A mikotoxinok képződhetnek a növényben a termesztés folyamán aratás előtt, és az aratás után a nem megfelelő tárolási körülmények miatt, a raktározás alatt. Mindkét esetben hajlamosító tényező a magas nedvesség, ill. páratartalom és a magasabb környezeti hőmérséklet. Minél több a sérült szem, annál inkább szaporodnak a gabonákban a gombák, és annál több toxin termelődik és halmozódik fel a takarmány alapanyagban. Korábban hajlamosak voltunk a kukoricát tenni elsősorban felelőssé a toxin problémák okaként, azonban a többi gabonaféleség éppúgy fertőződhet gombákkal és toxinokkal, mint a kukorica. Sőt, az utóbbi években a legkritikusabbnak inkább a tritikále mutatkozott. Az embernek olyan érzése támad, mintha ez a gabona faj lenne a legérzékenyebb a gomba- és toxinfertőzésre. Nagyon érdekes, hogy a szóját szinte soha senki nem vizsgáltatja és értékeli toxin-tartalomra, pedig az is fertőződhet penészgombákkal.
Több károsító mikotoxint ismerünk: aflatoxin-, ochratoxin-, fusarium-toxinok. Gyakorlati jelentőségüknél fogva itt a fusarium-toxinokról fogunk tárgyalni, mivel ezek okozzák a problémák döntő többségét a sertéstenyésztésben és szaporításban.
A Fusarium penészgombák úgy az érésben lévő növényt, mint a tárolt gabonaszemeket megtámadják és károsítják. Ez a károsító hatás annál súlyosabb, minél több a sérült gabonaszem, ugyanis ezek feltárt tápanyagot jelentenek a penészgombák számára.
A Fusarium toxinok főbb fajtái:
Szaporodás biológiai elemzéssel sokszor meglehetősen biztosan feltárható a takarmányo toxinszennyezettsége. Azt szoktam fennen hirdetni, hogy kérdezzük meg okosan a kocákat, és azok okosan fognak válaszolni. T-2 toxin esetén főleg a ciklusos visszaivarzások (18–24 nap), F-2 toxin esetén úgy a ciklusos, mint az aciklusos (25–35 nap) visszaivarzások aránya drasztikusan megemelkedik. A visszaivarzások alakulását differenciáltan kell értékelnünk. Az aciklusos visszaivarzások megemelkedése az alábbi fő okok miatt következhet be: parvovirozis, magas hőmérséklet, F-2 toxin, zsíravasodás és oxidatív folyamatok, stressz, leptospirózis, PRRS. Az F-2 toxin kóroktani hatását az valószínûsíti, hogy az aratási év előrehaladtával a tünetek súlyosbodnak, és hiányoznak azok a melléktünetek, amelyek a fertőző kórokok esetében megjelennek (mummifikált magzatok, jellemző időszakokban bekövetkezett vetélések stb.). Tehát a legkedvezőbb helyzet valamikor szeptembertől februárig tart, majd fokozatosan emelkedik az aciklusos visszaivarzások aránya június–júliusig. Ehhez társul még, hogy a penészgombák ugyanazon tápanyagokból táplálkoznak, mind az állatok, tehát az aratási év vége felé a takarmányok beltartalmi értéke is csökken. A nyári, amúgy is kedvezőtlen helyzethez társulhat egy bizonyos energiahiány is, aminek kártételeit már korábbi írásaimban említettem.
Nagy problémát jelent, hogy mi csak néhány toxint ismerünk részletesebben és csak ezeket vizsgáljuk. Azt megállapították, hogy a különböző toxinok között sokszor additív szinergizmus jelentkezik. Ilyen vonatkozásban a fuzárium sav is jelentős súlyosbító tényezőt jelent. Hány olyan toxin létezhet még, amiket nem, vagy csak kevésbé ismerünk, és amelyek adott esetben szinergista károsító hatást fejthetnek ki?
Figyelembe kell vennünk az állatok egyedi érzékenységét is. Hajlamosak vagyunk a sertéseket csak csoportként értékelni, pedig mint mindenhol, úgy ennél az állatfajnál is a csoportok egyedekből állnak, amelyek egyedi sajátságokkal – ellenállóképesség stb. – rendelkeznek. Bármilyen súlyos toxinszennyezettség esetén is az állatok egy része normálisan növekedik, szaporodik.
További problémát jelent, hogy a toxinok és a penészgomba fertőzöttség nem homogén módon oszlik el a takarmányban. Mindig vannak a takarmánynak jobb, gyengébb és rosszabb részei. Ez a toxinvizsgálatot is rendkívül megnehezíti. Sok és drága toxinvizsgálat kell ahhoz, hogy objektív képet kapjunk, ha egyáltalán kaphatunk. Sok esetben kapunk vissza olyan vizsgálati eredményt, mely szerint a toxinérték nem zéró, de az értékelés szerint a talált toxinszint miatt a takarmány nem kifogásolható. Ez azt jelenti, hogy van ugyan toxin a takarmányban, de kritikus szint alatti értékben. Viszont nem hagyható figyelmen kívül, hogy a takarmányt huzamos ideig etetjük, és a toxinoknak feltehetően van kumulatív hatásuk. Minden esetre a gyakorlatomban minden jel erre mutat.
Mit tehetünk a toxinártalmak ellen? A mai viszonyok között toxinkötő (jó toxinkötő!) nélkül sertéstakarmányt etetni nem tanácsos a fentebb leírtak miatt. Ráadásul az idei év nagyon csapadékos volt, és csapadékosnak ígérkezik ezután is. A toxinok hő- és savállók. A gabonaszemeken lévő gombák a betároláskori savas kezeléssel (propion sav) elpusztíthatók ugyan, de a szerves savak illékonyak, és idővel hatásukat vesztik. Másrészt a túl savanyú takarmányból a sertések kevesebbet fogyasztanak, és így tápanyaghiány jelentkezhet, ami szaporodás-romlást és súlygyarapodás-csökkenést okozhat. A penészgombák teljes mértékben semmilyen kezeléssel nem pusztíthatók el. A sertéstápok készítésekor a darálással szinte feltárjuk a gomba táptalajt, és a néhány napos-hetes tároláskor különösen nyáron, azok rendkívüli mértékben kezdenek szaporodni és toxint termelni. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a betároláskor a gombákat ugyan elpusztíthatjuk jó hatásfokkal a gabonaszemeken, de már a szántóföldön termelődött toxinokat nem!!
A cikk szerzője: Dr. Szerdahelyi András
