A nehézségek ellenére szükségszerû egy „biológiai minimum” megvalósítása, amely jelenti egy adott faj maximálisan beilleszthető koncentrációját a vetésforgóban, ezáltal biztosítva a nagy termést és a termésstabilitást. A fenntartható fejődés koncepciója nem nélkülözheti a vetésváltás alkalmazását, mert általa lehet mobilizálni a természetes erőforrásokat a talajtermékenység fenntartásához és szervezni az integrált növényvédelmet. A növények évenkénti váltása jelentősen korlátozza a kórokozók és kártevők (gyökér és szártő betegségek, nematódák, rovarok) elterjedését csakúgy, mint az egyes kultúrákban domináns gyomok elszaporodását. A monokultúrákban tapasztalható terméscsökkenés a búza esetében elsősorban a növénybetegségekre vezethető vissza, míg kukoricában a vízháztartási problémákkal és a gyomok elterjedésével hozható összefüggésbe. A vetésváltás jelentőségét a fenntartható növény-­­­­termesztés kutatása a jövőben is szükségszerûnek ítéli meg. A vetésforgó és a biológiai diverzitás hoszszú idő óta sarokköve volt a ha-­­­gyományos és sikeres növényter-­mesztésnek. Fontos a jövőben is, hogy a rotációkban rejlő potenciált, mint természeti erőforrást minél teljesebb mértékben a fenntarthatóság javára fordítsuk.

Az alábbiakban az Országos Mûtrágyázási Tartamkísérletek eredményeiből mutatunk be néhány kutatási eredményt, amelyek igazolják és számszerûsítik a vetésváltás jelentőségét. Az OMTK szabadföldi parcellás kísérleteket 1967-től hozták létre az ország (jelenleg 9) eltérő ökológiai tájegységein és különböző talajtípusokon. A kísérleteket két vetésforgóban állították be 20 NPK mûtrágyázási kombinációban, 4 ismétlésben. Vetésforgó A: őszi búza – kukorica – kukorica – borsó, vetésforgó B: őszi búza – kukorica – kukorica – őszi búza.



A búza- és kukoricatermések elővetemény hatásait az NPK trágyázatlan és a mûtrágyázási kezelések, továbbá a kísérleti helyek (talajtípusok) és évek átlagában mutatjuk be. (1968–2001)

Az 1. és 2. táblázatokból néhány alapvető megállapítás tehető: 



- A borsó pozitív elővetemény hatása minden kísérleti helyen igazolódott, a kontroll parcellákon a búza előveteményhez képest 900 kg/ha, a kukoricához viszonyítva 1500 kg/ha többlettermést eredményezett. 



- A mûtrágyázás nélküli kontroll kezelésekben az elővetemény-hatás kifejezetten érvényesül, magasabb tápanyagszinten ezek a hatások mérséklődnek.



- Az elő-elővetemény hatása is következetesen megnyilvánul, ezért nemcsak az előveteményt, de az egész vetésforgó teljesítményét kell értékelni. 



- A búza elővetemények hatásának sorrendje a terméstöbblet alapján BO>BU>KU, a kukorica előveteményeinek sorrendje BU>BU/BU>KU>­KU/KU, a két év kukorica elővetemény hatása az itt nem szereplő monokultúra hatásával megegyező. 



- A mûtrágyázás hatása búzánál a jó előveteményeknél kisebb, gyenge elővetemény-hatás esetében nagyobb, kukoricánál ugyanez a tendencia kisebb mértékben nyilvánul meg.

Eredményeink azt igazolták, hogy a jó elővetemény szerepe a búzánál alapvető jelentőségû, kukoricánál kevésbé meghatározó, de nem elhanyagolható. A mûtrágyázás nélküli kontroll kezelésekben az elővetemény-hatás kifejezetten érvényesül, magasabb tápanyagszinten ezek a hatások mérséklődnek. A kísérleti adatok feldolgozásából kitûnik az, hogy az elő-elővetemények hatása is következetesen megnyilvánul. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy nemcsak egy előveteményt, de az egész vetésforgót kell értékelni. A vetésváltást jelenleg, de a jövőben is meghatározó agronómiai tényezőként kell figyelembe venni, főként a patogén tényezők és a vízfogyasztás tekintetében. Az előveteményből származó 10–30% termésnövekedés külső energia input nélkül érhető el, a fenntartható mezőgazdasági fejlődés koncepciójának megfelel.

Kismányoky Tamás • PE-GK • egyetemi tanár

A cikk szerzője: Kismányoky Tamás