A sikeres fû- és lucernaszenázs készítésének két legfontosabb feltétele a fonnyasztás és az erjedési folyamat biológiai szabályozása.

1. Fonnyasztás

Szükségességének megértéséhez tisztázni kell néhány fogalmat:

a. relatív cukortartalom (C),

b. fehérjetartalom,

c. pufferkapacitás (PK),

d. cukor/pufferkapacitás hányadosa C/PK.



a. Egy növény relatív cukortartalma (C), más néven cukor koncentrációja fontos tényező mivel az erjedés alapvető feltétele a megfelelő mennyiségû könnyen erjeszthető szénhidrát. Belátható hogy olyan növényeknél ahol ez az optimális betakarításkori fenofázisban alacsony – mint a lucernánál a virágzás kezdetén – a nedvességtartalom egy részének elpárologtatásával, tehát fonnyasztással növelhető.

A lucerna cukortartalma virágzás kezdetén – az egyébként optimális betakarítási fenofázisban – 45–50 g/kg szárazanyag. Ez önmagában is az „igen nehezen silózható” kategóriába sorolja a lucernát. Ahhoz hogy egy takarmány „könnyen silózható” legyen, cukortartalmának el kell érnie, illetve meghaladni a 100 g/kg szárazanyag mennyiséget (1. táblázat).



b. A cukortartalom mellett a takarmány savanyodása attól is függ, hogy mennyi bázikus anyagot, vagyis fehérjét tartalmaz, amelyből az erjedés során ammónia képződik. A lucerna a takarmány szárazanyagára számítva 200–250 g/kg

nyersfehérjét tartalmaz, ami miatt szintén igen nehéz silózni. Könnyen silózhatók a 100 g/kg szárazanyag tartalmú takarmányok (1. táblázat).

A silózhatóság tehát alapvetően a takarmány fehérje–cukor arányától függ. Azok a takarmánynövények silózhatók jól, melyek cukortartalma nagyobb, mint fehérjetartalma.

Ha a fehérje–cukor arány 1:0,5 alá csökken akkor mindenképpen fonnyasztani szükséges!

c. A fehérjéből az erjedés során képződött ammónia közömbösíti a képződő szerves savak egy részét. Azt a milligrammokban kifejezett tejsavmennyiséget, amely az adott takarmány szárazanyagának 1 g-jához kell annak érdekében, hogy annak kémhatását a szükséges 4-es pH-ig eltolja, nevezzük pufferkapacitásnak (PK).

Ez az érték pillangósoknál 70–80 (kukoricánál 35–40, fûféléknél 45–55).



d. Az erjedés során a lehetséges pH csökkenés mértékét a takarmány összes fermentálható szénhidrát tartalma (C) és a pufferkapacitás (PK) együttesen határozza meg. Ezért az erjeszthetőség megítélésénél a két tulajdonság arányát, hányadosát kell figyelembe venni.

A C/PK arány lucernánál 0,6–0,9 közötti (kukoricánál 5–8 körüli). Ahhoz hogy egy takarmány jól erjedjen a C/PK-nak 2,5 vagy annál nagyobbnak kell lennie.



Az erjedés várható lefolyásának megítéléséhez két paraméter ismerete szükséges:

• a C/PK hányados, ami a lehetséges pH érték eltolódását fejezi ki,

• a szárazanyag tartalom, ami meghatározza, hogy meddig kell a takarmány pH-ját eltolni a savanyú irányba, hogy tárolható (stabil) szilázst nyerjünk, azaz a pH változás szükséges mértékét fejezi ki.



A silózási technológia feladata tehát többek között, hogy a lehetséges pH változás mértékét – ami a nehezen erjeszthető takarmánynövényeknél (lucerna) nem kielégítő – a pH változás szükséges mértékével összhangba hozza.

Az összefüggés alapján megállapítható, hogy minél kisebb a takarmány C/PK-a vagyis minél kisebb a cukortartalma és minél nagyobb a fehérjetartalma annál nagyobb szárazanyag mellett várható az erjedés kedvező irányú lefolyása.

Lucernánál a 0,6–0,9 C/PK mellé 40–45% körüli szárazanyag tartalom szükséges. Ez természetesen csak fonnyasztással érhető el. (Kukoricánál a 5–8-as C/PK mellé minimum 30%-os szárazanyag tartalom szükséges. Ez természetesen fonnyasztás nélkül is biztosítható.) (2. táblázat)

2. Az erjedési folyamat biológiai irányítása

Minden erjesztett takarmány készítése egy természetes konzerválás. A konzerválószer a tejsav, amelyet tejsavbaktériumok állítanak elő a szilázs alapanyag szénhidrátjából. A természet szigorú törvényei szerint a fû- és lucernaszenázs készítése során is mindhárom tényező minimumban lehet.

Jó esetben a silózás számára minden rendelkezésre áll ellenben egy technológiai elem természetes körülmények között mindenképpen minimumban marad.

Ez az optimális „induló” tejsavtermelő baktérium létszám. A silókukoricán található természetes mikroorganizmus-tömegnek csak 1%-a tejsavtermelő baktérium és ennek csupán 8%-a a tejsavas erjedésben generális szerepet játszó Lactobacillus plantarum. Ahhoz hogy egy szilázs jól erjedjen, legalább 100 000 élő, növényfaj specifikus tejsavtermelő baktériumra van szükség 1 gramm silózandó takarmányon. Természetes körülmények között ennek csupán 1–20%-a áll rendelkezésre.

Az optimális erjedéshez szükséges mik-

roszervezetet csak oltóanyagokkal lehetséges biztosítani. Az optimális tejsavbaktérium számának biztosítása elvén alapuló erjesztett takarmány beoltását nevezzük az erjedési folyamat biológiai szabályozásának.



A PIONEER oltóanyagok alkalmazásával biztosított a megfelelő baktérium és annak koncentrációja.

11H50 lucerna szenázs oltóanyag

Fermentációval előállított liofilizált Lacto-bacillus plantarum és Streptococcus faeci-

um lucerna növényen található tejsavtermelő baktériumfajok törzseinek keverékét tartalmazza.



Előnyei:

• optimális szerves sav mennyiség és arány (1. ábra),

• jobb emészthetőség (2. ábra),

• nagyobb tejtermelés (3. ábra).

11G22 kombi fû és teljes gabonanövény oltóanyag

Az oltóanyag Lactobacillus plantarum, Enterococcus faecium és Lactobacillus buchneri fû és gabonanövényeken található tejsavtermelő baktériumok szelektált törzseit tartalmazza, melyek használatával optimalizálható az erjedési folyamat a növények silózása/erjesztése során. A Lactobacillus buchneri tejsavtermelő baktérium illózsírsavak széles spektrumát termeli, melyek lényegesen csökkentik a szilázs fermentációja során a káros élesztő és penész fajok elszaporodását, melyek a szilázs romlását előidézik. A szilázs romlását előidéző organizmusok szignifikáns csökkenése növeli az aerobic stabilitást, vagyis csökken a szilázs megbontás utáni melegedése és csökkennek az aerobic veszteségek a megbontott szilázs felületén még oxigén bejutása esetén is.



Előnyei:

• javítja a szilázs minőségét biztosítva az optimális tejsav:ecetsav arányt (4. ábra),

• növeli az állatok teljesítményét (5. ábra),

• csökkenti az utóerjedést (6. ábra).

Dr. Knódel János

termékmenedzser, Kelet-Európa