• Jó korai bokrosodási erély.
• Magas N-trágyázási szint.
• Legalább kétszeri gombaölő szeres kezelés a növény zöld felületének megóvása érdekében.
• Többszöri levéltrágyázás magnéziumot és mikroelemeket tartalmazó készítményekkel, szintén a minél nagyobb aktív zöldfelület és a minél nagyobb fotoszintetikus aktivitás biztosítása érdekében.

A nagy termést tehát a „minél tovább zölden tartani a búzát” filozófiát követve érték el, a gombaölő szeres kezelés és a levéltrágyázás egységében. Ezt egy minél nagyobb zöldtömeg esetében elválaszthatatlanul egészíti ki természetesen a szárszilárdítás. Jelen összeállításunkban annak próbáltunk utána járni, hogy a fajtatulajdonosok, növényvédelmi és növénytermesztési szakemberek, ill. a gyakorló gazdálkodók szemével hogyan fest ez a kép, ill. milyen lehetőségeit látják a magyarországi búzatermesztésben?

Az Európa nyugati felén termesztett búza sokkal alacsonyabb számú és főleg mérsékeltebb intenzitású környezeti stresszhatásokkal találkozik, mint a kontinentális éghajlatú Közép- vagy Kelet-Európában. Ezért azon a vidéken a hosszú tenyészidejű, késői fajták termesztése a legsikeresebb. Ezek a fajták a relatíve stresszmentes környezetben ki tudják használni a bennük rejlő terméspotenciált és az intenzív termesztéstechnológia minden elemét. Ezekben az országokban a búzatermesztés a nagy keményítőtartalmú, magas hozamú késői fajtákra összpontosít és a tíz tonnánál nagyobb termések mindennaposak. A fajtában rejlő terméspotenciál nagy adagú tápanyag-utánpótlással, 3-4 növényvédelmi kezeléssel és egyéb termésfokozó beavatkozásokkal kiaknázható. Ez a modell hazánkban csak korlátozottan valósítható meg, a hozamok jelentősen alacsonyabb szinten realizálódnak. A FAO elemezte 1996 és 2000 között egyes országok búza terméshozamait és azok eltérését az agro-ökológiailag elérhető hozamoktól. A kimutatás szerint Németországban, Dániában és Nagy-Britanniában a hozamok gyakorlatilag elérték az agro-ökológiai maximumot, míg Magyarországon ez az érték 64%, Olaszországban 61%, Argentínában és Kanadában 59%, Ausztráliában 48%.

Ennek környezeti (ökológiai) és ökonómiai okai is vannak

Az ökológiai okok közül az egyik legfontosabb a vízhiány.  Hazánk legnagyobb területén a búza tenyészidőszakának végén legtöbbször tartós, terminális vízhiány alakul ki, ami a hosszú tenyészidejű fajtáknál a szem megszorulását okozhatja. A globális klímaváltozás hatására ezek a tendenciák ugyan megváltozni látszanak és előfordulnak „atipikus” esős évjáratok is, mégis a sokéves átlagértékek szerint régiónkban szinte minden évben kell számítani vízhiányra. Ez megnehezíti a„staygreen” fajták sikeres alkalmazását akkor is, ha a növények zöldfelületeit a gombafertőzésektől növényvédelemi kezelésekkel megóvjuk. A Kárpát-medence aszályra hajlamos klímáján a vízhiány okozta terméskiesés csökkentésének egyik leghatékonyabb lehetősége a környezeti stresszeknek ellenálló növényfajták nemesítése és elterjesztése. A potenciális genotípus különbségeket jól jellemzi, hogy pl. az igen száraz 2003. évben a stresszes feltételek között az államilag elismert búzafajták országos kísérlet hálózatában a fajták termőképessége között közel 30% különbség volt kimutatható. A termésbiztonság növelésére a faj genetikai variabilitása további lehetőségeket biztosít.

A termésbiztonság a fajták biotikus és abiotikus stresszekkel szembeni ellenálló képességétől függ. A biotikus, vagy élő természeti stresszfaktorokkal (patogén vírusok, baktériumok, gombák) szembeni ellenálló képességre a fajta-előállító nemesítés mindig nagy súlyt fektetett. Míg a biotikus stresszfaktorokkal (levél- és kalászbetegségek) szemben a kémiai növényvédelem is bevethető, addig az abiotikus stresszek legnagyobb részével szemben csak a növényegyedek ellenálló képessége nyújthat védelmet. A termésstabilitás meghatározó tényezői a termesztés biológiai alapja, a fajta, és az alkalmazható agrotechnika, míg az ingadozás legfőbb okai az élő és élettelen környezeti tényezők.

Dr. Petróczi István kollégánk több, helyi viszonyokra adaptálódott búzafajtán elvégzett technológiai modellkísérletekben igazolta, hogy mind a termésre, mind a beltartalmi minőségre a műtrágyázás hatása a meghatározó, a gombaölő szeres kezelések általában kisebb szerepet játszanak. A kísérletekben a fungicid kezelések eredményessége és termésnövelő hatása jelentősen függött az évjárattól, a tápanyagellátás színvonalától és a fajtától. A kedvezőtlen környezeti hatások megfelelő fajtaválasztással és okszerű agrotechnikai eljárások alkalmazásával ellensúlyozhatóak. A kísérlet eredményei szerint a Magyarországon okszerűnek tekinthető tápanyag-utánpótlás szint (120:60:60) jelentette mind a termésmennyiség, mind a gabonaminőség szempontjából a gazdasági eredmény maximalizálását, az ennél intenzívebb technológiák (pl. 180:90:90, kétszeri fungicides kezelés + regulátor) már romló hatékonysággal térültek meg.

Mint nemesítő, szeretném kifejezni véleményemet arról, hogy Magyarországon elsősorban a kiváló, kiegyenlített minőségű búza árualap előállítása és nem a terméshozamok egyoldalú maximalizálása lehet a célunk. A gyenge kenyérsütési minőséggel bíró búzatételek piacán soha sem leszünk versenyképesek.

A gazdálkodók célja nem lehet más, mint a gazdálkodás eredményének maximalizálása. Az agrárium egyik legfontosabb feladata ezen a téren olyan gazdasági környezet létrehozása, amely ösztönzi a minőségcentrikus búzatermesztést és az abból származó, magasabb feldolgozottságú élelmiszeripari termékek előállítását és exportját.

Az őszi búza hazai termesztését jó agro-ökológiai adottságaink mellett a korszerű biológiai alapok sokszínűsége, a rendelkezésünkre álló nagy produktivitású búzahibridek és fajták gazdag szortimentje jellemzi. Az adottságaink tehát lehetővé teszik a termelés színvonalának növelését és a jelenlegi termésátlagok javítását mind üzemi, mind országos szinten. Ennek azonban elengedhetetlen feltétele a korábban megszokott termesztéstechnológiát újító megoldások együttes alkalmazása is. Az említett célokat véleményem szerint úgy érhetjük el, ha az őszi búza termesztése során az eddigieknél feszesebb, következetesebb, a hibridek és fajták speciális igényeihez illeszkedő és azok produktivitásához mért, továbbá a regionális és az évjárati adottságokkal összhangba állított technológiát alkalmazunk. Az egyes hibridekre és fajtákra jellemző tenyészidőt, illetve az abban rejlő terméspotenciált a termésképzés során harmonikusan fejlődő, jó kondíciójú állományok használják ki a legnagyobb mértékben. A búzahibridek és egyes nagy termőképességű fajták intenzív termesztése és a megszokottól eltérő technológia alkalmazása egyértelműen hozzájárulhat a produktivitás fokozásához, mely a hibridek esetében akár 10 tonna feletti üzemi termésszintekben nyilvánulhat meg. A búzahibridek mindezek mellett a fajtákhoz viszonyítva nagyobb termésstabilitásukkal is hozzájárulnak a termesztés sikeréhez. Sőt, napjainkban – a hibrid búzák terjedésének köszönhetően – egyre nagyobb arányban válik gyakorlattá a szeptember 20-án megkezdett és október 10-ig befejezett, azaz az eddiginél korábbi búzavetés.

A korai vetésre alkalmas termelési alap lehetővé teszi, hogy a búzahibridek esetében akár már 1,25–1,50 millió magos normával eredményesen dolgozhassunk a szeptemberi vetés során, illetve fajták esetében 3,0–3,5 millió magos normát használhassunk a gyakorlatban. A korai vetés, az alacsony vetőmagnorma és számos kapcsolódó technológiai elem eredőjeképpen ősszel jól fejlett, intenzíven és mélyen gyökeresedett, tavaszra pedig erősen bokrosodott, kifejezetten produktív állományok kialakulása várható. Ugyanakkor ebben a technológiában az őszi búza számára kedvező termőhely és elővetemény helyes megválasztásának, a mélyítő talajművelésnek és a magágy gondos elkészítésének is több figyelmet kell szentelni. Az egészséges vetésforgó alkalmazása, a kedvező növényi sorrend megvalósítása szintén alapfeltétele a sikernek.

A kiváló elővetemények között említhetjük elsősorban a repcét és a nagy magvú pillangósokat. A korai vetésű őszi búza állományokban nagy szerepe van a vírusvektor kártevőkkel szembeni védelemnek, ezért szükséges a vetőmag komplex – rovarölő és gombaölő szeres – csávázása, esetenként további rovarölő szeres állománykezeléssel kiegészítve a védelmet. A trágyázás során a komplex hatóanyag-tartalmú (nitrogén- és foszfor-túlsúlyos makro-, mezo- és mikroelem-tartalommal rendelkező) alaptrágya kijuttatása mellett jó tapasztalataink vannak a kisorolt (1–3 leveles) állományra adagolt kis mennyiségű nitrogéntartalmú fejtrágya kijuttatással kapcsolatban is. A tenyészidőszak során a fejtrágya legalább kétszeri, olykor három alkalommal történő kijuttatását javasoljuk. Az első tavaszi fejtrágya esetében a granulált formulációjú NS műtrágyákat javasoljuk használni, majd az egyre szárazodó és szélsőségesebbé váló tavaszi körülmények közepette lehetőség szerint a folyékony nitrogéntrágyákat (UAN-oldat) alkalmazzuk. A jól táplált, életerősen fejlődő állományokban különösen nagy szerepe van a növényvédelem termésképzést, termésstabilitást támogató beavatkozásainak. A gyomkonkurenciát ezért már ősszel szükséges megszüntetni.

Az intenzíven fejlődő állományokban kora tavasszal elvégezhető a szárszilárdítás, hiszen az a bokrosodás végi időszakban a termésképző elemek alakulására is kedvezően hathat, valamint csökkenti az esetleges megdőlés kockázatát. A lomb- és kalászvédelmet szolgáló gombaölő szeres kezeléseknek a tenyészidő végéig aktívan működő levélfelület megtartása mellett az állomány vitalitásának növelésében is jelentős szerepe van. A permetezésekkel egy menetben lehetőség nyílik a lombtrágyák használatára is, melyeknek az élettani folyamatok stabilizálásán túl a terméskötés és a termésminőség alakulásának szempontjából van kiemelkedő szerepe. Kijelenthető tehát, hogy a tenyészidőszak során valamennyi, a növények életfolyamatait támogató, a tápanyagok felvételét és beépítését segítő technológiai elem alkalmazása végezetül a nagyobb és jobb minőségű termések elérésében teljesedhet ki.

A magyar határ közeli, Saatzucht Donau nemesítőház, Pannon régióra nemesített bőtermő és prémium kalászos vetőmagjait testvércége, a Karintia Kft. évről évre egyre nagyobb volumenben állítja elő és forgalmazza az ország egész területén. Kíváncsiak voltunk az ő véleményükre is.

Kijelenthetjük, hogy pozitív korreláció mutatkozik a vegetáció hossza és a terméspotenciál között. Ez azt jelenti, hogy a normál esetben a későbbi érésű fajták hosszabb asszimilációs idővel rendelkeznek, ezáltal a terméspotenciál is magasabb.

Különösen igaz ez a kukorica-, szójabab- és a napraforgó kultúrák esetében, ahol a hosszabb tenyészidejű fajták jelentős terméstöbblettel rendelkezhetnek a rövidebb tenyészidejűekkel szemben.

A gabonák, különösen a búza esetében a helyzet nem ennyire egyértelmű. A korábban említett meleg igényű nővények hőmérsékleti optimuma 28–35°C fok körül található, ellentétben a búzával, mely 20–25 Celsius-fok körül érzi jól magát. A 30°C fok feletti hőmérséklet ott már terméscsökkentő hatású. A szemtelítődés rendelkezésére álló idő ugyanis a magas hőmérséklet hatására lecsökken.

Ez az oka, hogy az északi, hűvösebb nyárelővel rendelkező régiókban, mint Anglia, Dánia, Észak-Németország, lényegesen hosszabb idő áll rendelkezésre a szemtelítődéshez. Ezzel ellentétben Európa középső részén, mint például Magyarországon, már akár júniusban is lehet 30 fokot meghaladó hőmérsékleti maximum, ami az említett okokból kifolyólag a termés csökkenéséhez vezet.

Az öntözés ezen bár csökkenthet, teljesen nem tudjuk a negatív hatást kiküszöbölni. Ezekben a régiókban a legjobb stratégia, ha a korábbi kalászhányású és virágzású fajták közül választunk, ezáltal hosszabbítva meg a megképződés periódusát.

A fenti okokból kifolyólag a javaslatunk a vetésterület 70–80%-ára korai fajta választása. A kockázatvállalóbb gazdák a terület 20–30%-ára a jobb minőségű talajokra hosszabb tenyészidejű fajtákat is vethetnek.

Mi a legjobb gabonatermesztési irány? Az, ami a gazdálkodónak a legtöbb jövedelmet eredményezi. Az elmúlt években nagyon ritkán haladta meg a takarmány és a „minőségi” búza közötti tonnánkénti árkülönbség az 5000 forintot. Ennek okán egyre több gazdálkodó fordul a mennyiségi, 7–10 tonna közepes minőségű termést megcélzó búzatermesztés felé. A nagyobb hozamot elsősorban a fajtaválasztás és tápanyag-utánpótlás eredményezi, a növényvédelem pedig biztosítja azt. A nagy termés védelmének két sarkalatos pontja van: betakarításig lábon kell tartani az állományt és el kell hárítani a gombák kártételét.

A megdőlés egyik formája a szártörés, ellene szárszilárdító szerekkel védekezünk. A helyesen alkalmazott szárszilárdító nemcsak rövidebb, hanem erősebb szárat is eredményez. A hatás a még ki nem alakult szalmarészeken jön létre. Fontos, hogy a szár teljes hosszában erősebb legyen, így a kezelés okszerű időpontja a bokrosodás vége és a 2 szárcsomós fejlettség közötti/alatti periódus. A megdőlés másik formája a gyökérdőlés, ekkor a szár nem törik el, a növény gyökerestől fordul ki a földből. Ismert a szárszilárdító szerek gyökértömeg-növelő hatása, amit szintén a korai alkalmazásuk esetén fejtenek ki.

A magas hozamok érdekében alkalmazott nagyobb műtrágyaadagok kitettebbé teszik az állományt a gombákkal szemben. Ezek közül a leveleket fertőző pirenofóra és vörösrozsda a legfontosabb mennyiségi, a kalászt támadó fuzárium a legfontosabb minőségi károkozó Magyarországon. A nagy termés érdekében a lombozatot végig egészségesen kell tartani, de a zászlóslevél megjelenése előtti időszak sokkal kisebb jelentőségű, mint a zászlóslevél megjelenése utáni. Az első esetben nem hiba, ha kisebb fertőzést gyógyítunk, de a zászlóslevél semmilyen körülmények között nem lehet beteg. Ennek oka, hogy a búzatermés döntő többségét ez a levél képezi. Kijelenthető, hogy a nagy termést megcélzó búzatermesztés legfontosabb fungicid kezelése a zászlóslevél kiterülése után közvetlenül elvégzett védekezés. Ha itt hosszú hatástartamú szert választunk, akkor biztosítjuk a magas termést, de egy csapadékos virágzáskori időjárás esetén nem oldottuk meg a minőségi kárt okozó fuzárium problémát. Kísérleteink azt igazolták, hogy a fuzárium toxinok szintje a virágzás közepi időszakban alkalmazott fungicid kezeléssel csökkenthető a leghatékonyabban. Ennek legfőbb oka, hogy ekkora éri el a magkezdemény azt a méretet, hogy képes legyen hatástartamot biztosító mennyiségű hatóanyagot felvenni.

Technológiába foglalva a nagy termést megcélzó búzatermesztés növényvédelmi sarokpontjai a következőek: szárszilárdítás 1-2 szárcsomós állapotban. Ezzel egy menetben megelőző, vagy legkésőbb a zászlóslevél megjelenéséig, a gombák fellépésekor alkalmazott 1. fungicides kezelés. Zászlóslevél kiterülésekor kötelező a hosszú hatástartamú 2. gombaölő szeres kezelés. Ha a virágzás időszaka csapadékos és a nagy mennyiség mellett malmi minőséget is szeretnénk, 3. gombaölő szeres kezelés a virágzás közepén.

Az Egyesült Királyságban tavaly 16,5 t/ha, világrekord termésátlagot értek el Syngenta búzafajtával és a fajta igényeihez, adottságokhoz és termesztési célhoz kialakított Syngenta növényvédelmi technológiával. Az ott használt gombaölő szerek és szárszilárdító készítmény hazánkban is elérhetők, így ez nem lehet gátló tényezője a rekordtermések elérésében Magyarországon sem.

Az elmúlt évek őszi kalászos terméseredmények bebizonyították, hogy ideális évjáratokban precíz, pontosan időzített, kivitelezett munkafolyamatokkal és stratégiával kiugróan magas terméseket lehet realizálni. 

Fontos az ideális elővetemény megválasztása. Saját vizsgálatok alapján, pl. Debrecen Látóképen, 2014-ben csemegekukorica elővetemény javára akár 8,5%-os terméstöbblet is elérhető volt a takarmányhasznosításhoz képest. A jó minőségben kialakított magágy, az időben elvégzett és kivitelezett vetés, a megfelelően kiválasztott vetőmagnorma (a genotípus habitusának és kompetenciáinak figyelembe vételével), az egyenletes vetés (vetésmélység, tőtáv), vetés utáni vízmegőrzést célzó hengerezés, tömörítés szükségszerű a magas termés megalapozásához.

Elengedhetetlen a talajmintavételre és növénykultúrára, terméscélra szabott szaktanácsadás alapján meghatározott makro-, mezo-, és mikroelem utánpótlásrendszer kidolgozása, és ennek alkalmazása, a növények számára a legkönnyebben felvehető formában. Már átlagosnak mondható, hogy az őszi tápanyag-utánpótlás P és K műtrágyái (min. 70–80 ha. kg/ha mellett) 20–55 kg/ha N hatóanyagot is kijuttatnak a már ősszel gyomirtott búzatáblákra.

Később az állomány zölden és egészségesen tartása kulcsfontosságú a jó minőségű és megfelelő mennyiségű termés érdekében. Az utóbbi évek időjárására a legenyhébb jelző a „stresszes”. Intenzív, csapadékos időszakokat hosszú, száraz periódusok váltanak. A nagy napi hőingadozások, intenzív napsugárzás és még sok más tényező befolyásolja a végeredményt.

Ha azt mondom aszály, akkor mindenkinek 2015, és talán ki lehet jelenteni, az idei év jut eszébe. A száraz időjárás nem kedvez semmilyen termesztett növénykultúrának, így a gabonának sem. A vízhiány nem csak önmagában probléma, a tápanyagok szállítása, és hasznosulása is akadályoztatott. Egy-egy jól, időszerűen alkalmazott művelet javíthatja az állományok általános kondícióját.

Ezek a sarkalatos pontok:

• Korai gyomkikapcsolás
• Regulátor készítmények alkalmazása
• Mikro-, makro- és mezoelemek okszerű és időszerű alkalmazása
• Gombaölő szerek alkalmazása
• A fotoszintetikus aktivitás magas szinten és minél tovább történő megtartása

A korai gyomkikapcsolással a kompetíciót korán megszüntetve biztosíthatjuk, hogy növényünknek sem a vízért, sem a tápanyagért ne kelljen mással versenyeznie. Egy őszi, vagy kora tavaszi gyomirtás olyan lépés, ami hamar kifizetődik.

A mikro- és a mezoelemek okszerű és időben történő felhasználása, vagy akár egy regulátor kijuttatása sokat javíthat a stressztűrésen. Egy regulátor készítmény alkalmazása nem mindig feltétlenül csak a megdőlés megakadályozására célzottan szolgál, sok esetben a gyökértömeg fejlesztése is, mint egy „mellékhatás” tapasztalható az ilyen készítményeknél. A fejlettebb gyökérzet intenzívebb vízfelvételhez vezet, ami jobb szárazságtűrést és intenzívebb fotoszintézist jelent. Kanyarodjunk vissza a megdőlés problémájára: ha meggátoljuk a jelenséget, garantáljuk a tápanyagok és a víz szabad áramlását a kalász irányába, így a termésbe történő beépülés sem ütközik akadályokba.

A tápelemek hiánya bármikor jelentkezhet. Fontos a folyamatos utánpótlás. A megfelelő mikro- és makroelem-ellátottság garantálja a termésbiztonságot, és javítja a minőséget. Amennyiben bizonyos elemek hiányát időben felismerjük és orvosoljuk, hosszú ideig zölden tarthatjuk az állományt, ezáltal biztosítva a megfelelő időt a termésépítésre.

Az állomány folyamatos megfigyelése elősegíti a kórokozók észlelését, és ha megfelelő időben beavatkozunk, még csírájában elfojthatjuk a betegségek járványszerű elterjedését. A védekezéseket nem fenofázishoz, hanem kritikus időszakokhoz kell időzítenünk. Például, egy enyhe tél kedvez a kórokozók áttelelésének, és indokolt lehet egy gombaölő szeres kezelés, akár a korai gyomirtással egy menetben. Fontos, hogy olyan készítményt válasszunk, ami széles hatásspektrumú. Bátran nyúljunk gyári kombinációkhoz, amelyek biztosítják a megfelelő hatékonyságot is. Bizonyos hatóanyagok,  fungicid hatékonyságukon túl, pozitívan hathatnak a növényproduktumra is. Egy strobilurin, vagy egy SDHI csoportba tartozó hatóanyagú kezelés hatására zöldebb, üdébb állományt tapasztalhatunk. A zöldebb állományban fokozódik a fotoszintézis aktivitása, javul a stressztűrő képesség. Ezek a hatóanyagok fenntartják a juvenilis állapotot, a beépítési fázis hosszabb, így az eredmény is látványosan javul.

Korábban vizsgáltuk és összehasonlítottuk a kezelés hatását a növényi folyamatokra, és eredményeink alapján azt tapasztaltuk, hogy a fotoszintézis intenzitása akár a négyszerese is lehetett egy kezelt állománynak, a kontrollhoz képest. A sejt közötti járatok szén-dioxid-tartalma jelentősen lecsökkent, és a növények hőmérséklete is alacsonyabb volt a kontrollhoz képest. A hőstresszel szembeni reakció sokkal enyhébb egy kezeletlen állományhoz képest, tehát a szélsőséges időjárási tényező kevésbé hatott a növények életfolyamataira.

Minél jobban csökkentjük a környezet negatív hatását, annál produktívabb és egészségesebb gabonát tudunk learatni. A növényvédelem ma már nem csak „védelem”, hanem stresszcsökkentés, és a növény felkészítése a környezet negatív hatásaira.

A kalászos gabona fajták és hibridek terméspotenciálját ma átlagosan 50–60%-ban tudjuk a gyakorlatban kihasználni. Az arány növelése több technológiai elem párhuzamos javításával érhető el. Ezek közül az egyik legfontosabb a levélbetegségek elleni hatékony védelem és a felső levelek zöldfelületének minél hosszabb ideig működőképes állapotban tartása. Hiába adtunk meg ugyanis talajművelésben, gyomszabályozásban, tápanyagban és a technológia más elemeiben mindent növényeinknek, ha azok asszimiláló levélfelülete a gombabetegségek szövetpusztító hatása miatt lecsökken, az aktív asszimiláló időszak pedig lerövidül. Ez biztosan súlyos minőségi és mennyiségi kárral fog járni.

A kalászos gabonákat csak intenzív technológiával érdemes termeszteni. Így elérhető genetikai terméspotenciáljuk akár 70–80%-a is. Ehhez a tenyészidő folyamán végig betegségmentesen kell tartani az állományt. A gyakorlatban ezért olyan évjáratokban, amikor 'nincs tél' három gombaölő szeres kezeléssel kell számolnunk. A levelek minél nagyobb felületen és minél hosszabb ideig tartó asszimiláló munkájának biztosítása szempontjából a második kezelési időszak, az ún. T2 a legfontosabb. Ennek optimális ideje a zászlóslevél kiterülését követő napokban van. A zászlóslevél ugyanis közel 50%-ban vesz részt a termésképzésben (ábra).

A mai gombaölő szerek nagy része nem csupán a levelek egészséges felületének megőrzése által növeli a kalászos gabonák termését. Már a triazol típusú hatóanyagok némelyikénél is ismeretes a termésnövelő, ún. zöldítő hatás. Ez könnyen kimutatható mesterségesen előállított steril körülmények között végzett kezelésekkel. Az élettani hatások terén az áttörést mégis az ún. strobilurinok hozták meg a 90-es évek második felében. Ezek a hatóanyagok olyan erőteljes zöldítő hatást mutatnak, mely már szabad szemmel is jól látható.

A gombaölő szerek legújabb generációja az ún. SDHI hatásmódú pirazol-karboxamidok a strobilurinoknál is sokkal erőteljesebb élettani hatással rendelkeznek. Az e csoportba tartozó hatóanyagok a minden levélbetegségre kiterjedő kiváló gombaölő hatásuk mellett általában az alábbi pozitív élettani hatásokkal rendelkeznek:

Fokozzák a fotoszintézis és a légzés intenzitását, ezáltal fokozódik a növények tápanyagfelvétele. Megakadályozzák a levelek korai elöregedését, hatásukra szinte zölden érnek be a növények. A „zöldítő hatás” mellett – a fokozott asszimiláció hatására –
a zászlóslevelek hossza és szélessége is szignifikánsan növekedhet. A nagyobb és tovább működő asszimilációs felület a napenergiát nagyobb termés formájában jeleníti meg.

Az SDHI-hatóanyagok a stresszhelyzetekben is segítik a növényt.  Az intenzívebb működés hatására a kezelt levelek és kalászok hőmérséklete alacsonyabb lesz, így a növények a hőstresszt jobban elviselik. A légzőnyílások mozgása felgyorsul, szárazságban előbb bezáródnak, így a növények könnyebben átvészelik a rövid száraz periódusokat.

A pozitív élettani hatások, a jobb stressztűrés és fokozott asszimiláció eredményeként a modern gombaölő hatóanyagok hatására nő a kalászonkénti szemszám és az 1000-szemsúly is. Mindez nagyobb és jobb minőségű termést eredményez.

A búzát egy bizonyos ideig érdemes zölden tartani, mivel meghatározza a termés mennyiségét és minőségét. Ha minél korábban leszárad a levélzet (pl. június elejére betegség vagy szárazság miatt), akkor az komoly, tonnákban mérhető termésveszteséget szenved el. Nem minden esetben az a búza ad jobb termést, amely tovább zölden marad. Ha azonban egy időn túl az állomány még zölden marad (gondolok itt július közepén még virít, vagy kései fajták), akkor az a betakarítást és a minőséget is negatívan befolyásolja. Érdemes egy arany középutat megtalálni (érésidőtől függően), amelyen belül minél több levélemelet fotoszintetizál, minél több szárat és kalászt nevel ki egy-egy tő. Ezek a termésképző elemek nagyon sok tényezőtől függnek és ezeket egyszerre kell teljesíteni. Milyen tényezők határozzák meg ezeket?

• Elővetemény: repce, pillangós, korán lekerülő, a talajt kevésbé kizsaroló növények után erőteljesebb állomány.
• Talajművelés: forgatunk vagy nem? A búza indulása és későbbi fejlődése szempontjából fontos kérdés.
• Vetésidő: korai vetések (szeptember vége-október eleje) jobb termést adnak, de hamarabb is érnek.
• Fajta/hibrid: eltérő éréscsoportok, eltérő betegség-érzékenység, eltérő habitus. Mind-mind befolyásolja, hogy a búza meddig marad zölden.
• Tápanyag: az egyik legfontosabb befolyásoló tényező. Mind az őszi NPK tápanyag, mind a tavaszi nitrogénellátás minősége, mennyisége befolyásoló. Fontos a nitrogénstabilizátor használata.
• Levéltrágyák: ha nincsenek hiánybetegségek, akkor tovább egészséges és zöldebb a levélzet, ami nagyobb termést eredményezhet.
• Biostimulánsok: ez nem minden esetben jelent zöldebb levélzetet, későbbi érést, mivel számos esetben felgyorsítja az életfolyamatokat, amely korábbi érést és aratást jelenthet. Inkább stresszes környezetben segíti a növény életfolyamatait.
• Gyomirtás: az őszi gyomirtások hatékonyabbak, ebben az esetben kora tavasszal a gyomok nem veszik el a tápanyagot és a vizet a búzától, tehát a kultúrnövény kezdeti, kora tavaszi fejlődése gyorsabb, de hatékonyabb. A gyorsabb fejlődés viszont korábbi érést feltételez, így megint korábbra hozhatjuk az aratást, de ez nem jár terméscsökkenéssel, sőt.
• Gombaölő szeres védelem: ez egyértelműen az érésidő kitolásával jár, mivel a levélzet tovább marad zöld, de ez nagyobb termést is jelent. A strobilurinok használata zöldít és néhány nappal kitolja az érésidőt.
• Rovarölő szeres védelem: hasonló a gombák elleni védelemhez.
• Időjárás: csapadékos, hűvösebb időben a levélzet tovább zöld, száraz időben kényszerérés következik be. Számunkra, sajnos nem befolyásolható tényező (kivéve öntözés).

Összefoglalva, ha tovább tartjuk zölden a levélzetet, az nem minden esetben jelent termésnövekedést, mivel gyakran a fejlődési folyamatok felgyorsulnak, így az érés korábbra kerül. Ez azonban nem jelent termésveszteséget, sőt gyakran ezzel nyerhetjük meg a csatát, amit az időjárással és a negatív környezeti tényezőkkel vívunk.

Termelői vélemények:

A gyakorló gazdálkodók egységesen a hosszabb tenyészidőszakkal magyarázzák a magasabb termést és leszögezik, hogy nagyon fontosak azok a technológiai beavatkozások, amelyek gyakorlatilag megnyújtják a tenyészidőszakot. Ezzel kapcsolatban Krieser János külön kiemeli, hogy kulcsfontosságú az időzítés is!

Impozáns eredmény a 15 tonnás búzatermés, de Magyarországon egyelőre még a 10 tonnás lélektani határt se nagyon sikerül átlépni. Természetesen sok tényezőnek kell összejönnie, hogy bárki elérhesse ezt a kimagasló hozamot, és ezek közül csak az egyik (fontos) a tenyészidő hossza. Nagy-Britannia éghajlata kedvez a hosszabb tenyészidőnek, mert a csapadék és a hőmérséklet alkalmas a nagyobb hozamú fajták használatára (kérdés a minőségük). Ezt bizonyítja az, hogy sok esetben a brit gazdák csak deszikkálás után tudják betakarítani a búzát. A glifozátok használata Magyarországon elképzelhetetlen az étkezési búzatermesztésben, de nálunk inkább kényszerérés miatti tenyészidő okoz problémát.

A tenyészidő hosszának nyújtásával egyetértek, amire én is törekszem. Nincs sikerrecept a búzatermesztésben, ezért a technológiai elemeket a hatékonyság érdekében minden évben több tényező szerint próbálom alakítani. A tervezésnél a 8 tonna körüli hozam, és az étkezési búza (kiváló minőségben) előállítása a cél, amely eléréséhez igyekszem kiszolgálni a növényt, azaz minden szükségeset megadni számára a vegetáció ideje alatt, valamint prevencióban elvégezni a növényvédelmi kezeléseket. Fontos szempont számomra, hogy a növény „jó kondícióba hozása”, és a prevenciós kezelések mellett a növényt érő stresszekre is mindig legyen válasz. A precíziós gazdálkodás elemeinek használata is mind a növények érdekében történik (pl. mérsékeltebb taposási kár).

A rendszer a fajtaválasztással kezdődik, mert minden fajtának más-más igénye van. Például a vetési, a gombaölős kezelési, a szálszilárdítási, a tápanyag-utánpótlási stratégia is eltérő lehet fajtánként. Rövid tenyészidejű fajtákat használok, mert azok nagy biztonsággal, minőségromlás nélkül hozzák a potenciális termésük közeli eredményt. Magyarországon fekvése miatt gyakori a szélsőséges időjárás, ezért június végén általában megjön az első nagy aszály, amely kényszeréretté teheti a hosszabb tenyészidejű fajtákat.

A rendszer fontos része a vetés, és a fiatal növény fejlődése. Lehetőség szerint igyekszem korán földbe juttatni a magot (elővetemény függő), melyet a talajlakó kártevők miatt neonikotinoiddal csávázok. A kártevők közvetlen hatása mellett a közvetett hatásuk a vírusvektorok átadása is nagy veszélyforrás. Az őszi időszakban elsődleges célom az egységes növényállomány, és a megfelelő gyökértömeg kialakítása, hogy a szárazabb időszakok se okozzanak problémát a növénynek.

A termesztési időszakban a megfelelő makro-, mezo-, és mikroelem arány nélkül nehéz jó kondícióban tartani a növényt, ezért a betegségek és a külső tényezők nagyobb kárt tudnak okozni. Az időjárási viszonyokat, valamint a növény szükségleteit figyelembe véve, a műtrágyát talajon vagy levélen keresztül, illetve folyékony, vagy szilárd formában juttatom ki. Az éghajlati szélsőségek mérséklésére biostimulátorokat és algákat használok.

A növényvédelem terén a prevenció híve vagyok. Természetesen időjárás- és állományfüggő, de a jól időzített preventív gombaölős kezelések egyelőre nélkülözhetetlenek. Gazdaságomban a kezelések száma egyes években elérte már a hármat is, de általában elég a kettő. Tavasszal hosszabb hatástartamú rovarölő szereket használok, mert a rovarok mennyiségi és minőségi veszteséget is okozhatnak.

A szárszilárdítás fontos eleme a technológiámnak. Az időjárás és a növény fejlettsége határozza meg hatékonyságát, valamint okszerűségét. Tavasszal általában egy-két alkalommal (bokrosodás vége előtt/2 nóduszos korban/kalászolás előtt) használok szárszilárdítót, de az idei évben háromszori kezelés is előfordulhat néhány táblámon. A szárszilárdítás számtalan előnye közül a gyökértömeg növekedést, és a termény minőségi paramétereinek javítását (kalászolás előtt használva) emelném ki.

Az idei év jó példa lehet arra, hogy mit jelent egy hosszú vegetációs időszak. Természetesen még nem tudom, milyen viszonyokat hoz a május-június, de a búzaállományok az enyhe tél miatt intenzív vegetációban voltak a „zord” hónapokban, és most is a szokásosnál előrébb tartanak a fejlettségben a növények. Az biztos, hogy cukorrépa után még soha nem volt ilyen szép, sűrű állományom március végén. Az időben vetett búzákat április közepéig már kétszer kellett szárszilárdítanom. Az áprilisi aszálynak és szélnek egyelőre nem látni káros hatását, de a jó terméshez mindenképpen szükség lenne csapadékra.

Véleményem szerint Magyarországon is egyre közelebb kerülünk a 10 tonnás hozamú étkezési minőségű búzatermesztéshez, mert a fajtaválaszték és a technológiai elemek elérhetővé teszik. Sok esetben a mennyiség már nem kérdés (pl. hibrid búzák és egyéb bőtermő takarmánybúzák), de a kimagasló terméseknél a minőség várat magára. A legnagyobb problémát a piacon kell keresni, mert sok esetben nem fizetik meg a minőséget, továbbá a termelés jövedelmezőségének színvonala határozza meg a termelés technológiát, melyet negatívan befolyásolnak az alacsonyabb terményárak. A másik nagy probléma a Nitrát-rendelet átgondolatlan alkalmazása, amely lehetetlenné teszi a minőségi és a mennyiségi termelést, mert egy alacsony (5-6 tonna) termésszintben maximálja a kijuttatható nitrogén dózisát. A nitrogén „csak” egy eleme a rendszernek, de a búzatermesztés egy bonyolult, „komplex rendszer”!

Az angliai és új-zélandi kimagasló termelési eredmények irigylésre méltók. Az alkalmazott technológia követendő lehet, ha nem feledkezünk meg egy alapvető különbségről, az éghajlat sajátosságairól.

Úgy gondolom, a technológia stratégiájával egyet lehet érteni, de a helyi adottságoknak megfelelően kell adaptálni. A zölden tartás elmélete jó, az eszközök, melyek segítik a folyamatot intenzív termelési körülmények közt vállalható költségtényezők. De mindenképpen figyelemmel kell lenni a hazai időjárási viszonyok szeszélyességére. A nyári hőségnapok időszakában – mely akár a későbbi érésű állományok érési idejére eshet –, a szem megszorulását eredményezheti.

Az őszi búza és általában a szántóföldi növénytermesztés termesztési célkitűzése során alapvetően fontos tényező a termőhelyi adottságok megfelelő ismerete.

Ha tisztában vagyunk az adottságainkkal és a célkitűzésünket reálisan fogalmaztuk meg, akkor ez a tény már meghatározza a folytatást. A termesztési technológiánk színvonalát.

Magas termelési célkitűzések csak intenzív termelési feltételek mellett teljesíthetők.

Ma a piac inkább mennyiségi szemléletű, mint sem minőségi. Ebből adódóan a magasabb nyereségszint elérése elsősorban a mennyiség növelésén keresztül biztosítható.

Ennek az elvárásnak a hibrid búza tud leginkább megfelelni. 10 tonna/ha termésszint elérése és folyamatos fenntartása a termelési célkitűzés. Intenzív termesztéstechnológiával, okszerű költségfelhasználás mellett a választható hibridek alkalmasak a célok teljesítésére.

A termesztéstechnológia minden fontos elemét átgondoltan kell megválasztani és alkalmazni.

Elővetemény: a mi esetünkben ez jellemzően nedvesen betakarított takarmánykukorica. Jellemzően szeptember első dekádjában kerül betakarításra. A szármaradványt kellően felaprítva szántással a talajba dolgozzuk. A szántás előtt alaptrágyaként a talajtani szakvéleményre alapozottan makroelemeket juttatunk ki.

Szántáslezárást követően, a vetés előtt magágykészítést végzünk. A vetés jellemzően október első napjaiban történik, hektáronként 1,5 millió csirát használva. A vetéssel egy menetben a vetőmagáramba adagolva 20 kg/ha mennyiségben mikrogranulált műtrágyát adagolunk a kezdeti fejlődés stimulálásához.

Ősszel minden esetben elvégezzük a gyomirtást.

Az átteleléstől függően két alkalommal juttatunk ki nagy adagú N fejtrágyát folyékony formában, egyenként 72 kg/ha N hatóanyagot alkalmazva (perzselési veszélyre figyelemmel kell lenni).

A növényvédelmi beavatkozásokat komplex módon, programszerűen, és okszerűen végezzük.

Az első komplex kezelés megelőző jellegű és a fejlődést stimuláló a bokrosodás végén a szárba indulás, az első nódusz megjelenése tájékán évjárattól függően. Ekkor kerül kiadásra a lombvédelmet szolgáló széles hatássprektrumú és hosszú hatástartamú juvenil hatású fungicid, a szárszilárdító komponens, az első lombtrágya, kiegészítő réz mikroelem és szükség szerint rovarölő szer hozzáadásával.

A második komplex védelem a várható fuzárium fertőzéshez van időzítve megelőző jelleggel. A gombaölő szer elsősorban a fuzárium elleni hatékonyság alapján kerül kiválasztásra, kiegészítve szükség szerint rovarölő szerrel és lombtrágyával.

A betakarítás időzítése az érés folyamatától és a várható időjárási hatásoktól van függővé téve. Elvárás a jó minőségben való költségtakarékos betakarítás végrehajtása. De, ha minőséget és a mennyiséget az időjárás negatívan befolyásolná, akkor a szárítás többletköltségét is vállalnunk kell.

A piacfüggő értékesítés érdekében a különböző tételeket elkülönítetten tároljuk.

A Tolna megyei Felsőnánán gazdálkodom, mint magántermelő, illetve több magángazdasággal dolgozunk együtt a megyében, én, mint a növényvédelmi, és növénytermesztési szaktanácsadójuk veszem ki a részem a közös munkából.

2015-ben rekord búzatermések születtek Angliában! Egy intenzív, jól megtervezett technológiával ez itthon is sikerülhet, mivel a jövőben a költségtakarékosság helyett a költséghatékonyságot kell alkalmazni. Véleményem szerint az angol és általában a nyugati magasabb termések főleg a tenyészidőszak hosszával és az egyenletesebb csapadékeloszlással vannak összefüggésben. Különbség továbbá az, hogy ott a korábbi vetésidő (szeptember) – alacsonyabb tőszám (2,5–3,5 millió csíra/ha) a bevált gyakorlat. Ez a technológia egyre jobban teret hódít nálunk is. Már a 80-as években is születtek olyan magyar kísérletek, amik a legkorábbi és alacsonyabb tőszámmal vetett állományokat mutatták a legjobbnak. A nyugati technológiák kb. ez idő tájt kezdték ezt az utat, és mára ez sikeresnek bizonyult. Az őszi vírusvektorok csávázásos megoldása óta még kedvezőbb a helyzet, szerintem nem szabad rovarölő szeres csávázás nélkül kalászost vetni. Így a tenyészidőszakot előre könnyebb nyújtani, hiszen hazánkban a nyári hőségidőszakok miatt nem jellemző az Angliához hasonló augusztusi aratás.

Szerintem már ősszel el kell érni a búzának azt a fenológiai állapotot, hogy jól bokrosodva menjen a télbe. Természetesen egy szeptemberi 3 millió csíra/ha csíraszámú vetést is intenzív növényvédelemmel és tápanyag-gazdálkodással lehet a csúcsra járatni. A sok foszfor nagyon fontos, a sortrágyázás, vagy mikrogranulátumos starteres vetés, illetve a kettő kombinációja kiváló őszi bokrosodáshoz vezet. Lombtrágyák közül a réz, és még jobban hiányzó cink tehet néhány mázsát a terméshez. Egy 8–10 t/ha termésű búza 200–250 kg/ha nitrogén hatóanyagot használ el a talajból, tehát a termőhelytől függően a magas nitrogénszintet kell elérni. Ehhez kapcsolódik a szárszilárdítás és szárrövidítés, valamint a bujább, sűrűbb, jól bokrosodott állományt a betegségektől és kártevőktől való okszerű növényvédelem.

Saját kísérleti területemen jelenleg is folyik ilyen típusú kísérlet, melyben a vetésidő- és tőszám-összehasonlításokat vizsgálom ugyanolyan intenzív technológiával. Még az aratás odébb van, de a parcellák különbözősége most is jól látszik, és a korai vetésidőben alacsony tőszámmal vetett parcellák mutatkoznak jobbnak.

Összefoglalva, a véleményem az, hogy magas búza termésszint eléréshez az ősz irányába megnyújtott tenyészidőszak, intenzív és okszerű tápanyag-utánpótlás, valamint növényvédelem szükséges.

A „Minél tovább zölden tartani a búzát” filozófiával teljes mértékben egyet értek. Ezt az elvet tartom a legfontosabbnak immáron 4. éve, amióta kizárólag hibrid búzát termesztünk.

Precíz, automata kormányzású gépekkel végezzük a termelést. 2016-os évben 500 hektáron foglalkozunk búzatermesztéssel. Az elmúlt évek termésátlaga 8 t/ha, malmi minőségben.

Fontos elvem, amit a gyakorlatban alkalmazunk: „Mindent időben!”

Technológiánk főbb elemei

Szántás nélküli talajművelést alkalmazunk, az elővetemény kukorica, illetve őszi káposztarepce. A magágyat a betakarítás (kombájnozás) után azonnal, mélykultivátorral készítjük. A vetés 1,3 millió magszámmal szeptember végén-október elején történik, direkt vetőgéppel. Az alapműtrágya – mely nitrogént és foszfort is tartalmaz – a vetőgéppel kerül bedolgozásra a talajba.

A gyomirtást, amennyiben megoldható, már ősszel elvégezzük, ha nem, akkor tavasszal.

Maximálisan megengedett N hatóanyagot, valamint 130 kg/ha P hatóanyagot juttatunk ki. Az első fejtrágyázást amint lehet, már februárban elvégezzük, másodikat április elején.

Kora tavasszal hengerezünk, ezzel stresszeljük a növényt. Makro- és mikroelemet tartalmazó lombtrágyát is használunk. Szárszilárdító alkalmazását is rendkívül fontosnak tartom.

Preventív gombaölő szeres kezelést áprilisban nem alkalmazunk. Első gombaölő szeres kezelést kalászhányáskor mikro- és makroelemet tartalmazó lombtrágyával kiegészítve végzünk. Második kezelés zászlóslevél védelem céljából május végén, N-tartalmú lombtrágyával együtt történik.

Betakarításkor nem akadály a 15–20%-os nedvességtartalom, ez esetben szárítunk.

-an összeállítás-

A cikk szerzője: Agro Napló