lekötődött foszfort gyökérsavai jól mobilizálják. Megfelelő mennyiségű kalcium és nedvesség esetén a lazább talajokon is jól teljesít, de a kötöttebb, humuszos talajokat kedveli igazán. A nehezebb agyagtalajokat jobban viseli, mint a borsó- és bükkönyfélék, az árasztást maximum 5–7 napig tűri, utána elpusztul.

Az árnyékban is megél, az USA-ban több helyen a kukorica sorközeiben is használják, valamint gyümölcsösökben is jól fejlődik.

Technológia

Fővetésben tavaszi vetésű növény, monokultúrában a magnormája 150–250 kg/ha, vetésmélysége 5–10 cm. Takarónövényként augusztus második felétől, végétől vethető, egészen szeptember-október fordulójáig. Ugyanakkor +10 Celsius-fok alatti hőmérséklet esetén lassul a fejlődés, ezért javasoljuk legkésőbb szeptember első hetével bezárólag elvetni. Tavaszi vetésben 45–65 nap múlva virágzik és körülbelül 100–120 nap alatt érik be, nyár végi takarónövényként alkalmazva azonban sem a virágzás, sem a maghozás nem következik be.

Fajtától függően 4–8 tonna biomasszát állít elő hektáronként, amely virágzás előtt terminálva gyorsan elbomlik – ez sok talajon több, mint amire a borsók és a bükkönyök képesek. A virágzás idején megsemmisített lóbab maradványai perzisztensebbek, mint a többi pillangósé. A legeltetést és a kaszálást nem bírja, csak ritkán indul ilyen esetben újra fejlődésnek.

Nitrogénkötés

A kísérletek alapján a lóbab akár 150–200 kg/ha nitrogén megkötésére is képes, és a folyamat a virágzás és maghozás idején sem áll le, ellentétben a többi pillangóssal. Őszi takarónövényként vetve ennél alacsonyabb N-szinttel számolhatunk: 50–70 kg/ha nitrogént várhatunk a másodvetésünktől egy hektáron (ez természetesen függ a takarónövény-keverékben kivetett lóbab arányától). A csökkentett művelési rendszerekkel társítva a folyamatos, júniusig tartó nitrogénfeltáródás kiválóan kiszolgálja a kukorica nitrogénigényét.

Mivel a nitrogénkötés foszforigényes folyamat, ezért szoros kapcsolatot alakít ki a talajban lévő mikorrhiza gombákkal.
A gümőképzés megindulásához tapasztalataink szerintem nem szükséges az oltott vetőmag.

Hazai tapasztalatok

Az őszi keverékek remek alkotóeleme a lóbab, ha a nitrogénkötés és a talajjavítás a célunk. Homoki zabbal, takarmányborsóval, facéliával és talajművelő retekkel is jól keverhető, de akár lent, ledneket vagy olajretket is adhatunk hozzá. A nagy magméret sokakat elriaszt az alkalmazásától, ám a vetésmélységet 4 cm-re beállítva mind a lóbabnak, mind az aprómagoknak megfelelő mélységet biztosíthatunk. Vetése gabonavetőgéppel megoldható, és egy változatos magméreteket tartalmazó keverék (pl. lóbab, talajművelő retek, homoki zab) esetén sem tapasztaltunk frakcionálódást.

Egy 50 kilogrammos keverékben 30–35 kg/ha normát ajánlunk, ezzel 60–90 ezer lóbab vethető ki hektáronként a fajta magméretétől függően. Mivel fejlődése lassú (csírázása a hazai körülmények között 6–8 napot vesz igénybe), ezért a gyomelnyomás miatt mindenképp ajánlott egy vagy több gyorsan növekedő takarónövénnyel együtt kivetni.

Nitrogénigényes tavaszi főnövények esetén mindenképp javasoljuk alkalmazását a mixben – aki egyszer kipróbálja, már az első évben megérti és megtapasztalja az előnyeit. Ahogy Frédéric Thomas fogalmazott: “Ha csak egyetlen takarónövényt használhatnék, a lóbab lenne az.”

A cikk szerzője: Diriczi Zsombor