2017. október 16-án Fazekas Sándor miniszter úr, Dr. Feldman Zsolt agrárgazdaságért felelős helyettes államtitkár úrral és Dr. Gyuricza Csaba, a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK) főigazgatójával együtt tartott sajtótájékoztatón jelentette be, hogy Nemzeti Fehérjetakarmány Program keretében hároméves kutatás-fejlesztési program indítását tervezik annak érdekében, hogy teljes egészében kiváltható legyen az importból származó génmódosított szója a hazai takarmányokból.

Ma Magyarországon nem kerülhet köztermesztésbe genetikailag módosított (GM) növényfajta, ennek ellenére a takarmányozásban jelentős mértékben használunk fel import GM szóját. A belföldi előállítású fehérjetakarmány alapanyag révén mintegy 500–550 ezer tonna génmódosított szója importját kellene kiváltani. A szójatermesztés területe hazánkban az elmúlt években mintegy 70%-kal növekedve immár átlépte a 70 ezer hektáros szintet, 2017-ben 74 500 hektáron jelentettek be szójahasznosítást a termelők. A növekmény elsősorban a Közös Agrárpolitika keretein belül 2015 óta folyósított, termeléshez kötött szemes fehérjenövényeket érintő támogatásnak köszönhető. A bővülés ellenére a hazai fehérjeigény egyharmadának elvi fedezésére vagyunk képesek. (A termelők több esetben az elérhető „GM-mentes felár” következtében külföldön értékesítik a terményüket, így a hazai felhasználás helyett akár 70–75%-ban a magasabb árat fizető és biztos piacot jelentő nyugat-európai piacokra kerül a hazai szójatermés. Így a hazai takarmányszükséglet fedezésére olcsóbb import forrásokat kell igénybe venni.)

Ahhoz, hogy a magyar szójaigényeket – a takarmányozáshoz szükséges fehérjemennyiséget, mintegy 840 ezer tonna szójabab egyenértéknek megfelelő szójaszármazékot – teljes mértékben belföldön lehessen előállítani, mintegy 240 ezer hektáron kellene szóját termeszteni. Azonban a hazai adottságokat figyelembe véve a következő években nem reális azzal tervezni, hogy a jövőben 100 ezer hektárt meg fogja haladni a szója vetésterülete. Így kifejezetten a fehérjetakarmány program átfogó és komplex megközelítése segíthet a hazai helyzet javításában. A szója mellett az egyéb alternatív fehérjenövények (pl. lucerna, lóbab, borsó) termesztésének ösztönzésére is figyelemmel kell lenni. Ezen túl a nominális vetésterület növelésen túl az innovatív új takarmány-előállítási technológiák és az alternatív takarmányok és takarmánynövények előállítását is elő kell segíteni. Miniszter úr utalt is arra, hogy az egyes növények (pl. napraforgó, kukorica) feldolgozásakor keletkező melléktermékek a korábbiaknál nagyobb arányú hasznosítására lenne szükség, valamint a szója mellett egyéb pillangós növényeket is jelentősebb mértékben kell bevonni a takarmányozásba.

A Nemzeti Fehérjetakarmány Program a GMO-mentes élelmiszerlánc keretébe illeszkedve a GMO-mentes takarmányozás elérését célozza egy három éves kutatás-fejlesztési és szakmai program keretében. Ennek keretében kiemelten foglalkozik az alábbiakkal:

• a GM-mentes szója hazai termesztésének agrotechnikai és fajtakérdéseivel;
• a hazai termesztésbe vonható alternatív fehérjenövények termesztésének kérdéseivel;
• a különböző állatfajok esetében használható új takarmányozási receptúrák kidolgozásával;
• a hazai termesztésű fehérjenövények hazai felhasználásának növelésével;
• új innovatív takarmány-alapanyag feldolgozási technológiák gyakorlatba történő bevezetésével;
• minőségbiztosítási rendszerek kialakításával;
• a kommunikáció erősítése a szélesebb közvélemény valamint a termelők felé.

A program a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ összefogásával valósulna meg. A tudományos kutatás területen az MTA Agrártudományi Központja, a Nemzeti Élelmiszerlánc-Biztonsági Hivatal és több agrár­egyetem venne részt. Ezen túl számos ágazati szakmai szervezetek is csatlakozna a programhoz, pl. NAK, AKI, a Magyar Állattenyésztők Szövetsége, a Magyar Sertéstenyésztők Szövetsége, a Magyar Szója Nonprofit Kft., valamint a Magyar Gabonafeldolgozók, Takarmánygyártók és Kereskedők Szövetségének Takarmánygyártó tagozata.

Az elmúlt évekhez hasonlóan sokak számára meghatározó fontosságú lesz a közvetlen támogatások tekintetében az október közepén indult előlegfizetés. Az emelt szintű előlegfizetés keretében, 2017 októberétől a Magyar Államkincstár összesen 12 közvetlen támogatási jogcím esetében kezdi meg az előlegek utalását. Ehhez jönnek még a vidékfejlesztés program keretében működő 16 jogcímet érintő kifizetések.

A legszélesebb termelői kört érintő jogcímek mellett (egységes területalapú támogatás és zöldítés) a fiatal gazda támogatás, a kistermelői támogatás, valamint több, az állattartókat segítő jogcím (anyajuh, anyatehén) esetében indultak meg az utalások. Az alaptámogatás (SAPS) esetében az előleget várhatóan a kérelmet benyújtó termelők többsége, akár közel 130 ezer termelő kaphat november végéig. A zöldítés esetében az érintett termelők 83%-a, mintegy 117 ezer gazdálkodó számíthat a kifizetésre. A kistermelői támogatásban részesedők jelentős része, akár 90%-a is előleghez juthat. Az uniós forrású támogatások esetében számítani lehet arra is, hogy decembertől számos termelő esetében részfizetésre kerül sor, ami akár több tízmilliárd összegű is lehet. A részfizetés során leginkább az alaptámogatás utalására kell számítani.

Fontos kiemelni, hogy az átmeneti nemzeti támogatási jogcímek közül idén teljes egészében kifizetésre került az átmeneti nemzeti tejtámogatás, az átmeneti nemzeti hízottbikatartás támogatása, valamint az átmeneti nemzeti extenzifikációs szarvasmarhatartás támogatása. A három jogcím keretében összesen 16 milliárd forintot fizettek ki összesen több mint
13 ezer kérelem alapján.

A vidékfejlesztési program keretében az agrár-környezetgazdálkodási kifizetésre (AKG) az ökológiai gazdálkodásra történő áttérés, ökológiai gazdálkodás fenntartására meghirdetett (ÖKO) támogatásra, a természeti hátránnyal érintett területekre (THÉT) vonatkozó kompenzációs kifizetésre valamint a Natura 2000 gyepkérelmek esetében utalt forrásokra lehet a legnagyobb mértékben számítani az idei előlegfizetés során.

Az előlegfizetésen túl fontos eseményre kerül sor november végén. Az Európai Bizottság bemutatja a KAP jövőjével kapcsolatos elképzelésekről szóló terveit. Ezzel kezdetét veszi a 2020 utáni időszakra vonatkozó tervezési folyamat, mely a következő évtized jelentős részében fogja meghatározni a hazai és az uniós mezőgazdaság működését, fejlődését.

A cikk szerzője: Dr. Vásáry Miklós