A közlekedő folyosók és a mozgástér mérete és kialakítása olyan legyen, hogy a szükségtelen „szociális nyomás” kialakulása elkerülhetővé váljon, ne alakuljon ki a szûk méretek és zsúfoltság okozta stresszhelyzet.

Tilos a szarvasmarhákat teljes rácspadozaton tartani. A pihenőtér szilárd felülete alkalmas legyen a megfelelő kényelmet biztosító-, a sérülések kockázatát kizáró réteg fogadására, ill. szalma, vagy más megfelelő anyaggal történő almozásra.

Ideális padozat valamint a kemény és csúszós padozat



Valószínûleg a szarvasmarha tartók többsége helyesen úgy véli, hogy a füves-, homokos „padozat” ideális a tehén járószerkezete számára. Megfigyelhetjük, hogy ha a padozat beton, tehát kemény, felülete sima, nedves, trágyás, tehát csúszós, e padozaton a tehenek óvatosan, félénken mozognak, kicsiket és megfontoltan lépnek, lassan haladnak, gyakran megcsúsznak, egyes tehenek lába (gyakran ivarzáskor) szétcsúszik, és e teheneket már nem lehet megmenteni.



A kemény, csúszós padozat hátrányos tulajdonságait gyakran almozással próbálják mérsékelni. Az állatok alá került megfelelő minőségû alomnak ugyanis megvan az az előnye, hogy:

• nincs koptató hatása, síkos padlón gátolja a lábak szétcsúszását, a talajra lépés és járás mozgási energiájának egy része az alomanyag alakváltozási energiájává alakul át, így nem érvényesül a kemény padló dinamikus ellenhatása,

• kis hőelnyelő képessége és rugalmassága, valamint a bőrfelületi páraleadást elősegítő hatása miatt meleg és kényelmes fekhelyet biztosít az állatok számára;

• nedvszívó képességétől függően csökkenti a vizelettel, bélsárral szennyezett fekhely nedvességtartalmát, de megköti a bélsárból, vizeletből keletkezett gázok egy részét is,

• a levegőből a padozatra hulló mikrobák is rátapadnak, így az alom naponkénti kicserélése egyben csíraszegény környezetet is jelent az állatok számára.

A padozattal szemben támasztott követelmények szarvasmarha istállókban



Megfelelő alom használata mellett tehát a padozat minősége iránti követelmények közel sem olyan nagyok, mint kevés almos tartásban. Ebből az is következik, hogy a szarvasmarha-állomány biológiai igényeit kielégítő padlószerkezeteknek, sok és bonyolult feltételnek kell megfelelniük, amint az alom mennyiségét csökkentjük.



Az istálló padozata funkcionális szempontból két részre osztható:

• arra a területre, amelyen a szarvasmarhák állva tartózkodnak (közlekedő utak, etetőtér),

• és arra a területre, amelyen a szarvasmarhák fekve tartózkodnak, pihennek (pihenőtér).

Az etető- és közlekedőfelületi padozattól elvárható, hogy fertőzési kaput nyitó sérüléseket, sebeket ne okozzon, anyaga ne legyen mérgező, felülete ne legyen csúszós, kemény és akadályozza meg a rágcsálók behatolását. A gumiszőnyeg alapjául is szolgáló tömör padló két rétegből áll. A teherhordó aljzatból (többnyire beton) és altalajból (döngölt anyag, vagy kőzúzalék feltöltés). Szarvasmarha istállókban a közlekedő utak készülhetnek rácspadozattal is.



A pihenőtéri padozattal szemben számos követelményt támasztunk, amelyek egyidejû, teljes körû kielégítése igen nehéz mûszaki feladat. A pihenőtéri padozat lehet mélyalmos és pihenőbokszos. A pihenőboksz pihenőfelülete lehet kemény padozatú és vastagon almozott, vagy a kemény padozaton gumiszőnyeg vagy matrac és vékonyan almozott.



A hagyományos pihenőbokszok kemény, tömör felületét 5–10 cm vastagon szalmával, fûrészporral, faforgáccsal, kenderpozdorjával borítják. Az alomanyagot különböző időközökben cserélhetik. Az új kialakítású pihenőbokszokban, a gumiszőnyegek vagy a matracok, az alattuk lévő kemény padozattal, és a felületükön lévő vékony alomanyaggal együtt szolgálnak az állatok pihenőhelyéül.



A rácspadlók 8–10 cm vastagságú-, főként vasbeton anyagú-, különböző hézagszélességgel készülő közlekedő felületek, melyek esetenként rácsozott gumiszőnyeggel burkoltak.

Állathigiéniai követelmények a szarvasmarha istállók padozatával szemben



Az istállótéri padozat felső rétege legyen meleg, rugalmas, csúszásmentes, csíraszegény, könnyen lehessen tisztítani, fertőtleníteni és gyorsan száradjon. Ezek a feltételek csak akkor teljesülnek, ha a padozat megfelelő lejtésû, felső rétege vízzáró, gödrök és repedések (mikroorganizmusok búvóhelyei) nem képződnek rajta, ezeket pedig csak a nagy teherbíró képességû, kopásálló és a vegyi hatásoknak is ellenálló padozat teszi lehetővé.



A padozat felső felületének megfelelő rovátkoltsága elősegíti a bőr párolgását. A bőr párolgásának akadályozottsága a hőérzetet kedvezőtlenül befolyásolja. A teljesen sima padozaton ezért is fekszenek a szarvasmarhák kevesebbet. A bőr és a padozat felső felülete közötti levegőréteg hiányában a bőrről a nedvesség nem tud elpárologni, a tartós nedvesség, a veríték sótartalma, valamint a padozatból esetleg kioldódott anyagok hatására a bőr hámrétege ugyanúgy fellazul, mint a nedves alomanyagon vagy padozaton. A bőrhám fellazulása pedig a jelenlevő mikroorganizmusok számára fertőzési kaput nyit.

A régi istállókban a leggyakoribb fertőzési kaput a padozat felső felület dörzspapírszerû érdessége (nagy koptatóhatása) rücskössége, vagy gödreinek éles pereme által okozott horzsolások és sebek adják. A baktériumok ugyanis a lábvég bőrének sérülésein behatolva gennyes gyulladást idéznek elő. A tehenek lábvége, csánkja és tőgye gyakran sérül a padozaton, a trágyacsatorna éles betonperemén.



Fontos követelmény a padozat felső rétegének rugalmassága. Rugalmas padozat (2. ábra) csak költséges anyagok (gumi-, többszörös rétegû mûanyagburkolatok) felhasználásával készíthető.

Az is fontos, hogy a pihenőbokszi padozat lejtése az izületek szabályos terhelését, a zsigeri szervek normál helyzetét ne változtassa meg kedvezőtlenül. Növendékmarhákon végzett kísérletek tanúsága szerint az 5%-osnál nagyobb lejtésû padozaton az állatok keveset feküdtek, a nagy lejtésszögû padozat hüvely- és méhelőesésre hajlamosít. A padozat megfelelő lejtése a kényelmes fekvés, a zsigeri szervek megszokott helyzetének megtartása és az állatok izületeinek megszokott terhelése mellett a padozat gyors felszáradása végett is fontos. Pihenőtéren az alapterület nagyságától függően 2–3%-os lejtés szükséges, amit építkezés közben időben kell ellenőrizni. A padozat ne tartalmazzon olyan réseket sem, amelyek külső élősködők búvóhelyei lehetnek.

Mechanikai tulajdonságok és követelmények a szarvasmarha istállók padozatával szemben



Teherbíró képesség. Az állatok, a gondozók, a berendezések, a bevitt eszközök által okozott megterhelés alatt a padozat ne repedjen meg, ne váljék gödrössé. Ez akkor érhető el, ha a padozat minden rétege megfelelő teherbíró képességû. A padozatot kellő nyomószilárdsággal kell készíteni. Egy 500 kg súlyú tehén a padozatot 0,59 MPa statikus és 1,37 MPa dinamikus nyomással terheli. Egy láb csülkeinek alátámasztási felülete 17–21 cm2.



Keménység és kopásállóság. Az anyag ellenállását egy másik, keményebb test behatolásával szemben keménységnek nevezzük. A keménység, a repedezés, gödrösödés megelőzésének fontos feltétele.



Koptató hatás. Az istállópadozat koptatja az állat csülökszaruját, bőrét és fordítva, az állat csülökszaruja és bőre koptatja a padozat felső rétegét.



Csúszósság. Az állatok megcsúszásával összefüggésben levő súrlódási tényező, a padozat felső rétege és a csülökszaru tulajdonságaitól függ (3. ábra). A száraz csülökszarunak kisebb a súrlódási tényezője, ezért csúszósabb, mint a nedves, felázotté. Egyes padozatok nedves, mások száraz állapotban csúszósabbak.

Rugalmasság. A padozat felületére, a statikusan (testtömeg), valamint a dinamikusan (a járás közben érvényesülő gyorsulás) ható erő, a padozat rétegeiben kisebb-nagyobb fokú alakváltozást idéz elő. A keletkezett alakváltozás egy része átmeneti jellegû (rugalmas), másik része viszont maradandó (pl. gödör, repedés, megnyúlás). Az alakváltozást nem mutató padozati réteg merev, a reá ható mozgási energiát szinte teljes mértékben és azonnal visszaadja, vagyis nagy a dinamikus és statikus ellenhatása. Ezzel szemben a rugalmas padozati rétegen, a lábvég késleltetve nyeri vissza a mozgási energiát, így kisebb az időegységre jutó dinamikus hatás, a csülök szétterül, így kisebb a statikus ellenhatás is.

Hőtechnikai követelmények



Amikor az állat fekszik, testéből a padozat bizonyos mennyiségû hőt von el. A hőelvonás nagysága elsősorban a padló felső felület hőtechnikai tulajdonságaitól függ. Kellemes hőérzet akkor jelentkezik, ha a padló felmelegítéséhez már kevés hő is elegendő, és így a bőrhőmérsékletben csak kisméretû csökkenés következik be.



A pihenőbokszi padozat felé a hőleadás, az állat bőrfelületi hőmérsékletének és a pihenőtér felületi hőmérsékletének különbsége következtében indul meg, majd az idő előre haladtával annál nagyobb mértékben csökken, minél kisebb a pihenőhely felső rétegének (gumiszőnyeg, matrac, alomanyag) fajlagos hőelnyelési tényezője. Az olyan padozatokat, amelyek fajlagos hőelnyelési tényezője 0,56 kJ/m2s½K-nél kisebb, meleg tapintású vagy meleg padozatnak, a 0,56–0,84 értékûeket félmeleg, és a 0,84-nál nagyobb fajlagos hőelnyelési tényezővel rendelkező padozatokat pedig hidegpadozatnak nevezzük. A fiatal és a tejelő állatok tőgye alatt, alom nélküli tartásban, csak melegpadozatot ajánlatos használni, az alommal takarékos tartásban a félmeleg padozat is megfelelő lehet. A padozat akkor megfelelő, ha szarvasmarha a harmincadik percben egységnyi bőrfelületéről legfeljebb annyi hőt ad át a padozatnak, mint az optimális hőmérsékletû levegőnek.



A padló hőtechnikai ellenőrzéséhez a tapintásos vizsgálat vagy a pontos méréshez hőáram-mérők használhatók. A tapintással történő vizsgálat során a kézfejet a padozatra helyezzük, és szubjektív hőérzetünket a száraz szalmacsomón (meleg), száraz téglán (félmeleg), illetve betonkockán (hideg) tapasztalt hőérzethez viszonyítjuk. A rendelkezésre álló eszközök közül a termoelemes hőáram-mérővel közvetlenül meghatározható a padozatra fekvő állatból a padozatba irányuló hőáramlás.



A hidegpadozat káros a termelésre. Az ilyen padozaton, télen a tehenek keveset fekszenek, s ha le is fekszenek, a lábak fokozott has alá húzásával, energiaveszteséggel járó izommunkát végeznek.



A félmeleg és hideg padozatok hőtechnikai tulajdonságait bővebb almozással, gumiszőnyeges, ill. tehénmatracos burkolással lehet javítani.

A padlózattal szemben támasztott számos követelmény (kis fajlagos hőelnyelési tényező, nagy mechanikai szilárdság, kopásállóság, jó fertőtleníthetőség, csúszásmentesség stb.) miatt, a megfelelő szerkezet kialakításához, különböző tulajdonságú anyagok és rétegek helyes kombinációjára van szükség. Ezért terjednek el a többrétegû padozatok, ahol pl. az alsó rétegek a teherhordók, a felső rétegek pedig a hőszigetelést, a jó fertőtleníthetőséget, csúszásmentességet szolgálják.



A rácspadlók alkalmazása tehén-, növendék- és hízómarhatartásban egyaránt elterjedt. A rácspadozat kiterjedhet az istállópadozatnak a pihenőtéren kívüli kisebb-nagyobb részére: pl. kötetlen tehén, vagy hízómarhatartásban az etetőtérre és a közlekedőfolyosóra. Hőtechnikai szempontból a rácspadozatra és a tömör padozatra azonos követelmények vonatkoznak. Rácspadozatos szarvasmarha pihenőtér az állatvédelmi törvény értelmében nem építhető. A rácselemek hézagai egyenlő távolságúak legyenek, helyenként se legyenek kitöredezve. Kedvező, ha a rácspadozat felső felülete gumiszőnyeggel fedett.

Hidrotechnikai tulajdonságok



A pihenőtéri padozat koptatórétegétől elvárt tulajdonság, hogy a vizet ne eressze át, mert a víz kedvezőtlenül befolyásolja a padozat hőtechnikai tulajdonságát. Elvárható az is, hogy a padozat pórusaiban se rekedjen meg a víz, mert ez elősegítheti a mikroorganizmusok szaporodását.



A padozatfelület legyen vízzáró, és rendelkezzen kellő (mintegy 3%) lejtésszöggel, a nedvesség gyors elvezetése érdekében.



A padozatot a talajnedvesség felszivárgása ellen 15–20 cm kavics-, salak-, murva- stb. ágyazattal kell védeni. A víz elleni szigetelés növelésére mûanyag réteg is beépíthető.



A padozat anyagának kémiai összetevői ne legyenek mérgezőek. Előnyös, ha a padozat anyagában olyan összetevő is van, amely a mikroorganizmusok szaporodását gátolja.



A padozatanyag fizikai-kémiai tulajdonságai olyanok legyenek, hogy a padozat egyes rétegei egymáshoz jól tapadjanak, és a padozatot egyszerûen lehessen javítani. Fontos, hogy a magas hőmérséklet, gőzzel való tisztítás, forró vizes fertőtlenítés stb. se károsítsa a padozatot.



A padozatanyag legyen korrózióálló. Fontos, hogy a víz, a bélsár, a vizelet, a fertőtlenítőszerek, a nedves takarmány erjedési termékei (pl. tejsav) ne oldják a padozat anyagát.

A gumiszőnyegek a tehénmatracok szerkezeti felépítése



A gumiszőnyegek általában mintegy 10 mm vastagságú tömör gumilemezből (1. ábra, 1/a tétel) vagy habosított kaucsuk- vagy mûanyag-lemezből (1. ábra, 1/b tétel) vagy alul tapadó korongokkal ellátott tömör gumilemezből (1. ábra, 1/c tétel) állnak. A gumiszőnyeg egyrétegû, a tehénmatrac pedig kétrétegû.

A tehénmatrac lehet: – szövettel fedett vastagabb (15–20 mm vastagságú) gumiszőnyeg (1. ábra, 2/a tétel), – szövettel fedett matrac, amely alul gumi- vagy mûanyag aprítékkal töltött összetartozó párnákból áll (1. ábra, 2/b tétel).



A gumiszőnyeget az etetőtér a közlekedőtér, az elővárakozó, a fejőterem állatközlekedésre használt felületei burkolására használják. A tehénmatrac a pihenőboksz pihenőfelületének fedésére szolgál. Kísérleti tapasztalatok szerint a jól kialakított pihenőboksz annál népszerûbb a tehenek számára, minél rugalmasabb matracos pihenőfelülete (4. ábra).

A gumiszőnyeg és a tehénmatrac fekvésre való használata néha ellentmondásos. Megfigyeltük, hogy a gumiszőnyeggel fedett etetőtérrel rendelkező istállókban, az etető és közlekedő téren fekvő tehenek aránya jelentős 8–10%, ha az istállóban jóval kevesebb tehén van, mint amennyi a pihenőbokszok száma, ha/és a tehenek nincsenek hozzászokva a pihenőbokszok használatához, ha/és a pihenőbokszok nem kellően almozottak.



Mint tudjuk, a tehenészet pénzveszteségével jár, ha a tehenek: – nem fekszenek és kérődzenek napi 10–14 órát; – nem állnak és esznek napi 5 – 6 órát. Másként mondva: a tehénnek fájdalommentesen kell tudni állni és menni, kényelmesen kell tudni pihenni (5. ábra), hogy nagy legyen a teljesítőképessége. A gumiszőnyegek, a tehénmatracok alternatívákat jelentenek a tehenészetek padozattal kapcsolatos pénzveszteségeinek mérsékléséhez, a tehenek teljesítőképessége javításához, az egészségesebb, nagyobb teljesítményû, hosszabb hasznos élettartamú tehénállományok megvalósításához.

A cikk szerzője: Dr. Bak János