A nem optimális talajmûvelésen, talaj- előkészítésen, a talajok fokozódó mértékû elsavanyodásán, a nem kellően átgondolt mûtrágyázáson túlmenően az egyes gyomfajok felszaporodásában nagy szerepet játszott az egyoldalú vegyszerhasználat. Az ún. „hagyományos” hormon bázisú gabona gyomirtó szerek a fenoxi-ecetsavak (MCPA, 2,4-D) széles körû alkalmazása okozta a Galium aparine, Matricaria spp., Anthemis spp., Viola spp., Veronica spp., Fumaria spp., Sisymbrium spp., Bilderdykia convolvulus, Galeopsis spp. Myosotis arvensis gyomfajok felszaporodását. A fenoxi-propionsavak (MCPP, 2,4-DP) piaci előretörése enyhítették a problémákat, de a fenti gyomnövények ellen az igazi áttörést a speciális hatóanyagok (készítmények) bevezetése (pl. Galium aparine ellen a Starane 250 EC) hozta meg.

A szulfonilkarbamid típusú gabona gyomirtó szerek egyre szélesebb körû felhasználása is szerepet vállalt egyes gyomfajok előretörésében, mások visszaszorulásában. A mezei acat (Cirsium arvense) ma már országos szinten általános probléma, nem véletlen, hogy a szulfonilkarbamidok mellé kombinációs partnerként ellene a hormon bázisú készítmények javasoltak, a Galium aparine elleni hatékonyság fokozására pedig a fluroxipir hatóanyagú készítmények.

A magról kelő egyszikû gyomnövények közül országos szinten az elsődleges problémát továbbra is az Apera spica-venti jelenti. Sajnálatos tény, az Avena fatua évről-évre való terjedése, különösen az ország azon részein (Borsod-Abaúj-Zemplén megye), ahol az amúgy is alacsony termésátlagok miatt a búza ezt a plusz ráfordítást már nehezen bírja el.

A kalászosok gyomirtásának tervezése

Magyarországon a nagyüzemi búzatáblák 75–80%-án végeznek vegyszeres gyomirtást. A földterületek privatizációjával az 1990 előtti évekhez viszonyítva jóval nagyobb számban jelentek meg a pár hektáros búzatáblák, amelyeken összességében sem éri el a gyomirtás az 50%-ot.

Az eredményes és gazdaságos gyomirtásnak alapfeltétele a gabonavetések gyomfertőzöttségének táblaszintû ismerete, mert a megfelelő herbicid csak ennek ismeretében választható ki.

A gyomfelvételezést már ősszel a fiatal állományban el kell végezni, ennek alapján dönthető el, hogy szükséges-e az őszi kezelés. Amennyiben a veszélyes, nehezen irtható T1-T2-es gyomfajok (pl. ragadós galaj, ebszékfû, nagy széltippan) kelése nagymérvû, úgy ősszel egy korai posztemergen gyomirtásra lehet szükség. A klasszikus gyomfelvételezés időpontja március közepe-vége ennek eredménye alapján kell döntést hoznunk az alkalmazandó készítményről.

Az agrotechnikai elemek erőteljesen meghatározzák a gyomirtásunk sikerességét, vagy sikertelenségét. A vetésforgó fontos kérdés, maximum két év termesztés a kalászosoknál saját maga után. Őszi búza után következhet őszi árpa, fordítva kevésbé ajánlott. Az előveteményből esetlegesen maradt szermaradék problémát okozhat. Száraz nyár után figyelni kell a napraforgó előveteményből megmaradhatott trifluralin hatóanyag maradékokra. A fajtához igazodó vetésidő szintén fontos kérdés. A lassú kezdeti fejlődésû, kevésbé télálló búzákat korábban célszerû elvetni, míg a gyors fejlődésû, erőteljesen bokrosodó, jól télálló fajtákat később vethetjük. Túl korai vetés esetében, főleg csapadékos őszön erős galaj, ebszékfû, tyúkhúr, nagy széltippan fertőzés alakulhat ki, a gabona felnyurgulhat, télen könnyebben kifagyhat. Túl kései vetés esetén a gyengén fejlődött állományt szintén fokozott fagyveszély fenyegeti, a gyengén fejlett állományok jobban ki vannak téve a tavaszi elgyomosodásnak.

Az őszi alaptrágyázások elhagyása, a tavaszi nitrogén fejtrágyázás elmaradása, vagy az elégtelen „spórolós” dózisok már komoly következményekkel járnak. Az állandósult nitrogénhiány miatt az állomány rosszul bokrosodik, ami a természetes gyomelnyomó képesség rovására megy, az ilyen tábla szintén könnyebben elgyomosodik.

A talajmûvelésnek fontos szerepe van a gyomosodás szempontjából is, sekély mûvelés mellett könnyen teret nyernek a mélyen gyökerező tarackos évelők mint a mezei acat, nád.

A gabonatáblák vegyszeres gyomirtásának lehetőségei

Alapvetően az őszi kalászosok tekintetében a gyomirtás kivitelezésére három lehetőségből választhatunk:

1. Az őszi kalászos vetése után, kelése előtt elvégzett (preemergens) gyomirtás

2. Az őszi korai posztemergens gyomirtás

3. A tavasszal elvégzett hagyományos posztemergens gyomirtás.

Az őszi kezelések Magyarországon jóval kisebb mértékben elterjedtek, mint a hazánknál jóval csapadékosabb nyugat-európai régióban. Nálunk is vannak viszont olyan domborzati adottságokkal, éghajlati tulajdonságokkal rendelkező területek, amelyek tavasszal nehezen járhatóak, és gyomstruktúrájuk is szükségessé teszi az őszi gyomirtást. Az őszi kezelések sok esetben a tavaszi munkacsúcs mérséklésében is fontos szerepet játszanak. Országos szinten a gabonák mintegy 8–10%-án végeznek ősszel gyomirtást. Az őszi kezelés előnye az is, hogy a csirázó gyomnövények elleni hatásával már korán kikapcsolja a gyomkonkurenciát, ezzel elősegítve a kalászos töretlen fejlődését.

Az őszi kezeléseket olyan hatóanyagokra kell alapozni, amelyek a kora tavaszi időszakra is átnyúló talajon keresztüli tartamhatással rendelkeznek (pl. metszulfuron-metil, triaszulfuron, izoproturon, klórtoluron, pendimetalin).

A tavaszi kezelések az ún. hagyományos posztemergens gyomirtás, Magyarországon a kalászosok gyomirtásának ez a leginkább elterjedt formája.

Igen széles szerválaszték biztosítja ezt a munkát, a kijuttatás időpontját tekintve (az alkalmazott herbicidtől függően) a kalászosok 3 leveles állapotától egészen a betakarítás előtti 10–14 napig lehetőségünk van a herbicides beavatkozásra. Az állománykezeléseknél mindig törekedjünk arra, hogy a kijuttatás időpontját a megcélzott gyomfajok legérzékenyebb fenológiai stádiumához igazítsuk. Ez nagy általánosságban a magról kelő kétszikû gyomnövények 2–4 valódi leveles, a ragadós galaj 3–5 levélörvös, a nagy széltippan, vadzab 1–3 leveles, az aprószulák 10–15 cm-es, a mezei acat tőlevélrózsás állapotában van.

A főbb hatóanyagcsoportok rövid jellemzése

1. A klasszikus hormonhatású hatóanyagok:

a.) fenoxi-ecetsavak (2,4-D, MCPA),

b.) fenoxi-propionsavak (diklórprop-P, mekoprop-P),

c.) piridiloxi-ecetsavak (fluroxipir),

d.) aromás-karbonsavak (dikamba, klopiralid).

Ezen hatóanyagok nagy előnye, hogy a növényben a sejtosztódás fiziológiai mechanizmusába több ponton kapcsolódnak be inhibítorként, a hajtáscsúcs, gyökércsúcs, axiláris rügyek, valamint a nóduszok merisztéma régióiban fejtik ki hatásukat. Akkor hatnak amikor a gyomnövény gyors növekedési szakaszban van, pl. gyökérváltáskor, bokrosodáskor. Másik nagy előnyük, hogy rezisztenciatörő vagy rezisztenciát megelőző készítményekként használhatóak, a nagy rezisztencia-nyomással bíró szulfonilkarbamid hatóanyagok mellett.

Az egyszikû gyomnövények szelektívek ezekre a hatóanyagokra, a kétszikû gyomfajok, mind a magról kelők, mind az évelők viszont rendkívül érzékenyek minden fenofázisukban.

A 2,4-D, MCPA, diklórprop-P, mekoprop-P, dikamba, klopiralid hatóanyagú készítmények felhasználása viszonylag behatárolt, a kalászosok bokrosodásának vége, szárba indulásának kezdete felhasználásuk végső időpontja. A fluroxipir hatóanyagú készítmények kijuttatásának időpontja független a kalászosok fenológiai állapotától.

2. Szulfonilkarbamid hatóanyagok (klórszulfuron, metszulfuron-metil, szulfoszulfuron, tifenszulfuron-metil, tribenuron-metil, amidoszulfuron, jodoszulfuron-metil-nátrium, triaszulfuron, tritoszulfuron)

Acetolaktát-szintetáz mûködést gátló herbicidek (ALS gátlók).

Az ide tartozó készítmények levélen, és gyökéren keresztül is hatékonyak, a gyomnövénybe bejutva a xylem és floem rendszerben egyaránt jól transzlokálódnak, az aminósav bioszintézisen keresztül a fehérje anyagcserét zavarják, gátolván azok szintézisét. A szulfonilkarbamidok degradációját nagymértékben befolyásolja a talaj pH-ja, a hőmérséklet, és a készítmény vízoldékonysága. A talajba került szulfonilkarbamid detoxifikációja kétlépcsős folyamat, amelynek első fázisa a hidrolízis, majd ezt követi a molekula mikrobiológiai bontása.

Elsősorban a kalászosokban előforduló magról kelő kétszikû gyomfajokat, valamint az évelő kétszikûeket irtják. A triaszulfuron, jodoszulfuron-metil-nátrium, szulfoszulfuron hatóanyagú készítmények ezen túlmenően a gabonákban károsító egyszikû gyomnövények ellen is hatékonyak.

3. PROTOX-gátlók protoporfirinogén-IX-oxidáz inhibítorok (karfentrazon-etil, piraflufen-etil, cinidon-etil)

Hatásukra visszafordíthatatlanul károsodnak a sejtmembránok, lipidek, elpusztul a klorofill, elszárad a gyomnövény. Hátrányuk, hogy nem abszolút szelektívek, gyakorta apró tûszúrásszerû perzseléses foltokat okoznak a kalászosok levelein.

Az ide tartozó hatóanyagok nagy előnye, hogy a hormonhatású szerekre toleráns gyomfajokat (pl. ragadós galaj, árvacsalán fajok, mezei árvácska, veronika fajok, poloskafû) jól irtják.

Kijuttatásuknál fontos kritérium, hogy apró cseppekben jó permetlé borítással kell ezeket a készítményeket kipermetezni, amikor a kalászosok még nem fedik be a gyomnövényeket, és a gyomok sem túlfejlettek. Hatásuk kifejtéséhez a fény feltétlenül szükséges, nem hőmérséklet függőek, már 2–3°C-on jól mûködnek.

4. Triazolpirimidin-szulfonanilid származékok (floraszulam, piroxszulam)

A szulfonilkarbamidokhoz hasonlóan ezek a hatóanyagok is acetolaktát-szintetáz (ALS) gátló herbicidek. A floraszulam hatóanyag a kétszikûek ellen hatékony, a piroxszulam pedig a kalászosokban károsító nagy széltippan, parlagi ecsetpázsit, vadzab gyomfajok ellen alkalmazható.

5. Ariloxi-fenoxi-propionátok (fenoxaprop-P-etil)

Acetil-koenzim-karboxiláz (ACC) gátlást okozó herbicidek

A xylemben és a floemben egyaránt jól transzlokálódnak, majd a merisztémákban akkumulálódnak, a növénybe jutva a zsírsav-bioszintézist megakadályozzák, ennek következtében számos növényélettani folyamatban zavar támad.

A fenoxaprop-P-etil hatóanyag speciális egyszikû irtó, kalászosokban nagy széltippan, parlagi ecsetpázsit, vadzab, kanári köles ellen eredményesen alkalmazható, önmagában kell kijuttatni, nem kombinálható más gyomirtó szerekkel.

6. Dimetil-karbamidok (izoproturon, klórtoluron)

A növény anyagcseréjébe történő beavatkozás során a fotoszintézis folyamatában a Hill-reakciót (a víz fotolízise) gátolják. Kalászosokban preemergensen, vagy korai posztemergensen kijuttatva elsősorban a nagy széltippan, parlagi ecsetpázsit ellen hatékonyak. Posztemergens kijuttatás esetén a fenti gyomfajok 1–3 leveles korukban a legérzékenyebbek a készítményekre. Vadzab, és rozsnok fajok ellen nem hatékonyak.



Szentey László

MGSZH Központ Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság