A nyár közepén a termelők nagy részét az érdekli, hogy miként alakul a kalászosok betakarítása. Essék szó így erről is.

A hazai termelési eredmények összegzése mellett több kiemelést érdemlő, a hazai agrárdiplomácia eredményeként megjelenő esemény lehet figyelemre méltó. A hazánk által is szentesített megállapodások közös eleme, hogy valamennyi a Közös Agrárpolitika (KAP) közelgő felülvizsgálatára és átalakítására tekintettel készült.

Noha jelenleg még nem ismert, hogy milyen kondíciók várhatók a KAP 2021 utáni időszakában, az már egyértelmű, hogy milyen eredménnyel járt az arról folytatott tavaszi konzultáció. A május 2-ig tartó időszak során a Bizottság által feltett 34 kérdés alapján többek között magánszemélyek, mezőgazdasági és civil szervezetek, kutatóintézetek és közigazgatási szervek fogalmazták meg elképzeléseiket. Közel 322 ezer válasz közül a legtöbb, 46% német nemzetiségű kitöltőktől, 96,89%-a pedig magánszemélyektől érkezett. Magyarországról 3698 kérdőívet töltöttek ki, ami a teljes véleményformáló kör 1,15%-a. Figyelemre méltó, hogy a tényleges mezőgazdasági termelésben tevékenykedők csupán az összes válaszadó 7,18%-át alkották, viszont legalább az összes kitöltő 77%-a mezőgazdasági területről érkezett. A konzultáció a 2020 utáni KAP előkészítésének első fontos állomása. Az előzetes tervek szerint a Bizottság – a korábban meghirdetettnél később – 2018 I. negyedévében hozza nyilvánosságra a KAP reformjára vonatkozó közleményét, melyben figyelembe veszik a konzultáció során megjelent véleményeket is. A konkrét jogszabályi javaslatok (alaprendeletek) megjelenése leghamarabb 2018 első félévében várható.

A kérdőívek értékelése alapján látható, hogy nagy volt a válaszadók között az ágazaton „kívüliek” aránya. Egyértelműen megállapítható, hogy széles körben bír jelentős hatással az uniós szintű agrárpolitika alakulása. Ennek fényében egyre erőteljesebb mértékben jelenhetnek meg társadalmi, gazdasági és ökológiai tekintetben megjelenő új vagy újszerű elvárások és igények, amelyek a mezőgazdasági termelők számára elérhető intézkedéseket és támogatásokat fogják – a jelenleg ismertnél jobb vagy rosszabb módon– érinteni. Így elengedhetetlen az ágazat érdekében megjelenő egyre erőteljesebb érdekérvényesítés.
E folyamatba illeszkednek bele a hazai agrárdiplomácia által elért
megállapodások is.

Az európai rizstermesztést érintően Olaszország kezdeményezésére nyolc tagállam mezőgazdasági minisztere fogadott el közös nyilatkozatot a rizságazat helyzetének fenntartása érdekében. A Mezőgazdasági és Halászati Tanács július 17-i ülése előtt Bulgária, Franciaország, Görögország, Magyarország, Olaszország, Portugália, Románia és Spanyolország mezőgazdasági miniszterei közös állásfoglalásban fogalmazták meg javaslataikat az Európai Bizottság felé. A nemzetközi kereskedelempolitikai megállapodások következtében jelentősen nőtt a rizs exportja az EU által importkedvezményekkel segített, az EU által úgynevezett legkevésbé fejlettnek (LDC) nevezett 61 és az afrikai, karibi és csendes-óceáni (ACP) területen fekvő 77 ország irányából. (2008-2009-hez képest a 2015-2016-os időszakban 65%-kal több rizs érkezett az EU-ba ezekből az országokból.) A jelentős importnyomás az uniós termelők helyzetének védelmét indokolja, melynek keretében továbbra is fenn kell tartani az európai rizstermesztés során eddig alkalmazott intézkedéseket. Ezen túl a KAP-ra és a szabadkereskedelmi egyezményekre vonatkozó tárgyalások során figyelemmel kell lenni az uniós rizságazat adottságaira, helyzetére és igényeire. A miniszterek egyetértettek abban is, hogy erősíteni kell a jelölési rendszereket és szükség szerint piacvédelmi intézkedéseket kell bevezetni.

Szintén 2017. július 17-én került megkötésre egy másik terményre, a szójára vonatkozó megállapodás is. Magyar és német közös kezdeményezés révén Ausztria, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Horvátország, Lengyelország, Luxemburg, Magyarország, Olaszország, Németország, Románia, Szlovákia és Szlovénia képviselői deklarálták az Európai Szója Nyilatkozatot. A 14 ország minisztere által jegyzett megállapodás hangsúlyozta a fehérjenövények, ezen belül a szója termesztésének jelentőségét, egyúttal e növények szerepét és fontosságát a nemzetközi valamint az uniós piacon. Az EU és az ENSZ fenntarthatósági elveivel összhangban indokolt a szójatermesztés népszerűsítése és a termelés elősegítése. A nyilatkozatban a felek vállalták, hogy többek között ösztönözni kívánják a fehérjeforrások igénybevételét, illetve fokozni akarják a pillangós növények élelmiszeripari és takarmányozási célra történő termesztését. Ezen túl egyetértettek abban, hogy erősíteni kell a helyi adottságokhoz igazodó növények termesztését, az import anyagok esetében pedig a fenntartható termesztési követelmények ellenőrzését szükséges biztosítani. A megállapodás keretében kitértek a GMO-menetes növények termesztésének elősegítésére valamint az ezzel kapcsolatos nyomonkövetési- és jelölési rendszer fontosságára is.

A két korábbi megállapodás után július 18-án, Brüsszelben került sor egy harmadik, összesen 7 ország álláspontját tömörítő egyezmény elfogadására. A Visegrádi Csoport (Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia) és a Balti országok (Észtország, Lettország és Litvánia) mezőgazdaságért felelős miniszterei a KAP költségvetésének megőrzése tárgyában egyeztettek. A megbeszélés előzményét a közös EU költségvetés jövőjéről június 28-án kiadott bizottsági – egyfajta vitaindító –, úgynevezett reflexiós dokumentum képezte. Ebben megfogalmazták, hogy egyértelmű víziót kellene meghatározni az EU számára, amely biztosítja a jövőben az állampolgárok számára a gazdasági erőt, a fenntarthatóságot, a szolidaritást és a biztonságot. Ezen túl, költségvetési oldalról a dokumentum több elvárást is rögzített az agrárpolitika eszközeit és működését illetően. A mostani tervekből kiderül, hogy noha a közös agrárpolitika jelentős hozzáadott értékkel bír, fokozódik az igény arra, hogy a KAP még jobban fókuszáljon olyan közjavak biztosítására, mint az egészséges és biztonságos élelmiszerek előállítása vagy a megfelelő tápanyag-gazdálkodás. Ezenkívül megjelent, hogy a KAP-nak választ kell adnia a környezetvédelemmel és az éghajlatváltozással kapcsolatos kihívásokra, valamint ösztönöznie kell a körforgásos gazdaság megvalósulását. Felmerült az is, hogy a közvetlen támogatásoknak a mainál sokkal hatékonyabb módon kellene biztosítani, stabilizálni az uniós gazdálkodók jövedelmét, különös tekintettel a hátrányosabb helyzetű területeken és a legszegényebb mezőgazdasági üzemek esetében. Az életképes vidéki közösségek nagymértékben hozzájárulnak az EU térségeinek fenntarthatóságához és ennek eredményes kihasználása érdekében a különböző uniós alapok közti szinergia további erősítése válik indokolttá.

A dokumentum a KAP reformját illetően – költségvetési oldalról – az alábbi szempontokat jelölte meg prioritásként:

• a KAP hatékonyabbá és igazságosabbá tételének igénye,
• a válságok kezelése érdekében megjelenő kockázatkezelési eszközök erősítése,
• a közvetlen kifizetések célzottabb elosztása, ezzel kapcsolatban felmerült a nemzeti társfinanszírozás bevezetése, amely révén csökkenő uniós költségvetés mellett is a meglévő támogatási szint megőrzésére nyílna mód valamint
• a környezetvédelmi és klímacéloknak való megfelelés további ösztönzése.

A költségvetési szempontú megközelítés több esetben is jelentős feszültségeket és problémákat okozna a KAP végrehajtásában és a jelenleg ismert feltételrendszer – akár jelentős – átalakítását eredményezhetné. A KAP költségvetésének megőrzése nagyon komoly kihívást jelent majd valamennyi, jelentős mezőgazdasági hagyományokkal rendelkező ország, így hazánk számára is. Ezért a 7 ország képviselői közös nyilatkozatban rögzítették, hogy a KAP számára 2021-től is megfelelő forrásokat kell biztosítani, valamint kiemelték, hogy a közvetlen támogatásokat a jövőben is fenn kell tartani. A felek egyetértettek abban, hogy meg kell őrizni a két pilléres KAP-ot (I. pillér: piaci intézkedések és közvetlen támogatások, II. pillér: vidékfejlesztés). Fontos a SAPS rendszer megőrzése és biztosítani kell, hogy a termelők a KAP-források kedvezményezettjei maradjanak.

Az aláíró országok ezen túl egyöntetűen utasították el a nemzeti társfinanszírozás bevezetését, a renacionalizáció elvetése kiemelt figyelmet kapott.

A cikk szerzője: Dr. Vásáry Miklós