Lehet-e mérni ezeknek az egyéb tényezőknek a hatását az olyan egyértelmû mutatókon kívül, mint az elhullás és a termeléscsökkenés?
A kérdésre a választ az Agrokomplex C.S. Rt. tejelő anyagcsere- forgalmi vizsgálatainak segítségével kerestük. A kísérletben vizsgált paraméterek megegyeztek a normál vizsgálati rendszerével, de a legszembetûnőbb különbséget a szabadzsírsav (NEFA) szintek hozták a két vizsgált időszak között. A telep kiválasztásánál figyelembe vett szempontok egy egészséges állomány és változatlan takarmányadag voltak. A vizsgált istállóban a létszám az első mérés idején 23%-kal haladta meg a jászolhossz alapján számított férőhelyet (egy elcsúszó csoportosítás miatt). A második mérés idején a csoportban a jászolhossz alapján számított férőhelynek megfelelő létszám volt az istállóban. A vizsgált egyedek kiválsztásánál szempont volt, hogy a laktációban eltöltött napok átlaga hasonló legyen. A szabadzsírsav szintek egyértelmûen jelzik a zsírmobilizáció intenzitását. A túlzsúfolt istállóban a NEFA átlagos értéke jóval meghaladja a normál jászolhosszon takarmányozott állatok átlagos értékét, ezzel jelentős kondícióvesztést, alacsonyabb szintû perzisztenciát, az energiahiányos időszak elhúzódása miatt az állatok nehezebb vemhesítését okozva. A felsoroltakon kívül az anyagcsere- forgalmi rendellenességek kockázata is jelentős mértékben megnő. Megállapítható, hogy a jászolhossz alapján számolt férőhelyek száma a fogadó csoportban meghatározó tényezője a telep naturális mutatóinak. Így érdemes betartani azt az ajánlást, hogy a fogadó csoportban, főleg ha az elsőborjas üszők és a tehenek egy csoportban vannak elhelyezve, maximum a 72 cm egy állatnak szükséges minimális jászolhossz alapján számolt férőhelyhez képest is csak maximum 80%-ig ajánlott a csoport létszámát növelni.
A kísérletnél egyedül figyelembe vett tényező a jászolhossz volt, de természetesen relatív zsúfoltság kialakulhat a pihenőtér nem megfelelő nagysága miatt is. Ennek következményei kevésbé látványosak és anyagcsere-forgalmi vizsgálatokkal kevésbé egyértelmûen meghatározhatóak, mint a nem megfelelő jászolhosszon tartott állatoknál, ahol főleg nyáron, hőstressz idején, ellés után együtt tartott üszők és tehenek esetében akár elhulláshoz is vezethet ez a tartástechnológiai hiányosság. A pihenőtér zsúfoltságának következményei:
• az állatok egymást zavarása miatt kialakuló csökkent kérődzés, ami a takarmányfelvételre gyakorolt negatív hatásán keresztül csökkenti a termelést,
• a szubklinikai acidózis kialakulásának veszélyét növeli annak minden egyéb káros következményét hozva magával (lábvégek állapota, tej beltartalmára gyakorolt negatív hatás),
• a romló tőgyegészségügyi helyzet, a környezeti kórokozók által előidézett tőggyulladások számának megszaporodása, szomatikus sejtszám emelkedés.
A pihenőtér kialakításánál így mindenképp érdemes figyelembe venni az adott tartástechnológiához tartozó ajánlásokat. A cikk aktualitását a ránk váró nyár és az arra való felkészülés időszaka adja, hiszen még nem késő egy tervezett vagy folyamatban lévő átalakításnál, beruházásnál a fent taglalt szempontokat figyelembe venni annak érdekében, hogy a meleg által okozott anyagi veszteség minimalizálható legyen.
Pócza Szabolcs
