A hazai sertéstermelés hozzávetőlegesen már 5 éve nem fedezi a piaci igényeket. Ezért Magyarország nettó importőr országgá vált. Hazánkban a sertésvágással, -feldolgozással, -kereskedelemmel foglalkozó cégek igényeiknek csupán 75–80 százalékát képesek fedezni magyar alapanyagból. A fennmaradó hányadot a sertés behozatalával tudják biztosítani. Az ez év június 1-jei állatszámlálás szerint mindössze 3,2 millió darab volt az állomány nagysága, míg 2007-ben ez a mennyiség 4,1 milliót tett ki. Két év alatt a csökkenés 900 000 darabot jelent, így közel 100 ezer család kiegészítő bevétele szûnt meg.

Jelentősen megváltozott a mezőgazdaságban az állattenyésztés és növénytermelés aránya is. A korábbi egyensúlyi helyzettel szemben az állattenyésztés részaránya – becslések szerint – 30 százalékra süllyedt. A Vágóállat és Hús Terméktanács (VHT) tagnyilvántartása alapján készült táblázat jól példázza a fenti megállapításokat:

A sertés termékpályán képződő eredményből a termelők és feldolgozók kismértékben részesülnek, a legnagyobb profitot a multinacionális és a hazai tulajdonú élelmiszer-kereskedelmi láncok realizálják. Ez a kör a teljes piaci részarány 60 százalékát tudhatja magáénak. Ismerve az unió tagországainak piaci viszonyait, ez a jelenség általánosnak mondható, arányaiban van csak különbség a tagállamok között. A kisebb boltok többsége képtelen versenyben maradni, tekintettel arra, hogy a láncoknál alkalmazott eszközökkel nem képesek élni.

Két éve, 2007-ben a lengyelországi túlkínálat miatt a magyar piacot elárasztották dömpingáron sertéssel, emiatt csökkent a hazai alapanyag felvásárlási ár. Ez a saját földtulajdonnal nem rendelkező vállalkozások gazdálkodási mutatóiknak további romlását eredményezte. Az idén az import behozatal árcentruma emelkedett, a forint árfolyam változásának megfelelően, valamint jelentős keresletnövekedés történt a magyar élősertés iránt, elsősorban a román partnerek részéről. Így csökkent az árkülönbség a dunántúli és alföldi régiók között.

A hazai felvásárlási árak a csatlakozástól kezdődően követik az EU átlagárak alakulását. Eközben a földtulajdonnal nem rendelkező magyar gazdálkodók nem tudnak kalkulálni azokkal a lehetőségekkel, amelyek a kedvezőbb feltételekkel rendelkező versenytársaknál adódtak. A magyar sertéstermelői kör csökkenését, valamint az alacsony sertésállományt előidéző okok közül a rangsor elején a sertéstelepek technológiai elmaradottsága szerepel, és az állatjóléti, környezetvédelmi beruházások magas költségvonzata. E beruházások kötelező jellegûek, és olyan költségtöbbletet eredményeznek, amely a hatékonyság növelésével nem ellentételezhető.

A negatívumok között nem elhanyagolható az sem, hogy a hazai sertéstartók nagy része termőföld hiányában kiszolgáltatott. Egyrészről nem képes megtermelni a szükséges takarmányt, másrészről nem tud gondoskodni a keletkezett hígtrágya megfelelő elhelyezéséről sem.

A piaci környezet bizonytalansága, kiszámíthatatlan változásai miatt sok termelő még hitelt, vagy vissza nem térítendő támogatást sem akar/tud igényelni, inkább megszünteti tevékenységét. Az EU-s támogatások igénybevételéhez garantálni kell, hogy 5 éven belül nem hagy fel pl. a sertéstartással, amit szintén sokan nem vállalnak.

A hazai sertéstermelés hatékonysága nem versenyképes. A teljesség igénye nélkül sorolható tényezők: a szaporulat kevesebb, mint a nemzetközi átlag, gyengébb a takarmányhasznosítás, lassúbb a tömeggyarapodás, jelentős az élőmunka ráfordítás. Hazánkban az egy kocára jutó fialási átlag 20 darab alatt van, míg más jelentős számban sertést tartó országokban ez a mutató elhagyta az átlag 20 darabot. A felsoroltak biztonságos megoldásához a felvásárlási árakban elérhető nyereség nem nyújt megfelelő fedezetet.

Összefoglalásként  elmondhatjuk, hogy a magyar sertésállomány annak ellenére, hogy az abból készült termékek még mindig keresettek a világpiacon soha nem tapasztalt mélypontra süllyedt. A növénytermelés magas részaránya csökkenő állatállomány mellett nem lesz tartható, ezért az egész agrárium megingásával lehet számolni. A költségvetés ebben az évben mintegy 10 milliárd forintnak megfelelő nemzeti támogatást juttat a sertéságazat számára. Ennek 60 százaléka az állatjóléti támogatás, 30 százalék körüli nagyságrendet képvisel az állatbetegségek megelőzése érdekében nyújtott támogatás. Végezetül sajnálatos módon a feketegazdaság elleni összehangolt kormányzati és társadalmi küzdelem hiánya, egyre növekvő részaránya, nehezíti a sertéstartók, a teljes termékpálya gazdálkodását is, gátolja a fejlődést, növeli a versenyhátrányt.

Kádár László

A cikk szerzője: Kádár László