A Közös Agrárpolitika (a továbbiakban: KAP) reformjával kapcsolatban meghatározó, hogy a KAP forrásai kiemelten fontosak Magyarország számára, hiszen jelenleg az EU-ból érkező források 36,8%-a (hét év alatt több mint 12 Mrd EUR) a Közös Agrárpolitikát finanszírozó alapokon keresztül érkezik. Fontosnak tartom időről időre hangsúlyozni, hogy az uniós és nemzeti források 2020-ig kiszámíthatóan rendelkezésre állnak.

Az Európai Bizottság mind a 2021 és 2027 közötti új Többéves Pénzügyi Keret, mind pedig a KAP-ról (annak szerkezetéről és költségvetéséről) megtette hivatalos javaslatát, amely alapján Magyarország közvetlen kifizetésekre folyó áron 3,97%-kal, 2018-as árakon pedig 16,4%-kal kevesebbet fordíthatna. A javaslatcsomag szerint hazánk vidékfejlesztésre hét évre folyó áron 15,68%-kal, 2018-as árakon pedig 26,61%-kal kevesebb uniós forrást tudna felhasználni. Természetesen a kormány ezt a javaslatot nem tudja elfogadni. A többi jelentős agrártermelő országgal együtt abban vagyunk érdekeltek, azon dolgozunk, hogy a mezőgazdaság számára – azon belül is a vidékfejlesztési célokra – elérhető uniós források ne csökkenjenek.

Miközben az Európai Bizottság a KAP forrásainak csökkentésére tett javaslatot, az ágazati jogszabályi javaslatokból az olvasható ki, hogy a termelők irányába támasztott, az alapanyag-termelésen túl értelmezett (környezet- és klímavédelmi) elvárások tovább szigorodnak, a támogatások igénybevételének rendszere pedig számos olyan új elemmel bővülne, amely növeli az adminisztratív terheket, szubjektív ítéleteknek ad teret, növeli a pénzügyi kockázatokat és álláspontunk szerint nem felel meg az egyszerűsítés és végrehajthatóság követelményeinek. Ilyen elemek például a mindkét pillér intézkedéseit magába foglaló KAP stratégiai terv készítésének kötelezettsége vagy a KAP teljesítményének mérését elősegíteni hivatott többszintű indikátorrendszer, az ahhoz kapcsolódó pénzügyi következményekkel.

A KAP alapvető intézkedései tehát nem változnának lényegesen (ugyanúgy lesz alaptámogatás, fiatal gazda támogatás, termeléshez kötött kifizetések stb.), ugyanakkor az igénybevételükhöz szükséges adminisztratív terhek mind a tagállami adminisztráció, mind pedig a termelők oldalán várhatóan növekedni fognak. Ez azt eredményezheti, hogy a jelenleg kiszámíthatóan működő támogatási elemeket kellene egy jóval bonyolultabb rendszerben végrehajtani, miközben a termelők kevesebb támogatáshoz jutnának, az ún. megerősített kondicionalitás keretében azonban mégis elvárnák tőlük a környezet- és klímavédelmi célok eléréséhez való fokozottabb hozzájárulást. A kormány álláspontja e tekintetben egyértelmű; nem kérhetünk többet a gazdáinktól, kevesebbért. E tekintetben az is kiemelt jelentőséggel bír majd, hogy megtaláljuk a környezet- és klímavédelmi célok tiszteletben tartása, és a mezőgazdasági szereplők versenyképességének fenntartása iránti igény közötti egyensúlyt.

Mindezek alapján, a tárgyalások során képviselt magyar álláspont olyan szövegszerű javaslatokat fogalmaz meg, amelyek egy végrehajtható, kiszámíthatóan működő, tervezhető, valódi szubszidiaritást és egyszerűsítést lehetővé tevő közösségi szabályozás elfogadását segítenék, csökkentve ezáltal a gazdálkodók és az államháztartás pénzügyi kockázatait.

Magyarország a fenti célok elérése érdekében természetesen szövetségeseivel is folyamatosan együtt dolgozik. Kiemelten fontos kör a Visegrádi Csoport, amely kibővített formájában már több alkalommal is kifejezte a KAP jövőjével kapcsolatos igényeit, elképzeléseit. Ugyanakkor természetesen nem kizárólag velük egyeztetjük álláspontjainkat, hiszen az ilyen jellegű, hosszú tárgyalássorozat velejárója az is, hogy egyes témákban eseti szövetségek jönnek létre. Ennek megfelelően minden tagországgal, de különösen a hozzánk hasonlóan gondolkozó régi tagállamokkal is – köztük Franciaországgal, Görögországgal, Írországgal, Olaszországgal vagy Spanyolországgal – folyamatosan egyeztetünk, keressük a közös pontokat.

A hazai agrárium, a magyar gazdálkodók jövője szempontjából meghatározó jelentőséggel bír a Közös Agrárpolitika (KAP) alakulása, ezért munkánkban kiemelt figyelmet fordítunk a KAP jövőjére. Fontos feladatunknak tartjuk, hogy tagjaink, és ezáltal a magyar agrár- és élelmiszergazdaság érdekeit szem előtt tartva megfogalmazzuk véleményünket, javaslatainkat a Közös Agrárpolitika átalakításával kapcsolatban. Ennek érdekében idehaza folyamatosan együttműködünk az illetékes minisztériumokkal – kiemelten a szaktárcával –, tagjai vagyunk az európai mezőgazdasági termelők és szövetkezetek legjelentősebb érdekvédelmi szervezetének, a COPA-COGECA-nak, és állandó képviseletet tartunk fenn Brüsszelben.

Az mindenképpen pozitívum, hogy továbbra is tudunk Közös Agrárpolitikáról beszélni. Ezzel azonban nem vagyunk elégedettek, hiszen a jelenlegi állás szerint az Európai Bizottság 2020 után számottevően csökkentené a KAP költségvetését. Ezt mi elfogadhatatlannak tartjuk. A Nagy-Britannia kilépése miatti forráskiesést a tagállami befizetések növelésével ellensúlyozni lehetne, erre Magyarország – sok más tagállammal együtt – hajlandó is lenne.

A KAP mérséklése már csak azért is elfogadhatatlan, mert az európai gazdálkodók jövedelmi helyzete már most sem kielégítő – az uniós átlag jövedelemszint felét sem éri el –, pedig stratégiai jelentőségű területért, félmilliárd európai állampolgár minőségi élelmiszerrel való ellátásáért felelnek. Ezen túl a környezeti fenntarthatóság javításában, illetve a klímaváltozás hatásainak mérséklésében is egyre nagyobb szerepet szánnak a gazdálkodóknak, egyre komolyabb elvárásokat támasztva irányukban.

A Bizottság javaslata szerint a tagállamok 2020 után jóval nagyobb mozgástérrel rendelkeznének saját támogatáspolitikájuk kialakításakor. Ugyanakkor fontos célként kellene kezelniük a környezettudatos gazdálkodás elősegítését, és a vidéki térségek megerősítését, emellett a tudásátadás, az innováció és a digitalizáció ösztönzését.

A legjelentősebb változás, hogy a Bizottság szándéka szerint a tagállamoknak úgynevezett KAP Stratégiai Tervet kellene készíteniük a támogatások felhasználására, amely magában foglalná az I. pillér – tehát a közvetlen támogatások – forrásait is. Ezeket a terveket a Bizottság hagyná jóvá, azonban már az elkészítésüket is folyamatosan felügyelné. Minden támogatáshoz, még a közvetlen kifizetésekhez is célt, tervszámokat (indikátorokat) kellene rendelniük a tagországoknak, ezek teljesítéséről pedig évente jelentést kellene készíteniük.

A Bizottság az eddigiektől eltérő környezet- és éghajlatvédelmi támogatási rendszer bevezetését, így a jelenlegi zöldítési rendszer megszüntetését javasolja, ugyanakkor a közvetlen kifizetések előfeltételeként fokozott környezeti és éghajlatvédelmi követelményeket szabna. A tervek szerint az új ciklusban a KAP költségvetési keret várhatóan 40 százaléka fordítódna a környezetvédelmi és éghajlatpolitikai célok megvalósítására.

A reformban megfogalmazott célokkal egyet lehet érteni, sőt egyet is tudunk érteni, de fontosnak tartjuk, hogy a KAP végrehajtása 2021 után is gördülékenyen történjen, a Stratégia Terv elfogadása vagy az úgynevezett fenntarthatósági eszköz alkalmazása nem okozhat fenn­akadásokat a támogatások kifizetésében.

Minden lehetséges fórumon szót emelünk a támogatáspolitika egyszerűsítése érdekében. A Közös Agrárpolitika végrehajtásának nem Brüsszelben kell kényelmesnek lennie, hanem a gazdálkodók szintjén kell mérsékelni az adminisztratív jellegű előírásokat. Minket nem az zavar, ha a Bizottságnál sok a munka, hanem ha a gazdálkodókra újabb feladatok hárulnak, vagy ha a támogatások nem lesznek időben kifizetve.

Fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy itt, az Európai Unió keleti oldalán még szükség van a mezőgazdasági termelés hatékonyságának a javítására. A digitalizáció megjelenésével, az automatizáció térnyerésével maga a mezőgazdasági termelés és az élelmiszer-előállítás egyébként is alapvetően megváltozik a most következő időszakban, ezért fontos, hogy a vidékfejlesztési forrásainkat a lehető legnagyobb mértékben felhasználhassuk fejlesztési célokra. A fejlesztések támogatása már csak azért is szükséges, mert úgy látjuk, kereskedelempolitikai eszközökkel egyre kevésbé tudjuk védeni az európai, és benne a magyar gazdálkodókat. Ezért kiemelt jelentőséggel bír, hogy legalább segítséget adjunk nekik a nemzetközi versenyben való helytálláshoz.

A következő egy-két évben intenzív tárgyalások következnek, amelynek eredményeképp a tervezetek még nagyban módosulhatnak. Fontos, hogy a végső változat a lehető legnagyobb mértékben a magyar gazdálkodók érdekeit szolgálja.

Összefoglalva tehát: szükségünk van a Közös Agrárpolitikára, de egy olyanra, amely a gazdálkodók szintjén könnyebben végrehajtható, és a fejlesztési céljaink elérésében aktívabban segít.

Az agrártárca vezetése a magyar mezőgazdaság versenyképességének, hatékonyságának növelését állítja a középpontba, ugyanis a magyar mezőgazdaság jövedelemtermelési képessége az uniós átlag mintegy 60%-át éri el. A hét éves pénzügyi tervezet alapján Magyarország 16,4%-kal kisebb közvetlen kifizetésekre és 26,6%-kal alacsonyabb vidékfejlesztési forrásokra számíthat (2018-as árakon kalkulálva). Magyarország várhatóan nem tudja megakadályozni a támogatások csökkentését, de talán sikerül a 16 és 26%-os arányt mérsékelni.

A legnagyobb változást azonban a gazdaságonkénti maximális kifizetési határ bevezetése jelenti. A közvetlen kifizetéseknél a nagyobb hektáronkénti átlagtámogatással a kis- és közepes méretű gazdaságok, illetve a fiatal mezőgazdasági termelők élveznek majd előnyt. 60 ezer euró (20 millió forint) közvetlen kifizetés felett a növekvő hektárszámmal arányosan csökken a területalapú támogatás 100 ezer euró (32–33 millió forint) összeghatárig (a munkaerőköltségeket teljes mértékben figyelembe veszik a felső határ megállapításánál). Az egy gazdaságra jutó támogatási összeg maximalizálása viszont cégdarabolásokhoz vezethet. A gazdaságonként felvehető közvetlen támogatás felső határát az USA 1938 óta szabályozza. Ez ma 115 ezer amerikai dollár (32 millió Ft), ha a kedvezményezett gazdaságban a bruttó árbevétel az előző három év átlagában nem haladja meg az évi 900 ezer dollárt (250 millió Ft), és ha a bruttó árbevétel legalább 75%-a a mezőgazdaságból származik. A gazdaságonként felvehető támogatás maximális összege az elmúlt évtizedekben fokozatosan csökkent. Jelenleg arról folyik vita, hogy az évi bruttó árbevétel határát 750 ezer vagy 500 ezer dollárra mérséklik, hogy még több nagygazdaságot zárjanak ki a szubvencióból. Az Európai Bizottság egyébként 1992-ben és 2003-ban javasolta a támogatás korlátozását, de az Egyesült Királyság, Franciaország és Németország elvetette az ötletet. A közvetlen támogatások korlátozása a 2014–2020 közötti időszakban elkezdődött, de a közvetlen támogatások ilyen drasztikus csökkentése még nem volt az Európai Bizottság napirendjén.

A KAP-tervezet a korábbinál is nagyobb hangsúlyt fektet a legújabb technológia és innováció előnyeinek kihasználására. Az EU „Horizont Európa” kutatási programjából kutatási és innovációs projektekre 10 milliárd eurót különít el. Gyorsítják a vidéki élet digitalizálását, például a vidéki régiókban elérhető szélessávú hozzáférés kiterjesztésével. Ezek az intézkedések egyértelműen javítják a versenyképességet. A tagállamok rugalmasabban dönthetnek majd a KAP-források felhasználásáról, lehetőségük lesz a KAP-források akár 15%-át átcsoportosítani a közvetlen kifizetések és a vidékfejlesztés között. A pillérek közötti 15%-os átcsoportosítás mellett a tagállamoknak lehetőségük lesz további 15% áthelyezésére az 1. pillérből a 2. pillérbe éghajlat-politikai és környezeti intézkedésekre (nemzeti társfinanszírozás nélkül). Magyarország várhatóan újra a vidékfejlesztési támogatások 15%-os átcsoportosítása mellett dönt, annál is inkább, mert a közvetlen kifizetéseknél nincs társfinaszírozás.

A tagállamok közötti támogatás-kiegyenlítés azt jelenti, hogy az átlagos támogatottságú országoknak (pl. Magyarország) hozzá kell járulni az átlag alatti támogatási szinttel rendelkező tagállamok növekvő támogatásához. Magyarország ellenzi, hogy a konvergencia céljára Magyarországtól is forrást vonjanak el. Nem ért egyet azzal sem, hogy a termeléshez kötött támogatások kerete a jelenlegi 15%-ról 12%-ra csökken a közvetlen kifizetéseken belül. Ezzel szemben pozitív fogadtatásban részesült a fiatal gazdák, a szaktanácsadás vagy a digitalizáció támogatása, de a válságkezelésre tagállamonként elkülönítendő 400 millió euró értékű krízisalap is hasznos intézkedés. A közvetlen kifizetések legalább 2%-át kell elkülöníteni a fiatal gazdálkodók számára, akiket a vidékfejlesztéshez nyújtott pénzügyi támogatások, a földhöz jutást és a földterületek átruházását megkönnyítő intézkedések is segítik.

A közvetlen kifizetések feltétele a fokozott környezetvédelmi és éghajlat-politikai követelmények teljesítése lesz, sőt a tagállamoknak a közvetlen kifizetésekből kötelező lesz ökoprogramokat finanszírozni az előírt követelményeket meghaladó célok elérése érdekében. A vidékfejlesztésnél a tagállami források legalább 30%-át környezeti és éghajlat-politikai intézkedésekre kell fordítani, de KAP teljes költségvetésének várhatóan 40%-át fordítják éghajlat-politikára. Az éghajlat-politikai célok elérése túlzónak tűnik. A zöldítés bonyolult intézménye helyett Brüsszel a foglalkoztatást, szervezettséget, tápanyag-visszapótlást, generációváltást, vízvédelmet stb. igazoló indikátorok mérését kéri, ami szintén adatszolgáltatási kötelezettséget jelent a gazdák és bürokrácia számára. A támogatások környezeti hatását nehéz mérni, ha az ehhez szükséges indikátorokat a tagállam maga határozza meg. Azok a tagállamok, amelyek kevésbé ambiciózus környezetvédelmi célokat fogalmaznak meg, versenyképesebbé válnak a többi tagországgal szemben. Ezen összetett környezeti és éghajlat-politikai kihívások teljesítésére lehetőséget jelent például a precíziós gazdálkodás az erőforrás-hatékonyság növelésével a környezet terhelése nélkül.

Ugyanakkor a tagállamoknak a teljes időszakra stratégiai terveket kell kidolgozniuk a közvetlen kifizetésekre és a vidékfejlesztési forrásokra egyaránt az Európai Bizottság jóváhagyásával. Ezért a pályázatok meghirdetése, de a területalapú támogatások első kifizetése is késlekedhet, így hosszabb támogatás nélküli időszakra számíthatunk. Eddig a tervezési folyamat csak a vidékfejlesztési célokra vonatkozott. Az egyes pillérre vonatkozó saját forgatókönyv (stratégia) készítése azzal is jár, hogy a területalapú támogatás kifizetése és ellenőrzése bonyolult lesz uniós szinten.

Mi várható a KAP-tervezet megvalósulása esetében? A mezőgazdasági jövedelem csökkenésével a mérethatékonyság kerül előtérbe a termelésben, annak ellenére, hogy a növekvő üzemmérettel csökken az egy hektárra jutó támogatás. Számos kis- és közepes méretű gazdaság feladja majd a termelést, a fennmaradó gazdaságok az erőteljes intenzifikáció irányába viszik a termelést. Az intenzifikáció és a méretnövekedés beruházási igényeit a fiatal pályakezdők aligha tudják majd finanszírozni, ezért a generációváltás támogatása ellenére az új belépők száma aligha fog növekedni a mezőgazdaságban. A magyar mezőgazdaság versenyképességének, hatékonyságának növeléséhez leginkább a fejlesztési források, a szaktanácsadás, a kutatás és fejlesztés erősítése, valamint a digitalizáció bevezetése járulhat hozzá.

Hazánk érdeke a KAP filozófiájának továbbvitele és az okos alkalmazkodás! A tőkehiány enyhítése, a finanszírozási lehetőségek bővítése, a jövedelem biztosítása miatt Magyarország nem lehet partner az uniós források gyors, érdemi szűkítésében és a társadalom sem érdekelt a nemzeti támogatások csökkentésében. Mindez annak ellenére igaz, hogy a támogatásoknak kétségtelenül lehetnek elkényelmesítő, a hatékonyság növelése ellen ható következményei. A mezőgazdaságban az adózás előtti eredménynek és a támogatásoknak az egyenlege évről évre negatív, vagyis az agrártámogatások egy része a veszteséget pótolja.

A Közös Agrárpolitika keretében hazánk mezőgazdaságának támogatására évente mintegy 700 milliárd forint fordítható, amely összegből mintegy másfél–két négyes metró megépíthető lenne minden évben. Hatalmas pénzről van tehát szó, amely komoly segítséget jelent a magyar agrárgazdaság számára. Ugyanakkor, ha elosztjuk ezt az összeget az Integrált Igazgatási és Ellenőrzési Rendszerben regisztrációs számmal rendelkező 170–180 ezer támogatást igénylő termelővel, az egy gazdaságra jutó támogatás összege már „csupán” évi 4 millió forintot tesz ki. Nem mindegy tehát, hogyan, mire és milyen hatékonyan költjük el ezt a forrást.

2014-től kezdődően érzékelhető az Európai Uniónak az a törekvése, hogy egyre több szabályozási döntést igyekszik a nemzeti agrárkormányzatokkal meghozatni az általuk meghatározott keretfeltételek között. Ez a tendencia 2021-től tovább fog erősödni és a Közös Agrárpolitika – egy kis túlzással – közös finanszírozású nemzeti agrárpolitikákká alakul. Brüsszel ezt azzal magyarázza, hogy „a tagországok rugalmasabban alkalmazhassák a KAP-ot és ők mondják meg, milyen eszközökkel érik el az uniós célokat”. Magyarország számára a saját döntési terep szélesedése akár előnyt is jelenthet, feltéve, hogy jól ismerjük fel saját érdekeinket és ennek megfelelő racionális döntéseket hozunk. A csatlakozás óta eltelt másfél évtized azonban ebben a vonatkozásban nem tehet optimistává bennünket. A (társadalom)politikai célok dominanciája a gazdasági racionalitással szemben folyamatosan tetten érhető.

A következő uniós költségvetési periódus érzékeny területeket is érint a kis-, közepes- és nagygazdaságok támogathatósága tekintetében. Az Unió a támogatásmaximalizálás (capping) szabályainak szigorításával arra törekszik, hogy maximalizálja a támogatási kifizetéseket és a degresszívitás alkalmazásával a kisebb gazdaságokat hozza előnyösebb helyzetbe. A jelenleg ismert javaslatok ugyanakkor Magyarországon ezzel éppen ellentétes hatást válthatnak ki. A közvetlen támogatásoknál a támogatás maximuma üzemenként 100 ezer eurónál lesz, 60 ezer eurótól pedig degresszivitást kell alkalmazni! Ugyanakkor – a jelenlegi konstrukciótól eltérően – kötelező(!) lesz a bérköltségek és közterheik figyelembe vétele, mellyel a 100 ezer euró támogatásmaximum túlléphető. A közvetlen kifizetések kalkulált teljes összegéből ezért először le kell vonni a bérek és közterhek összegét, majd a fennmaradó támogatásokra kell alkalmazni a degresszivitást és a capping-et. Mindez azt okozza, hogy adott esetben egy 300 hektáros növénytermesztő gazdaságtól támogatást vonnak el, míg egy több ezer hektáros állatokat is tenyésztő, hizlaló, vagy kertészeti termékeket előállító – tehát sok dolgozót foglalkoztató – gazdaságot nem érinti sem a degresszivitás, sem a capping.

Mindez alapjaiban átrendezheti a ma hatályos hazai támogatási filozófiát és nem a hátrányára. Ebben az esetben a hatékonyság, a magasabb hozzáadott érték előállítás, a foglalkoztatás preferálása kerül előtérbe, mérséklődik az egyébként életképtelen gazdaságok „lélegeztető gépen tartása”. A második pilléres támogatások feltételrendszerét is annak tudatában kellene megfogalmazni, hogy az agrárpiaci szereplők körében az ésszerű szelekciós folyamat nem akadályozható meg! Ez előbb vagy utóbb bekövetkezik. Ez azt jelenti, hogy versenyképességet megteremtő, szilárdító támogatásban csak potenciálisan életképes gazdaságok – kicsik és nagyok! – részesíthetők. 

A capping és a degresszió eredményeképp felszabaduló összegeket a tagállamok a kis- és közepes gazdaságok között oszthatják szét, vagy a II. pillérbe csoportosíthatják át vidékfejlesztési célokra fordítva. Ha a hatékonyság növelése valóban kiemelt szempont a hazai agrárgazdaságban, akkor ezt a forrást a II. pillérben, vidékfejlesztési céllal, gazdaságfejlesztésre kellene fordítani.

A jövőben Magyarországnak törekednie kellene az időben kiegyensúlyozott pályáztatásra a II. pilléres támogatások esetében. A folyó pénzügyi ciklusban részben az unió csúszása, a KAP 2014–2020 kései indítása miatt, részben saját döntéseink következtében a támogatások „lökésszerűen” kerültek meghirdetésre. Ez pedig ugrásszerűen növelte a keresletet a beruházási javak iránt, ez áremelkedéseket generált, következésképpen a támogatások egy része „elszivárgott” az ágazatból. A jövőt illetően is csak mérsékelten lehetünk optimisták. Az EU jogalkotási terve szerint 2019 májusában szeretne a KAP-folyamat végére érni. Ez várhatóan késni fog. Az uniós parlamenti választásokra és az új Bizottság megalakulására tekintettel valószínűleg átmeneti szabályozásra lesz szükség az új ciklus első évében.

A magyar agrárgazdaság megújulását tekintve is fontos cél a generációs megújulás elősegítése. Az Unió tervei szerint a közvetlen támogatások minimum 2 százalékának megfelelő összeget – szemben a jelenlegi kevesebb, mint 1 százalékkal – ezentúl a fiatal mezőgazdasági termelők támogatására kell fordítani, amelyet a tagállamok egyrészt kiegészítő támogatás odaítélésével, másrészt vidékfejlesztési támogatás pályáztatásával valósíthatnak meg. Ez elősegítheti a generációk közti partnerségi viszony erősítését.

A terjedelmi korlát nem teszi lehetővé, hogy folytassuk a gondolatsort, holott a termeléshez kötött támogatások, az öntözés támogatása, a kutatási források növekedése, az átalánytámogatás kérdésköre, a szaktanácsadás kiemelt uniós kezelése, a nemzeti társfinanszírozás aránya, a KAP „zöld jellege” vagy a stratégiai tervkészítési kötelezettség is megérne egy-egy rövid eszmefuttatást. Így azzal zárható a gondolatsor, hogy az Unió minden egyes KAP-reformnál célként fogalmazza meg a rendszer egyszerűsítését. Ugyanakkor nem eléggé világos, kinek akarja egyszerűbbé tenni, a brüsszeli adminisztrációnak, a tagországi apparátusnak, vagy a gazdálkodóknak? A 2021-től tervezett új agrárpolitika sem ígér sok jót e területen a gazdálkodók számára! Pedig a KAP hatékony működése annak is feltétele, hogy a gazdálkodók mennyire értik meg a rendszert, mennyiben ismerik fel abban a saját érdekeiket és mennyire képesek élni a rendszerből adódó lehetőségekkel.

A Közös Agrárpolitika 2020 utáni jövője minden termelő életére hatással lesz. A KAP átalakítására irányuló elképzelések – elsősorban az Európai Bizottság hivatalos tervezete – irányt mutatnak ugyan, de az elkövetkező hónapokban – vagy akár években – folytatódó egyeztetések hatására még sok minden változhat. (Számos alkalommal tapasztalhattuk már meg, hogy az utolsó pillanatban gyökeresen átírták az addigi elképzeléseket.) Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a szabályozásban bekövetkező változások mellett kiemelt jelentőséggel bír az is, hogy az Európai Unió milyen irányba mozdul el, milyen nagyságú források állnak majd rendelkezésre a közösségi célokra és ezen belül az agrárpolitika finanszírozására. Ezzel kapcsolatban fontosnak tartom leszögezni, hogy alapvető fontosságúnak tartjuk, hogy  a KAP forrásai reálértéken ne csökkenjenek a 2021–2027-es időszakban. A Bizottság jelenlegi elképzelései ettől távol állnak, reálértéken a közvetlen támogatások uniós szinten 16%-kal, a vidékfejlesztési források pedig 26%-kal csökkennének. Magyarországon is ilyen mértékű visszaesésre számíthatunk. Ebből kifolyólag – a források megőrzésért folytatott harc mellett – fel kell készülnünk a rendelkezésre álló pénzeszközök csökkentésére is.

A közös agrárpolitika jövőjét illetően eddig közzétett elképzelések egy része támogatandó, ugyanakkor számos olyan eleme is van a tervezett átalakításnak, ami véleményünk szerint nem áll a hazai termelők érdekében. A terjedelmi korlátok miatt, bővebb kifejtés nélkül, a reform főbb elemeit az alábbiak szerint értékelhetjük.

Egyetértünk a KAP-reform által megfogalmazott célkitűzésekkel, kiemelt fontosságúnak tartjuk a modernizációra és innovációra alapuló megközelítést. A bevezetendő intézkedések a versenyképesség mérhető javulását kell, hogy szolgálják.

Támogatjuk, hogy a vidékfejlesztés esetén a kofinanszírozási arány unió szerte egységes és kötelező legyen. Ezzel elkerülhető, hogy a gazdagabb tagállamok versenyelőnyt biztosítsanak a termelőik számára. (Jelenleg Magyarországon a legalacsonyabb a társfinanszírozás mértéke.) Egyetértünk a fiatal gazdák kiemelt támogatásával, valamint a kistermelői támogatás további alkalmazásával. Fontosnak tartjuk az önellátó és árutermelői szektor szétválasztását, ennek érdekében a kistermelői átalány maximális összegű kifizetését javasoljuk. Szükségesnek tartjuk a kockázatkezelési eszközök erősítését, ugyanakkor elkerülhetetlennek látjuk az erre vonatkozó uniós szabályok egyszerűsítését.

Nem támogatjuk a capping további szigorítását – elutasítjuk a 60.000 eurós határt, valamint az elvonás kiterjesztését a közvetlen támogatások teljes körére –, de maximálisan egyetértünk azzal, hogy uniós szinten előírják a tagállamok számára a bérkompenzáció kötelező alkalmazását. (A jelenlegi ciklusban ilyen mértékű elvonás mellett csak Magyarországon nincs bérkompenzáció.) Nem értünk egyet a tagállami mozgástér növelésével, mivel a Bizottság ezzel a lépéssel gyakorlatilag szétverné az egyetlen igazán közös uniós politikát. Ráadásul a tagállami felelősség és döntéshozatal növelése egyben a csökkenő uniós források elfedésének eszközéül is szolgálna.

Nem támogatjuk a közvetlen kifizetésekhez kapcsolódó környezetvédelmi feltételek további szigorítását, ezen előírások – a jelenlegi – alaptámogatásra történő kiterjesztését, valamint a termeléshez kötött támogatásokra fordítható források csökkentését sem. Csökkenő forráskeret mellett az ilyen célra felhasználható pénzeszközök arányának visszavágása jelentős ágazati feszültségeket okozhat.

A stratégiai terv készítésének I. pillérre történő kiterjesztése – a jóváhagyás időigénye és az elhúzódó ellenőrzések miatt – könnyen a közvetlen támogatások kifizetésének a csúszását okozhatja, ami elfogadhatatlan.

Nem értünk egyet a piacszabályozási eszközök leépítésével. A világban terjedő egyre nagyobb mértékű protekcionizmus mellett elégtelenek a jelenlegi uniós eszközök, új eszközök bevezetésére van szükség.

Sajnos nem látható, hogy a felvázolt intézkedések az oly sokszor emlegetett egyszerűsítés irányába hatnának. A tervezet bonyolult struktúrát építene fel, igen összetett és időigényes ellenőrzési rendszerrel, ami tovább növelné a bürokratikus terheket.

A KAP-reform eredetileg kitűzött menetrendje igen szoros és összefügg az uniós költségvetés elfogadásával. Ezért félő, hogy a menetrend nem lesz tartható. Amennyiben csak az EP-választásokat (2019. május) követően kerül sor a reform lezárására, az a 2021-től történő alkalmazás elhalasztását jelentheti, és csökkenti a termelők felkészülésére rendelkezésre álló időt is.