Az uniós szintű agrárpolitikai szabályozás iránt érdeklődők fokozott figyelemmel várták, hogy mit fog bejelenteni az Európai Bizottság illetékes biztosa a Közös Agrárpolitika (KAP) jövőjét illetően. A bizottság 2017. november 29-i, szerdai ülését követő sajtótájékoztatón a mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős biztos röviden vázolta, hogy milyen főbb irányok és elvárások jelennek meg az ágazat előtt, melyekre a KAP-nak választ kell adni a következő tervezési periódusban és a 2021 utáni rendszerének milyen kihívásokra tekintettel kell működnie. Phil Hogan utalt arra a célra is, hogy a közös agrárpolitikának törekednie kell elérni az olyan új vagy újabb keletű célokkal kapcsolatos eredményeket, mint az intelligens mezőgazdasági szektor támogatása, a környezetvédelem és az éghajlat-politika megerősítése, valamint a vidéki területek társadalmi-gazdasági felépítésének védelme.

A közzétett tervezet kialakítására nagy hatással volt a 2017. február 2-án megindított, a KAP jövőjéről szóló konzultáció, melyben arra keresték a választ, hogyan lehetne egyszerűsíteni és korszerűsíteni a jelenlegi politikát. A három hónapon át tartó válaszadási folyamat eredményeként 323 000 válasz kiértékelése után egyértelművé vált, hogy a legtöbb véleményformáló számára fontos az erős, uniós szintű agrárpolitika. Ezzel együtt markáns igény fogalmazódott meg az egyszerűbb, rugalmasabb formában működő intézkedésekre. Továbbá arra, hogy a termelők tisztességes életszínvonalon tudjanak élni és gazdálkodni, valamint a környezetvédelem és a klímaváltozás kulcsfontosságú kihívásaira is képes legyen választ adni az uniós szakpolitika. A technikai részleteket mellőző, konkrét intézkedéseket meg nem nevező bizottsági közlemény alapján az alábbi elvi irányokat lehet megfogalmazni. Fontos, hogy a következő kifejtés csak az Európai Bizottság véleménye alapján megfogalmazható törekvéseket rögzíti, a hazai érdekek és szakpolitikai prioritások mentén megjelenő részletek pontosítása későbbi tárgyalások eredményeként fog megvalósulni.

Egyszerűbb KAP

A bizottság a konzultáció alapján arra a következtetésre jutott, hogy a jövőben a jelenleginél sokkal decentralizáltabb közös agrárpolitikára van szükség, ami figyelembe veszi az egyes tagállamok és régiók – több esetben igen jelentős mértékben – eltérő földrajzi, éghajlati, termelési és működési viszonyait és sajátosságait.

A KAP-nak határozott válaszokat kell adnia az uniós, nemzeti, regionális, helyi és a termelői szinten felmerülő aktuális kérdésekre. E folyamat hatékonyságának növelése érdekében elkerülhetetlen a KAP irányításának megreformálása és az uniós célkitűzésekhez való hozzájárulásának fejlesztése, melynek eredményeképpen a bürokrácia és az adminisztratív terhek jelentős csökkentése lenne elérhető.

A jelenlegi kétpilléres struktúra megtartása – a magyar érdekekkel és igényekkel össz­hangban – lényegi alapvetése a közleménynek. De az új megközelítés szerint az uniónak csak az alapvető politikai paraméterek (pl. a KAP céljai, az intézkedések általános típusai, az alapvető követelmények) meghatározása lenne a feladata, így a tagállamoknak a jelenleginél nagyobb szerepük és felelősségük lenne a végrehajtás során. A nagyobb fokú szubszidiaritás lehetővé tenné, hogy még hatékonyabban figyelembe lehessen venni a helyi körülményeket és igényeket a közös uniós célok nemzeti és termelői szintű megvalósítása során. Tehát a tagállamoknak kellene a KAP nemzeti intézkedéseit úgy alakítani, hogy minden termelő érdemben hozzájárulhasson az uniós célok eléréséhez. E megközelítés több területen is egyszerűbb eljárásokhoz és feltételekhez vezetne, ami a közvetlen kifizetések esetén egyszintű és könnyebben teljesíthető követelmények alkalmazásával járna. Uniós szinten ezzel együtt egységes irányítási és ellenőrzési szabályrendszer kialakítására kerülne sor, miközben csökkennének mind a tagállami, mind a termelői adminisztratív feladatok.

Intelligens, modern és fenntartható KAP

A szakpolitika működése tekintetében meghatározó lesz, hogy az uniós polgárok számára a jövőben is biztosítani kell a biztonságos, jó minőségű, elérhető árú, tápláló és változatos élelmiszerekhez való hozzáférést. Azt a folyamatot is, hogy az élelmiszerek hogyan kerülnek előállításra és értékesítésre, az állampolgárok elvárásaihoz kell igazítani, különösen az egészségükre, a környezetre és az éghajlatváltozásra gyakorolt hatásokra figyelemmel. Emiatt a napjainkban megjelenő kihívásoknak (pl. a világ növekvő népessége, a fokozott környezeti terhelés és az éghajlatváltozás) való megfelelés érdekében a KAP-nak folyamatosan fejlődnie kell. Így lehetőség nyílhat a piaci pozíciók megőrzésére és a családi üzemek támogatására az EU egész területén. A megvalósítás során a KAP-nak törekednie kell:

• az intelligens és rugalmas mezőgazdasági szektor kialakítására,
• a környezetvédelemmel és éghajlatváltozással kapcsolatos intézkedések erősítésére, a környezetvédelmi és éghajlatváltozásra vonatkozó uniós célkitűzések eléréséhez való hozzájárulásra, valamint
• a vidéki térségek társadalmi-gazdasági funkcióinak megerősítésére.

A technológiai fejlődés és a digitalizáció révén lehetővé válik a minél eredményesebb, egyúttal erőforrás-hatékony gazdálkodás kialakítása, amely széles értelemben eredményezne a környezet- és éghajlatváltozás-tudatos mezőgazdasági termelést. Ily módon csökkenthető lenne a mezőgazdaság környezetre és éghajlatváltozásra gyakorolt hatása, javítható lenne a földminőség, valamint mérsékelhetők lennének a mezőgazdasági termelők költségei is. Mivel csekély a mezőgazdasági termelők hajlandósága az új technológiák alkalmazása terén és ez nagyon különböző mértékű az unió egyes államaiban, különösen szükséges a tudásátadás fokozása és a modern technológiákhoz való hozzáféréssel kapcsolatos problémák megoldása. A tudás, az innováció és az új technológiák támogatása kulcsfontosságú a KAP időtállóságának biztosítása érdekében.

Közvetlen támogatások

Minden mezőgazdasági termelő számára kiemelten fontos a közvetlen támogatásokhoz valós hozzáférés. Noha az uniós pénzügyek jövőjéről szóló vitaanyagban nem közölték a közvetlen támogatások pénzügyi keretét – a konkrét számokra 2018. májusáig várni kell –, a jövő agrárpolitikájáról szóló tervezet az igazságos jövedelemtámogatás kialakításának fontosságát hangsúlyozza. Az eddig is megjelenő előnyökre (pl. jövedelem-stabilitás, gazdasági, környezeti és társadalmi célok elérése) tekintettel a közvetlen kifizetések rendszere az uniós szerződésből fakadó kötelezettségeknek megfelelően a továbbiakban is megkerülhetetlen része lesz a KAP-nak.

Jelenleg a támogatások megoszlása az egyes országokban aránytalanságot mutat, ugyanis uniós átlagban a mezőgazdasági termelők 20%-a részesül a kifizetések 80%-ából. Ezt a trendet – egyes országok esetében – korrigálni kell. Ugyanakkor nagyon fontos alapelvként jelenik meg, hogy a közvetlen kifizetések akkor érhetik el hatékonyan és eredményesen a feladatukat, ha egyszerűbbé és célzottabbá válnak. Ezzel együtt a változtatások után is meg kell őrizni a KAP azon kulcsfontosságú alapelvét, hogy a hatékonyan működő belső piac védelme továbbra is megvalósuljon.

A KAP jövőjével foglalkozó vitaanyag több lehetséges megközelítést is tartalmaz, hogy miként lehet kidolgozni egy olyan rendszert, melyben a kifizetések menete hatékonyabb és valamennyi termelő megfelelő bevételhez jut. Ennek keretében elvi lehetőségként több intézkedés is felmerült:

• az aktív gazda elv alapján a támogatást a valódi mezőgazdasági termelőknek kellene a jövőben is kapni,
• a közvetlen kifizetések esetében kötelező lenne felső kifizetési határát meghatározni,
• a nagyobb mezőgazdasági üzemek támogatását korlátozni lehetne vagy
• átcsoportosítás révén célzott támogatás nyújtására nyílna mód (pl. a kis és közepes méretű mezőgazdasági üzemek számára).

A közvetlen támogatások további fenntartása mellett a KAP-nak a jövőben nagyobb szerepet kell vállalnia abban a folyamatban, hogy a termelők növelni tudják mezőgazdasági tevékenységükből származó bevételeiket. Egyértelmű szükség van a beruházások ösztönzésére, a mezőgazdasági üzemek szerkezetátalakítására, modernizálására, innovációra, az új és a digitális technológiák alkalmazására (pl. a precíziós gazdálkodás, az óriási méretű adathalmazok használatának vagy a megújuló energiák szerepének növelésére). Ezzel biztosítható az egyes mezőgazdasági üzemek fenntarthatósága, versenyképessége és rugalmassága.

A KAP révén megvalósuló beruházások teljesítményét az üzleti szférából megjelenő törekvések hatékonyabb használatával, a kollektív beruházások népszerűsítésével, illetve a kutatással és innovációval való eredményesebb összhang megteremtését biztosító eljárásokkal lehetne fokozni. A mezőgazdaságban jelenleg érvényesülő alacsony beruházási aktivitást a mezőgazdasági termelés sajátosságait figyelembe vevő innovatív pénzügyi eszközök szélesebb körű alkalmazásával lehetne kezelni. Ezek hatékonyságát a különböző uniós eszközök (Európai Stratégiai Beruházási Alap, európai strukturális és beruházási alapok, pl. Európai Szociális Alap – ESZA) révén elérhető intézkedések összekapcsolásával és integrált projektek kialakításával lehetne fokozni.

További egyeztetésekre van szükség a mezőgazdasági termelői szervezetek szerepéről és hatékony működéséről. Az elismert termelői szervezetek hatékony eszközként szolgálhatják a versenyképesség javítását, az értékláncokban betöltött termelői alkupozíciók megerősítését, a költségcsökkentést elősegítő együttműködéseket és a piaci elismerés növelését.

Kockázatkezelés

A mezőgazdasági termelés esetében a piacoknak való kitettség, a környezeti kockázatok valamint az ágazaton kívüli válságok megjelenése az áringadozás magasabb kockázatával és a bevételek jelentősebb csökkenésével járhat. Noha alapvetésként kezeli a bizottság, hogy a mezőgazdasági termelők saját maguk felelősek a termelési stratégiájuk kialakításáért, fontos lenne a mezőgazdasági szektor számára szilárd keretszabályozást kiépíteni annak érdekében, hogy eredményesen lehessen megakadályozni a kockázatok, a válságok kialakulását vagy mérsékelni a negatív hatásukat. Ennek során az ágazat és a termelés rugalmasságának biztosítása mellett ösztönözni kellene a magánkezdeményezések minél szélesebb elterjedését is. Már most is számos eszköz elérhető ezen a területen, ezért meg kell vizsgálni, hogy miként lehetne ezeket hatékonyabban kihasználni vagy milyen új intézkedések bevezetésére van szükség. E folyamat során előtérbe kellene helyezni azon eszközöket amelyek a kockázat-megelőzésre, -kezelésre vagy a kockázatokhoz való alkalmazkodásra vonatkozó integrált megközelítéseket képesek biztosítani és ezek hatását továbbfejleszteni. Erre azért lenne szükség, hogy az egyes intézkedések képesek legyenek egymást kölcsönösen erősíteni és így harmonizálni lehetne a jövedelemstabilizáló és éghajlati kockázatokra vonatkozó uniós szintű beavatkozásokat a tagállami stratégiákkal és a magán szektor eszközeivel.

A kockázatkezelési intézkedések hatékonyságának növelése érdekében felmerül a magántőke igénybevételét elősegítő pénzügyi eszközök alkalmazása is (pl. a befektetési alapok viszontbiztosításának támogatása vagy az elővigyázatossági megtakarítások ösztönzése), valamint a tagállami szintű kedvező hatást eredményező szabályozó intézkedések bevezetése, szerepük növelése (pl. adópolitikai ösztönzők kialakítása, jelen idejű nyereségelhatárolás ösztönzése egy esetleges jövő idejű veszteségkompenzáció érdekében).

Környezetvédelemmel és éghajlatváltozással kapcsolatos intézkedések ösztönzése

A 2020 utáni KAP-ban is fontos lesz az erőforrás-hatékonyságra, a környezetvédelemre és az éghajlat-változási folyamatokra vonatkozó célok megfogalmazása és megvalósítása. A KAP rendszerében jelenleg három szakpolitikai eszköz – kölcsönös megfeleltetés, a zöldítési támogatás és vidékfeljesztési programban elérhető önkéntes mezőgazdasági-környezetvédelmi és éghajlat-változási intézkedések – biztosítja a környezetvédelmi célok elérését. Ezeket meg kell változtatni és minden intézkedést egy sokkal célzottabb, nagyratörőbb, mégis rugalmas megközelítésben kell egyesíteni. Az új modell lehetővé tenné a tagállamok számára a kötelező és az önkéntes intézkedések kombinációjának alkalmazását az I. és II. pillérben, amelynek segítségével elérhetővé válnának az uniós szinten meghatározott környezetvédelmi és éghajlatváltozást érintő célkitűzések. A tagállamoknak konkrét vállalásokat kellene tenni, hogy a közös környezetvédelmi és éghajlatváltozást érintő célkitűzések mind tagállami, mind uniós szinten teljesülhessenek. Ennek érdekében a stratégiai tervek rugalmasabb kialakítására lenne lehetőség, így érve el a helyi szintű éghajlati és környezetvédelmi igények figyelembevételét, valamint az azokhoz történő minél eredményesebb alkalmazkodást.

A célok elérése érdekében meg kell majd vizsgálni,

• hogy minként fejleszthetőek a tápanyag-gazdálkodási tervet igénylő és precíziós gazdálkodást ösztönző tagállami intézkedések;
• hogyan alakíthatók ki olyan magas uniós környezetvédelmi hozzáadott értéket képviselő intézkedések (pl. állandó legelők megőrzése, a tájképi jellegzetességek fenntartása és létrehozása, a hátrányos természeti adottságú területeken folytatott mezőgazdasági tevékenység, a biogazdálkodás), amelyek célja a földminőség, a biodiverzitás és a vízgyűjtők felügyeletének biztosítása.

A jövőt érintő koncepció szerint a zöldítés rendszerének továbbra is fenn kell maradnia és az intézkedés működésének a környezetvédelmi és éghajlatváltozásra vonatkozó feltételek végrehajtásán kell alapulnia. Ezen eljárások további, az egyszerüsítést eredményező részleteit – az uniós célkitűzésekre való figyelemmel – a tagállamok határozhatnák meg. Így jobban figyelembe lehetne venni a helyi adottságokat, a termelők helyzetét, az éghajlati kockázatokat és a felmerülő szükségleteket. Az új, környezetbarát felépítés átfogó működése elősegítené az együttműködést biztosító és közösen megvalósuló megközelítések érvényesülését, összefogásra bírva a mezőgazdasági termelőket és az érintetteket a környezetvédelmi és éghajlatváltozásra vonatkozó közjavak minél hatékonyabb előállítása érdekében.

A vidéki térségek társadalmi-gazdasági berendezkedésének megerősítése

A II. pilléres intézkedések fenntartása és fejlesztése keretében célként jelenik meg, hogy a KAP továbbra is járuljon hozzá – egyéb uniós szakpolitikákkal együtt – az infrastruktúra, a természeti és humán tőke fejlesztéséhez, a vidéki térségekben megvalósuló fenntartható, minőségi foglalkoztatás támogatásához, a közszolgáltatásokhoz, az egészségügyi ellátáshoz, a szakképzéshez, az új – különösen a digitális készségeket fejlesztő – programokhoz valamint a minőségi oktatáshoz való hozzáféréshez.

E folyamat során erősíteni kell a vidéki értékteremtési láncokat (pl. biogazdálkodás, körforgásos gazdaság, ökoturizmus) az agrár-élelmiszeripar és az erdészet mellékterméken nyugvó energiarendszerek kialakítását, bővítését valamint a szélesebb körű tápanyag-újrahasznosítást. A vidéken élők életminőségének fokozása érdekében az unió egész területén prioritás az „okosfalvak” létrehozása. Az alulról szervezett, helyileg irányított LEADER megközelítés eddig is hatékony eszköznek bizonyult a helyi kapacitásépítés, valamint a társadalmi befogadás, a szegénységcsökkentés és a munkahelyteremtés elősegítésében, így ennek jövőbeni alkalmazására is sor fog kerülni.

Az idősödő mezőgazdasági közösségek problémáinak mérséklése során a nemzedékváltás elősegítése továbbra is nagy jelentőségű marad. Az új ciklusban is prioritás lesz a generációs megújulás elősegítése. Noha ezt a folyamatot a tagállami szabályozás (földszabályozási, adózási, öröklési jogi és térségtervezési) is jelentősen befolyásolja, uniós intézkedésekkel is erősíteni kell a fiatal mezőgazdasági termelők szerepét. Ennek során a szaktudás fejlesztésére, az innovációs képesség és az üzleti ismeretek bővítésére irányuló programokat kellene a beruházási támogatások mellett hirdetni.

A vidékfejlesztési intézkedések között nagyobb szerepet kellene, hogy kapjanak a termelési beruházások és a forgótőke támogatásához szükséges pénzügyi eszközök. Ezen eszközök fokozott használata során figyelemmel kell lenni a beruházási szükségletekre, valamint az új belépők jelentette magasabb kockázatokra. A mezőgazdasági termelők új generációjának támogatását össze kellene kötni az idősebb generációk üzemeinek átadását segítő programokkal, biztosítva a termőföld mobilitását, ezáltal ösztönözni lehetne a nemzedékek közti tudását­adást is.

A mezőgazdasági termelés során a mainál nagyobb figyelmet kell majd fordítani az élelmiszerekre, különösen az élelmiszerbiztonságra, -minőségre, környezetvédelmi és állatjóléti követelményekre és a társadalom számára szélesebb körű előnyökkel járó élelmiszereket kell előállítani (pl. biotermékek, földrajzi árujelzővel ellátott termékek vagy helyi különlegességek). Mindeközben figyelembe kell venni az emberek és az állatok egészségére vonatkozó átfogó megközelítésből fakadó előírásokat és javítani kell az állatjólétre vonatkozó uniós rendelkezések végrehajtásának hatékonyságát. A KAP-nak emellett szerepet kellene játszania az egészségesebb táplálkozás népszerűsítésében, az európai társadalmakat érintő elhízás mérséklésében azáltal, hogy a tápanyagokban gazdag élelmiszerekhez (pl. gyümölcsökhöz, zöldségekhez) könnyebben lehessen hozzáférni. Az ágazatnak szerepet kell vállalnia az étkezési szokásokkal kapcsolatos változásokra való felkészülésben és a termelést érintő piaci jelzések valamint a fogyasztói igények megfelelő alakításában, értelmezésében is. A KAP-nak fel kell vállalnia a hatékonyabb termelési és feldolgozási folyamatok népszerűsítését, a körforgásos gazdálkodás erősítését, valamint az élelmiszer-hulladékok és az élelmiszer-pazarlás csökkentését szolgáló intézkedések ösztönzését.

A több elemében új, illetve újszerű, de korábbiaknál komplexebb szemléletű intézkedések technikai részletei még nem ismertek. Hangsúlyozni kell, hogy a vázolt szakpolitikai törekvések csak az Európai Bizottság vitaindító koncepciójaként értelmezhetők. A részletes kifejtést tartalmazó – várhatóan 2018 nyarán megjelenő – jogszabálytervezetek fogják majd a technikai elemekkel kapcsolatos pontosításokat megtenni. Ugyanakkor az uniós intézmények és a tagállamok már e kifejtés alapján kezdik meg a 2020 utáni KAP-ról szóló érdemi egyeztetéseket, melyek kiemelt figyelmet fognak kapni 2018-ban.

A cikk szerzője: Dr. Vásáry Miklós