A sorközmûvelés célja – valamennyi esetben – a talaj cserepesedésének megakadályozása, a talajszellőztetés elősegítése, a nedvesség növényi gyökérközbe való beszivárgásának lehetővé tétele, és a gyomnövények eltávolítása („kiírtása”) lehet, kiegészítve mindezeket az esetleges tápanyag (mûtrágya) kijuttatásával is.



Agronómiai/agrotechnikai követelmények

Az előzőekben részletezett mûveletek sikeres megvalósítása érdekében a sorközmûveléssel szemben támasztott legfontosabb követelmények a következők lehetnek:

• a gyomok maximális kiírtása a sorközökben (min. 95%);

• a lehetőség szerint minimális védősávok alkalmazása;

• hossz- és keresztirányú azonos mûvelési mélység (max. 10–15% eltérés);

• rögösödést és porosodást előidézés nélküli talaj fellazítás;

• a kultúrnövény károsodását és talajtömörödést nélkülöző sorközmûvelés;

• nagy területteljesítmény, ami az idény folyamán akár többszöri sorközkapálást is lehetővé tesz.



A sorközmûvelők általános felépítése

A sorközmûvelő kultivátorok – a traktor-munkagép kapcsolat oldaláról – függesztett kivitelben készülnek. Felfüggesztésük szerint homlokoldali, has alatti vagy az erőgépek hátsó hárompontos függesztő szerkezetére kapcsolt kultivátorok ismeretesek. A mellső (homlokoldali) felfüggesztés előnyős a munkavégzés szempontjából, mert a traktorvezető folyamatosan látja az egyes mûvelőtagok (és a rajtuk lévő mûvelő szerszámok) munkavégzését. A hordozó vázon (has alatt), a mellső és hátsó tengelyek közötti felfüggesztésnél is kedvező a munkagépre történő „rálátás”, azonban ilyen esetben célszerû és szükséges az erőgép nyomvonalaiban kiegészítő – lazító – szerszámok alkalmazása. A hátsó függesztésû sorközmûvelők esetében a traktoros nem csak, hogy nem látja a mûvelő szerszámok munkavégzését, hanem a traktor kormányzásakor a kultivátor ellentétesen mozdul el, és a munkavégzés nagyobb védősáv (biztonsági sáv) biztosítását is megköveteli. A kultivátorok függesztőmûve szinte valamennyi munkagépnél szabványos kivitelû (ezek ISO I., II. esetleg III. lehetnek), és kézi felszerelésû, valamint gyorskapcsolós megoldások is ismertek. A sorközmûvelő kultivátorok legtöbbje egy főtartós gerendellyel készül, de a nagyobb munkaszélességû, ill. a tápkultivátoros változatoknál két gerendelyes – segédtartós – kialakításokkal készítik a munkagépet. A gerendelyeket gumiabroncsozású vagy fémlemezes járókerekek támasztják alá, amelyek munka közben a kultivátorok tömegét is viselik. Valamennyi sorközmûvelő kultivátor legfontosabb egységei – a mûvelt sorközök számától függő – ún. mûvelőtagok. A mûvelőtagok paralelogramma felfüggesztésûek, a gerendely(ek)hez oldható kötésekkel csatlakoznak (sortávolságuk változtatható), és magukba foglalják a mûvelő szerszámokat, a mélységhatároló kereket, valamint a sorvédő elemeket. A mûvelő szerszámok között a kétoldalas lúdtalp (szárnyas) kapákat, az egyoldalas saraboló kapákat, az ék alakú (ívelt formájú) lazító kapákat, és a forgókapákat (az ún. csillagkerekeket v. rolling elemeket) különböztetik meg. Az egyes kultivátor szerszámok mûködésének jellemzői az 1. táblázatban kerültek összefoglalásra. Ezeken kívül ismertek még a rotációs (hajtott) kapák, az egy- és kétoldalas töltögető szerszámok (pl. a bakhátas burgonyatermesztéshez), a tárcsás töltögetők, valamint a növénytápláló (tápkultivátor) szerszámok is. Az egyes mûvelőtagokra a (mûvelő)szerszámokat általában csoportosan szerelik fel: pl. 3 db lúdtalp kapa; 1 db lúdtalp kapa+jobbos-balos saraboló kapa; 5–7 db (rugós szárú) ék alakú lazító kapa, vagy 2 db forgókapa csoport stb. Ezek a kapacsoportok a sorközökben teljes, míg a csatlakozó soroknál fél/kétharmad mûvelőszerszám-összetételt jelentenek, amelyek a csatlakozó soroknál oda- és visszamenetben is mûvelik a sorközöket. A növénysorokat – munka közben – a talajjal való betakarástól védőlemezekkel, védőtárcsákkal (burkolatokkal) óvják meg. A sorközmûvelők kiegészítő berendezései közé tartoznak az ún. iránytartó – rugós terhelésû – tárcsák, illetve néhány hátsó függesztésû kultivátor esetében a kormányzó berendezések, amelyek külön gépkezelőt – „farost” – igényelnek. Az ilyen sorközmûvelő kultivátorok kezelése – kormányzása, sorontartása – a gépkezelők jelentős fizikai igénybevételét kívánja meg, és ehhez párosul a gépkezelők számára kedvezőtlen, nemegyszer poros környezet, amelyek együttesen nehéz munkakörülményeket teremtenek és az ergonómia munkájukat kedvezőtlenül befolyásolhatja. Az újabb, korszerûbb sorközmûvelőknél automatikus kormányzású munkagépekkel is lehet találkozni, alkalmazásuk gazdaságossága jelenleg kétségeket okozhat.

Gyakorlati üzemeltetési ajánlások, javaslatok

A sorközmûvelő kultivátorok legfontosabb alkalmazási feltétele, hogy a kultivátor sorainak száma egyezzen meg az előzőleg – a vetésnél – alkalmazott vetőgép sorainak számával. A munkavégzés során a kultivátorok a vetőgép nyomvonalában dolgozzanak, és a gépkezelők fordítsanak kellő figyelmet a pontos sorcsatlakozásra. Kompromisszumos alkalmazási feltétel lehet, hogy a vetőgép sorainak – vetőelemeinek – száma a kultivátorénak egészszámú többszöröse (pl. 18 soros vetőgép után 6 v. 9 soros kultivátort használnak, vagy a 12 soros vetőgép után 6, esetleg 4 soros kultivátort alkalmaznak). A kultúrnövények sérülését elkerülendő, hogy a csatlakozó sorokban ne szereljenek fel teljes kapacsoportokat, hanem az oda- és visszamenetben is csökkentett szélességû (pl. fél v. kétharmad szélességû) kapacsoportokkal dolgozzanak. A kultivátorozás során mindig a növényállomány fejlettségének megfelelő mûvelőszerszámokat – kapacsoportokat – kell a mûvelőtagokra szerelni, és azokat a kultúrnövények fejlettségének megfelelően kell beállítani. A sorközmûvelés folyamán célszerû több kapakészlettel dolgozni, és minimum négy mûszaknaponként – 70–80 ha sorközmûvelése után – azokat újraélezni, ill. kicserélni szükséges. A kultivátorozás javasolt munkasebessége: passzív mûvelőszerszámok esetén 4–8 km/h, a forgó szerszámok esetén 6–10 km/h legyen. Természetesen itt is lehet kompromisszum: ha nagyobb – szélesebb – védősávokat alkalmaznak, akkor az üzemeltetés sebességénél a nagyobb értékeket lehet figyelembe venni. A különböző munkaszélességû 6–12–18 soros sorközmûvelő kultivátorokkal ~0,8–2,0 ha/mûszakóra területteljesítmények elérésére van lehetőség.



Gépválaszték, típusváltozatok

A jelenlegi hazai gépválasztékot 42 gyártó/forgalmazó közel 500 különféle típusváltozata biztosítja. Néhány, a gyakorlatban is ismert sorközmûvelő kultivátor főbb mûszaki jellemzőit a 2. táblázat tartalmazza.

 

Dr. Fûzy József