A Dalmand Zrt. a Bonafarm cégcsoport tagjaként tevékenykedik Tolna megyében. Földjeink is a Tolnai-dombság tájain terülnek el mintegy 70 km-es körzetben. Két termelési egységünk közül a dalmandi kerület 4200 hektáron, míg a középhídvégi kerület 4500 hektáron folytat szántóföldi növénytermesztést.
A Középhídvégen található nagyjából 1000 hektár humuszos homoktalajt leszámítva a többi területünk csernozjom barna erdőtalaj, melyek átlagosan 2,2%-os humusztartalommal, semleges pH-val és 40 körüli Arany-féle kötöttséggel rendelkeznek. Az öntözés jelenleg 900 hektáron van kiépítve.

A vetésszerkezetünket tekintve mint az ország egyik meghatározó élelmiszeripari cégcsoportjának – a Bonafarmnak – a tagjaként kiemelkedő fontosságú a takarmánynövények előállítása. Így megtalálható nálunk a kukorica (2600 ha), az őszi búza (2000 ha), az őszi árpa (850 ha), egyéb gabonafélék (300 ha) és a szója is (200 ha). A cégcsoportunk másik jelentős termelési irányzata a vetőmag-előállítás, mely a hibrid kukoricából (750 ha) és a hibrid napraforgóból (200 ha) tevődik össze. A fennmaradó területen árunövények termelésével foglalkozunk. Az őszi káposztarepce a legnagyobb területen termelt árunövényünkként átlagosan 700 hektárt kap a vetésforgóban.

Cégünk 2004-ben kezdte el a nagy területen történő, modern technológiával és technikával kivitelezett repcetermesztést. Ekkor még a teljes területen fajtákat használtunk. A hibridek megjelenésével szinte kötelezőnek éreztük kipróbálni őket, majd 2 év alatt át is vették az uralmat a területeink felett. És az innovatív szellem továbbra sem lankadt. Minden évben beállításra kerül a kísérleti táblánkon a repce „fajtasor”, melyet mostanra már „hibridsornak” is lehetne hívni. Immár kilencedik alkalommal takarítottuk be a Monsanto fejlesztői sorát is, mely által a jövő hibridjeit is nyomon követhetjük. Ezen állandó kísérleteken kívül adott években nagyparcellás (10–15 hektáros) kísérleteket is állítunk be az előző évben a mezo parcellán jól teljesítő hibridekből. Amennyiben itt is jó eredményeket mutat az adott hibrid, úgy táblaszinten is biztos helye van.

Tulajdonságok tekintetében természetesen meghatározó hogy mit mutat a mérleg, de legalább ilyen fontos a termésbiztonság is, mivel nem tudhatjuk, hogy a következő év milyen kihívásokat tartogat a repce számára. Ez leginkább a hibrid egészségállapotában, állóképességében és a becők kipergés-ellenállóságában nyilvánul meg számunkra.

A repcetermesztésünk a tápanyag-utánpótlást leszámítva azonos technológiával történik talajtípustól függetlenül. A terület mindig a learatott búza- és árpatábláink közül kerül ki, mely tarlókat középmély lazítóval vagy szántóföldi kultivátorral műveljük meg és tárcsával készítünk elő a vetésre. Maga a vetés gabona sortávra történik 350 000 csíra/ha-os tőszám mellett, de idén először beállítunk 45 centiméteres sortávot is próbaképpen.

A vetés idejét nagymértékben befolyásolja a nyár végi időjárás, de általában augusztus 20 és szeptember 10 között 2-3 centiméterrel a föld alá kerülnek a magok.

A gyomkonkurencia korai kiiktatása céljából a vetés alapkezelése számunkra kihagyhatatlanul a technológia része. Ezt szükség esetén az őszi és tavaszi szelektív egyszikűek elleni védekezés egészítheti ki.

A regulátor hatású szerek mind ősszel, mind pedig tavasszal kijuttatásra kerülnek az állományra, melyek közül az utóbbi fontos gombaölő funkciót is betölt. A virágzás elején kap kimondottan gombaölő hatású szert is.

A tápanyag-utánpótlás precíziós talajminta-vételezésre alapozott szaktanács alapján történik. Ősszel az állattartó telepeinktől távol eső tábláinkon komplex műtrágyákkal dolgozunk. A közeli táblákra viszont kizárólag hígtrágya formájában juttatjuk ki a 30–40 kg/ha hatóanyagú nitrogént. Amennyiben az így kijuttatásra kerülő foszfor- és káliummennyiség nem kielégítő, úgy ezeket műtrágyával egészítjük ki.

Kitavaszodás után – amint járhatóvá válik a föld – kijuttatunk 75 kg/ha hatóanyagú nitrogént. Ez adott években kénes műtrágya formájában történik, más években a ként lombtrágya formájában kapja meg a repce. A második fejtrágyát – a tavaszi nitrogén egyharmadát – a virágzás előtti utolsó pillanatban juttatjuk ki.

A kártevők ellen a tavaszi beavatkozások száma eddig is 3–5 alkalom között váltakozott a populáció gradációjától és az időjárástól függően, melyekkel egy menetben lombtrágyákat és biostimulátorokat is juttatunk ki. Viszont a neonikotinoidok betiltásával már az őszi beavatkozások szükségessége és száma is bizonytalanná vált. Úgy véljük, hogy fokozott odafigyeléssel és szükség esetén állománykezeléssel át tudjuk hidalni ezt az űrt.

Az állomány felső rétegének érésekor ragasztót használunk, melyet a körülbelül 1–1,5 héttel később az állomány deszikkálása követ.

Ezen termesztési technológia részletesen már a nyár folyamán meghatározásra kerül, táblaszinten. A táblák között leginkább csak tervezett műtrágyamennyiség változik a talaj táp-
anyagtartalma és a tervezett termésátlagtól függően. A többi elem táblafüggetlen, melytől eltérni leginkább csak a szükséges többletinszekticides és fungicides beavatkozások végett szoktunk.

E technológia mellett a repce stabilan hozta a 4–4,5 tonnás termésszintet. A negatív kivétel is egy jelentős jégverésnek volt köszönhető, míg a legjobb év (az idei) dalmandi viszonylatban 4,7 tonnás átlagterméssel zárult.

Ilyen feltételek mellett a repce vezető szerepe az árukultúráink között megkérdőjelezhetetlen.