Varasodás A leggyakoribb tünet, különösen csapadékos években, az alma és a köre ventunás varasodása. Az alma varasodás kórokozója csak az almát, a körtevarasodás kórokozója csak a körtét fertőzi. A gyümölcs már kora tavasszal fertőződhet. A fertőzött részek nem fejlődnek tovább, a gyümölcs apró marad, erősen deformálódik, berepedezik, felületét bársonyos, barna bevonat, a spórák tömege bontja. Ezek a korán fertőződött gyümölcsök idő előtt lehullanak. A későbbi fertőzések következményeként már kisebb felületû, berepedező, de a gyümölcs növekedését jelentősen már nem befolyásoló foltok képződnek. Ezek a termések a repedéseken keresztül Monilinia gombával is fertőződhetnek, és olyan mértékig varasodnak és nedvesen romlókká válnak, hogy nem kerülnek a tárolóba. A szüretelők figyelmét azonban elkerülik a késői fertőződésből származó a gyümölcs felületén megtapadó spórák. Ezek a fertőzési gócok a tárolás során tovább fejlődnek és jellegzetes, besüppedő raktári varasodást okoznak.



Lisztharmat Az alma lisztharmatának kórokozója kizárólag a fiatal zsenge fejlődő zöld növényi részeket támadja meg. Mégis a betárolt almán, különösen a lisztharmatbetegségre rendkívül fogékony Jonatán fajtán, is megtaláljuk a jellegzetes lisztharmat tüneteket. Jogos a kérdés mikor fertőződött a termés, mikor kellett volna hatékonyabban védekezni, hogy elkerüljük a gyümölcs szépséghibáját.



A fertőzött virágokból nem lesz termés, kötődés nélkül lepotyolnak. A terméskezdemény kocsányának későbbi fertőződése is egy korai terméshullást eredményezhet. A kötődött termések azonban másodlagosan fertőződhetnek. Ezek a termések már kifejlődnek, hiszen a lisztharmat hifák szövedéke a micélium, nem hatol mélyebbre, csak a terméshéj külső sejtsorából veszi táplálékát. Ezt sem sokáig, mert a termés fejlődése során viaszos réteg képződik és ez már nem alkalmas a lisztharmat gomba táplálására. A gomba szövedék elpusztul, de egy pacás réteg ott marad a héj szövetében. A gyümölcs fejlődése során az elhalt sejtsor széthúzódik és kialakul a jellegzetes finom, laza, hálózatos parásodás. Ez általában csak szépséghiba, nem okozza az alma rothadását.



Monília A leggyakoribb, sebzést követően fellépő tárolási betegség a moníliás gyümölcsrothadás. A betegséget a vásárlók ugyanúgy ismerik, mint a kertészek, hiszen elegendő, egy apró sebzés, és az egészségesen szüretelt gyümölcshéjon kialakul a koncentrikus rajzolatot mutató okkersárga konidium-telepek sora. A kórokozó az alma-, a körte- és a birstárolási betegségét, gyümölcsrothadását okozza. Mechanikai sérüléseken, rovarrágás helyén, jégverés, és a szüretelők körme által okozott sebeken fertőz. A seb körül kialakuló, kerek, rothadó foltokat hiába vágjuk ki, a kórokozó a gyümölcs húsában már tovább fejlődve, kellemetlen ízûvé teszi a gyümölcsöt. Az időjárástól, majd a tárolótér mikroklímájától függően a gyümölcs nedvesen elrothad, vagy összetöpörödve, kemény múmiaként rászáradva marad az ágakon, vagy a kamra polcain. Mindkét esetben jellemző, hogy penészpárnák borítják a gyümölcs felületét, és barna rothadás teszi tönkre a gyümölcs húsát. Ritkábban előforduló tünet az alma feketerothadása. A fényes fekete, szívós gyümölcshéjat csak ritkán töri át néhány spóratelep, az alma húsa ehetetlen, tömör, rossz ízû. Ez a tünet körténél úgy jelentkezik, hogy a gyümölcs teljesen megpuhul, szinte elfolyósodik a húsa. Ezeket a ritkábban előforduló tüneteket is a moníliás gyümölcsrothadás kórokozója idézi elő.



Jonatánfoltosság Mint a neve is mutatja, elsősorban a Jonatán almafajtán találhatjuk a jellegzetes 1-5 mm átmérőjû fekete enyhén besüppedő foltokat. Egyes években már szüretkor láthatunk néhány foltot, máskor csak a tárolás alatt fejlődnek és beboríthatják a gyümölcs felületének nagy részét. Élettani betegségnek, kedvezőtlen fajtatulajdonságnak tartják, a termés rothadását nem okozza, de piacosságát nagymértékben csökkenti.



Magházrothadás A kívülről épnek látszó gyümölcsöt felvágva a magházüreg keserû rothadását tapasztaljuk. A metszetben jól látható, hogy a barnulás a gyümölcskocsánytól, vagy a bibeponttól indult el és a gyümölcs húsa belülről rothad el. Leggyakrabban fuzáriumos fertőzés okozza, de a mikroszkópos vizsgálatnál más kórokozók is kimutathatók.



Penészgombák Különösen éléskamrában történő raktározásnál gyakori a közönséges penészek megtelepedése a sérült gyümölcsön. Valamennyi tárolt élelmiszeren, még a meghagyott kenyérdarabokon is előforduló, laza penészgyepen fejlődő, gombostûfej nagyságú spóratokok egy Mucor nevû fejespenész, gomba telepei a tárolt gyümölcsön is megtalálhatók. Hasonlóan megtelepszik a tárolt gyümölcs sebzései a jól ismert zöldvagy ecsetpenészként ismert Penicillium vagy a szürkepenészként ismert Botrytis gomba. Ez a három leggyakoribb és még sok más penészgomba a magas hőmérsékletet és a magas páratartalmat kedveli.



Almadarázs kártétele:



Ritka tünet az almadarázs kártétele a betárolt almagyümölcsön. Az almadarázs évente csak egyszer, tavasszal, az almavirágzáskor rajzik. Tojásait az almavirág belsejébe rakja. A kikelő lárva a fejlődő, még apró gyümölcs héja alatt ívelt járatot rág. A lárva fejlődésével a járat szélesedik. Egy idő után a lárva másik gyümölcsöt keres fel és azt is hasonló módon károsítja. Tavasszal még nagyon vékony, nem feltûnő ez a járat, de ha figyelmesen megnézzük a károsodott termést a járat szélesebb végében fekete, szétkenődő ürülékcsomót és esetenként egy darázslárvát találunk. A lárvát szétnyomva



a jellemző "poloskaszagot" érezhetünk. A jellemzően ívelt járat parásodik, hegesedik és a gyümölcs növekedésével szélesebb lesz, feltûnővé válik. Szüretkor a gyümölcsön már nem találjuk meg a károsítót, mert a lárva már nyár elején, elhagyta az utolsó károsított gyümölcsöt, a talajba húzódott és gubót készített magának az átteleléshez és a következő tavaszi bábozódáshoz.



Kaliforniai pajzstetû



A legtöbb pajzstetû fajtól eltérően, a kaliforniai pajzstetû lárvái gyakran telepszenek az alma gyümölcsére. Különösen gyakran találjuk a jellegzetes tünetet, a piros, gyûrû alakú elszíneződést, az antociános lázfoltok tömegét a gyümölcs kocsány és csésze mélyedésében. A piros gyûrû közepében lévő lekaparható, ledörzsölhető, 1 mm átmérőjû, kezdetben fehér majd szürke, feketedő pont a pajzstetû. A tárolóba került termésről már nem kerül vissza a gyümölcsösbe a pajzstetvek tömege, de ez nem jelenti a fertőzési ciklus megszakítását, mert a pajzstetvek nyár folyamán a gyümölcsök mellett, a fák valamennyi zöld részén, a hajtásokon, leveleken, vesszőkön megtelepedtek, és a pajzstetûvel fertőzött kertben, nagy tömegben lepik el valamennyi gyümölcsfaj, és nagyon sok díszfa és cserje vesszőit, ágait.



A csemegeszőlő tárolása



Csemege szőlőnek a vékony héjú korai érésû szőlőfajták a legértékesebbek, de téli eltartásra a késői érésû, erős héjú, vastag húsú fajták a jók. Fontos még, hogy laza legyen a tárolásra szánt fajta fürtje.



Időben gondoljunk a szőlő tárolásra, augusztus végén, szeptember elején válasszuk ki a tárolásra szánt fürtöket. Már a zsendülés kezdetén vizsgáljuk át és a beteg, sérült lisztharmat fertőzéstől megrepedt, madarak által kicsípett bogyókat vágjuk ki a fürtökből, hogy a még egészsédes bogyók ne fertőződjenek. Az igy előkészített filrtökre rakjunk fel necc hálót, hogy megvédjük a madaraktól és a darazsaktól.



A szőlő nem utóérő gyümölcs ezért csak a fajtára jellemző, optimális cukor - sav arány kialakulásakor, az érett fürtöket szedjük. Az érettséget a kóstoláson kívül a fürtkocsány barnára színeződése is mutatja. Száraz időben ollóval vágjuk le a téli tárolásra szánt fürtöket. Ismét vizsgáljuk át figyelmesen és a beteg bogyókat, vágjuk ki a fürtből. Fajtánként próbáljuk ki, hogy a kocsánynál kötözve vagy fordítva felakasztva érintkeznek kevésbé a bogyók. Párosával kötözve rúdra vagy kifeszített ruhaszárító zsinegre, állványra helyezhetjük el a fürtöket. A téli tárolásra alkalmas fajta a Csiri-csuri, a Hamburgi muskotály, a Chasselas és az Afiiz-Ali.



A gyümölcs és szőlő téli tárolására szolgáló tárolóteret, kamrákat, pincéket ajánlatos még a szüret előtt kitisztítani, kimeszelni, esetleg fertőtleníteni kénlapok elégetésével. A betárolás előtt azonban alaposan ki kell szellőztetni a tárolót. Nagyon kellemetlen következményekkel jár, ha a betárolt gyümölcs, szőlő rothadását látva akarunk kénnel fertőtleníteni. A nedves levegőben a kéndioxid vizet vesz fel, és kénessav keletkezik, ami azután marja a gyümölcsöt és sötétszínû, feketedő, bemélyedő foltok keletkeznek. A legjobb tárolási hőmérséklet az állandó 5 - 6 oC, és 80 - 85 %-os relatív páratartalom. Rendszeres ellenőrzéssel győződjünk meg arról, hogy nem indult rothadásnak a tárolt gyümölcs vagy szőlő. A fertőzött, beteg gócokat mielőbb szüntessük meg.



Dr. Véghelyi Klára