A 40 éves kísérletünkben a trágyázatlan kontroll parcellák termése 0,6–1,1 t/ha, az optimálisan mûtrágyázott kezelésekben 1,5–1,6 t/ha volt az évenkénti átlagos szemterméscsökkenés a kukorica után vetett kukoricában a búza után vetetthez viszonyítva.
Kísérleti eredmények összefoglalása
Az OMTK A-17 jelû NPK mûtrágyázási kísérletet 1967 őszén állítottuk be 20 kezeléssel és 4 ismétléssel, összesen 80 parcellával búza-kukorica-kukorica-borsó forgóban. Jelen munkánkban az 1968–2007. között, tehát a kísérlet 40 éve alatt kapott 10-10 kukoricaév eredményeit ismertetjük. A termőhely löszön képződött mészlepedékes csernozjom talaja a szántott rétegben mintegy 5% CaCO3-ot, 3% humuszt és 22% agyagot tartalmaz, N-nel és K-mal eredetileg kielégítően, P-ral és Zn-kel gyengén ellátott. A talajvíz szintje 13–15 m mélyen helyezkedik el, a terület aszályérzékenynek minősül 550–600 mm átlagos éves csapadékösszeggel. Mûtrágyaként pétisót, szuperfoszfátot és kálisót alkalmaztunk. Levonható főbb következtetések:
1. A trágyázatlan kontroll parcellák szemtermése a búza utáni kukoricánál 3,9–7,7 t/ha, kukorica utáni kukoricánál 3,3–5,9 t/ha, míg az optimális NPK kezelésekben 8,8–13,6 t/ha a búza utáni kukoricánál, illetve 7,2–12,3 t/ha a kukorica utáni kukorica esetében. A termésveszteség tehát a kontrollon 0,5–1,8 t/ha/év, NPK kezelésekben 1,5 t/ha/év átlagosan a kukorica után vetett kukoricában. Termésmaximumok a 100–150 kg/ha/év N-adaghoz, illetve a 150–200 mg/kg ammóniumlaktát (AL)-oldható P2O5 és K2O tartalomhoz kötődtek a szántott rétegben.
2. Az önmagában adott mérsékelt 50–100 kg/ha/év N-trágyázás a termést növeli, azonban az e feletti egyoldalú N-trágyázás nyomán a szemtermés általában visszaesik. A P-hatások kifejezetté válnak a nagyobb N-szinteken 2–4 t/ha szemterméstöbbleteket eredményezve. Csak a mérsékelt 50–60 kg/ha/év P2O5 adagok bizonyulnak hatékonynak. Az elégtelen és a túlzott P-trágyázás egyaránt termésveszteséget okozhat.
3. A kísérlet 34. évében 2001-ben az extrém P-túlsúlyos parcellák termése a 34 éve trágyázatlan kontroll termésétől is 1 t/ha-ral elmaradt. A P-túlsúly által kiváltott Zn-hiány nyomán 3–4 t/ha termésveszteség alakult ki az optimális/mérsékelt P-ellátottsághoz viszonyítva.
4. A trágyahatások időfüggők, mert változik a talaj összetétele, elemkínálata. Az induláskori 180–200 mg/kg AL-K2O tartalom a 3 évtized alatt 120–130 mg/kg értékre, a 80 mg/kg AL-P2O5 készlet 50– 60 mg/kg értékre süllyedt, mellyel az emelkedő PK-hatások összefüggtek. Közelítően a forgó növényi felvételét tükröző 50– 80 kg/ha/év P2O5, illetve 100–150 kg/ha/év K2O adagokkal a szántott réteg oldható AL-PK készlete fenntartható volt. A felvételt 2–3-szorosan meghaladó P-trágyázás nyomán a feltalaj AL-P2O5 tartalma nagyságrenddel dúsult mindkét kísérletben.
Hely hiányában a következő táblázatokban a búza utáni kukorica szemtermésének eredményei tanulmányozhatók.
Dr. Kádár Imre
A cikk szerzője: Dr. Kádár Imre
