A nélkülözhetetlen aminosavak



A fehérjeszintézis folyamatában a fehérjékben előforduló mind a 20 aminosavra szükség van. A szarvasmarha bendőjében lejátszódó N-anyagcsere fontos sajátossága, hogy a mikroorganizmusok valamennyi aminosavat szintetizálni képesek, ezért az általuk felépített mikrobafehérje biológiailag teljes értékûnek tekinthető. Ugyanakkor kimutatták, hogy a szarvasmarha szövetei, a nem kérődzőkéhez hasonlóan, kép-telenek egyes aminosavak felépítésére. A nélkülözhetetlen aminosavak a következők: arginin, hisztidin, izoleucin, leucin, lizin, metionin, fenil-alanin, treonin, tripfolán és valin.

A limitáló aminosavak.



Az aminosav egyensúly beállításának jelentősége.



Annak ellenére, hogy a bendőben honos mikrobák valamennyi aminosavat fel tudják építeni, a gazdaállat fehérjeellátásának minőségére nagy figyelmet kell fordítani. Ez különösen az intenzív, nagy tejhozamú fajtákra vonatkozik.

A bendőben élő mikroorganizmusok nem képesek valamennyi nélkülözhetetlen aminosavat egyforma mértékben szintetizálni, ezért a szarvasmarha, különösen a bőtejelő tehenek esetében szükséges a limitáló aminosavak alkalmazása, az aminosav egyensúly beállítása a gyakorlati takarmányozásban.



Limitáló aminosavnak a legkisebb mennyiségben előforduló nélkülözhetetlen aminosavat nevezzük. Ez határozza meg a fehérjeszintézis sebességét. Hiába áll rendelkezésre a tehén szervezetében 40 kg tej termeléséhez szükséges 9 nélkülözhetetlen aminosav, ha a tizedikből, pl. a metioninból csak annyi van, amennyi 30 kg tej képződéséhez elegendő.



A limitáló aminosavakat fontosságuk szerint sorba állítva a limitáló sort kapjuk. A szarvasmarha bendőjében felépített mikrobafehérjére vonatkoztatva a limitáló sor: metionin, lizin, treonin. Ez más szóval azt jelenti, hogy a mikrobafehérje metioninban a legszegényebb, ezután a lizin, majd a treonin következik.



Mindezek alapján az intenzív anyagcseréjû és nagy tejtermelésû fajták takarmányát többnyire metioninnal szükséges kiegészíteni. Elsősorban kukoricára és szójára alapozott takarmányozás esetén fordul elő, hogy a bevitt nyersfehérje a tejtermelést limitáló aminosavak közül metioninban szegény és annak pótlására van szükség. Az 1. táblázatban a különböző fehérjék aminosavmintája látható. Ennek alapján nem ritka az, hogy a limitáló aminosavakkal történő ellátás csupán a takarmányadag magas nyersfehérje koncentrációjával biztosítható. Ez esetben a tejtermelés magas színvonalú lehet ugyan, azonban a túlzott fehérjebevitelnek számos káros következménye van (pl. szaporodási zavar stb. lásd később). Célszerû tehát a takarmány nyersfehérjét a limitáló aminosavakkal (pl. metionin) kiegészíteni, ezáltal a takarmányadag nyersfehérje koncentrációja csökkenthető és sok esetben a napi takarmányköltség is csökken, nem szólva a hátrányos következmények elmaradásáról. A kiegészítés történhet védett metioninnal pl. Mepron M-85 (gyártó: Degussa AG., Németország).

A metioninhiánynak jelentős szerepe van a zsírmobilizációs betegség kialakulásában is. A metionin a kolin előanyaga, a kolin pedig elősegíti a zsírsavak elszállítását a májból és serkenti a zsírsav-oxidációt.



Metioninhiány esetén romlik a takarmányfehérje értékesülése, a bendőben felszaporodó ammónia jelentős hányada nem tud a mikrobák fehérjekészletébe beépülni, a májban karbamiddá alakul. A portális gyûjtőéren keresztül a májba jutó ammónia hajlamosít a zsírmáj szindróma kifejlődésére és rontja a glükoneogenezis hatásfokát, gyakoribb a ketózis kialakulása, csökken a tejhozam. Nő a vizeletben a kiürülő karbamid mennyisége, ami az energiaforgalom szempontjából is kedvezőtlen, mert egy kilogramm nitrogén karbamid formájában vizelettel történő ürítése a tehén számára 22,9 MJ energiaveszteséggel jár.



A magas karbamid-koncentráció jelentős szaporodási zavarokat is előidéz. Ennek egyik oka, hogy a vér karbamid-koncentrációjának növekedése a méhnyálka pH értékét is növeli, ily módon kedvezőtlen feltételeket teremtve a zigóta megtelepedéséhez a méhben. A karbamid spermicid tulajdonsága sem elhanyagolható. A magas vér-karbamid koncentráció gátolja a méhre gyakorolt progeszteron hatást, amelynek következtében gyakorivá válik a korai embrióelhalás.



A felsoroltak elegendő bizonyítékul szolgálnak arra, hogy napjainkban a nagy tejtermelésû tehenek gyakorlati takarmányozásában nem nélkülözhető az aminosav-szükséglet számítása és kielégítése, az aminosav-egyensúly biztosítása. Az aminosav-egyensúlyra alapozott takarmányadag jól összeállítható az AminoCow nevû takarmányoptimalizáló programmal (DEGUSSA AG).

Az aminosav-egyensúlyra alapozott takarmányozás hatását saját kísérletben vizsgáltuk. Tehénpáros módszerrel 100–100 db többször ellett, klinikailag egészséges Holstein-fríz tehenet válogattunk ki, amelyeket kísérleti és kontroll csoportban helyeztünk el. A válogatás a tejtermelés, a laktációs napok száma, a laktációk száma és az állatok kondíció pontszáma alapján történt. A két csoport fenti adatai közötti statisztikai különbséget független mintás t-próbával (independent sample t-test) vizsgáltuk.



Az eredmények alapján megállapítottuk, hogy:

• nőtt a tehenenkénti tejtermelés,

• nőtt a tej fehérjetartalma, 

• javult az állatok egészségi állapota,
  
  a. csökkent a vér és a tej karbamid és karbamid-N koncentrációja,
  
  b. csökkent a vér acetecetsav koncentrációja,
  
  c. csökkent a tej szomatikus sejtszáma,

• csökkent az egy takarmányozási nap és az egy liter tej takarmányozási költsége.

A cikk szerzője: Prof. Dr. habil Brydl Endre