„Vajon tényleg mindent megtettem az állományom védelme érdekében?” Teheti fel a kérdést a gazda, amikor egy-egy járvány felüti a fejét akár nemzetközi, akár regionális szinten. A termelők egy része igazán csak akkor szembesül a veszéllyel, amikor az állategészségügyi hatóság riadót fúj, vagy szigorúbb ellenőrzést foganatosít a határátkelőhelyeknél, esetleg komoly exportmennyiségeket fogadó országok tiltják meg az állati eredetű termékek szállítását. Bizony ezek komoly érvágást jelentenek az agráriumnak és az élelmiszeripari üzemeknek egyaránt. Korábban számos cikkben taglaltam már a higiéniai eljárások módját és szükségességét, így most inkább az általa elérhető eredményekre szeretnék koncentrálni, külföldi és hazai példákon keresztül.

Az állattartás költséges tevékenység, a realizálható haszon is kisebb, mint az ipari termékek esetén, ráadásul a mezőgazdasági tevékenység ki van szolgáltatva az időjárás szeszélyeinek is. Nem mindegy tehát, hogy hol tudnak a gazdák pénzt megtakarítani.
A jelentkező állandó költségek (pl. energia-, takarmány-, vakcina-, bérköltségek) mellett nem elhanyagolható, hogy mennyit költenek a termelők az állomány gyógykezelésére. Egy-egy telep esetén ez a nem várt kiadás több milliós (akár több tízmilliós) pluszköltséget is jelenthet, ami nem csupán a gyógykészítmények árában és az állatorvosi költségekben mutatkozik meg, hanem a betegség következtében jelentkező rosszabb takarmányértékesítésben, gyengébb növekedési erélyben, kevesebb állati termék előállításban, egyszóval a termelés hatékonyságának csökkenésében…

A következőkben felsorolásszerűen néhány állattartó telep eredményeivel szeretnék példát mutatni az elérhető eredményekre:

• Olaszországban egy brojlertartó telepen már csupán a fertőtlenítést megelőzően elvégzett tisztítószer alkalmazásával éves szinten 50%-kal csökkentek az állatorvosi kiadások, hatékonyabb lett a fertőtlenítés, és a javult takarmányértékesítés. A költséghozam megtérülési arány 1:49;
• Angliában egy 400 kocás sertéstelepen tisztítószer, széles hatásspektrumú fertőtlenítőszer és a fiaztatóba kerülés előtt bevezetett kocamosás segítségével csökkent a szopósmalac elhullás. A költséghozam megtérülési arány 1:11;
• Olaszországi „all in – all out” rendszerben működő sertéshizlaló telepen a hagyományos jódos fertőtlenítés helyett lúgos tisztítószert kombináltak széles hatásspektrumú fertőtlenítőszerrel. A gyógyszerköltségek 36%-kal csökkentek. A költséghozam megtérülési arány 1:28;
• Belgiumban egyszerre 8 sertéstelepen végeztek kísérletet. A korábban bevett gyakorlatot (vizes tisztítás és ezt követő fertőtlenítés) megváltoztatva nem csupán fertőtlenítettek, hanem fertőtlenítés előtt tisztítószert is alkalmaztak az állományváltások között. A felületi tamponminták minden a kísérletben résztvevő telepen igazolták a hatékonyabbá váló fertőtlenítést, jelentősen csökkent ugyanis a mikrobiológiai nyomás.

• A közelmúltban Magyarországon egy 1300 kocás sertéstelepen az épületek állagának jelentős átalakítása nélkül, teljes higiéniát érintő szemléletváltásra és folyamatos gyakorlati megvalósításra került sor. Első lépésként szigorították a telepi személy- és járműforgalmat, és az állattartó épületeket új szisztéma szerint kezdték el tisztítani-fertőtleníteni. A változtatások eredményeképpen könnyebben, gyorsabban, és kevesebb vízzel mosnak.
• Egy másik 600 kocás magyar sertéstelepen a kocamosás bevezetésével megszűnt a malacoknál a kenőcsös bőrgyulladás, az elletőben a malacelhullás jelentősen csökkent, coli hasmenés alig van, a kocáknál a rühösség teljesen megszűnt, pedig nem kaptak semmiféle külső féregtelenítőt.

Az említett tapasztalatok megerősítik a magas szinten, minden részletre kiterjedően működtetett telephigiéniai rendszerek létjogosultságát. Természetesen az eljárások nem csupán a tisztításra és a fertőtlenítésre korlátozódnak, hanem a telepet fenyegető minden lehetséges veszély folyamatos kontrolljára is, melynek legfőbb elemei a következők:

• telepi személy-, jármű- és eszközforgalom (szigorú kontroll és fertőtlenítés);
• alapos és szakszerű tisztítás és fertőtlenítés (épületek, technológiai berendezések);
• kocamosás (a fiaztatóba kerülés előtt);
• ivóvíz kontroll (fertőtlenítés, bizonyos állatfajoknál savanyítás);
• folyamatos kártevőirtás (rovarok, rágcsálók).

Alapvető fontosságú, hogy a felsorolt eljárásokat, munkafolyamatokat következetesen be kell tartani és tartatni az eredményesség érdekében. A gyeplő nem lazulhat, mert az ördög sosem alszik!

Litz Tamás

A cikk szerzője: Litz Tamás