A Duna Szója Összefogás elsődleges célja, hogy helyi szinten dolgozzák fel a szójababot – legyen az Ausztria, Magyarország vagy Románia – és nem pedig az, hogy keletről nyugatra áramoljon az alapanyag. Ennek fényében a magyar ágazat is akkor lehet sikeres, ha a termelés ösztönzésén túl a feldolgozást is felturbózzuk, mondta a Duna Szója Összefogás vezetője. Matthias Krönt az európai szójatermesztésről kérdeztük a Duna Szója Összefogásra és Magyarországra összpontosítva.

K.B.: Milyen céljai vannak az összefogásnak és milyen tervekkel indultak neki az idei évnek?

M.K.: Óriási lehetőséget kínál a régió a szójatermesztés tekintetében és a kapcsolódó helyi élelmiszerláncok kialakításában, ezért vágtunk bele a Duna Szója Összefogás megszervezésébe. A mezőgazdaság és az egész élelmiszeripar jelenleg egyensúlyvesztett állapotban van Európában az egyoldalú vetésszerkezet és a fehérje-importfüggőség miatt. A kezdeményezés általánosságban ezt a helyzetet kívánja orvosolni és a Duna Szója tanúsítványon keresztül egy eszközt kínál a piaci szereplőknek, aminek az alkalmazásával egy egészségesebb szerkezetű termelést alapozhatunk meg. 

A kezdeményezés legfontosabb célja egyrészt ökológiai természetű, mégpedig az, hogy a jelenleg búzára, kukoricára és napraforgóra leszűkült egyoldalú európai vetésszerkezet sokszínűbb legyen, példának okáért a vetésforgó szójával gazdagodjon, aminek számos környezeti előnye van (például kevesebb műtrágya-felhasználás). A szervezet másrészt gazdasági szempontból is hozzájárul a közjóhoz, miután a Duna Szója tanúsítvány révén a gazdák nagyobb jövedelemhez juthatnak, illetve a szervezet a helyi feldolgozást is ösztönzi, amely nyomán új munkahelyek jönnek létre. Harmadik fontos cél, hogy a kelet- és nyugat-európai – jelenleg egymástól sok helyen elszigetelt – élelmiszeripar egységesebb legyen és létrehozzunk egy integráltabb európai élelmiszertermelést.

Idénre az egyik legfontosabb projekt az Újvidéki DS center kiépítése, ahol 6 munkatársunk dolgozik, és egy szója tanácsadói hálózatot működtetünk, illetve többféle takarmányozási projektet is elindítottunk. Jövő nyáron pedig egy olyan biciklitúrát tervezünk, ahol a Duna Szója munkatársai a Fekete-tengertől a Fekete-erdőig a Duna mentén biciklizne, és minden országban megállnak, hogy felhívják a figyelmet a helyi szójatermesztés fontosságára.

K.B.: Magyarországon – és valószínűleg a többi kelet-európai országban is – van egy olyan aggály a kezdeményezéssel kapcsolatban, hogy a keleti országokban megtermett szója a helyi feldolgozás helyett az osztrák és más nyugat-európai üzemekben landol. Mit gondol erről és milyen szerepet lát Magyarország számára az összefogáson belül?

M.K.: A szervezet legfontosabb célja, hogy helyi élelmiszerláncok jöjjenek létre és nem pedig az, hogy a keleti országok nyugatra exportálják az alapanyagot.

A szegényebb országokban valóban nagyobb kihívásba ütközik a helyi feldolgozás – például Romániában vagy Moldovában –, ahol az alacsony keresetek miatt szerény kereslet mutatkozik a minőségi, magas hozzáadott értékű termékek iránt. Ezért az ottani fogyasztók kis eséllyel teszik bevásárlókosarukba például a helyi szójából készült, de drágább sertéshúst. Azonban Magyarország jobb pozícióban van ilyen szempontból, a lakosság körülbelül ötöde nyitott a minőségi termékek iránt és így a szója feldolgozása is jobb perspektívával kecsegtet. Például a magyar tojás ágazatban helyben előállított full-fat szójával lehetne helyettesíteni az import szóját. Ilyen ötletek megvalósítását kívánja elősegíteni az a tudásbázis is, ami a Duna Szójánál össz-

pontosul.

Magyarországnak a földrajzi fekvése miatt központi szerepe van a Duna menti régióban és nagy növekedési potenciállal rendelkezik a szójatermesztés tekintetében, így az összefogáson belül is kulcsszerepe van. A legfőbb kérdés, hogy a helyi felhasználás bővül-e az országban, mert ha nem, akkor a szója alacsony áron valóban kivándorol a határon túlra. Kiváló hungarikumokat állít elő az ország, amely termékeket világszerte árusítják. Ugyanakkor teljesen ésszerűtlen az a jelenlegi helyzet, hogy ezeket a magyar termékeket brazil szójával etetett sertésből állítják elő. Fontos lenne, hogy ezek a magyar árucikkek előállítását helyi szójára alapozzák és megkapják a Duna Szója tanúsítványt, ezzel erősítve a termék helyi jellegét és a hozzáadott értékét. 

K.B.: Egy magyar gazdaként mit kell tennem ahhoz, hogy szert tegyek a Duna Szója tanúsítványra és milyen árprémiumot fizetnek a DS certifikáttal rendelkező szójáért?

M.K.: A tanúsítvány beszerzéséhez a legfontosabb kritérium a GMO-mentesség biztosítása, illetve az is követelmény, hogy a termesztés a Duna menti régióban valósuljon meg. Magyarország garantáltan GMO-mentes, ezért a Duna Szója Összefogás egy alacsony kockázati besorolást adott az országnak GMO-szennyeződés szempontjából (szemben néhány más kelet-európai országgal). A kedvező besorolás miatt a magyar gazdálkodók költség nélkül, egyszerű módon szerezhetik meg a tanúsítványt, elég egy nyilatkozatot aláírni, amelyben vállalják, hogy a gazdálkodás során betartják a Duna Szója alapelveit és utat biztosítanak az esetleges ellenőrzésnek. A gazdálkodók a deklarációt az eladáskor mellékelik a gyűjtőpontoknak, illetve feldolgozóknak. Több olyan gyűjtőpont és feldolgozó is van Magyarországon, amelyik rendelkezik DS tanúsítvánnyal, így fogadnak DS szóját, ilyen például a hernádi Galldorf vagy a komáromi Vandamme üzem.

Az árak tekintetében kétféle felár jellemzi a piacot. Egyrészt a tanúsítottan GMO-mentes szójáért 40–100 eurós prémiumot fizetnek a brazil GMO-ssal szemben. Ezenfelül van a Duna Szója prémium, ami az elmúlt két évben 15–20 euró között mozgott. A DS felárat nem az egyesület szabja meg, hanem a piac határozza meg kereslet-kínálati viszonyok alapján. Így többféle DS ár is létezik, az adott felvásárló üzletpolitikájának a függvényében.

K.B.: EU-s szinten milyen intézkedéseket javasolna a fehérjefüggőség csökkentése érdekében, illetve Ön szerint a szójatermesztés fellendítéséhez hatékony eszköz-e az idén elinduló termeléshez kötött támogatás?

M.K: Az EU-ban egy átfogó és hatékony, a Közös Agrárpolitikához is illeszkedő fehérje stratégiára lenne szükség, ilyen jelenleg nincs. Az EU-s szintű stratégia megalkotása előtt nemzeti konzultációra van szükség tagországi szinten. Ezt a párbeszédet a fehérjejövőnk kérdéskörére fűzném fel, vagyis mit szeretnénk, hogy 20 év múlva gyermekeink előtt a konyhaasztalon mi legyen és ez az élelmiszer honnan származzon, illetve hogy ehhez a célhoz milyen módon juthatunk.

Egy sokrétű, több lábon álló stratégiára van szükség, ahol a szójatermesztés bővítése csak egy részelem a sok között. Megoldásként szolgálhat még többek között, például ha kevesebb húst eszünk és helyette több növényi alapú terméket fogyasztunk, illetve ha a takarmányokban, helyben előállított, alternatív fehérje-alapanyagokkal váltjuk ki a szóját, amihez több és célzottabb takarmányozási kísérletre lenne szükség.

A zöldítés és a vetésváltás ösztönzése szerintem egy előnyös intézkedés Brüsszel részéről. A termeléshez kötött támogatás egy kétélű fegyver, nemzeti szinten kell eldönteni, hogy az adott körülmények mellett hasznos-e a termeléshez kötött többletkifizetés. Egy adott ideig hasznos lehet ez a direkt támogatás, például hogy új termelőket vonzunk be a szójatermesztők körébe. Ugyanakkor nem helyes, ha hosszú távon a farmerek csak a támogatás és nem a piac miatt termesztik a szóját. Hiába való erőfeszítés lesz a termelés támogatása, ha mellette nem építjük ki a helyi feldolgozást. Ezért a magyar gazdálkodók és feldolgozók között párbeszédre van szükség, hogy miként lehetne erősíteni a helyi feldolgozást. A Duna Szója Összefogás szívesen csatlakozik a lehetőségek feltérképezéséhez.

Kruppa Bertalan

AKI

A cikk szerzője: Kruppa Bertalan