Kereskedők, mértékadó szakemberek véleménye szerint a használt mezőgépek behozatalával mi lennénk Európa használtgép temetője. Önök mégis intenzíven foglalkoznak használt gépek behozatalával. Mivel magyarázza ezt az ellentmondást?
Az említett szakemberek véleménye azért alakulhatott így, mert nálunk használtgép kereskedelemnek 1990-ig nem volt hagyománya, a nagyüzemi struktúra mellett nem is alakulhatott ki.
Gondolja csak végig az elmúlt 15 évet. A rendszerváltáskor a gazdák nagy része a megszûnő nagyüzemektől sok esetben már kétszer háromszor amortizált gépeket örökölt, másik részüknek pedig tőke- és finanszírozás hiányában valóban nem volt más lehetősége, mint az, hogy átment a szomszédba megvette a legolcsóbb még járóképes gépet, hazahozta és dolgozott vele. Az 1990-ben induló kisvállalkozások, családi gazdálkodók és őstermelők szinte kizárólag ilyen gépeket használtak, egészen 1996-ig, – mikor hálaistennek az újgép eladás növekedésnek indult. Az új gép eladások során – sokszor tapasztalatlanul – beszámított 25–30 éves gépek jelentek meg ismét a piacon. Azt hiszem, hogy emiatt ebben az időben használtgép-piacról nem beszélhettünk, ezt szanálásnak és nem kereskedelemnek hívják.
Tehát eleve rossz a kérdés ilyen megközelítése. Valójában új gép eladás használtgép-piac nélkül nem létezik. Tapasztalatok szerint egy gép, legyen traktor, kombájn vagy akár személyautó az élete során legalább háromszor gazdát cserél, csak ez után kerül a bontóba. A szakmailag jól szervezett, a használtgép kereskedelem sajátosságait figyelembe vevő felvásárlással, értékesítési technikákkal, megfelelő támogatással és finanszírozással nemhogy géptemetők nem lennénk, hanem segíthetnénk a még mindig jelentős számban dolgozó 25–30 éves gépek indokolt cseréjét.
Úgy gondolják, hogy ezeket, a használt „roncs” gépeket kellene lecserélni ismét használt géppel?
Igen ezt pontosan így gondolom. És szomorú vagyok, hogy erről a témáról nem évekkel ezelőtt beszéltünk. Roncsgépekkel valójában nem folytatható gazdaságos mezőgazdasági termelés, viszont az is igaz, hogy egy használtgép még nem „elhasznált technika” adott esetben egy ilyen berendezés képviselheti a piacon elérhető legkorszerûbb technológiát is.
A miénk mellett a német piacot ismerem, tapasztalatokat ott szerzek. Úgy gondolom az ottani piaci mechanizmusokból érdemes következtetést levonni. Ott is vannak innovatív hatékony gépkihasználást produkáló bérvállalkozások, és már vannak nagyobb árutermelő üzemek is. A piac beárazta a gépeket, egy batakarítógép a használat módjától függően 8–10000 üzemóráig piacképes. A gyártók legnagyobb vevői természetesen Ők, akik igyekeznek mindig a legmodernebb technikával megjelenni, és nem szeretnek javítani. Ezzel a használattal biztosított a bérvállakozások állandó minősége, megbízhatósága, az igényekhez igazodó megfelelő kapacitások megléte.
A képlet egyszerû: ők a bérvállalkozók, általában bérlik a gépeket. Hatékonyan addig használják, míg az új vagy a módosított típus meg nem jelenik. Ha eljött az idő kombájnjaikat 1500–2500 üzemóra telitettséggel eladják. A használtgép piacon ezeket a gépeket azok vásárolják, akik számára éppen az üzem mérete miatt soha nincs lehetőség arra, hogy gazdaságosan új gépet vásároljanak. Ők, akik a gépeket továbbhasználják 5000–6000 óráig. Őket pedig a hobbi gazdák követik, akik – fő munkahely mellett – általában a gépeket a valós selejtezésig használják.
Elképzelhetőnek tartja, hogy a használtgép-piac versenyképes lehet akkor, amikor a mezőgazdasági új gép beruházásokat akár 50%-kal támogatják?
Első látásra ez közgazdaságilag valóban nehezen képzelhető el. A kérdésre adott válasz előtt először azt kell tisztázni, hogy kinek, mikor és hol kell a gazdaságosságot alapvetően befolyásoló saját betakarító kapacitás megteremtésére törekedni. Saját kapacitás létrehozása 200–300 ha búza terület esetében mindenképpen indokolt, hiszen egy bérvállalkozói gép sem tud többet betakarítani, ezért az ő hasznát már nem kell megfizetnünk. Ha viszont kizárólag új gép beszerzése támogatott, az üzemek legnagyobb részét (5–600 ha üzemméret) eleve kizárjuk a gazdaságos fejlesztés lehetőségéből.
A Sapard- és az AVOP-programok anomáliája viszont bizonyította, hogy a szántóföldi gépek beruházására irányuló igény hatalmas. A beérkezett pályázatok száma, a megállapított keretek túljegyzése erre ékes bizonyíték.
A piacon ma mégis ez a pályázati rendszer okozza a legnagyobb bizonytalanságot. A beharangozott, de még el nem nyert támogatások miatt a termelők beruházásaikat nem tudják tervezni, már második éve halasztják, halogatják beruházási döntéseiket. Ez a folyamat akár 2006 végéig eltarthat. Mindez úgy, történik, hogy a szomszéd országokban az ottani pályázati rendszerben a használtgépek beruházási támogatása elfogadott, ott a gazda dönti el, hogy mely gép gazdaságos az ő üzeme számára. Már most lehet olvasni, hogy Románia belépésével ez a támogatási szint ott akár 60% is lehet. A mi problémáinkat pikánssá teszi az is, hogy a mezőgazdaságon kívüli szektorban – GVOP-programok – a használt gépek beruházási támogatása Magyarországon is elfogadott.
Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az Európai Unió számára nem idegen a használtgép-beszerzések támogatása, – az egyetlen korlátozó kritérium az, hogy egy gépet az Unión belül csak egyszer hajlandó támogatásban részesíteni – a diszkriminációt kizárólag nálunk és itt is csak mezőgazdasági gépre alkalmazzák.
Használtgép-beruházás mind a tőke, mind pedig forráslekötés szempontjából egy jó gazdasági döntés lehet. A mi átmeneti struktúránkban, a 2013-ig tartó támogatottság-különbségek mellett semmi nem indokolja a használtgépek támogatásból való kizárását.
Meggyőződésem, hogy a jó használati értéket képviselő 1500–2500 üzemóra telítettségû használt mezőgépek támogatásba vonásával, a hátralévő 2005 és 2006-os évek, illetve az ezt követő 2013-ig szóló EU költségvetési időszak egyik nyertesei lehetnénk. Milyen intézkedés kellene ehhez?
1. A nagyüzemek esetében a technikai, technológiai szintentartás érdekében fel kellene oldani az eddig alkalmazott elidegenítési tilalmat. Ezzel technikai forrásokat lehetne a kisebb üzemek számára teremteni.
2. Az üzem választása szerint legyen lehetőség az unióban még nem támogatott használt mezőgazdasági gép beszerzésére.
3. Meghirdetett nemzeti kiegészítő hitelprogramok esetében a támogatások folyósításához ne legyen kritérium az új gép beruházás
Ha a használt gép nálunk is támogatott lenne, a rendelkezésre álló EU és nemzeti támogatási keretekből az eddigiekkel szemben dupla mennyiségû beruházás lenne támogatható – vélekedett Szőcs János.
Nézzen be hozzánk: www.agrarindex.hu honlapra
