Magyarország szántóföldi növénytermesztésében az EU-csatlakozás óta a vetésszerkezet folyamatos egyszerűsödése, a kisebb szántóföldi kultúrák térvesztése figyelhető meg. Összességében ugyanez jellemző az Európai Unió többi új, de régi tagországa tekintetében, sőt, globális viszonylatban is.

Amíg például a világ árpafelhasználása az elmúlt közel másfél évtizedben alig változott, addig kukoricából ötévente átlagosan mintegy 100 millió tonnával, búzából közel 60 millió tonnával többre tart igényt az emberiség. A növényolajok – így közvetve a főbb olajmagvak – kereslete még gyorsabb ütemben ível felfelé, nemcsak a világ népességének növekedése, hanem a fogyasztói jövedelmek emelkedése, valamint a biodízel gyártását és felhasználását ösztönző intézkedések, támogatások nyomán is. A napraforgómag növényolajipari felhasználása globális viszonylatban több mint 80 százalékkal, a repcemagé több mint 50 százalékkal nőtt 2004 óta. Az EU növényolajipara ma 40 százalékkal több napraforgómagot és 70 százalékkal több repcemagot vásárol fel, mint 2004-ben.

Magyarországon a napraforgó területe az EU-csatlakozás óta egyharmadával, a repce területe másfélszeresével nőtt (1. ábra). Tavaly e két növényt és a – külön támogatás révén preferált – szóját összesen már közel 1 millió hektáron takarították be. Az olajnövények vetésterülete az utóbbi években mindenekelőtt a kukorica rovására bővült.

Az olajnövények gabonafélékkel szemben növekvő népszerűsége elsősorban a termelés jövedelmezőségével magyarázható. Az olajmagvak felvásárlási ára ugyanis a közelmúltban a szójababból és napraforgómagból elért globális rekordtermések sorozata ellenére is tartotta magát, elsősorban a pálmaolaj és a repcemag termelésének – alapvetően időjárási szélsőségekre visszavezethető – visszaesése miatt. Magyarországon az olajmagvak keresletét a hazai feldolgozóipari kapacitások bővülése is élénkítette.

Az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) Tesztüzemi Információs Osztályának ágazati tesztüzemi adatai alapján Magyarországon a négy legfontosabb szántóföldi növény közül a 2017. évet megelőző öt-, illetve tízéves időszakban egyaránt a repce termelésének jövedelmezősége bizonyult a legmagasabbnak. A napraforgó termelésének jövedelmezősége az utolsó öt évben már kismértékben meghaladta az egyébként viszonyítási alapnak, benchmarknövénynek tekintett kukorica termelésének jövedelmezőségét (1. táblázat).

Az egységes területalapú támogatás, illetve 2015-től az éghajlati és a környezeti szempontból előnyös mezőgazdasági gyakorlatokra igényelhető „zöldítési” támogatás együttesen tekintélyes, a 2017 előtti öt évben kerekítve átlagosan 45–70 százalék, míg az azt megelőző tíz évben 50–70 százalék közötti részarányt képviselt az e négy növény termesztésével realizált jövedelemből (vö. 2–5. ábra).

E magas értékek a napraforgó és a repce esetében azért érdemelnek figyelmet, mert a kelet-közép-európai EU-tagországok közül a legnagyobb versenytársak, Románia és Bulgária (napraforgó és repce), valamint Lengyelország (repce) szántóföldi növénytermesztői egyelőre kisebb területalapú szubvencióban részesülnek, mint a magyarországi gazdálkodók. Ezért az uniós közvetlen támogatási források 2020 után biztosra vehető visszavágása többségüket kevésbé érinti majd érzékenyen. Ráadásul a közvetlen támogatások hektárra vetített átlagának tagországok közötti lépcsőzetes kiegyenlítése (az uniós szakzsargonban a „külső konvergencia” folyamata) révén relatív jövedelempozíciójuk egyre javul. Mindez különösen Románia és a napraforgó-termelés vonatkozásában fontos, ugyanis délkeleti szomszédunknál e növény hektárhozamainak növelése terén még bőségesek a tartalékok.

A fentiekre tekintettel tehát a magyarországi napraforgó- és repcetermelőknek már most érdemes készülniük a hatékonyság fenntartható növelésére és a hozambiztonság javítására. Ez utóbbi különösen a repce vonatkozásában sürgető.
A repce országos átlaghozama 2004 és 2016 között –20,6 és +39,4 százalék között változott a teljes időszak átlagához képest, ami ugyan a kukoricával (–42,0 és +34,2 százalék) összemérve jobb eredmény, de a napraforgó (–19,3 és +24,6 százalék) vagy akár a búza (–19,1 és +21,0 százalék) „sávszélességét” jócskán meghaladta (ld. 6. ábra).

Mindenesetre úgy tűnik, a hozamok ingadozása egyelőre nem szegte kedvét a gazdálkodóknak, hiszen a repcét tavaly rekord-nagyságú területen, kis híján 300 ezer hektáron vetették. 

A cikk szerzője: Potori Norbert