A gazdák, a mezőgazdasági termelők, vállalkozók pedig szép számmal látogatják ezeket a rendezvényeket, ilyen szempontból mindegyik „sikeresnek” tekinthető. Nyilván a kiállításokat rendező szervezetek, a gépellátás kereskedelmi szakemberei behatóan elemzik a rendezvények „sikerességét”, az eladott termékek mennyiségét, a megkötött üzletek számát, a látogatás mértékét, a közvetlen bevételeket stb. Sajnos azonban még mezőgazdasággal foglalkozó lapban is felbukkan a „botrány” keltésére való törekvés, így javítva a kiadvány pozícióját a szakmai újságok egyre nehezedő piacán.
A mezőgazdasági termelők pedig elmennek a kiállításokra, nem csupán azért, mert „csak” egy adott gépet akarnak megnézni, egy adott gépkereskedővel találkozni, hanem azért, mert fontos számukra az informálódás.
A termelési költségeik nagy részét a gépi eszközök határozzák meg, amelyek döntően befolyásolják munkájuk minőségét, eredményét, de még környezetük fenntarthatóságát is.
A vidékfejlesztési (mezőgazdasági, környezeti, kommunális stb.) technológiák eredményességének a növelése a cél, nem csupán egyszerû gépcsere, alapvetően nem egy-egy akció, kampány „kihasználása”.
A támogatási rendszer – minden előnye ellenére – segítette a kampány-szerû gépforgalmazást, amelyben talán előny lehetett, hogy a potenciális vevő csak az adott kiállításra, rendezvényre menjen annak jobb szolgáltatásai okán. Látható viszont, hogy a mezőgazdaságban, a vidékfejlesztésben ténykedők igyekeznek mindenhová elmenni. A gépellátás kampány jellegéből fakadóan nem sikerült az „egészséges” cserét, az elfogadható amortizáció alapján vélelmezhető beszerzést elérni. A Magyarországon üzemelő 123 000 traktor például évi 6000–8000 erőgép cseréjét igényelné, a tényleges értékesítés pedig nem így alakult (1. ábra).
Nyilván a termelők anyagi forrásainak javulása esetén a beszerzés nagyobb lenne, mivel a géppark színvonalas fenntartása, sőt fejlesztése a termelők gazdasági érdeke. A támogatások folyamatos növekedése mellett viszont a mezőgazdasági termelés hatékonysága csökkent, jelenleg egy hektár hozama hazánkban közel fele az EU 15-ök eredményének (2. ábra).
Az elmúlt 10–15 évben megfordult a feldolgozott termékek export aránya, korábban ez nagyobb volt, jelenleg pedig kisebb mint az alapanyag kivitel. Sajnos nem igazán büszkélkedhetünk a „közjavak” területén elért egyes eredményekkel sem, talajaink kedvezőtlen vízgazdálkodása részben a környezetkímélő talajmûvelés hiányának is „köszönhető”.
A termelési hozamok növelése, a természeti erőforrások fejlesztése lehet igazán finanszírozója a gépbeszerzésnek. A vidékfejlesztési technológiák fejlesztése tehát a fő cél, amely maga után hozza a céltudatos gépbeszerzést.
Ezt a célt a gazdák megfelelő informálásával érhetjük el, amely a gép, berendezés technológiai hasznának bemutatását jelenti.
Nincsen „tuti” jó mezőgazdasági gép, a hasznosság több mindentől függ: a környezeti adottságoktól, a meglévő gépkapcsoláson keresztül a felhasználó tudásáig igen sok tényezőtől. Ezért az ami az egyik gazdaságban jó, az nem biztos, hogy a másikban is az. Ez az állítás a többi inputra is igaz (pl. vetőmagvakra, kemikáliákra). Ezt a speciális jellemzőt, amely megmutatja az input „technológiai hasznosságát” egy adott helyen „használati értéknek” hívjuk.
Ennek ismeretében lehet megmondani, hogy az adott input az adott technológiában hogyan „transzformálható” az elvárt eredményekre, idegen szóval az „outputokra” (3. ábra).
Fontos tehát ismerni az inputok használati értékét, amelyet hazánkban is a biológiai inputoknál a „hozamkísérletekkel mérik” (és ezt mutatják be a gazdáknak).
A gépek esetében is kulcsfontosságú a használati érték vizsgálata, amelyet külföldön végeznek is, hazánkban azonban ezen tevékenység állami támogatása 2005-ben megszûnt. A gépek használati-érték vizsgálatának megszüntetése és ugyanakkor a géptámogatás volumenének növelése a véletlen mûve. Egy gépnél a „használati érték” nem csupán a magánjavakban (bevételek, hozamok stb.) hanem a közjavakban való hasznosságát (környezetterhelés csökkenése, emissziók csökkenése stb.) is kifejezi.
A közjavakra gyakorolt hatás egyre nagyobb jelentőségû, a jövőben a beruházási, technológiafejlesztési támogatások egyre jobban figyelembe veszik ezt. A hajtóanyag célú alapanyag-termelés fenntarthatóságának javítása már jelenleg is előírás. Hasonló rendelkezés van a növényvédelemre az Európai Unióban. A nagyobb innovációt megvalósító vidékfejlesztési technológia fejlesztése tehát a feladat minden termelői szinten. Ez növelni képes a támogatások hatását a termelési eredményekre, amely nagyobb forrást biztosít a gépek beszerzéséhez is. Annak ellenére, hogy az elért eszközpótlás mintegy ezer milliárd Ft volt az elmúlt évtizedben, a gépesítési mutatók jelentősen elmaradnak a nyugat-európai gépesítettség szintjétől.
A szintfentartás és a fejlődés tehát a termelési pályák, a technológiák fejlesztésével képzelhető el. Az országban fontos lenne egy olyan központi rendezvény, kiállítás, ahol a gazda társadalom a gépekkel, berendezésekkel, a kutatás-fejlesztés eredményeivel, az új irányokkal tudna megismerkedni, a termelésének fejlesztése érdekében a leghatékonyabb módon!
Prof. Dr. Fenyvesi László
főigazgató
VM MGI
