Ezt az intenzív tartástechnológia csak tovább fokozza, mint kockázati tényezőt, ezért nagyon fontos egy olyan higiéniai program kidolgozása és betartása, amely a víziszárnyas nevelés során biztosítja, hogy a madarak nem fertőződnek meg különféle kórokozókkal (pl. E. coli, Salmonella spp.). Amikor a higiénián próbálunk spórolni, a költségek többszörösét fizethetjük ki gyógyszerekre, a termelési mutatóink pedig gyengébbek lesznek. Egy jól működő biobiztonsági program nemcsak az istállók tisztítását és fertőtlenítését foglalja magában, hanem a személyi higiénia, a gépjárműforgalom szabályozását, és a kártevők szakszerű irtását is.

Az állattartó telep kerítése biztosítja a telep elsődleges védelmi vonalát, fizikai zártságát, így illetéktelenek nem tudnak bejutni. A kapuknál kéz- és lábfertőtlenítőket kell elhelyezni csakúgy, mint az állattartó épületek bejáratainál, melyek használatára a dolgozók figyelmét fel kell hívni. A lábfertőtlenítésre alkalmas eszköz lehet egy megfelelően mély műanyag láda, melyet színindikátoros, oxidatív fertőtlenítőszerrel célszerű feltölteni. Amikor a színes oldat a szervesanyag-terhelés következtében elveszíti a színét, akkor cserélni kell. A kéz fertőtlenítésére alkoholos elpárolgó gélt vagy fertőtlenítő hatású folyékony szappant kell alkalmazni. A személyi higiénia szerves részét képezi a szociális épület, hiszen ezen keresztül juthatunk be a telepre. Kialakításánál figyelembe kell venni, hogy a beosztottakon kívül látogatók, vendégek, üzleti partnerek is érkezhetnek, akik számára külön tárgyaló helyiséget kell létrehozni. A telepre való belépés lehetőleg fekete-fehér öltözőn keresztül történjen, ahol tusolási lehetőséget és több váltás telepi munkaruhát kell biztosítani. A szociális épületet minden nap fel kell mosni, és legalább hetente egyszer fertőtleníteni szükséges.

A gépjárműforgalmat minimálisra kell csökkenteni, lehetőség szerint a takarmányszállító járművek a kerítésen kívülről töltsék fel a
silókat. Az állati hullák tárolására használt konténereket úgy kell elhelyezni, hogy azokat behajtás nélkül a szállító jármű üríteni tudja.
A konténert és annak helyét minden elszállítást követően fertőtleníteni kell. Abban az esetben, ha elkerülhetetlen, hogy a teherautó behajtson a telepre, az csak az erre a célra kialakított kerékfertőtlenítő medencén és fertőtelítő kapun keresztül történjen.

A higiéniai program egyik legfontosabb része az állattartó épületek tisztítási és fertőtlenítési utasítása, melynek lépésenként kell tartalmaznia a teljes folyamatot. Egy víziszárnyastartó telepen komoly fertőző betegségekkel kell számolnunk, amelyek között sajnos van közegészségügyet érintő fenyegetettség is (pl. egyes szalmonella szerotípusok). Állományváltáskor, a szervizperiódus ideje alatt az épületeket és a bennük lévő összes technológiai berendezést tisztítani, és fertőtleníteni szükséges. A kitrágyázást követően a cél az ún. seprűtiszta állapot elérése. Az állomány elszállítását követően, még a trágya eltávolításával egyidejűleg az ivóvíz rendszert tisztító- és fertőtlenítőszerrel kell feltölteni. A modern higiéniai termékek segítségével a két turnus közötti időtartamot le tudjuk csökkenteni. Erre a célra kiválóan alkalmasak a felületre magas nyomású mosó segítségével hab formájában kijuttatható, lúgos, illetve savas bázisú tisztítószerek. A savas a szervetlen (rozsda, vízkő), míg a lúgos a szerves (lerakódott trágya) szennyeződések eltávolítására alkalmas. A felületre kijuttatott habot 30 perc hatóidő eltelte után magas nyomású mosóberendezéssel le kell mosni. A megfelelő tisztítás során a kórokozók 60–70%-át el tudjuk távolítani a felületekről, ezáltal hatékonyabb lesz a fertőtlenítés is. Alapszabály, hogy a tisztítás nélküli fertőtlenítés ablakon kidobott pénz, hiszen a bent maradt szennyeződések alatt a kórokozók milliói bújhatnak meg, melyeket így nem tudunk elpusztítani. A tisztítást követően meg kell várni, hogy a felületek megszáradjanak, ezután végezhetjük el a fertőtlenítést, amit szintén habosítással célszerű végrehajtani. A hab jól látható, így könnyen ellenőrizni tudjuk, hogy az épület minden részét lefedtük-e. A fertőtlenítőszert nem kell lemosni, hagyjuk a felületekre száradni! Ezt követően bealmozzuk a nevelőterületet és beszereljük a technológiai berendezéseket, eszközöket. Az új állomány fogadására előkészített istálló légterét, és a behordott friss almot ködösítéses fertőtlenítéssel tesszük alkalmassá a telepítésre.

Nem szabad megfeledkeznünk a kártevők szakszerű irtásáról sem. Nagy problémát jelenthetnek a telepeken megtelepedő rágcsálók, jelenlétükkel jelentős gazdasági károkat okozhatnak. A takarmányt nemcsak fogyasztják, hanem vizeletükkel és ürülékükkel szennyezik is, emellett különböző betegségeket is terjeszthetnek. A rágcsálók irtását folyamatosan kell végezni. A csalétkeket patkányládában kell kihelyezni, ahol más állat, vagy ember nem fér hozzá. A ládákat folyamatosan ellenőrizzük, és szükség esetén töltsük fel irtószerrel. A rágcsálók mellett a rovarok irtása is nagyon fontos (pl. alombogár, légy). Az irtószert kenjük fel vagy permetezzük a falakra, oszlopokra. Miután a rovarok érintkeznek a kezelt felülettel, azonnal elpusztulnak. Az imágók elleni kezelés nem elegendő, szükség van a lárvák fejlődését gátló szerek kijuttatására is. A kártevők irtásának a célja, hogy számukat ártalmatlan szint alatt tudjuk tartani.

Ezeket a lépéseket betartva olyan higiénikus körülményeket tudunk biztosítani a betelepülő állomány számára, amely lehetővé teszi, hogy a bennük rejlő genetikai adottságok maximálisan érvényesülhessenek. A következetesen és szakszerűen alkalmazott telephigiéniai módszerek következtében pedig javulnak a termelési eredményeink.

Nagy Ádám

HAT-AGRO Higiénia Kft.

A cikk szerzője: Nagy Ádám