A 19. század végén (1. ábra) 80% volt a magyar szürke, a többi – ahogy akkor mondták – az „idegen marha”. Ez a fajta már nem a hatökrös szekérhez adott vonóerőt, és nem szántani használták, hanem úri módon tejet, vajat és sajtot termeltek vele.
Az I. világháború előtt már 70%-ra nőtt az „idegen marhák” aránya (részletesen a 2. ábra mutatja), melyek már tejelőfajta konstrukciók voltak, zömében szimentáli és keresztezéseik. A múlt század elején a lapály marhák aránya – ahova a holstein-fríz is tartozik – 6% alatt volt.
1970-es évek elején elindult genetikai fejlesztő program, ismét nagyban átalakította az ország tehénállományának fajta-összetételét. 1975-ben a magyar tarka és keresztezéseik még 88%-ban voltak jelen, s csak 2%-ot tett ki a holstein-fríz vérhányadú állomány (3. ábra). 15 év múlva – 3 tehén generációt követően – 5%-ra csökkent a magyar tarka, és 87–88%-ra nőtt a holstein keresztezések aránya. 2000-re a magyar tarka részaránya 3%-ra csökkent, a holstein-fríz 87% és jelen van 10% egyéb fajta is (4. ábra).
Napjainkban a fekete holstein aránya 88-90%, már tisztavérûnek tekinthető, hiszen a több, mint 5 tehéngeneráció során már egyáltalán nincs, vagy csak nyomokban van benne egyéb fajta génállománya.
dr. Mészáros Gyula, ÁT Kft.
szakmai anyagát lejegyezte: Keresztes Júlia
