"Az egyéni gazdálkodókat az elöregedés jellemzi, a fiatalok vállalkozói aktivitása viszont erősödött a 10 főnél kevesebbet foglalkoztató gazdasági szervezetek körében."
A mezőgazdaság hagyományosan fontos ága Magyarország gazdaságának, nemzetgazdasági súlya azonban az 1990-es évektől folyamatosan zsugorodott a gazdasági szerkezetváltás következtében, elsősorban a szolgáltató ágazat dominanciájának kialakulása miatt. Az ágazat szerepe így mind a foglalkoztatásban, mind pedig a bruttó hazai termék előállításban csökkent. Az ezredfordulót követően a mezőgazdaság szerkezeti átrendeződése is szerepet játszott a gazdaságok számának jelentős visszaesésében, ugyanakkor e nemzetgazdasági ág 2013-as kibocsátása – az építőipar mellett – a GDP éves növekedéséhez számottevően járult hozzá.
A 2013. évi gazdaságszerkezeti összeírás (GSZÖ) adatai szerint közel 483 ezer egyéni gazdaság és csaknem 8,8 ezer gazdasági szervezet végzett mezőgazdasági termelő, illetve szolgáltató tevékenységet, 51%-kal kevesebb, mint a 2000. évi általános mezőgazdasági összeírás (ÁMÖ) idején. Az elmúlt tizenhárom év alatt a két gazdálkodási formában ellentétes irányú változások zajlottak le: míg a gazdasági szervezetek száma több mint negyedével növekedett, addig az egyéni gazdaságoké öt tizeddel csökkent. A 2000. évi ÁMÖ óta eltelt időszakban az egyéni gazdaságok számának visszaesése a 40 évesnél fiatalabb gazdálkodók esetén még erőteljesebb. A 2010. évi ÁMÖ adatai szerint 76,4 ezer fiatal gazdálkodó foglalkozott mezőgazdasági termeléssel, feleannyian, mint tíz évvel korábban. Ez a negatív tendencia tovább erősödött az elkövetkező három évben: a KSH 2013. évi gazdaságszerkezeti összeírásának eredményei alapján számuk további 9 százalékkal csökkent. Az egyéni gazdaságukat tömegesen felszámolók egy része gazdasági szervezeti formában továbbra is az ágazatban maradt, azonban többségük vagy „kiöregedett”, vagy más okból – pl. forráshiány, értékesítési nehézségek stb. – véglegesen felhagyott a mezőgazdasági tevékenységgel. Az ezredforduló óta a hazai termelők korösszetétele kedvezőtlenül alakult, pedig a fiatalok szerepvállalása az agráriumban elengedhetetlen lenne az ágazat jövője szempontjából. 2013-ban a 65 év feletti gazdálkodók aránya 31%-ot, a 40 év alattiaké mindössze 13%-ot tett ki.
Az egyéni gazdaságok mellett a másik gazdálkodási forma a gazdasági szervezetek, amelyekből ki kell emelnünk a 10 főnél kevesebbet foglalkoztatókat, mivel vélhetően ezekben a szervezetekben gazdálkodnak azok a fiatalok, akik az elmúlt több mint tíz év során egyéni gazdaságukat átszervezve, jó esetben kibővítve és fejlesztve társas vállalkozás keretében továbbra is a mezőgazdaságban folytatták tevékenységüket. (A 2000. évi ÁMÖ során a kérdőív nem terjedt ki a gazdasági szervezetek irányítóinak korára, így a 10 fő alatti szervezeteknél a fiatalok helyzetét a 2010., 2013. évi összeírások adatai alapján áll módunkban vizsgálni.) 2013-ban a mezőgazdasági termelő tevékenységet folytató gazdasági szervezetek közel 14 százaléka volt olyan 10 főnél kevesebbet foglalkoztató szervezet (1270 db), amelyben a gazdaság irányítója 40 évesnél fiatalabb. Kedvező tendenciát mutat, hogy számuk három év alatt 2,4 százalékkal gyarapodott. A fiatalok által irányított, 10 főnél kevesebbet foglalkoztató gazdasági szervezet legnagyobb hányada Bács-Kiskun megyében (10,2%), a legkevesebb pedig Nógrád megyében (1,1%) tevékenykedett.
Ahhoz, hogy versenyképes, korszerű mezőgazdasága legyen az országnak, kihasználva a kedvező mezőgazdasági adottságokat, elengedhetetlen lenne a megfelelő szakember-utánpótlás biztosítása is, azaz a generációváltás. A legfrissebb adatok szerint azonban az egyéni gazdálkodókat a kívánt generációváltás helyett az elöregedés jellemzi. Ezzel szemben a fiatalok vállalkozói aktivitása erősödött a 10 főnél kevesebbet foglalkoztató gazdasági szervezetek körében.
"A fiatalok pályára vonzása óriási kihívás. A generációváltás elősegítéséhez elengedhetetlen az agrár felsőoktatás, középfokú szakoktatás és a köznevelés együttműködésének a megerősítése."
A születésszám csökkenése a teljes szakképzési rendszert új kihívások elé állította és új válaszok megadására késztette. Ma az alapfokú oktatásból kilépő gyermekek száma alig haladja meg az 1990-es évek elején meglévőnek a felét. A középfokba belépők között eközben radikális átrendeződés ment végbe: a gimnáziumi és a szakközépiskolai tanulók száma hellyel-közzel megmaradt, a szakmunkás szintbe belépők száma a töredékére esett vissza. Adódik a kérdés, hogy arányaiban több tehetséges, sokkal jobban felkészített gyerek lép-e ki a nyolcadik osztályokból? A mérések azt mutatják, hogy nem. Ehelyett a valóság inkább az, hogy az intézmények gyermekekért, azaz a saját fennmaradásuk érdekében alacsonyabbra helyezték a bekerülési küszöböt.
Az agrárszakképzés helyzetét ezek a változások hátrányosan érintették. Ezt súlyosbította, hogy az ország nagy részén kötelező beiskolázású intézménynek agrár iskolákat jelöltek ki a hatóságok, azaz ezekbe irányították azokat a gyerekeket, akiket sehová sem vettek fel. A nagyvárosok jó részében megfigyelhető volt, hogy az iskolák közül jórészt az elit gimnáziumokat és kurrensebb szakközépiskolákat (főleg kereskedelmi, közgazdasági, informatikai) helyezték előtérbe egy-egy fejlesztés megtervezésekor, az agrár-szakképző iskolák jórészt a sor végére kerültek. Pedig az agrárgazdaságnak is óriási igénye van jó szakemberekre, dolgozni tudó és dolgozni szerető munkaerőre.
A Földművelésügyi Minisztérium iskolafenntartói szerepvállalása ezen égető problémák megoldása miatt válhatott kormányzati koncepcióvá. Számunkra az agrár-szakképző iskolák nem a sokadikak, hanem az első helyen állnak. A szakképzés tartalmi felügyelete mellett az intézményhálózat összerendezése lehetőséget nyitott egy szélesebb körű összefogásra. A helyettes államtitkárság a közigazgatási államtitkárnak alárendelve dolgozik, gyakorlatilag a minisztérium minden államtitkárságával szoros együttműködésben. Az elmúlt időszakban az FM-mel együttműködő stratégiai partnerekkel a szakképzés területén is szorosabbá vált a munkakapcsolat. Ennek a keretében sok javaslat megtalált bennünket és közös beiskolázási kampányok is lezajlottak. A felnőttképzés területén szintén szoros együttműködés alakult ki a szakmai szervezetekkel, gazdálkodókkal. Az Agrár-szakképző Iskolák Hálózata (ASZIH) jelenleg 64 helyszínen folytat középfokú agrárképzést, emellett nem állami fenntartókkal kötött megállapodás keretében további 41 intézményben folyik az országban középfokú agrárképzés. Az iskolahálózat kapacitását tekintve teljes körű lefedettségben biztosítani tudja az ország szakember-ellátottságát.
A fiatalok pályára vonzása óriási kihívás. Az agrár- és élelmiszergazdaság ugyan erősödik, jobban képes megélhetést biztosítani, mégsem eléggé vonzó. A pályaorientáció megújítására is égető szükség van, ebben kiemelt szerepet szánunk az iskoláink mellett működő tangazdaságoknak. A generációváltás elősegítéséhez elengedhetetlen az agrár felsőoktatás, középfokú szakoktatás és a köznevelés együttműködésének a megerősítése.
Tapasztalatok a fiatal gazdákat érintő pályázatokról, uniós ösztönzésekről.
A kormány kiemelt céljai között szerepel a fiatal mezőgazdasági termelők jelentős támogatása, mert a hazai agrárium korösszetétele miatt elengedhetetlen az ágazatban a generációváltás.
Magyarország új, 2014–2020 közötti uniós költségvetési időszakra vonatkozó Vidékfejlesztési Programjában (VP) is kiemelt figyelmet kapnak a fiatal gazdálkodók, támogatásuk külön alprogramként szerepel. A kormány a VP keretében összességében mintegy 75 milliárd forint forrásösszeggel járul hozzá az ifjú gazdálkodók versenyképességének erősítéséhez. Újdonság, hogy a VP a fiatal gazdák támogatását egy meghatározott keret – 6 ezer és 25 ezer euró standard termelési érték (STÉ) – közötti termelési potenciál megléte esetén tudja biztosítani. Ezt több módon igazolhatja a gazdálkodó, így termőföld esetén ez lehet saját tulajdon, vagy érvényes haszonbérleti szerződéssel kell rendelkezni. Állatállománynál a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal által nyilvántartásba vett tenyészet vehető figyelembe.
A VP keretében már nemcsak természetes személyek lehetnek jogosultak a támogatásra, hanem olyan jogi személyek is, amelyek kizárólagos tulajdonosa és ügyvezetője 18–40 év közötti személy, aki mezőgazdasági szakismerettel rendelkezik.
További feltétel lesz a 6 hónapnál nem régebben kezdeményezett egyéni vállalkozói regisztráció is.
A fiatal mezőgazdasági termelők számára nyújtott induló támogatás a vidéki térségekben a mezőgazdasági termelés életképességének és versenyképességének javítására irányul, a fiatal és képzett mezőgazdasági szakemberek számára lehetőséget biztosítva új mezőgazdasági vállalkozás létrehozására. 2015-ben a majd 7000 benyújtott kérelem közül az MVH 3000-et ítélt támogathatónak, mintegy 38 milliárd forintos összegben. Az új pályázatot a Miniszterelnökség várhatóan idén szeptemberben jelenteti meg. A módosult feltételekkel induló fiatal gazdák a korábbihoz hasonlóan 40 ezer eurónak – mintegy 12 millió forintnak – megfelelő összegben kaphatnak támogatást. A négyéves program keretösszege 37,7 milliárd forint.
Ezenfelül a VP idén megjelenő pályázatai közül jó néhány szintén többlettámogatást biztosít a fiatal gazdálkodóknak. Így a négy, a kertészetek korszerűsítésére már kiírt felhívás, az öt állattartó telepek modernizálását támogató pályázat továbbá a trágyatárolók építéséről szóló felhívás is 10%-os többlettámogatást tartalmaz a részükre. További négy ezután megjelenő felhívásnál ugyanilyen mértékű kedvezményt kaphatnak a fiatal gazdák; így például a kisméretű terményszárító, -tisztító és -tároló modernizálására, építésére is pályázhatnak.
Két másik pályázat – a tejágazat szerkezetátalakítását kísérő állatjóléti támogatásánál és a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek minőségrendszereinek támogatásánál – többletpontot biztosít az arra jogosultaknak.
Továbbá a tudásátadás és tájékoztatási tevékenységek intézkedésen belül a nyertes pályázattal rendelkező fiatal mezőgazdasági termelők számára részvételi lehetőséget biztosít változatos tartalmú és formájú ismeret- és kompetencia-szerzési lehetőséget nyújtó agrárgazdasági képzéseken és felkészítő tréningeken, valamint bemutató üzemi programokon, tájékoztatási szolgáltatásokon, szakmai tanulmányutakon és csereprogramokon. A fent írtakon túl a fiatal mezőgazdasági termelőknek lehetőségük lesz a külön az ő részükre nyújtott egyedi szaktanácsadási szolgáltatás igénybe vételére is.
A fiatal mezőgazdasági termelők gazdálkodásukhoz közvetlen támogatást is igényelhetnek, ami független és nem összetévesztendő az előbbi, VP keretében pályázható lehetőségekkel. A támogatás az egységes kérelem keretében, legfeljebb 90 hektár után évente igényelhető, a SAPS és a zöldítési támogatáson felül. Összege hektáronként mintegy 20 ezer forint. A támogatás időtartama legfeljebb a mezőgazdasági tevékenység megkezdésétől számított öt esztendő, de legkésőbb 2020 év vége. A mezőgazdasági tevékenység megkezdése az első egységes területalapú támogatási kérelem benyújtásától számítandó. 2015-ben 10.182 fiatal mezőgazdasági termelő mintegy 170.000 ezer hektárra igényelt normatív támogatást. A beérkezett adatok alapján az átlagos területméret 16 hektár volt.
"Az elkövetkező öt évben tervezett gazdaság átadás-átvétel aránya éppen a duplája az elmúlt ötéves időszak tényadatának. Intő jel, hogy nemzetközi tapasztalatok szerint az átadás-átvételi folyamat három esetből kétszer akár a vállalkozás teljes csődjével is végződhet. A felkészülést ezért 3-5 évvel a tényleges átadás-átvétel előtt célszerű megkezdeni."
Tízből majdnem kilenc gazdaságban várható beruházás 2020-ig, a jelenleg futó európai uniós pályázati ciklus végéig. A gazdálkodók döntő hányada tehát bizakodó a gazdaság középtávú jövőjét tekintve, amit a fejlesztési szándék magas aránya mutat. Közben évtizedek óta öregszik a gazdatársadalom, egyre több a nyugdíjas korú gazdaságvezető. Felmerül tehát a kérdés: lesz-e kinek átadni a stafétabotot, mikor és hogyan?
A rendszerváltáskor létrehozott és ma is működő családi vállalkozások alapítói a közeljövőben kell, hogy átadják gazdaságuk irányítását a következő generációnak. Egyszerűen igazolható az előbbi kijelentés, hiszen bő negyed század telt el a politikai-gazdasági fordulópont óta, így aki akkor negyvenévesen kezdett vállalkozni, ma éppen nyugdíjas korú gazdálkodó.
Az AgroStratéga 2015-ben már negyedik alkalommal indította útjára azt a kutatást, amelynek kérdőíve a mezőgazdasági termelést hivatásszerűen, árutermelés céljából folytató egyéni gazdálkodók és cégvezetők szakmai információszerzési szokásaival, valamint jövőképével kapcsolatos kérdéseket tartalmazza. Az elmúlt négy évben végzett felméréseink során már szerény csökkenést tapasztaltunk a gazdaságvezetők átlagos életkorában (46 évről 44 évre, azaz évente átlagosan fél évvel), ami a generációváltás első jele lehet. Tavalyi kutatásunk válaszadóinak 16%-a hatvanéves vagy idősebb döntéshozó, az ötvenes korosztály pedig 21%-os arányt képvisel.
A gazdaság jövőképére vonatkozó kérdések között, mint a beruházási és fejlesztési szándék, szerepelt a gazdaság átadása, illetve átvétele is. A megkérdezettek 12%-a válaszolta, hogy az elmúlt öt évben történt gazdaság átadás-átvétel az általa képviselt gazdaságban. Ez önmagában is figyelemre méltó adat (minden nyolcadik gazdaság!), ám a jövőre vonatkozó válaszok még érdekesebbek. A következő öt évben ugyanis ugrásszerű növekedés várható ezen a területen. A felmérésben részt vevők 24%-a, azaz majdnem minden negyedik válaszadó tervezi a gazdaság átadását, illetve átvételét 2020-ig. Tehát az előttünk álló öt évben tervezett gazdaság átadás-átvétel aránya éppen a duplája az elmúlt ötéves időszak tényadatának.
Intő jel, hogy nemzetközi tapasztalatok szerint az átadás-átvételi folyamat három esetből kétszer akár a vállalkozás teljes csődjével is végződhet. A nyugat-európai kis- és középvállalatok alapítóinak csupán 60 százaléka készül fel a visszavonulásra és kezeli tudatosan az utódlástervezést. Pedig tőlünk nyugatra már a sokadik generációváltás zajlik, így a cégutódlásnak is megvan a kialakult gyakorlata. Nálunk az arány inkább fordított lehet: a visszavonulásukat tudatosan előkészítő cégalapítók lehetnek kisebbségben. Ennek általában az az oka, hogy a vezetők egyszerűen elmulasztják azokat az időpontokat, amikor még nyugodtan fel lehet készülni a váltásra. Jobbára a napi operatív feladatokkal vannak elfoglalva, ezért nem tudnak a távoli jövővel foglalkozni.
A vállalkozásra vonatkozó információk, a személyes kapcsolatok átadása átlagosan 3–5 évet vesz igénybe. Ennyi „betanítási” idő után a vezető is nyugodtabban vonul vissza, hiszen jó kezekbe adja a stafétabotot. A változás tehát egy folyamat, amelynek lényegét egyik ügyfelünk fogalmazta meg frappánsan: „Családi vállalkozásból családi tulajdonú vállalattá kell válnunk!” Az átadás-átvétel első lépése ugyanis a vállalkozás átvilágítása és szükség esetén annak átszervezése. Az egyszemélyes, sokszor megérzésekre alapozott döntésekről és a szokásjogon alapuló vezetésről át kell térni a rendszerszerű működtetésre.
A korábban alkalmazott szakmai és üzleti elvek természetesen továbbra is megtarthatók, de a vállalkozás működését egyre inkább olyanná kell formálni, hogy azt az alapítón kívül más is irányíthassa. Így elkerülhető, hogy az adott vállalkozást csak az alapító tudja működtetni, más nem (még a saját gyermeke sem). Törekedni kell ezért a vállalkozás „önjáróvá”, átláthatóvá és ellenőrizhetővé tételére. Ha a visszavonulás időpontja pontosan ismert, az átadási célok jól definiáltak, akkor az alapító egy konkrét tervhez tudja tartani magát, és azt is idejében át tudja gondolni, milyen lemondással és változással jár visszavonulása a magánéletében. A legtöbb vezető ugyanis megijed a nélkülözhetőség érzésétől, ezért továbbra is beleavatkozik a cég életébe, állandó nyomást gyakorolva utódjára és a saját vállalkozását ezzel hatalmi harcoknak kitéve.
A gazdaság átadása mellett tehát annak átvétele is kihívást jelenthet. Sőt, az utód megtalálása és kiválasztása sem egyszerű feladat, tekintve, hogy – többek között – szaktudásra és tapasztalatokra van szükség a gazdaságvezetői pozíció átvételéhez. Emellett jó, ha figyelembe vesszük, hogy a várhatóan növekvő számú gazdaságátadási igénnyel szemben csökkenő számú átvételi igény jelentkezik az új generáció részéről. Hiszen az agrárium más ágazatokkal együtt versenyben van a képzett, komplex módon gondolkodó, változásokra nyitott, kockázatvállaló és a piaci folyamatokat átlátni képes vezetőjelöltek megnyeréséért.
"A legnagyobb problémát abban látjuk, hogy családon, vállalkozáson belül általában nem beszélnek, nem készülnek a gazdaság átadására-átvételére."
Az elmúlt években a szakmai partnereinkkel több közös felmérést, kutatást végeztünk a generációváltás hazai helyzetéről. A statisztikákból egyértelműen látszik, hogy az EU legtöbb tagállamában tapasztaltakhoz hasonlóan, a hazai gazdatársadalom is elöregedő képet mutat, kevés a fiatal az ágazatban. Bár vannak olyan fiatalok is, akik a gazdálkodást minden előzmény nélkül, teljesen nulláról kezdik, ők a kisebb részt képviselik. A generációváltás valódi terepe elsősorban azok a családi gazdaságok, ahol a gazdálkodás már több éve-évtizede folyik. Utóbbi esetben is rengeteg a nehézség.
A legnagyobb problémát abban látjuk, hogy erről családon, vállalkozáson belül általában nem beszélnek, nem készülnek a gazdaság átadására-átvételére. Pedig tudatos rákészüléssel a folyamat gördülékenyebbé válhatna. Hiányoznak a jó példák is: kevés olyan gazdaságot látni, ahol a staféta átadása zökkenőmentesen zajlott. A nehézségeket jól mutatja, hogy azok nagyon széles területet ölelnek fel: az illetékszabályok megfelelő ismeretétől, a támogatott beruházások fenntartásán át egészen az érzelmi, lélektani szempontokig. Ilyenkor jól jöhet az útmutatás, a példa, vagy egy egyszerű fórum, ahol ezekről beszélni lehet. Látszik, hogy itt lenne a legnagyobb szükség külső segítségre.
A pénzügyi oldalt tekintve a fiatal gazdák ösztönzésére több támogatási lehetőség is létezik (pl. fiatal gazda induló támogatás, beruházásoknál magasabb támogatási intenzitás, területalapú kiegészítés stb.), ezek folyamatosan elérhetőek voltak és lesznek a következő években is. Bízunk benne, hogy hosszabb távon ezek az intézkedések érdemben segíteni is tudják a generációváltás folyamatát. Az induló vállalkozások hitelezésében több teendő lenne, még mindig ez a leggyengébb lába a finanszírozásnak.
Ahhoz, hogy a gazdálkodást, a gazdaságindítást nehezítő problémákra megoldás szülessen, különböző javaslatokat is megfogalmaztak a fiatal gazdálkodók a korábbi felméréseink során, amelyek rávilágítanak a helyzetüket leginkább nehezítő tényezőkre. Az észrevételek alapvetően három fő csoportba sorolhatóak: a földhöz jutás, a finanszírozás, valamint a jogi, szabályozási környezet azok, ahol a változtatásokat leginkább szükségesnek tartják.
Amivel a folyamatot segíteni lehet a fentieken túl, azok a szakmai, közösségformáló események, rendezvények, amelyeken megerősítést tudnak nyerni a fiatalok, elsősorban egymástól. Ilyen típusú programokat folyamatosan igyekszünk biztosítani az érdeklődőknek, a hagyományos és tematikus konferenciákon túl erről is szólnak a külföldi és belföldi szakmai útjaink, a Fiatal Gazda Klub rendezvények és az idei évben kiemelten szeretnénk foglalkozni a Fiatal Gazda Obszervatórium keretén belül a gazdaságátadás gyakorlatával.
"Azt kerestük, hogy a fiatal gazdákban megvan-e az alázat, a tisztesség és a szerénység. Nem felejtették-e el, hogy honnan indultak és ezért kinek tartoznak hálával és tisztelettel. Megnyugodhatnak az idősödő generáció képviselői, mert jó kezekbe kerülnek majd a gazdaságok a generációváltás után."
A 2013-ban indított „Väderstad Award – Fiatal gazdák emelik a mércét” pályázaton szerzett tapasztalatok legfőbb konklúziója az volt, hogy megnyugodhatnak az idősödő generáció képviselői, mert jó kezekbe kerülnek majd a gazdaságok a generációváltás után, hiszen jóravaló, derék gazdászembereket ismertünk meg a pályázók személyében.
A pályázat kapcsán olyan gazdák jelentkezését vártuk, akik nem félnek a kihívásoktól, állandóan kritikusan szemlélik a meglévő dolgokat és innovatív úton gondolkodnak. Bármit tesznek, új mércét, és ezzel követendő példát állítanak másoknak. A 30 legígéretesebb pályázat közül kiválasztott 12 legjobbat személyesen is meglátogattuk.
Az embert akartuk látni először, nem pedig a szakembert, azt kerestük, hogy a fiatal gazdákban megvan-e az alázat, a tisztesség és a szerénység. Nem felejtették-e el, hogy honnan indultak és ezért kinek tartoznak hálával és tisztelettel. Értékeltük, hogy ki mennyire széles körű ismerettel rendelkezik, mennyire önálló bizonyos döntések meghozatalában. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy korunk legnagyobb kihívását jelentő klímaváltozásra ki milyen választ ad.
Jó volt látni, hogy a szülői generáció stabil támaszként, biztos, támogató hátteret adva, ott áll a fiatal gazdák mögött. Akik rendkívül ambiciózusak abban a tekintetben, hogy nap mint nap bizonyíthassák rátermettségüket. A generációváltás nem zajlott még le, de elkezdődött. Kevés olyan fiatal gazda által irányított gazdaság van, ami a semmiből nőtt ki 5–10 évvel ezelőtt. Sokkal inkább az jellemzi a magyar valóságot, hogy a fiatal gazdák a szülőktől (esetleg a nagyszülőktől) veszik majd át a ma jól prosperáló gazdaságokat. Azaz az alapokat nem ők rakták le. A fiatal gazdák közül többen fiatalként ugyan, de nem gyermekként élte meg, mi az gazdának lenni. Többük számára nem volt természetes dolog az, hogy a szülők nyomdokain járjanak.
A pályázók közül sokan felismerték a változó klíma jelentette alkalmazkodási kényszert, és bevezették a forgatás nélküli technológiát, kihasználják a mulcsművelés jelentette előnyt a felszínvédelemben. Ehhez kellő ismerettel rendelkeznek, hiszen már tanultak erről az iskolai padokban. 20 évvel ezelőtt, mikor kikerültem az egyetemről, még én sem hallottam a klímaközpontú talajművelésről, nemhogy a nálam idősebb generációk.
„Olyan a mezőgazdaság, mint a Forma 1, csakis a legkorszerűbb technikával, technológiával lehet eredményeket elérni” – mondta a pályázat nyertese, Keresztes Krisztián, bodméri fiatal gazda. A gazdaságokon belüli technológiai, technikai fejlesztéseket a fiatalok indukálják, és szerencsés esetben véghez is tudják vinni az elképzeléseiket. A korszerű erő- és munkagépek üzemeltetéséhez megfelelő szaktudású gépkezelő is kell, így az esetek nagy többségében maguk a fiatal gazdák ülnek ezeken a gépeken. A precíziós gazdálkodásba is többen belekóstoltak már. A legjobbak differenciált műtrágya és növényvédőszer-kijuttatást alkalmaznak, mellette változtatható tőszámmal dolgoznak, mindennek alapját a betakarítógépekkel készített hozamtérképek adják. Az újdonságokra való nyitottságra jó példa volt, hogy az akkor még csak 2 éve piacon lévő Väderstad Tempo szemenkénti vetőgép első tulajdonosai is a fiatal pályázók közül kerültek ki.
Példák, gondolatok a generációváltás folyamatát átélő szereplőktől
"A fiatalokat meg kell hallgatni, meg kell ismerni ötleteiket, támogatni kell hasznos gondolataikat, ha azt akarjuk, hogy a helyünkbe álljanak. Büszke vagyok arra, hogy hosszú éveken keresztül nem csak beszéltem a generációváltás fontosságáról, de véghez is tudtam vinni."
A természet egyik törvényszerűsége, hogy az élőlények folyamatosan megújulnak, s ezt minden egyed másként éli meg – hasonlóan az emberek is. Az azonos gazdasági és társadalmi közegben felnőtt emberek csoportja egy generáció. A jelenleg váltásra megérett generáció egy más típusú társadalmi közegben, hasonló módon szerezte meg a tudását és a tapasztalatait. A nagyüzemi mezőgazdaság időszakában voltunk fiatalok, másképpen éltük meg a fejlődés szakaszait, mint bármely más időszakban az előttünk élő generációk. Más rendszer, más rend, más érdekközösségek és egy másfajta tudás birtokába kerültünk, amellyel a magyar mezőgazdaság óriási fejlődéséhez járultunk hozzá. Az ezredforduló környékén ennek a generációnak egy új, teljesen más gazdasági és gazdaságpolitikai környezetben kellett szakmailag helytállni. Ezt folyamatában felfogni, megélni és felelősséggel dolgozni nem volt egyszerű. Egyszerű, falusi családból származom, a képzettségem kertészmérnök és növényvédő szakmérnök. A feleségem biológia és kémia szakos középiskolai tanár volt a helyi általános iskolában.
Őseinktől a következőket kaptuk útravalónak: "Tanuljatok, mert a tudást soha nem vehetik el tőletek". Megfogadtuk és ezt tovább adva a leányunk ügyvéd, a fiunk pedig közgazdasági tudással felvértezett mezőgazdasági mérnök lett. A természet szeretete, a határjárás, később a határszemlék, valamint a folyamatos érdeklődés a mezőgazdaság iránt nagy hatással volt a gyermekeinkre. Véleményem szerint kell egy minta, és őszinte érdeklődés a mezőgazdaság iránt ahhoz, hogy mindez hivatássá fejlődjön. A mezőgazdasági üzem (mérettől független) átadása egy hosszú, észrevétlen "tanítással járó" folyamat. Ehhez végtelen türelem, szeretet, bizalmas szakmai beszélgetések sokasága kell. A magas szintű elméleti tudás mellett fontos a kisebb-nagyobb tapasztalatok megszerzése és elengedhetetlen, hogy legyen sikerélmény. A fiatalokat meg kell hallgatni, meg kell ismerni ötleteiket, támogatni kell hasznos gondolataikat, ha azt akarjuk, hogy a helyünkbe álljanak. Időben el kell vinni, és önállóan is el kell engedni őket a szakmai konferenciákra, tárgyalásokra, üzleti megbeszélésekre. A döntések sokaságát olyan ütemben veheti át, ahogy a kapcsolati tőke bővül, mert előbb-utóbb a környezetében is a korosztálya kerül hasonló pozíciókba. Hinni kell a fiatalokban, mert ők a 21. századnak megfelelően gondolkodnak, szereznek információt, termelnek profitot és vigyázzák a vagyont. A gazdaság versenyképes üzemeltetésével biztonságot, megélhetést tudnak biztosítani családjuknak és a környezetükben sok, vagy egyre több embernek. Én büszke vagyok arra, hogy hosszú éveken keresztül nem csak beszéltem a generációváltás fontosságáról, de véghez is tudtam vinni. A saját gazdaságunk folyamatos fejlődése bizonyítéka annak, hogy hogyan lehet és hogyan kell egymást tisztelve komoly együttes szakmai munkát végezni. A fiam biztos családi háttere elengedhetetlen a mindennapi munkájának elvégzéséhez.
Az időben átadott irányítás eredménye, hogy konfliktusok nélkül tudja ellátni az igazgatóság elnöki feladatait. A munkamegosztásban addig maradok partnere, amíg erőm engedi. Megnyugvás számomra, hogy szemtanúja lehetek egy fiatal csapat építésének, amely hosszú távon biztosítani tudja a gazdaságunk versenyképességét. Családom minden tagja az unokákkal együtt tud örülni a mezőgazdaság szépségeinek. Bizakodó vagyok, a Gabonatermesztők Országos Szövetségén keresztül végzett munkánk során is jól nyomon követhető, hogy a felnövekvő generáció már kb. 50%-ban átvette a "stafétabotot" és sikeresen alkalmazza a versenyképes gazdálkodáshoz szükséges technikát és technológiát.
"Fontosnak tartjuk, az együttműködéshez nélkülözhetetlen rendszeres megbeszéléseket, de ezen még erősítenünk kell, mert sokszor elsodornak minket az aktuális feladatok, és pont erre nem kerítünk kellő időt. "
Budapesttől 25 km-re a Csepel-szigeten, Szigetcsép, Szigetszentmárton és Szigetújfalu községek dűlőiben fekvő, jelenleg 76 hektár saját szőlőterület adja a Gál Szőlőbirtok és Pincészet 2004-ben épült borházának szőlő-alapanyagát. Minőségi fajtaösszetételben a Rajnai rizling, Olaszrizling, Szürkebarát, Ezerjó, Cserszegi fűszeres, Kékfrankos és a Pinot noir a meghatározó. 2011-ben a szőlőbirtok tovább bővült a Balaton-felvidéken, Lesencefalu dombjain fekvő 10 hektár szőlőültetvénnyel, melyen a Sauvignon blanc, Szürkebarát, Chardonnay és a Cabernet sauvignon képezik a fajtaválasztékot. A borászati technológiát a terméskorlátozás, a válogatott szüret és az irányított reduktív erjesztés határozza meg.
A családi cég, a Vitis Labor Kft. a Gál Szőlőbirtok és Pincészet név alatti szőlő- és bortermelő tevékenységén túl mintegy 40 hektáron szántóföldi növénytermesztéssel és hobbi szinten juhtartással is foglalkozik.
Közel harminc éve foglalkozik szőlőtermesztéssel és bortermeléssel Gál Csaba kertészmérnök-szőlész és felesége, Gálné Dignisz Éva élelmiszeripari mérnök-borász. Gál Csaba 1994-ben alapította meg Szigetcsépen a családi céget, amely kezdetben csak szőlőtermesztéssel, szőlőszaporítóanyag-előállítással és szőlőértékesítéssel foglalkozott. Gálné Dignisz Éva, a 2013. Év Bortermelője – személyében első alkalommal választott női borászt az év bortermelőjének a Magyar Borakadémia. Néhány éve gyermekeik is bekapcsolódtak a közös munkába. Ifj. Gál Csaba kertészmérnök-szőlészként, majd mesterképzésen növényorvosként végzett, és édesapjával elsősorban a szőlészeti és növényvédelmi munkák vezetéséből veszi ki a részét, Zsuzsanna pedig francia szakos nyelvész és tanárként diplomázott, és főként a pincészet jövedéki adminisztrációjával, különböző szervezési feladatokkal, az értékesítéssel, marketinggel és a borbemutatókkal foglalkozik.
- Legfontosabbnak azt tartottuk, hogy amikor a gyerekek bekapcsolódtak a közös munkába, ahelyett, hogy túlzottan irányítottuk volna őket, vagy beleszóltunk volna a munkájukba, hagytuk, hogy maguk tapasztalják meg a mindennapi problémákat, tegyék a dolgukat, vállalják a felelősséget a döntéseik után, de mindemellett a háttérből segítettük és segítjük őket. A nagyobb horderejű döntéseket továbbra is mindig együtt hozzuk meg, természetesen közös mérlegelés után. Szintén fontosnak tartjuk mind a négyen az együttműködéshez elengedhetetlen megbeszéléseket, de ezen még erősítenünk kell, mert sokszor elsodornak minket az aktuális feladatok, és pont erre nem kerítünk időt. A kisebb döntéseket ki-ki maga meghozza a saját területén, de a nagyobb horderejű vagy nem egyértelmű döntéseket mindig közösen hozzuk meg. Általában hetente legalább egyszer összeülünk (jó esetben kétnaponta), és megbeszéljük, mérlegeljük az aktuális kérdéseket.
- Csaba, a cég alapítója és vezetője, mindaddig, amíg a fiunk be nem kapcsolódott a munkába, vezette a szántóföldi növény- és szőlőtermesztést, én pedig a borászatot. Mióta a gyerekeink is velünk dolgoznak, ahelyett, hogy csökkentek volna a feladatok, azt látjuk, hogy egyre csak több és több a munka, pedig mindenki teljes erőbedobással dolgozik. Azóta Csabi fiam vette át a szőlőtermesztési feladatok vezetését, de édesapjával folyamatosan konzultál. Zsuzsi lányom pedig főként a jövedéki adminisztrációt, értékesítést, marketinget és a borbemutatókkal kapcsolatos teendőket végzi, és ő igyekszik megszervezni mindannyiunk időbeosztását.
- Szerencsések vagyunk, mert általában egy hullámhosszon vagyunk, és a legtöbb kérdésről ugyanaz a véleményünk, még az ízlésünk is megegyezik, így nagyon ritkán alakul ki vitás helyzet közöttünk. Tehát a nehézség nem is a különbségekből adódik, hanem inkább az időhiányból, vagyis amikor mindenki a saját – számára a legfontosabbnak ítélt – aktuális kérdését szeretné nagy lelkesedéssel megvitatni, napirendre hozni. Létezik arany középút, legalábbis egyikünk sem érzékelte így, hogy változott volna a szülő-gyermek kapcsolatunk meghitt minősége, sőt! A közös munka, a közös célok még inkább erősítik a kapcsolatunkat. Az arany középutat egyedül a munka és a szabadidő közt nem találtuk meg, azt valóban nagyon nehéz megvalósítani, hogy például a vasárnapi közös családi ebédnél senki ne terelje a munka irányába a beszélgetést.
De mi történik akkor, amikor egy tragédia következtében a generációváltás kényszerből, egyik pillanatról a másikra következik be? Pillantsunk bele egy erről szóló interjú részleteibe, ami Telekgerendáson, a For Milk Kft.-nél készült 2015 nyarán. Nemes Mihály, a cég tulajdonosa 2011-ben tragikus hirtelenséggel 55 évesen elhunyt. Ságodi Gáborral, Nemes Mihály vejével készült a beszélgetés a nehéz évekről.
"Bánom, hogy túl keveset kérdeztem a rendelkezésre álló négy esztendő alatt."
Apósom, Nemes Mihály 1994-ben alapította a vállalkozást. Egy kétszáz fős tejelő szarvasmarha állománnyal és egy leamortizálódott gépparkkal rendelkező volt állami gazdasági telephelyre pályázott akkor sikerrel, amelyhez 700 hektár állami földterület járt 20 éves bérleti joggal. Jelenleg 38 alkalmazottunk van, 720 fejős tehén és a szaporulata – mintegy 1500 egyedből áll az állatállomány –, ennek kiszolgálására hivatott az állami földbérletek lejártával jócskán megcsappanó 300 hektár. A telekgerendási telephelytől ötven kilométerre lévő kötegyáni 200 hektár földterületen klasszikus növénytermesztés folyik – ami szintén a családunk tulajdonában van –, ezen kívül 250 hektárt bérmunkában művelünk. A terményszárításra és terménykereskedelemre berendezkedett szolgáltató tevékenységünk jelenleg 15 000 tonnás tároló kapacitással bír. A tragédia óta, mintegy négy esztendeje irányítom a céget, anyósommal és feleségemmel együtt.
Apósom rettentő precíz ember volt, ezt a tiszteletet érdemlő pontosságot és a sok-sok tapasztalata alkotta tudását napról napra próbáltam ellesni tőle. Viszont sok értékes információt már nem volt alkalma megosztani velem. Bánom, hogy túl keveset kérdeztem a rendelkezésre álló négy esztendő alatt – meséli könnyes szemmel. – Mert ő is kimért, szűkszavú ember volt, akárcsak én.
Nézetkülönbségeink akadtak jócskán, például a munkatársakhoz való viszonya egészen sajátos volt. Emberközpontú vezető volt – viszont túlságosan is empatikus –, a szeretetszolgálat szintjén működött nálunk a munkamorál. Az én munkatempóm kifejezetten gyors, gondolati szinten mindig pár lépéssel előrébb járok, ennek megfelelően követelek is. Talán a tavalyi évben, vezetőként eltöltött három év után éreztem először azt, hogy elfogadtak az alkalmazottak. Többen már a 90-es évektől kezdődően itt dolgoznak, úgy is mondhatom, hogy az apósom felé voltak elköteleződve, hát ezért nem volt könnyű dolgom.
Folytatnunk kell! Ez volt a legelső gondolatom akkor éjjel. Ugyanúgy bementem másnap reggel hétkor és rezzenéstelen arccal kiosztottam a munkát. Igyekeztem éreztetni az emberekkel, hogy a jövőjük ezek után is biztos nálunk. Pedig már nem éreztem azt a biztonságot, az aranyélet mámorát, amit ő teremtett meg nekünk. A sírás fojtogatott, amikor egyedül voltam. A cég pedig csak ontotta rám a feladatokat, a szárítóban betakarítás utáni munkacsúcs volt, nekem pedig az volt a dolgom, hogy előteremtsem a marháknak az ennivalót, a tej pedig maradéktalanul eljusson a feldolgozóba. A személyes gyászból, a félelemből a munkába menekültem.
Azóta is nehezen hozok meg döntéseket. A 17 különböző gazdasági év megélése mondatta apósommal – s ez mindig eszembe jut –, hogy 10–15 évnek kell eltelnie ahhoz, hogy ne féljünk meghozni saját döntésünket, s még akkor is van benne kockázat.
A munkarendeket, beosztásokat átalakítottam egy idő után, az állattenyésztési ágon egy megbízható szakember bevonásával javítottunk a termelés hatékonyságán. Gazdasági döntések meghozatalával növeltük az állatlétszámot – ami most az állami földterületek elvesztésével az újratervezés gomb megnyomását kényszeríti ránk. A hatékonyabb termelésünk eredményeként jelenleg 18 000 liter tejet termelünk naponta, ami a tradicionális gazdasági kapcsolataink révén a hazai „Túró Rudi” gyárban landol alapanyagként.
Valami akkor elveszett ebben a gazdaságban, ezt a valamit lehetetlen leírni, vagy képekben rögzíteni. Ez a gazdaság az ő, saját képére formált műve volt, hiszen ő keltette életre, s tizenhét évig irányította. Minden erőmmel próbálom tovább vinni az ő szellemiségét, kiegészítve az én fiatalos lendületemmel, tudásommal és meglátásaimmal, úgy, ahogy a mai – állandóan változó – világ megkívánja. (A Ságodi Gáborral készített teljes interjú a www.dekalb.hu oldalon olvasható.)
-an összeállítás-
A cikk szerzője: Agro Napló
