A vemheskoca takarmányozás fontos összetevője a telep rendszerének a következők okok miatt:
-A vemhes koca takarmánya a legolcsóbb sertés táp, mivel a vemhesség nagy részében csak a létfenntartás energia, fehérje ásványi anyag és vitamin szükségletét kell fedeznünk, így jelentős költséget takaríthatunk meg vagy veszíthetünk el.
- A koca termelésének ezen időszakában dől el a születendő alom mennyisége, súlya és a koca következő termelési ciklusának eredményessége. Ezen tényezőket a takarmányozással jelentősen lehet befolyásolni (javítani vagy rontani)
- Egy kocasüldő felnevelési költségei a későbbi ellések számának növelésével térülnek meg, így érdekünk hogy a kocáink hosszú ideig és nagy produktummal termeljenek
A koca takarmányozásban ismeretes egy fogalom – a flushing – amely lényege hogy a búgatást megelőző 5-10 napban megnöveljük az energia ellátottság szintjét, ezáltal remélve egy jobb beágyazódást, alacsonyabb méhen belüli mortalitást, és magasabb malaclétszámot. Az is köztudott, hogy a kocák vemhesítés utáni bőséges energiaellátása növeli az embrionális elhalálozást. Talán éppen ezért olyan fontos beszélni a vemhes kocák takarmányozásáról, mert véleményem szerint hazánkban jelentősen túltakarmányozzuk a vemhes állatainkat. A másik fogalom ami a vemhes állatok takarmányozása kapcsán elő szokott kerülni a vemhességi anabolizmus. Ez a gazda részére megnyilvánul egyrészt a koca megnövekedett étvágyában, másrészt a jobb takarmány hasznosulásban (ez utóbbi a fehérje és energiatartalékok képzésére irányul, és nem jobb fehérje emészthetőséget jelent, hanem inkább a felszívódott aminosavak jobb hasznosulását). A vemhes koca életfenntartó energiaszükségletét a vehemépítés csak a vemhesség utolsó két hetében növeli meg mintegy 50%-al. Ezen időszakban a bőséges takarmányozás igazoltan növeli a születendő alomsúlyt, viszont azt sem kell figyelmen kívül hagyni, hogy egy előrehaladott vemhességi stádiumban lévő koca az életfenntartó takarmányadagjának akár a háromszorosát is el tudja fogyasztani. Tehát a vemhesség teljes időtartama alatt kerüljük az ad libitum takarmányozást (hacsak nincs a koca lezsarolt kondícióban)
A vemhes kocák takarmányozását a gyakorlatban célszerû két részre bontani, a vemhesség 85-90. napjáig tartó szakasz, és a 85-90 naptól az ellésig tartó szakaszt.
A vemhesség 85-90. napjáig:Az első szakaszban fogjuk vissza a kocák takarmányozását a kondíció függvényében. A napi adag ne csökkenjen 1,6kg/nap alá, de semmiképp se emelkedjen 2,4kg/nap fölé. Egy 13%-os nyersfehérje és megfelelő aminosav garnitúrával (0,65% lizin, 0,22% metionin) rendelkező vemhes kocatápból a napi adag optimális kondíció esetén 1,8kg, míg ennél gyengébb beltartalmú tápból értelemszerûen több. Az energia szintet próbáljuk meg alacsonyan tartani (a cél 12MJ/kg MEsertés lenne), de ez a hazai takarmányozási viszonyok és felhasználható alapanyag törzs mellett lehetetlennek tûnő próbálkozás.
85-90. naptól az ellésig: Ebben az időszakban meg kell emelnünk a napi takarmányadagot egyrészt kondíció, másrészt az életkor szerint (kocasüldőknek mindig ajánlatosabb magasabb fejadagokat adni, mivel a szervezetük még nem érte el a maximális fejlettséget, tehát a vehemépítés mellett saját testtömegüket is növelniük kell). A táp összetételén nem szükséges változtatnunk, viszont ügyeljünk a helyes vitamin szintekre (A vitamin: minimum 8000NE/kg, D vitamin: minimum 1000NE/kg, E vitamin: minimum 40mg/kg)!
Az ellés és az ellés utáni egy hónap a kocák termelési periódusaiban duplán is a legfontosabb, egyrészt ekkor dől el hogy hány darab életképes utódot hoznak a világra és hogy milyen malacnevelő képességekkel és tulajdonságokkal bírnak, másrészt fel kell készülniük a következő fogamzásra. Mindkét „feladat” takarmányozástani szempontból az ad libitum adagolást indokolja, megerősítve ezt azzal hogy a koca ezen időszakban nem tud annyi szárazanyagot felvenni, amely maximálisan kielégítené azt az igényt hogy a legalább 10-es alomnagyságot felnevelje, és a kondícióból se veszítsen. Utóbbi természetesen azért fontos a számunkra, mert egy lezsarolt kocától ne várjunk búgást, és jó inplantálódást.
A szoptatós koca táplálóanyag szükségletét két dolog befolyásolja: a termelt tej mennyisége, és az élőtömeg (az életfenntartó takarmányhányad miatt). A koca tejtermelését az alomszám, a laktációs stádium, a koca életkora és genetikája határozza meg. Természetesen a növekvő alomszámmal nő a tejtermelés is. A laktáció csúcsát a koca a szoptatás 3-4. hetében éri el. A kocák tejtermelése a 2. és 3. laktációban a legnagyobb, majd fokozatosan csökken. Takarmányozástani szemszögből a szoptatós kocatápnak a következő tulajdonságokkal kell bírnia: rendelkezzen megfelelő mértékû energia és additív zsírtartalommal, megfelelő aminosav garnitúrával, és kielégítő vitamin és ásványi anyag tartalommal.
Ha a telepen természetes termékenyités van alkalmazásban, akkor a kanok a szoptatós kocák takarmánykeverékét kapják. A táp minden tekintetben megfelel a kan igényének, igy fölösleges pár mázsa kantáp miatt külön tápot keverni (a nagyobb telepeken kevernek külön kantápot is).
A tenyészállatok takarmányozásában csodák már nincsenek, csak az alapvető szabályokat kell betartani. És ne becsüljük le a tenyészállattartás költségeit, mert ezt csak olyan szakember teszi meg, aki még soha nem számolt utána a tényleges számoknak.
Muzsek András
