Fogyasztási igényeket kielégítõ burgonya fajtaválasztás és korszerû technológia

Agro Napló
Az olvasó számára talán érdekes lehet, hogy vetésterületi nagyságához képest milyen nagy a minõsített burgonyafajták száma. A világon minõsített fajták száma jelenleg kb. 1900 db, és ebbõl több mint 500 fajta Európában van. Hazánkban a 10 évvel ezelõtti 12 fajtával szemben a Nemzeti Fajtajegyzékben 55 fajta szerepel. Az elmúlt évtizedben a mennyiségi változáson kívül jelentõs minõségi változások is történtek a hazai fajtaösszetételben. Addig, amíg a korábbi fajtajegyzékek csak érésidõ alapján csoportosították a fajtákat - lévén azok szinte kivétel nélkül „asztali” burgonyák, a mai hivatalos fajtajegyzék az étkezési burgonyák mellett az érésidõn belül elkülöníti a különbözõ hasznosítási célú élelmiszeripari burgonyákat (chips, pommes-frites, püré-pehely, valamint saláta és desszert)

Az előzőek alapján nyilvánvaló, hogy a mai fajtaválaszték a hagyományos fogyasztói igények mellett kielégítheti a szigorú és változatos minőségi mutatókkal jellemezhető feldolgozóipari igényeket is. Talán nem meglepő, hogy a fajtakínálatban bekövetkezett változásokat nem követték a fajta ismerettel kapcsolatos változások. Sajnálatos tapasztalat, hogy sem a termelői körben, sem a fogyasztói oldalon nem általános a fajtaismeret. Különösen hiányos a „kistermelők” és általában a fogyasztók fajtaismerete, jóllehet a burgonya azon kevés élelmiszer közé tartozik, amelyet fajtanévvel vásárolunk, illetve azzal kellene vásárolni, hiszen célszerû lenne figyelmet fordítani a különböző fajták rendkívül eltérő minőségi tulajdonságaira, az eltérő hasznosítási lehetőségekre. Ehhez képest a fogyasztók gyakran még ma is piros, vagy sárga héjú burgonyát keresnek, esetleg Ellát, vagy Gülbabát, olyan fajtákat tehát amelyek ma nincsenek, és amiket talán nem is ismerhettek.

A burgonya fajtáknak -az egyéb növényfajok fajtáihoz hasonlóan- egyszerre kell kielégíteni a termelői és a felhasználói igényeket, és egyben meg kell felelniük speciális ökológiai feltételeknek és a változatos technológiai színvonalnak. A termelői igényeknek a fajták a speciális „értékmérő tulajdonságaik” által felelnek meg. A legfontosabb értékmérő tulajdonságok: a termőképesség, termésbiztonság, adaptációs képesség, tenyészidő hosszúság, betegségekkel szembeni rezisztencia, mechanikai sérülésekkel szembeni ellenállóság, tárolhatóság, tápanya reakció, vízreakció/öntözési igény, minőség.

Az értékmérő tulajdonságok közül, a fajták betegség rezisztenciájának kiemelkedő szerepe van. A hazai burgonya ágazat legnagyobb problémái ezzel a kérdéssel, illetve az ettől elválaszthatatlan leromlási problémával, ha úgy tetszik a biológiai alapok hiányával kapcsolatosak. Az elmúlt év termelési tapasztalatai, a korábbiakat jelentősen meghaladó karantén problémák, a ralsztóniás barnarothadás, a súlyos Erwinia fertőzöttség, vagy a vírus fertőzött állományok átlagon felüli aszálykára jelzik, hogy a fajta illetve a szaporítóanyag használattal kapcsolatos problémák többé már nem odázhatóak el. Az előzőek miatt nem lehet kétséges, hogy a külföldi fajtáknál kedvezőbb rezisztenciális tulajdonságokkal rendelkező hazai fajtáknak nagyobb szerephez kell jutniuk a hazai fajta szortimentben.

A felhasználói igényeknek a burgonya a rendkívül változatos minőségi tulajdonságaival felel meg. A minőség általában, így a burgonya minősége is, rendkívül komplex természetû tulajdonság, ezért egy egész sor részben nehezen meghatározható rész-tulajdonságot foglal magába. Ezek a tulajdonságok a felhasználási terület szélesedésével egyre szaporodhatnak. Hasonló a helyzet a minőség megítélésének, mérésének módszereivel is. A minőségi tulajdonságok ugyan genetikailag meghatározottak, de a fajták genetikailag kódolt minőségi jellemzőit az ökológiai tényezők, valamint a változatos termesztéstechnikai lehetőségek módosítják. A minőség ezért valójában a fajta- a talaj-, a klíma és a technológia kölcsönhatásaként alakul ki. A burgonya faji sajátságai miatt, (leromlási hajlam, a termésképződés speciális körülményei) látványosabb minőségi változásokkal reagál az eltérő technológiai eljárásokra, mint a magjukért termesztett növények. Ezért a minőség szabályozásban a termesztés technológia valamennyi elemének (terület-kiválasztás, fajta megválasztás, vetésváltás, talajmûvelés, tápanyagellátás, ültetés, bakhát-kialakítás, növényvédelem, betakarítás, tárolás) kiemelkedő jelentősége van. A burgonya minősége az 1.sz. táblázatban közölt módon a gumók külső és belső tulajdonságaival jellemezhető. Közleményünkben ezekkel a tulajdonságokkal és azok szabályozási lehetőségeivel foglalkozunk a teljesség igénye nélkül.

1.

sz. táblázat
A

gumó minősége
Külső tulajdonságok Belső tulajdonságok
– Gumóméret – Üregesség


– Osztályozottság
– Vasfoltosság


– Gumóforma
– Szürke (kék) foltosság


– A héj tulajdonságai
– Beltartalmi érték


*Szín
*Szárazanyag-tartalom


*Héjfelszín
*Keményítő-tartalom


– Rügygödör
*Redukáló cukortartalom


– Károsodások
*Tirozintartalom


*Mechanikai károsodás
*Klorogénsav-tartalom


*Betegségek
*Citromsavtartalom


– Csirázás
*Fe-tartalom


– Rendellenes gumóalakulások
– Főzési típus (A, B, C, D)


*Fiasodás (babásodás)
– A gumó elszíneződése


*Füzérképződés
*Nyers gumóhúsfelület elszíneződése


*Koloncképződés
*Főzés utáni elszíneződés


*Csiragumósodás
*Sütési elszíneződés


*Növekedési repedések
– Üvegesedés
– Nyitott lenticellák – Glikoalkaloid-tartalom
2.

sz. táblázat
A

burgonya főzési típusai
„A” főzési típus Kemény húsú, nem szétfővő,

saláta burgonyafajták, hidegkonyhai készítmények tepsis és rakott burgonya

készítéshez.


„B” főzési típus
Nem szétfővő, vegyes hasznosítású,

pecsenye és leves burgonyafajták.


„C” főzési típus
Enyhén szétfővő, lisztes

hasábburgonya és chips-fajták, burgonyás tészta, püré-pehely alapanyag.
„D” főzési típus Erősen lisztes, durva szerkezetû

fajták, elsősorban ipari és takarmányozási célra alkalmasak.

A héj és hús-szín, nem befolyásolják a lényeges minőségi tulajdonságokat, bár a chipset készítő üzemek a sárgahúsú fajtákat részesítik előnyben. Természetesen a termelőnek érdeke a fogyasztói igények kielégítése, akkor is, ha ezek az igények csupán formalizmusból erednek. A héj és hús-színnel szemben a gumók mérete, alakja, a rügygödör mélysége, a gumó hús konzisztenciája, valamint az elszíneződéssel kapcsolatos jellemzők fontos minőséget és így az elérhető árat is meghatározó tulajdonságok. A gumó méretét meghatározó követelmények a felhasználási céltól függenek. Az étkezési „asztali” burgonyát leggyakrabban 40-60, vagy 45-65 mm mérettartományba osztályozzák. A hasábburgonyánál a > 55 mm méret a kívánatos, chips gyártáshoz 41-55 mm méret a megfelelő, míg a pürégyártáshoz a < 40 mm méret is megfelel. A kívánatos méretnagyság mellett a burgonyának a szárazanyag-tartalomra utalóan, - felhasználási célonként különböző - víz alatt mért tömegértékkel kell rendelkezni. (VMT) Hasáb burgonyánál ez az érték 370-450 g, chips krumplinál 400-470 g, a püré-pehely burgonya esetén 400-450 g.

Különös figyelmet érdemelnek a gumók elszíneződésével kapcsolatos tulajdonságok. Ezeket a tulajdonságokat, a fajta genetikai természete mellett, a termelés technológiai rendszere és a tárolási körülmények is befolyásolják. A szürke vagy feketefoltosság és a fajták fizikai sérülékenysége, illetve az adott burgonyatétel tényleges sérülése közötti összefüggések már közismertek. A sérülés hatására kialakuló szürkülés, a gumón kívülről többnyire nem vehető észre. (A gumók ütődése során a megsérült sejtfalon keresztül kiszabaduló tirozin a sejtekben található különféle fenol vegyületekkel és a szabad oxigénnel érintkezve szürkés színû melanint képezve okozzák az elszíneződést). A magas szárazanyag-tartalmú fajták különösen fogékonyak a szürkefoltosságra. A fizikai sérülések és ezzel a szürkefoltosság elkerülésében minden olyan agronómiai intézkedésnek szerepe van, amivel biztosíthatjuk a gumó normális növekedési feltételeit megteremtő rögmentes talajfizikai szerkezetet. Különösen jelentős ilyen szempontból a talajmûvelés, az ültetés mélysége, és a szekunder bakhát kialakítása. Nagy hatással van a sérülések mértékére a betakarítás technológiai rendszere, a betakarítás idején uralkodó hőmérséklet, valamint a ki- és betárolás mechanizációs körülményei. A sérülések csökkentése és a szürkefoltos gumók kialakulásának megakadályozása érdekében asztali és feldolgozó ipari burgonyát csak akkor takarítsunk be, ha a bakhátközépen mért talajhőmérséklet meghaladja a 8 ºC -ot. Fontos követelmény, hogy a gumók kellő mennyiségû „védő földréteggel” mozogjanak a betakarító gépek mûködő részein és lehetőleg eséscsökkentőkön keresztül hulljanak a platóra.

A betakarítási sérülések elkerülése és a szürkülési hajlam csökkentése szempontjából különös jelentősége lehet a Komáromi SOLUM Rt-ben vizsgálat alatt álló ágyásos burgonyatermesztési rendszernek. A speciális burgonyatermesztési technológiai rendszerről egy későbbi számunkban majd részletesen beszámolunk, jelen cikkünk 3.sz.táblázatában csupán az eltérő mûvelési módoknak a gumók minőségére gyakorolt hatását ismertetjük.

3.

sz. táblázat
A

mûvelési módok hatása két burgonyafajta minőségi jellemzőire
Minőségi jellemző Lady Claire Asterix
  Ágyásos Hagyományos Ágyásos Hagyományos
Frakció % < 40 mm 8,2 10,9 13,0 9,5
  40-80 mm 87,5 83,9 77,6 81,9
  > 80 mm 4,3 5,2 9,4 8,6
Száraza. tart. % 23,1 22,8 20,3 20,8
Keményítő t. % 17,2 16,7 15,1 15,4
Babásodás % 0,0 0,0 3,9 6,2
Növ.repedés % 0,0 0,0 0,0 0,0
Üreges gumó % 0,0 0,0 0,0 1,0
Vágott gumó % 1,1 3,2 3,2 6,1
Gumózöldülés % 0,0 1,5 0,0 2,4
Kékfoltosság % 1,8 5,2 3,5 6,3
Sülési szín (LH-1-100) 70,0 70,0 60,0 63,0

A táblázat egyértelmûen bizonyítja, hogy a hagyományostól eltérő ágyásos mûvelési módban határozottan csökkent a gumózöldülésen kívül a vágott gumók mennyisége, és kedvezően változott meg mindkét fajta esetében a fizikai sérülésekkel összefüggő szürkülés is (%-os kékfoltosság).

Mivel a burgonyát gyakran kihûlten a főzés után hosszabb idő múlva fogyasztják, az előzőek mellett különleges jelentősége van a főtt gumóhús elszíneződésének, a főzés utáni feketedésnek is. A sötétebb vagy világosabb szürkés-fekete foltok elsősorban a megfőtt gumók köldök tájékán alakulnak ki. Az ilyen jellegû elszíneződés elsősorban fajta tulajdonság, és a fehérhúsú fajtáknál gyakoribb. A főzés utáni elszíneződés sokoldalú összefüggése még nem kellően tisztázott, de az biztos, hogy az elszíneződésért a klorogénsav-citromsav viszony a vassal együtt felelős. Mivel a citromsav és a vas reakciója révén színtelen vegyület keletkezik az elszíneződés a citromsav tartalomtól függően erősebb vagy gyengébb. Az előzőek azt sejttetik, hogy a nemesítői munkán kívül olyan mértékben leszünk képesek befolyásolni ezt a tulajdonságot amilyen mértékben, befolyásolhatjuk a vas- és a citromsav- tartalmat.

A fritőz termékek gyártásának és fogyasztásának terjedésével talán az előző problémát meghaladó jelentőségû a zsírban sütött termékek gyártásánál kialakuló „sütési elszíneződés”. A pommes-frites és chips termékek sütés közbeni elszíneződéséért egyes aminósavakkal együtt, elsősorban a redukáló cukrok a felelősek. A fritőz termékek kedvezőtlenül sötét színe az úgynevezett Maillard reakció hatására alakul ki. Az elszíneződés alapvetően fajta tulajdonság, mivel a köztermesztésben szereplő burgonyafajták 2-3 %-ának van csak genetikailag alacsony redukálócukor-tartalma. A redukálócukor-tartalom a tárolási hőmérséklet szabályozásával is befolyásolható. Az alacsony tárolási hőmérséklet növeli, a magasabb csökkenti a redukáló cukortartalmat. A redukáló cukortartalom hasáb és pehely burgonyánál maximum 0,3 %, a chips burgonyánál maximum 0,2 % lehet.

Befolyásolja a sütéskori elszíneződést a gumó növekedési időszak szárazanyag képződési ütemének dinamikája is. Különös jelentősége van ilyen szempontból a tenyészidőszak kiegyenlített vízellátottságát biztosító öntözésnek. A kiegyenlítetlen vízellátás hatására kialakuló másodlagos növekedést, a rendellenes gumóalakulásokat - ikergumó, füzérképződés, koloncos gumó, üvegesedés - is redukáló cukortartalom-növekedés és így sütéskori elszíneződés követi. A fajták között lényeges különbséget figyelhetünk meg a másodlagos növekedési hajlamban és az üvegesedésben. Az Impala és a Rosara fajták pl. üvegesedésre hajlamosak, míg a Desirée és a Százszorszép nem.

Könnyû belátni hogy kevésbé, vagy jobban tetten érhető formában a termesztés technológia minden eleme befolyásolja a mérvadó minőségi tulajdonságokat. Különösen sok közlemény foglalkozik a tápanyagellátás minőségre gyakorolt hatásával. A közlemények elsősorban az évjárat- és trágyakölcsönhatás miatt meglehetősen ellentmondásosak. A tápanyag ellátottság és a minőség közötti alap összefüggéseket Horváth (1978) munkája nyomán az 1.sz ábra segítségével ismertetjük. Az ábrán az 50-től 450 kg-ig terjedő N és K adagoknak, 8 minőségi tulajdonságra gyakorolt hatását (szárazanyag-tartalom, sütési- nyers-és főzési elszíneződés, tárolhatóság, íz és konzisztencia, C-vitamin tartalom, fehérje-tartalom) tüntették fel, megjelölve a jó minőséghez szükséges, valamint a káros és a változó hatást kiváltó hatóanyag adagokat. Az ábra egyértelmûen jelzi, hogy a különböző minőségi tulajdonságokhoz tartozó tápanyag optimumok úgy a N, mint a K esetében eltérőek, így az összes vizsgált tulajdonság egy tápanyag ellátási rendszeren belüli optimalizálása illúzió.

Valójában csak arról lehet szó, hogy más-más módon kell meghatározni a különböző termőhelyen termelt eltérő hasznosítási célú burgonyák tápanyag, illetve trágyaigényét. Az ábra jól alátámasztja azt az általános véleményt, miszerint a burgonya elsősorban K igényes növény. Az előzőeket nem tagadva szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy a nagy K felvétel ellenére, a burgonya esetében is a N adta manipulációs lehetőségekkel lehet kihozni a fajtában és a termőhelyben meglévő maximumokat. Ilyen szempontból különösen jelentős a tenyészidő alatti több lépcsős N táplálás szerepe. A burgonya tápanyagellátása során a búzához hasonlóan az igazi gondot az jelenti, hogy nincs szinkronban a szárazanyag felhalmozás üteme, a talaj nitrifikációs dinamikájával. A kívánatos szinkron megteremtésére szolgál a tenyészidő alatt az öntöző vízzel kiadagolt, vagy a növényvédelmi permetezésekhez kapcsolt N trágyázás.

A korábbiakból már kiderülhetett, hogy a fajtamegválasztás a termelő tevékenység és egyben a minőségbiztosítás legfontosabb eleme. Az elérhető termésmennyiséget és minőséget mintegy 60 %-ban a fajta genetikai természete határozza meg. Talán frázisnak hangzik de igaz: a fajtaismeret és a fajtakiválasztás a legkönnyebben megtérülő tevékenység, hiszen a termelési költségek a fajtán keresztül realizálódnak. A fajtakiválasztás során a termelési célon kívül figyelembe kell venni a termőhely agroökológiai körülményeit és a termesztéstechnológiai feltételeket is. Az élelmiszeripari célú burgonyatermelés szigorú követelményeinek, csak az öntözési lehetőségekkel, nagy beruházás igényû automatizált klímájú tárházakkal, és a modern de költséges gépi technológiával rendelkező termelők képesek megfelelni. A burgonyatermelők többsége sajnos nem felel meg a nagy termések és a szigorú minőségi követelmények szabta feltételeknek. Elsősorban ezek a körülmények - és nem a magyarországi ökológiai viszonyok - korlátozzák a minősített fajták potenciális termőképességének kihasználását. A fajták meglehetősen nagy száma nem könnyíti meg a termelő számára a fajtaválasztást. A fajtaismeret bővítéséhez jó lehetőséget kínálnak a Burgonya Terméktanács által évente, az ország jelentős termőtájain szervezett fajtabemutatók. Egy ilyen demonstrációs célú fajtakísérlet eredményeit közöljük a 2.sz. ábrán.

Hiteles és korrekt információkat kaphat a termelő a fajtákról az OMMI kiadványok mellett, a Burgonya Terméktanács „Burgonyatermesztés a gyakorló burgonyatermelők részére” c. közleményeiből is. Komoly fajtaismeret birtokában is csak akkor dönthet jól a termelő, ha reálisan méri fel a piaci lehetőségeket és saját gazdaságának lehetőségei mellett annak korlátait is.

E cikk szerzője és a Burgonya Terméktanácsban tevékenykedő kollégái szívesen álnak az olvasó rendelkezésére, a jelen közleményben nem érintett szakmai részletkérdések tisztázására is.

Dr. Pocsai Károly

tanszékvezető, egyetemi tanár

Címlapkép: Getty Images
NEKED AJÁNLJUK
A Gabonakutató bőtermő kalászosai

A Gabonakutató bőtermő kalászosai

A szegedi nemesítőház őszi kalászos gabonái közül több fajtát is tudunk javasolni a kifejezetten nagy termőképességű fajtákat kereső gazdáknak, melyek...

Válassza az Agromag szójafajtáit!

Válassza az Agromag szójafajtáit!

A szója termesztéséhez nagy figyelem és fegyelem szükséges. A jó technológia egyik kulcseleme a termesztési körülményekhez illő fajta megválasztása. I...

CÍMLAPRÓL AJÁNLJUK
KONFERENCIA
Agrárszektor Konferencia 2024
Decemberben ismét jön az egyik legnagyobb és legmeghatározóbb agrárszakmai esemény!
EZT OLVASTAD MÁR?